- Voltatok ma lovagolni?
- Voltunk.
- És hogy hívták a lovat?
- Kiscsikó.
(Marcinak fájt a torka) Bence:
- Csak fáj a szájam nekem is, mert megütötte a vál.
- A vár???
- Nem a vál! A VÁL!
- A váll???
- Nem! A váál!
- Milyen vál?
- A königsteini vál.
2012. november 24., szombat
2012. november 21., szerda
Empátia
Egy közepesen kellemes torokgyulladás következtében múlt héten teljesen elment a hangom.
A kommunikáció fenntartása végett Marcival egy letörölhető táblán leveleztünk, (ezt ő amúgy e-mailezésnek hívja), egyszer csak elém tolja a táblát - De, Anya, mi van ideírva? Nem tudom elolvasni... ja, bocs! nincs is hangod!
Bence talál valami fontos mütyűrt, odadugja az orrom elé:
- Anya! Mi ez?
- Kugli bábu - suttogom elhalóan
- Anyaa! De mi ez??
- KUGLI BÁBU - "üvöltök"
- Hé Anyaaa! Nem hallasz? Mi ez? - üvölti ő.
A kommunikáció fenntartása végett Marcival egy letörölhető táblán leveleztünk, (ezt ő amúgy e-mailezésnek hívja), egyszer csak elém tolja a táblát - De, Anya, mi van ideírva? Nem tudom elolvasni... ja, bocs! nincs is hangod!
Bence talál valami fontos mütyűrt, odadugja az orrom elé:
- Anya! Mi ez?
- Kugli bábu - suttogom elhalóan
- Anyaa! De mi ez??
- KUGLI BÁBU - "üvöltök"
- Hé Anyaaa! Nem hallasz? Mi ez? - üvölti ő.
2012. október 18., csütörtök
Új Élet - Óvoda
Minden reggel:
- Anya, én nem akarok óvodába menni!
- És, miért nem akarsz, Bence?
- Nem akarok.
- De miért nem akarsz?
- Fogunk alszani?
- Igen, fogtok.
- És miért?
- Mert délelőtt annyit játszotok, hogy elfáradtok és akkor ebéd után kipihenitek magatokat.
- Jó, de te ottmaradsz velem?
- Nem, én eljövök, tudod.
- És miért? Mert, ha mindenkinek ott marad az anyukája, akkor az óvodások már nem férnek be?
Második hét:
Nagy nehezen leül uzsonnázni a kb 20 db óvodás, nagy nehezen csönd lesz, végre mindenki a helyén falatozik, ekkor feláll Bence, a legfiatalabb, és elkiáltja magát: Idióták!
Három hét óvoda után, a dadus-váltás napjaiban:
- Anna néni, mikor jön az Anya?
- Uzsonna után, de én a Manci néni vagyok.
- Neeem, te az Anna néni vagy!
Úton az óvodába:
- Anya! Tolass vissza, nem hoztuk a képet!
- Milyen képet, Bence?
- Hát, ami nincs itt!
- De melyik kép nincs itt?
- HÁT AMIT ELFELEJTETTÜNK! Nem érted, Anya?!
- Anya, én nem akarok óvodába menni!
- És, miért nem akarsz, Bence?
- Nem akarok.
- De miért nem akarsz?
- Fogunk alszani?
- Igen, fogtok.
- És miért?
- Mert délelőtt annyit játszotok, hogy elfáradtok és akkor ebéd után kipihenitek magatokat.
- Jó, de te ottmaradsz velem?
- Nem, én eljövök, tudod.
- És miért? Mert, ha mindenkinek ott marad az anyukája, akkor az óvodások már nem férnek be?
Második hét:
Nagy nehezen leül uzsonnázni a kb 20 db óvodás, nagy nehezen csönd lesz, végre mindenki a helyén falatozik, ekkor feláll Bence, a legfiatalabb, és elkiáltja magát: Idióták!
Három hét óvoda után, a dadus-váltás napjaiban:
- Anna néni, mikor jön az Anya?
- Uzsonna után, de én a Manci néni vagyok.
- Neeem, te az Anna néni vagy!
Úton az óvodába:
- Anya! Tolass vissza, nem hoztuk a képet!
- Milyen képet, Bence?
- Hát, ami nincs itt!
- De melyik kép nincs itt?
- HÁT AMIT ELFELEJTETTÜNK! Nem érted, Anya?!
2012. október 11., csütörtök
Új Élet - Iskola
Azért jó, ha az ember egy kezdő általános iskolással évente kétszer költözik, mert háromszor lehet végigcsinálni az iskolaválasztás szörnyű kínjait.
Először, midőn az ember még bizonytalan a következő pár hónap országválasztásában és igyekszik az itthoni nem túl bőséges és kevéssé biztató kínálatból a legkisebb kompromisszumok árán a legmegfelelőbbet kiválasztani. A kritériumok ismertek, az eredmény nem tükrözi a korábbiakban felvázolt feltételrendszer gyakorlatilag egyetlen pontját sem. A tanítónéni kedves ugyan, az iskola sincs nagyon messze, csak éppen a legnagyobb reggeli dugó vonalán helyezkedik el. A többiről nem beszélünk... de mindegy is, mert Márton magántanuló lesz és Németországban kezdi meg az első osztályt.
Azaz, csak elméletileg az elsőt. Miután Németországban mind a kéttannyelvű magánintézmény, mind a körzetes iskola feltételül szabta a német nyelv ismeretét, Márton - mint ismeretes - egy speciális, öt éves korban kezdődő általános iskola második évfolyamában találta magát. Ennél az intézménynél viszont még választani sem lehetett volna jobbat.
Miután Marci felfoghatatlan profizmussal beilleszkedett a német iskolába, focicsapatba, születésnapi bulik rendjébe és barátokat is szerzett, akikkel az utolsó időben már gyakorta és nagy lelkesedéssel összejárt, egy hirtelen huszárvágással ismét szembe kellett néznie egy újabb iskolaválasztási procedúrával.
A kritériumok hasonlóak hozzátéve, hogy a megszerzett német tudás el-nem-felejtését is biztosítani kell. Na, ilyen iskola itthon már tényleg nincs.
Így történt, hogy Márton az Első Óbudai Általános Iskola - Erste Altofener Grundschule (!) polgára lett, egy két tanítási nyelvű, hatalmas, téglaépületes, nem is nagyon közel eső, teljesen hagyományos rendszerű iskoláé. A tanítónéni viszont (no. 3) továbbra is helyes - Mártontól holtversenyben megkapta az első helyet Frau Erken mellett.
És Marci ismét döbbenetes alkalmazkodókészségről tett - immár teljes tudatossággal - tanúbizonyságot. Augusztus 29-én kijelentette, hogy "Anya, én úgy fogok illeszkedni az új iskolában, ahogy tavaly Németországban."
És így is tett. Hajlandó volt egész nyáron a magyar folyóírást gyakorolni. Az első tanítási héten az udvari szünetekben rohangált körbe-körbe, meg-megállva és saját elmondása szerint "megfigyelte, hogy hogy játszanak a gyerekek", majd a második héten már beállt kidobósozni, focizni, rohangálni. Kedvence továbbra is a tornaóra és a matek, meg persze a német, ahol komoly sikerei vannak, amire nagyon büszke. Már szeptemberben részt vett az első születésnapi bulin és lelkesen cserélgeti a Németországból importált focista-kártyákat az itthon kapható EB válogatottak gyöngyszemeire. Jár sakkszakkörre, teniszezni és persze focizni is. Mennek a napközivel moziba, színházba, kiállításra és kirándulni és ugyanúgy nem eszi meg az ebédet, ahogy a többiek...
...csak a főneveket írja még mindig nagybetűvel.
Először, midőn az ember még bizonytalan a következő pár hónap országválasztásában és igyekszik az itthoni nem túl bőséges és kevéssé biztató kínálatból a legkisebb kompromisszumok árán a legmegfelelőbbet kiválasztani. A kritériumok ismertek, az eredmény nem tükrözi a korábbiakban felvázolt feltételrendszer gyakorlatilag egyetlen pontját sem. A tanítónéni kedves ugyan, az iskola sincs nagyon messze, csak éppen a legnagyobb reggeli dugó vonalán helyezkedik el. A többiről nem beszélünk... de mindegy is, mert Márton magántanuló lesz és Németországban kezdi meg az első osztályt.
Azaz, csak elméletileg az elsőt. Miután Németországban mind a kéttannyelvű magánintézmény, mind a körzetes iskola feltételül szabta a német nyelv ismeretét, Márton - mint ismeretes - egy speciális, öt éves korban kezdődő általános iskola második évfolyamában találta magát. Ennél az intézménynél viszont még választani sem lehetett volna jobbat.
Miután Marci felfoghatatlan profizmussal beilleszkedett a német iskolába, focicsapatba, születésnapi bulik rendjébe és barátokat is szerzett, akikkel az utolsó időben már gyakorta és nagy lelkesedéssel összejárt, egy hirtelen huszárvágással ismét szembe kellett néznie egy újabb iskolaválasztási procedúrával.
A kritériumok hasonlóak hozzátéve, hogy a megszerzett német tudás el-nem-felejtését is biztosítani kell. Na, ilyen iskola itthon már tényleg nincs.
Így történt, hogy Márton az Első Óbudai Általános Iskola - Erste Altofener Grundschule (!) polgára lett, egy két tanítási nyelvű, hatalmas, téglaépületes, nem is nagyon közel eső, teljesen hagyományos rendszerű iskoláé. A tanítónéni viszont (no. 3) továbbra is helyes - Mártontól holtversenyben megkapta az első helyet Frau Erken mellett.
És Marci ismét döbbenetes alkalmazkodókészségről tett - immár teljes tudatossággal - tanúbizonyságot. Augusztus 29-én kijelentette, hogy "Anya, én úgy fogok illeszkedni az új iskolában, ahogy tavaly Németországban."
És így is tett. Hajlandó volt egész nyáron a magyar folyóírást gyakorolni. Az első tanítási héten az udvari szünetekben rohangált körbe-körbe, meg-megállva és saját elmondása szerint "megfigyelte, hogy hogy játszanak a gyerekek", majd a második héten már beállt kidobósozni, focizni, rohangálni. Kedvence továbbra is a tornaóra és a matek, meg persze a német, ahol komoly sikerei vannak, amire nagyon büszke. Már szeptemberben részt vett az első születésnapi bulin és lelkesen cserélgeti a Németországból importált focista-kártyákat az itthon kapható EB válogatottak gyöngyszemeire. Jár sakkszakkörre, teniszezni és persze focizni is. Mennek a napközivel moziba, színházba, kiállításra és kirándulni és ugyanúgy nem eszi meg az ebédet, ahogy a többiek...
...csak a főneveket írja még mindig nagybetűvel.
2012. szeptember 12., szerda
Új Élet - részmunkaidő
Egy új munkakör felvételét mindenképpen érdemes a nyári szünet vége előtti pár hétre időzíteni. Egyrészt, hogy az iskola- / óvodakezdési kérdések és intéznivalók még folyamatban legyenek. Másrészt, hogy az átvételi időszak alatt - amikor még lassabban mennek a feladatmegoldások, sokat kell utánajárni mindennek és negyvenháromszor átnézni azt, ami az ember kezén átmegy - mindenképpen mindkét gyerek legyen otthon. (még így sem lebecsülve a nagyszülői segítséget, ami Németországban pl. nemigen adatott meg)
Vegyünk egy, az átlagosnál csak valamivel zűrösebb napot augusztus utolsó hetéből:
Reggel gyors e-mail, bank, telefon, amíg tart a Minimax varázsa, Marci bármeddig bírná, de Benő rajzfilm-befogadási képessége véges. Közben reggeli, pisilés (ez Bence esetében különös fontossággal bír), fogmosás, öltözés, összepakolás (szigorúan csak a legszükségesebbek egy kisebb sporttáska méretű egységbe gyömöszölve).
Első pont, irány a Heim Pál - Bence bőrgyógyászati kontrollja a feladat. Útközben az Alanyt meg kell győzni, hogy a doktornéni már alig várja őt, hogy nem fog fájni, hogy gyorsan végzünk és hogy aki ügyes, az igen, kap valami jutalmat is (és igen, a bátyja is). Az indulás sikerül, parkolóhely is akad az Üllői úton, van a nyárnak, negyven foknak előnye. A bejelentkezés zökkenőmentes, egy pillantás a papírokba az üvegen túlról és az is kiderül, hogy Bencéé a harmadik időpont, még ha csúsznak is, ez jól néz ki... Még arra is van idő, hogy Hünyők biztonsági-pisilést eszközöljenek a rendelőintézet Csak Ne Nyúlj Semmihez!!! mosdójában.
Végül sikerül belőni a megfelelő szobát is, ajtaja fölött, a kóbor apácák megtévesztésére, a "Sebészet" felirat található - de hát értjük a bennszülöttek nyelvét. Pár méterrel arrébb hely is van, jöjjön a Pijos Vejda kalandjai!
A rendelés kezdése sajnálatos módon csúszik, a doktornő nem végzett még az osztályon a vizittel, de végül háromnegyed óra múlva befut és behívják az első delikvenst. Ez az a történelmi pillanat, amikor Marci közli, hogy neki wc-re kell mennie. "De nem bírod ki még egy kicsit? - Nem." Rohanás a folyosó túlvégére, közben Benő lepasszolása a szomszédos szimpatikus-anyukának-nagylánnyal, gyors wc takarítás, legfontosabb irányelvek megosztása ("De semmiképp ülj rá!"), sajnos muszáj Mártont egyedül hagyni a problémával és egy adag egyéb papírkellékkel. Vissza Benőhöz, hátha még nem csúsztunk le a harmadik helyről - és nem! Szupergyorsan vissza lehet még hívni az informatikust jelszavakat és telepítendő szoftvereket egyeztetni, mikor is felhangzik a varázslatos Müller Bence hívószó, eddigre Marci is visszaér, állítólag minden rendben. Benő kicsit húzódozik a rendelőbe lépés okán, de az elmúlt hónapok fehér-köpenyes hisztijeihez képest ez csak jókedvű csevej. Kell majd még valami krém hatására várni - vissza a folyosóra Pijos Vejdához. Közben Bencének kell pisilni - folyosó vége, szokásos... Aztán két órai wc-re járás, Verda olvasás és bátorság próba után szabadon távozhat a kis csapat. Már csak a kórház gyógyszertárába kell beugrani kenőcsért.
Közben a negyven fokban folyóssá olvad a táskában az eldugott jutalom, még a meglepetést se lehet kinyerni belőle - sebaj, majd otthon lefagyasztjuk. Nem akkora a csalódás, mint várni lehetett.
Kezdődhet a nap további programjainak lebonyolítása, a nehezén talán túl vagyunk.
Irány az iroda, pár nagyon fontos dolgot meg kell beszélni, el kell intézni még aznap délelőtt, nem tűr halasztást, és össze is kell szedni a felturbózott, telepített, jelszavasított gépet. Eközben M veszi át az ügyeletet, 40 fokban, ingben, hosszú nadrágban tereli a két gyereket. Márton ipadezik - mert még ez is belefért szupertáskába - Bence a flipchartot firkálja össze (ez nem a táskából jött) - gyerekbarát iroda... Néha eltűnnek a mosdók irányában...
Másfél óra elteltével már nehéz eldönteni, hogy Benő éhesebb vagy fáradtabb, de jöhet végre a jól megérdemelt ebéd a Sárgában, szósszal, ajándékkal, szívószállal, majd negyedóra őrjöngés a gyorsétterem dühöngőjében - amíg tart a kávé.
Következő programpont, irány az iskola - tankönyvvásár van, csak ma, csak most. Talán a tanítónénit is el lehet kapni - a nyár folyamán szintén csak ma, csak most - hátha csepegtet bármi kicsi infót az iskolakezdésről. Némi sorban állás után kiderül, hogy Ja, Mártonnak egyáltalán nem rendeltek könyveket, mert február 28-án, amikor a rendelést le kellett adni, még nem volt beíratva - hát tényleg nem...
"Meg lehet esetleg kapni a könyveket máshol? - Meg, csak drágább - Sebaj. Tankönyvlista van-e? - Ja, az nincs, majd az első tanítási napon adunk. - És akkor nem lesz könyve az első pár napon, héten? - Hát nem. - Értem. És a tanítónéni bent van-e? - Háromkor?! Nincs! - Esetleg az e-mail címét megkaphatom, hogy megtudjam mire van szüksége a gyereknek a három nap múlva kezdődő tanításhoz? - Nincs e-mailje (különben van), tessék telefonon keresni az iskolában!"
A nem kifejezetten konstruktív beszélgetés kb. közepénél Bence közli, hogy kéri a pelenkát, így további információszerzésre akkor sem lenne mód, ha a másik fél hajlamos lenne az átadásra. Rohanás a kocsihoz, de mire kiérünk kicsit késő, gyors átöltöztetés a csomagtartóban, szatyor keresés a levetett cuccoknak, kezd elég lenni a napból.
Hazafelé Bence már nem tud aludni az autóban, a délutánja nem lesz egyszerű... levetkőzés, uzsonna, könyörgés, hogy "Játsszatok egy kicsit valamit csendben!" - végül elektro-bébiszitter.
Eljött a délután öt óra, kezdődhet a részmunkaidő...
Vegyünk egy, az átlagosnál csak valamivel zűrösebb napot augusztus utolsó hetéből:
Reggel gyors e-mail, bank, telefon, amíg tart a Minimax varázsa, Marci bármeddig bírná, de Benő rajzfilm-befogadási képessége véges. Közben reggeli, pisilés (ez Bence esetében különös fontossággal bír), fogmosás, öltözés, összepakolás (szigorúan csak a legszükségesebbek egy kisebb sporttáska méretű egységbe gyömöszölve).
Első pont, irány a Heim Pál - Bence bőrgyógyászati kontrollja a feladat. Útközben az Alanyt meg kell győzni, hogy a doktornéni már alig várja őt, hogy nem fog fájni, hogy gyorsan végzünk és hogy aki ügyes, az igen, kap valami jutalmat is (és igen, a bátyja is). Az indulás sikerül, parkolóhely is akad az Üllői úton, van a nyárnak, negyven foknak előnye. A bejelentkezés zökkenőmentes, egy pillantás a papírokba az üvegen túlról és az is kiderül, hogy Bencéé a harmadik időpont, még ha csúsznak is, ez jól néz ki... Még arra is van idő, hogy Hünyők biztonsági-pisilést eszközöljenek a rendelőintézet Csak Ne Nyúlj Semmihez!!! mosdójában.
Végül sikerül belőni a megfelelő szobát is, ajtaja fölött, a kóbor apácák megtévesztésére, a "Sebészet" felirat található - de hát értjük a bennszülöttek nyelvét. Pár méterrel arrébb hely is van, jöjjön a Pijos Vejda kalandjai!
A rendelés kezdése sajnálatos módon csúszik, a doktornő nem végzett még az osztályon a vizittel, de végül háromnegyed óra múlva befut és behívják az első delikvenst. Ez az a történelmi pillanat, amikor Marci közli, hogy neki wc-re kell mennie. "De nem bírod ki még egy kicsit? - Nem." Rohanás a folyosó túlvégére, közben Benő lepasszolása a szomszédos szimpatikus-anyukának-nagylánnyal, gyors wc takarítás, legfontosabb irányelvek megosztása ("De semmiképp ülj rá!"), sajnos muszáj Mártont egyedül hagyni a problémával és egy adag egyéb papírkellékkel. Vissza Benőhöz, hátha még nem csúsztunk le a harmadik helyről - és nem! Szupergyorsan vissza lehet még hívni az informatikust jelszavakat és telepítendő szoftvereket egyeztetni, mikor is felhangzik a varázslatos Müller Bence hívószó, eddigre Marci is visszaér, állítólag minden rendben. Benő kicsit húzódozik a rendelőbe lépés okán, de az elmúlt hónapok fehér-köpenyes hisztijeihez képest ez csak jókedvű csevej. Kell majd még valami krém hatására várni - vissza a folyosóra Pijos Vejdához. Közben Bencének kell pisilni - folyosó vége, szokásos... Aztán két órai wc-re járás, Verda olvasás és bátorság próba után szabadon távozhat a kis csapat. Már csak a kórház gyógyszertárába kell beugrani kenőcsért.
Közben a negyven fokban folyóssá olvad a táskában az eldugott jutalom, még a meglepetést se lehet kinyerni belőle - sebaj, majd otthon lefagyasztjuk. Nem akkora a csalódás, mint várni lehetett.
Kezdődhet a nap további programjainak lebonyolítása, a nehezén talán túl vagyunk.
Irány az iroda, pár nagyon fontos dolgot meg kell beszélni, el kell intézni még aznap délelőtt, nem tűr halasztást, és össze is kell szedni a felturbózott, telepített, jelszavasított gépet. Eközben M veszi át az ügyeletet, 40 fokban, ingben, hosszú nadrágban tereli a két gyereket. Márton ipadezik - mert még ez is belefért szupertáskába - Bence a flipchartot firkálja össze (ez nem a táskából jött) - gyerekbarát iroda... Néha eltűnnek a mosdók irányában...
Másfél óra elteltével már nehéz eldönteni, hogy Benő éhesebb vagy fáradtabb, de jöhet végre a jól megérdemelt ebéd a Sárgában, szósszal, ajándékkal, szívószállal, majd negyedóra őrjöngés a gyorsétterem dühöngőjében - amíg tart a kávé.
Következő programpont, irány az iskola - tankönyvvásár van, csak ma, csak most. Talán a tanítónénit is el lehet kapni - a nyár folyamán szintén csak ma, csak most - hátha csepegtet bármi kicsi infót az iskolakezdésről. Némi sorban állás után kiderül, hogy Ja, Mártonnak egyáltalán nem rendeltek könyveket, mert február 28-án, amikor a rendelést le kellett adni, még nem volt beíratva - hát tényleg nem...
"Meg lehet esetleg kapni a könyveket máshol? - Meg, csak drágább - Sebaj. Tankönyvlista van-e? - Ja, az nincs, majd az első tanítási napon adunk. - És akkor nem lesz könyve az első pár napon, héten? - Hát nem. - Értem. És a tanítónéni bent van-e? - Háromkor?! Nincs! - Esetleg az e-mail címét megkaphatom, hogy megtudjam mire van szüksége a gyereknek a három nap múlva kezdődő tanításhoz? - Nincs e-mailje (különben van), tessék telefonon keresni az iskolában!"
A nem kifejezetten konstruktív beszélgetés kb. közepénél Bence közli, hogy kéri a pelenkát, így további információszerzésre akkor sem lenne mód, ha a másik fél hajlamos lenne az átadásra. Rohanás a kocsihoz, de mire kiérünk kicsit késő, gyors átöltöztetés a csomagtartóban, szatyor keresés a levetett cuccoknak, kezd elég lenni a napból.
Hazafelé Bence már nem tud aludni az autóban, a délutánja nem lesz egyszerű... levetkőzés, uzsonna, könyörgés, hogy "Játsszatok egy kicsit valamit csendben!" - végül elektro-bébiszitter.
Eljött a délután öt óra, kezdődhet a részmunkaidő...
2012. szeptember 6., csütörtök
A hazatérés
avagy egy év németországi kiküldetés hünyői hozadéka nagyvonalakban
- Legelső sorban említendő persze, hogy Márton megtanult németül, viszonylag sok szóval, kevés nyelvtannal, meglehetősen ösztönösen és enyhe hesseni kiejtéssel. Ahhoz mindenesetre elég magabiztos, hogy a szóvégi ER-eket elharapva és nem is hallva, hosszas vitába bonyolódjon szüleivel a német helyesírást illetően
- Bence nem tanult meg ugyan németül, de érti, hogy vannak akik más, kissé idegenül ható nyelven beszélnek - igaz ez nem akadályozza meg abban, hogy kedvesen cseverésszen mindenkivel magyarul legyen az orvos, bolti eladó vagy a játszótéren játszó iskoláscsapat valamely tagja
- Márton különleges lexikális tudásra tett szert a német bajnokság (ú.n. Bundesliga) csapatairól, állásáról, meccseiről, játékosairól és egyáltalán hogyanjáról és mikéntjéről, valamint egy hivatalos szurkolóval gazdagodott az Eintracht Frankfurt méltán népszerű klubja is, sajnálatos módon éppen a másodosztályban való szereplést időzítették Márton ott-tartózkodása idejére, így az elsőosztályból kénytelen a Bayern Münchennek szurkolni - de ezzel nem dicsekszünk
- Szintén a fenti labdajátékhoz köthető Marci hazaköltözésének egyik legfájóbb pontja, a schneidhain-i GJunior focicsapat elhagyása - sovány vigasz, hogy a klub idén már létszámhiány miatt nem indítja ezt a korosztályt - nekik is pont Márton hiányzik...
- Bence rajongása a várak, tv-tornyok (egyéb adó- és vevőtornyok) és kukásautók iránt a kint töltött egy év alatt alapozódott meg és azóta is tart. Sajnos a budai vár nem elég várszerű, bár a Parlament megteszi, a kukásautók itthon is remekek, viszont a tv-tornyoknak inkább a mennyisége, mint a minősége hasonlatos - a ciklámenre világított Frankfurti Spárgával nincs, ami vetekedhet.
- Bence főző és takarítótudománya is sokat fejlődött az egy év alatt. Vásárolni viszont, ha nem is megszeretett, de bizonyos időpontok, bizonyos helyzetek és bizonyos körülmények együttállása esetén tűr.
- Végül Hünyők mindketten megtanultak több ezer kilométereket autózni, gyakorlatilag zokszó nélkül, igaz némi elektronikus szórakoztatóegységekkel, játszóterekkel tarkított ebédelésekkel kiegészítve, és meglehetős mennyiségű enni- és innivaló társaságában. Márton, ha filmet nézhet vagy "békásozhat" (Ipad-en játszhat) valószínűleg New York-ig is elautózna - Bence azért addig talán mégsem.
- Legelső sorban említendő persze, hogy Márton megtanult németül, viszonylag sok szóval, kevés nyelvtannal, meglehetősen ösztönösen és enyhe hesseni kiejtéssel. Ahhoz mindenesetre elég magabiztos, hogy a szóvégi ER-eket elharapva és nem is hallva, hosszas vitába bonyolódjon szüleivel a német helyesírást illetően
- Bence nem tanult meg ugyan németül, de érti, hogy vannak akik más, kissé idegenül ható nyelven beszélnek - igaz ez nem akadályozza meg abban, hogy kedvesen cseverésszen mindenkivel magyarul legyen az orvos, bolti eladó vagy a játszótéren játszó iskoláscsapat valamely tagja
- Márton különleges lexikális tudásra tett szert a német bajnokság (ú.n. Bundesliga) csapatairól, állásáról, meccseiről, játékosairól és egyáltalán hogyanjáról és mikéntjéről, valamint egy hivatalos szurkolóval gazdagodott az Eintracht Frankfurt méltán népszerű klubja is, sajnálatos módon éppen a másodosztályban való szereplést időzítették Márton ott-tartózkodása idejére, így az elsőosztályból kénytelen a Bayern Münchennek szurkolni - de ezzel nem dicsekszünk
- Szintén a fenti labdajátékhoz köthető Marci hazaköltözésének egyik legfájóbb pontja, a schneidhain-i GJunior focicsapat elhagyása - sovány vigasz, hogy a klub idén már létszámhiány miatt nem indítja ezt a korosztályt - nekik is pont Márton hiányzik...
- Bence rajongása a várak, tv-tornyok (egyéb adó- és vevőtornyok) és kukásautók iránt a kint töltött egy év alatt alapozódott meg és azóta is tart. Sajnos a budai vár nem elég várszerű, bár a Parlament megteszi, a kukásautók itthon is remekek, viszont a tv-tornyoknak inkább a mennyisége, mint a minősége hasonlatos - a ciklámenre világított Frankfurti Spárgával nincs, ami vetekedhet.
- Bence főző és takarítótudománya is sokat fejlődött az egy év alatt. Vásárolni viszont, ha nem is megszeretett, de bizonyos időpontok, bizonyos helyzetek és bizonyos körülmények együttállása esetén tűr.
- Végül Hünyők mindketten megtanultak több ezer kilométereket autózni, gyakorlatilag zokszó nélkül, igaz némi elektronikus szórakoztatóegységekkel, játszóterekkel tarkított ebédelésekkel kiegészítve, és meglehetős mennyiségű enni- és innivaló társaságában. Márton, ha filmet nézhet vagy "békásozhat" (Ipad-en játszhat) valószínűleg New York-ig is elautózna - Bence azért addig talán mégsem.
2012. július 12., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)