Bence németországi portyázásai

Bence németországi kalandjai a külső szemlélő számára egyelőre talán kevésbé tűnnek izgalmasnak, szemben Marci élményeivel, de legalább olyan mozgalmasak, már-már lebilincselőek.
Bence például napi szintű königstein-i motoros portyázásai során szigorúan minden  kapubejáróba betér, egészen közelről megtekint minden kirakatot, vizsgálat alá von minden garázst és garázsfelhajtót, majd számba veszi a Mercedeseket, KIA-kat, Chryslereket és nem utolsósorban a BMW-ket, amelyek esetében típustól függetlenül közli, hogy Gabininó, illetve, rövidítve, Gabinó. Hétköznapokon lehetősége nyílik az üres gördeszka pályát is elfoglalni és műanyagmotor-pályává emelni, fel-le száguldozva a bukkanókon, esetleg olasz származású hároméveseket kergetni a csúszdán föl meg le. A mulatságnak esetenként a königsteini időjárás vet véget, ilyenkor Bence kénytelen a közeli illatszer-, illetve kávéárusító boltokba menekülni.

Bébi természetesen amúgy is gyakran jár vásárolni, ilyen esetekben a liftben mindenkivel kedvesen közli, hogy "bitte", az egyet a három német szó közül, amit már tud. Sajnos a vásárlás terén Bence rossz tapasztalatokat is gyűjteni kényszerült a múltkorjában, amikor is egy diszkontáruház mélyhűtőjének alján érdekes szellőzőlukakat fedezett fel. Eléggé el nem ítélhető módon, a konstrukció hiányossága folytán, az ember az ujját még csak be tudja dugni, de kifelé már nem jön olyan könnyen. Ebből következően Bencének egy komolyabb sérülést kellett elszenvednie, jobb keze mutatóujját csúnyán elvágta, hatalmas riadalmat okozva az áruház közönségének és személyzetének, akik százfelé szaladva hoztak zsebkendőt, sebtapaszt, fertőtlenítőt és el akartak ugrani a patikába is. Szerencsére, úgy tűnik a helyzet mégsem oly súlyos, a mickey egeres sebtapasz megfelelő testi és lelki gyógyírnek bizonyult, bár Bence azóta is kíméli és eltartva hordozza mutatóujját, esetleg alkalmanként (elsősorban lefekvéskor) közli, hogy "Jaj, fáj". Kérésre viszont lelkesen elemzi, hogy éppen Mickey egér, Goofy vagy Donald kacsa látható-e a kötésen.
Az ebéd elfogyasztása/túlélése után Bence lelkesen rohan Marcival A Tütéhez, hogy valami jobb falat után nézzenek, hangos Tüte, Tüte felkiáltásokat hallatva, ez különben Bébi német szókincsének második tagja. Ezután Marci mesét olvas a rácsoságyban nyugton maradni képtelen dednek és néha közli öccsével, hogy "Ha nem fekszel le, kimegyek!" - ezt honnan tanulhatta?! Mire Bence ellentmondást nem tűrően kijelenti, hogy "A Baba, A Baba mesé Matti" - és a mese megy tovább.
Alvás után aztán, viszonylag normális időjárás esetén, Bence részt vesz a környék feltérképezésében, motorháton, illetve gyalogosan. Köveket dobálva a patakba, tobozt gyűjtve és fél órákra meg-megállva a porban matatva, tapodtat sem mozdulva. A legfőbb motiváció a fagyi ígérete, így esetenként be lehet jutni a városba is. Rossz idő esetén Marci és Bence autóversenyt játszanak, midőn Marci lejátszik egy versenyt - "Matti veze", majd Bence az ismétlésnél tekergeti a kormányt és a futam végén a kormányt a feje fölé emelve - már amennyire ez anatómiailag lehetséges - helyezéstől függetlenül közli, hogy "Nyettem!"
Hát így valahogy tengeti Bence németországi mindennapjait, néha egy-egy hétvégi élményparkkal, állatkerttel, játszóházzal, kirándulással fűszerezve az unalmas hétköznapokat.

Így tanul idegen nyelvet egy gyerek

Marci "énekelget" az utcán "Vihájsztdu, vihájsztdu, vihájsztdu..."

- Marci, tudod ez mit jelent?

- Tudom, azt, hogy "Hogy hívnak?"

- És honnan tudod?

- Az iskolában megkérdezték tőlem, kétszer mondtam, hogy "Ja", aztán rájöttem, hogy a nevemet kérdezik.

Einsulung

Egyes hangok szerint az óvodai ballagás kissé nevetséges és meglehetős túlzás, úgysem emlékszik majd a bizonyos óvodás semmire a későbbiekben. Ezek a hangok viszont nagy valószínűséggel még soha nem vettek részt egy rendes német beiskolázási ünnepségen.

Marci a Tütével, nem sokat ért

Tekintve, hogy Márton otthon még nem járt iskolába jár neki a beiskolázási ceremónián való részvétel, annak ellenére, hogy az osztálya már a második évet tapossa. Különben is a bizonyos ünnepségen az ő osztálytársai adták a műsort, így a nagyon kedves igazgatónő javaslatára Marci a leendő elsősökkel együtt iskolázódott be.

A beiskolázás egyik legfontosabb kelléke egy nagy varázsló-sapka szerű karton süveg (lánykori nevén Tüte), amit ajándékokkal kell megtölteni - régebben írószerekkel és iskolai kellékekkel, manapság inkább édességgel, apró meglepetésekkel. Nyilván volt idő, amikor a süvegek - miként a ballagási csokrok és lufik - normális méretet öltöttek - ezek az idők azonban elmúltak. A mai "tüték" gyermek-nagyságúak és díszesek, dinoszauruszok, kalózok és dartvéderek tarkítják őket. A lányka-tütékről nem is beszélve, melyek habosak, tüllösek és rózsaszínűek.

A második számú legfontosabb kellék az iskolatáska. Természetesen a frissiben "bevándorló" új gyerek nem rohangálhat egy akármilyen iskolatáskával, különös tekintettel Királykő/Königstein közönségére, így Márton iskolatáskája nemes egyszerűséggel a frappáns LouisVuitton becenevet kapta a pénztártól való távozás után. Amúgy nem eredeti bőrből van, de vannak rajta pókhálók és piros pókok, sötétben világító elemek, van hozzá eső-bugyi és hozzáillő tolltartó és tornazsák is. Ha egy vak báró meglátná...

Volt pár nap, amikor úgy tűnt, hogy a beiskolázási ünnepség első felét, az ökumenikus istentiszteletet a katolikus templomban el lehet sunnyogni, de aztán rövid 

úton kiderült, hogy igazából nem nagyon. Nem rábeszéléssel vagy erőszakkal, csak a puszta tényközléssel, hogy az nagyon fontos és remek dolog és akkor ott találkozunk. Így a szűkebb kiscsalád, szerencsére Bence értő társasága nélkül, felkerekedett egy keddi napon és minden jobb meggyőződése ellenére végighallgatta a ökumenikus istentiszteletet a katolikus templomban a lelkes német anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák, nagynénik, nagybácsik és egyéb rokonok körében. Volt szó tengerről, hajóról, boldogságról, nehézségről, Jézusról és a család erejéről. Amúgy lényegesen kevesebb ájtatossággal, mint arra előre számítani lehetett.

Az osztálytársak műsora

Ezek után a díszes társaság összes autóikkal átvonult az iskolába, ahol a beiskolázandókat felsőbb éves "patrónusaik" fogadták leendő osztályaik szimbólumaival (varázslósapka és kutya), majd a másodikos gyerekek énekben mondták el, hogy mi minden vár a leendő elsősökre az iskolában (ami jó), és ezt helyes, saját készítésű rajzokkal, poszterekkel illusztráltak. Ezek után az igazgatónő, aki maga is osztálytanító (!) bemutatta a tantestületet és a szülői munkaközösséget és egyletet (!) és igazán megfelelő rövidséggel köszöntötte a gyerekeket és szüleiket. És vége.

Márton az egész másfél-két órás procedúrát hősies türelemmel csinálta végig, különös tekintettel arra, hogy a) tulajdonképpen nem neki szólt, lévén ő már másodikos b) egy árva hangot nem értett az egészből.

A tüte amúgy azóta az édességraktár szinonimája lett, Hünyők minden vacsora után"tütézni" indulnak és tulajdonképpen ez lett Bence első német szava.

Ideiglenes külföldi tartózkodás

Mint köztudott, augusztus elsejei hatállyal Hünyők a kies németországi Königstein (Királykő!) városába tették át székhelyüket.
A költözés hosszasabb, bepakolás részét döntően az óvodában illetve a Balatonon vészelték át. Pár napra ugyanis Bence is a Happy House Gyermekközpont vendégszeretetét élvezte, ahova második otthonaként vonult be minden reggel és a csendespihenő előtti tiltakozást leszámítva üzemszerűen, öreg óvodásokat is megszégyenítően csinálta végig a napot, hogy aztán hazatérjen első számú otthonába, a növekvő számú dobozok és nem-szabadok világába. Marcit, aki már tisztában lehetne nagyjából egy költözés horderejével, mint ahogy nincs, meglehetősen hidegen hagyta a pakolás, egyszer kérdezte csak meg felháborodva, hogy "Most minek pakoltad el az összes játékomat?!" A magyarázatra miszerint a következő héten Németországba költözik a család lakonikusan csak annyit válaszolt: "Akkor nem állsz valami jól..."

A kiköltözés és kipakolás nagy részét Hünyők a nagyszülői szanatóriumban töltötték, ennek köszönhetően a pakolás hatékonysága jelentősen javult, így augusztus elsején egy háromnegyed részben kész lakásba érkeztek, ahol villany ugyan szórványosan volt csak, az ő szobáik viszont berendezve, játékostul várták őket a legkisebb kizökkentés reményében. 

Az első hét ügyintézéseinek középpontjában Márton iskolába íratása állt, ami némileg bonyolultabb ügy lett, mint az, a júniusi előkészítés során kinézett. A körzetes iskola ugyanis, egy bizonyos tartományi törvényre hivatkozva, miszerint Marci nem tud németül - ami különben egy nehezen tagadható tény - nem vette fel a gyermeket. Javasolt viszont heti kétszer háromnegyed óra nyelvtanfolyamot. Miután a gyermeküket versenylóként nevelő szülők ezt, a meglehetősen szociális, olvasni-tudó és a húszas számkörben minden irányban otthonosan mozgó energiabomba számára kissé kevésnek ítélték, a nagyon kedves német igazgató asszony eltanácsolta Mártont egy másik általános iskolába, mondván, hogy ott két év alatt végzik a gyerekek az elsős tananyagot, az majd biztosan jobb lesz. Nem beszélve arról, hogy a "probléma" így nem az övé - igaz, ezt nem mondta, csak gondolta. Az iskola jobbnak is tűnik. A bemutatkozó beszélgetés és az Alany néma részvétele alapján (értelmesen nézett) Marcit felvették a második osztályba - mármint az első osztály második évébe, így teljes jogú iskolapolgár lett, német-tudás ide vagy oda.
Bence mindeközben lelkesen ismerkedik az óváros sikátoros utcáival, üzleteivel és játszótereivel, nagy sikert aratva a Kurpark közönsége körében a kék-színű kisbabakocsival, illetve a narancssárga műanyag motor kerekeit a macskaköveket edzve. Az időjáráshoz alkalmazkodva már csak az elengedhetetlen védőfelszerelésre, a gumicsizmára és sárnadrágra kellene szert tenni.