Miért?

Nehéz ügy ez. Most, hogy Massa ebben az idényben biztosan nem indul további Forma 1-es futamokon, továbbra sem nagyon tudjuk eldönteni, hogy kinek drukkoljunk. Eredetileg azt gondoltuk, hogy most majd jó lesz, mert találunk valakit, aki nagyobb eséllyel lesz az első háromban, mint a brazil. Amióta ugyanis Márton teljes erőbedobással neki drukkol, a legjobb helyezés amit fel tudott mutatni egy soványka harmadik hely volt. (ezt aztán hónapokig lehetett mesélni és eljátszani az autós szőnyegen) A "Hungaroringen biztos nyertem volna, ha nincs a baleset" - kevés!
Egyszóval, új kedvenc után kezdtünk nézni. A múlt hétvégén már majdnem úgy tűnt, hogy sikerült jobb lóra tenni Barrichello személyében, mikor most vasárnap kiderült, hogy Márton valahol a szíve mélyén Badoernek drukkol. Úgy látszik Massa autójában van valami, vagy még ott maradt az aurája, mert mikor Marci megtudta, hogy Badoer a 15. helyen autózik (öten ugyanis kiestek addigra), közölte, hogy "Egész jó a Badoer. A tizenötödik nem is rossz, ugye?"
Így hát továbbra is mindig az első helyezettnek drukkol hivatalosan és Massa autójának be nem vallottan. Egyre nagyobb rejtély, hogy miért.

Kalózparti

Ha elég üzleti szellem lobogna bennünk, mint ahogy nem lobog, már régen magas százaléknyi jutalékot kértünk volna az Új Udvarban található Kópévár játszóháztól (ez itt megint az ingyenreklám helye). Februárban ugyanis itt tartottuk a Márton negyedik születésnapját ünneplő zsúrt és azóta pénteken immár a negyedik óvodástárs tartotta a bulit ugyanitt. Én nagyon megbecsülném magunkat a helyükben.
Mindenesetre BorsBence, a születésnapos, hat éves lett, ezt ünnepelte meg méltón a nagyérdemű. Mellékszál, de van egy olyan érzésünk, hogy BorsBence Benyó ötlet- és névadó "atyja", Márton valószínűleg az ő tiszteletére találta ki a Bence nevet. Egy másik verzió szerint egy kisebb csoportba járó, helyesnek tartott, kisebb gyermek ihlette meg, de az biztos, hogy az oviból valamelyikük.
A parti kalózbuliként aposztrofálódott, így rögtön az első fél órában előkerültek a fej- és szemkötők, valamint a kipukkasztandó lufik. A mi kalózunk, kevéssé bátor lévén, a lufipukkasztást speciel nem szereti, így ezt a részt (szó szerint) anyja szoknyája mögött töltötte. Benyó mindeközben édesdeden szunyált a babakocsiban, őt pont a lufipukkasztás nem zavarta (ahogy más sem). Bébi különben megint egyszer remekül viselkedett, szinte végigaludta a zsúrt, függetlenül attól, hogy hány óvodáskorú gyerek ordított és rohangált mellette.
A parti további része egész zökkenőmentesen zajlott, volt sorverseny, itt csak majdnem tört el a mécses, játék, pizza, torta - itt egy kicsit eltört, mert a parfétorta nem Márton favoritja. Aztán már csak indulás előtt volt kis pityergés, mikor kiderült, hogy már nincs lehetőség a születésnapos új Hot Wheels pályájával játszani.
Összességében, ahhoz képest, hogy egy teljes, udvarral és vízicsúszdával tarkított óvodai nap után még három órát zsúroztunk, vér nem is folyt.
(a képen Barnus kalózzal, az örök haverrel)

Bence és Buzz

Mivel Bence mostanában nem kifejezetten örül, ha autóba ültetjük (és ennek hangot is ad), valamint a babakocsit is csak akkor viseli el, ha alszik benne, gondoltuk, hogy valami jóbarát ezen talán segíthetne. Így esett, hogy Eci és Gyuri ajándékaként tegnap a játékboltban, Marci hathatós közreműködésével, Buzz-ra, a bogárra esett a választás, így sajnos Jack, a páva azóta a vesztesek csoportját erősíti (ld a kis képet)
Buzz hatalmas sikernek bizonyult, Bencével rögtön nagy haverok lettek, együtt mentünk bevásárolni - ébren, zokszó nélkül! Buzz-t ezután felszereltük a hátsóülés támlájára, merthogy hordozhatatlan hordozókát menetiránynak háttal kell beszerelni, így a bébi a meglehetősen ingerszegény hátsóülés támlát nézegeti egész úton, mostantól viszont Buzz barátjával tud értekezni az unalmas órákban.
Így, hogy Bence kapott valamit, ráadásul Marci barátjának is vettünk születésnapi ajándékot Márton sem maradhatott ki a buliból. Gyakorlatilag újra eljátszottuk a fogászat utáni jelenetet, Márton kiválasztott egy Dinoco helikoptert, ezután fél órán keresztül ajánlgattam neki mindenféle mást - könyvet, társasjátékot, kártyát, dominót, stb - majd megvettük az eleve Kiválasztottat. Nehéz sorsa van a gyereknek.

Dédik

Kevés gyerek mondhatja el magáról, hogy három dédnagymamája van. Szerencsére Márton és Bence igen. Hétvégén felugrottunk Edit mamához "bemutatkozni" immár személyesen is, aztán Erzsi nénivel "randiztunk" a Töhötöm utcában, és a héten meglátogattuk Kati mamát kettesben a bébivel. Hordozhatatlan hordozóka a belvárosban is praktikusnak bizonyult, végig a Hegedűs Gyula utcán a harminc fokban.
Bencének persze hatalmas sikere van. Ahogy Kati mama hívja, csak mozizik, nézi, hogy mit működik a gyerek. Ő meg szorgosan működik, kézzel, lábbal. A Nagyi által felkínált piros zsebkendő nézegetése egyelőre süket szemekre talált, ezúttal Bencét jobban érdekelte Zenélő Boci.

Marci aranyköpései - gyűjtemény

Eddig sajtpapíron volt, most internetbe véssük (pár belőle több, mint egy éves is lehet)

2008 nyár, ősz:

• "Én már óriási nagy vagyok, csak egy picit kisebb."
• "példálul"
• "Tavaly délelőtt vettétek ezt a cipőt"
• Márton dudorászik. M: "Ezt miből énekelted?" m: "Viccből?"
• Zs: "Ha nem hánynád össze a játékokat a dobozban, megtalálnám neked amit keresel" m:"Ha nem raknál rendet én is megtalálnám."
• "Fülbeteg nem fürdik"
• "Hol a napos szemügevem?"
• "Leveszem a zoknimat, mint Apa, hogy én is lábbal legyek"
• "Már elment a bolylepke"
• "Igazad van nekem, ugye?"
• "Kekszkosz van a teámban"
• "Piszk ment az orromba"
• "Nagyon ízletes ez a tej"

2008/2009 tél:

• "És a Mikulás után még jön a Józsika"
• "Nagyon csúnya a köhögésem, lehet, hogy inszilenziám van"
• "Összecsupakoltam magam" = összevizeztem
• "Füllenteni csak vasárnap szabad!" - ezt az óvodában adta elő természetesen
• "Lehet, hogy elkaptam Barnustól a mandulát"
• "Siettetek, mint a gomba?"
• "Apa a fütyi-gyógyításban is olyan jó, mint a szerelésben"
• "Nekem pont szendvicsre korog a hasam"

Márton tud veszíteni

Este dominóztunk, ahogy majd' minden este. Marci most már tudja, hogy nem mindig ő nyer (legtöbbször azért igen), sajnos a dominó kimenetele nehezen befolyásolható. Ma Márton harmadik lett és próbált nem nagyon elkeseredni.
M: "Te vagy harmadik, bronzérmes lettél. Mint Massa a múltkor, emlékszel?!"
m: "Hát, én nem úgy örülök, ahogy kéne..."

Valencia

Na, itt nem voltunk - most, viszont itt volt A Futam a hétvégén. A nagy hungaroringi Massa-dráma sokkjából felépülve (márminthogy a Hungaroringen rugó ütközött Massa fejének és most egész szezonban nem versenyezhet, ráadásul végül Schumi sem vállalta a visszatérést) csak hosszas gondolkodás után tudtuk kiötleni, hogy akkor most kinek drukkoljunk. Valamilyen, a szülei számára is rejtélyes, oknál fogva Márton imádja a Forma 1-et, A-tól Z-ig végig tud nézni egy időmérőt, majd másnap a versenyt is. Szintén rejtély, hogy miért pont Massa lett a líbling - bár M-nek vannak erre vonatkozó elképzelései. Mindenesetre minden versenyt felveszünk, mert persze szinte mindig alvásidőben van és délután megnézzük, kiértékeljük - Marci meg is jegyzi, hogy hetekkel később rákérdezhessen, hogy "Emlékszel, amikor a Vettel megpróbálta megelőzni a Barichellot és....". Döntően nem emlékszünk. Egyszóval a Massa szerencsétlenség után itt álltunk tanácstalanul újra és újra számot vetve az összes istálló összes pilótájával (természetesen ezeket is csak Marci tudja megjegyezni) és tanakodtunk, hogy akkor most mi legyen. Szerencse, hogy végül nem a Massát helyettesítő Badoerre esett a választás, nem ment valami jól a Ferrarival. Barichello viszont nyerőnek tűnt - nyert is. Nagy mázli! Így nem kellett két versenyzőnek drukkolni - ahogy egyébként szoktunk - annak aki a kedvenc (eddig Massa) és annak aki nyer (Massa eddig soha)

Karintia

Végre! Bence is eljutott külföldre. Már majd 9 hetes volt, amikor átléphette a nem létező országhatárt. Úgy tűnik különben, hogy imád nyaralni, nagyon élvezte az utazást és az ott létet is, látszott, hogy teljesen ki tud kapcsolni. Evett, ivott, aludt. Ezen kívül remekül érezte magát az élményparkokban, sétákon, vásárláson, strandon, az éttermet most nem mertük kipróbálni.
Márton viszont igazán kitűnően nyaralt, igaz, hogy az első naptól kezdve számolta az éjszakákat, hogy mennyit KELL még ott aludnunk mire végre hazajöhetünk Pomázra, de azért nem látszott rajta a szenvedés. Az összes élményparkban egy majom ügyességével felmászott mindenre, ami szembejött és egyedül csúszott a hosszú, kanyargós csúszdákon. Megevett rengeteg wiener sniclit és virslit, döntően krumplival, de a salzstangli is csúszott. Egyszóval "sanyargott" egész héten...
A nagy őszi ruhavásárlás alkalmával pedig beszerzett elmós gatyákat, sütiszörnyes pólót, verdás és forma1-es zoknikat, dokis felsőt - egyszóval csak a legszükségesebbeket. A gyerek (és a szülei) a marketing-szakemberek álma!
Dél-Karintia ezeken felül nagyon szép, a Kloppeiner See-ben remekül lehet fürdeni, nagyon tiszta és nem is hideg - nem véletlenül a meleg tavak egyike! Ha Bence is kicsit nagyobb lesz vissza lehet menni kirándulni, hajózni, amiket most nem vállaltunk be.

Nyaralás

Mivel Bence útlevelét a már leírtak szerint rendkívül flottul sikerült elintézni (három munkanap alatt itt volt!!!), megkíséreltünk ma szállást foglalni Ausztriában - nem volt könnyű, de lett. A cél Dél-Karintia, a meleg vizű tavak. Eddig nagyon ígéretesnek tűnik minden, bár nem kaptunk keddtől szombatig szállást, csak vasárnaptól (holnap!) péntekig, de sebaj. Két gyerekkel igazán tudunk rugalmasak lenni. Holnap indulunk is :-)
Így hát, első külföldi kalandra fel, Bence!

A Fog 1

Történt pedig, tavaly ilyentájt, hogy Márton sikertelen kísérletet tett egy sörpad megmászására a Balatonon és kvázi kitörte a két első fogát, felül. Ez a történet egy külön posztot érdemelne, talán egyszer visszamenőleg is megírjuk, bár nem vidám ügy. Mindenesetre azóta is szorgalmasan járunk a Szentkirályi utcába Rácz doktornőhoz kontrollra. Azért jó a Szentkirályi utca, azon kívül, hogy ott van a Gyermek Fogászati Klinika, és ők a traumás esetek nagymesterei, mert biztosan majdnem lehetetlen megközelíteni és tuti nincs parkolóhely. A megközelíthetetlenség augusztus közepén is érvényes, néhány váratlan lezárás és itt-ott megfordulás után szinte a Klinika előtt kaptunk parkolóhelyet - ez két gyerekkel praktikus, különösen, ha az egyik egy hordozhatatlan gyermekhordozóban alszik, babakocsi viszont nem fér be a Klinika 2 nm-es liftjébe. Mindenesetre kis különítményünk, nagymamával kisegítve, sikeresen feljutott az ötödik emeletre. Csak egyszer szorította be a liftajtó Anyu karját és a hordozhatatlan hordozókát. Itt már flottul ment minden, a doktornő rögtön felmérte, hogy az egyik elmozdult fogat ki kell húzni, és ezt pár perc leforgása alatt abszolválta. Márton rendkívül fegyelmezetten tűrte a megpróbáltatásokat - állítólag ez nem fáj... - egyedül ült a fogorvosi székben, utólag keseredett csak el kicsit. Mint kiderült azért mert azt hitte, hogy a hatalmas géz darab most már örökké ott marad a foga helyén. Az örökkének ezúttal tíz perc után vége lett. Így lett tehát Marciból "fogatlan oroszlán", meglehetősen csibészes ábrázattal. Bence köszöni jól tűrte a megpróbáltatásokat, végig szunyált.
Ezután a megrázó kaland után felkerekedtünk, hogy vigaszképpen Márton választhasson magának valami elengedhetetlent. Tény, hogy nem a legjobb játékboltot sikerült kiválasztanunk, lévén a szempont a fedett parkolási lehetőség volt, esett ugyanis, mégis Marci egyetlen esélyese és végül választottja egy második számú piros Villám lett. (Az első számú a pelenkás táska aljában lapult) Igaz, hogy ennek fehér az abroncsa! Ég és föld!!! A gyerek becsületére legyen mondva, hogy bár az első kettő másodpercben ezt a vigaszdíjat nézte ki, némi unszolás után hajlandó volt végignézni a játékbolt, majd a szomszédos könyvesbolt választékát is, de 20 perc mászkálás után, valahol a mese dvd-k és a társasjátékok között félúton, szomorú szemmel rám nézett és közölte: "Semmi másra nem tudok gondolni, csak a másik piros Villámra." - ez hatott. Fogtuk magunkat visszamentünk a játékboltba és megvettük Piros Villám II-t. Végülis az ő foga volt...

Oltás

Ma nehéz napunk volt. Bence megkapta élete második, harmadik és negyedik oltását. Az elsőre nem emlékezhet, mert azt kettő napos korában kapta a kórházban. Én sem emlékszem, mert nem voltam ott - így ez egyikünknek sem fáj. A második nem volt vészes, mert azt szájon át kapta - igen, mégis oltásnak hívják - tulajdonképpen nem is rossz ízű a doktornéni szerint, de nem tudom, hogy ő kóstolta-e már. Mindenesetre Bence hősiesen benyelte némi tiltakozás után, szerencsére nem köpte ki és nem folyt mellé - minden cseppért kár, eszelős drága volt (na, ebből kell majd még egy). A harmadik és negyedik viszont sziklás, mert az combba szuri. Mondjuk szerencsére Benőnek van hova szúrni és van hova eloszoljon. Délután aztán utólag sérelmezte a mai nap eseményeit és ennek hangot is adott - nem kis hangot, tippünk szerint a combját fájlalta, de lehet, hogy egész más baja volt.
Márton eközben nagyon rendesen viselkedett, a nagymamával játszott, neki csak kicsit fáj a lába Bence oltása után :-).

Mikulás (nyári)

Tegnap Mártonban felmerült, hogy még mindig nem tudja mit kérjen a Mikulástól idén - pedig már augusztus van! Ennek kapcsán azt is kifejtette, hogy majd ő megkeresi az ajándékait - azt hiszem itt a Húsvéttal van némi kavar - de Bencéét majd nekünk kell, mert ő biztos nem fog ráérni. Különben tényleg "A Mikulás tudja, hogy nekünk van egy babánk (Bence)?"
Ezzel mi a helyzet, jó kérdés!? Tudja, mert mindent lát? Vagy szólt neki valaki? Vagy még nem tudja, de értesíteni kell? Ezt ki intézi, a szülők? a TB? az Államkincstár? Nehéz ügy, azt hiszem kénytelenek leszünk mi írni neki - ez egyelőre kielégítő válasznak bizonyult (mázli, hogy Jézuskát nem kell értesíteni, csak majd a Húsvéti Nyulat)

Útlevél

Bence ma hatalmas lépést tett. Az emberiségnek talán kicsi, de a családnak hatalmas. Útlevelet csináltattunk neki, ez pedig nem kis szervezést igényel. Nem elég, hogy meg kell küzdeni az okmányirodával, de mindkét szülő jelenléte szükséges - nehogy valamelyikünk kilopja a gyereket az országból - súlyosbítva az oviszünetet élvező Mártonnal. Időpontot foglalni persze nem tudtunk, mert nekünk adjuramistendemost kell az útlevél (értsd 5 munkanap), úgyhogy Müli nyitás előtt egy órával odament az okmányirodához számot húzni, ezt követően Bencével nyitásra elegánsan bevonultunk Márton kíséretében. Röpke újabb óra után be is jutottunk a szentélybe. Innen már gördülékenyen folyt minden, az igénylő fotójának elkészítése volt csak kicsit zűrös. Nem lehet ugyanis ölbe venni a gyereket, a szülő mellkasa nem szerepelhet a képen! Ezért, a fejét pár hete nagyjából tartani tudó bébit be kell lógatni a fotófülkébe oly módon, hogy a szülő keze ne látszódjék. Ekkor azonban a nem túl lelkes Igénylő felfelé néz és tekergeti a nyakát, ami nem jó. A kamerába kell nézni! Erre kell a másik szülő, aki bekucorodik a fotófülke aljába és cuppogtat, csettinget, szólítgatja az Igénylőt, hogy az kicsit lefelé nézzen. Azt a pillanatot kell az okmányiroda munkatársának elkapnia, amikor Igénylő kicsit lejjebb néz, de még nem ordít - gyorsnak kell lenni. Na, ezt mind megugrottuk, lesz útlevél.

Egy

Ez most egy hiánypótló blognak indul. Egyszerre több hiányt is pótolni tud. Az egyik, hogy Bencének - bár már nyolc hetes - alig van internetes megjelenése. Müli ugyan feltöltött pár újszülött videót a youtube-ra, meg persze webalbumos képek is vannak, nade hol van ez Marci saját honlapjától. És itt érkezünk rögtön a második hiány pótlásához, nevezetesen, hogy a mullermarci.hu nem működik, ezért Márton történetei és aranyköpései - ebből van bőven - néhány papírfecnin várják, hogy s felkerülhessenek a virtuális térbe, és ezáltal az örökkévalóság részei legyenek.
A nyolc hetes kor azért ideális egy blogírás elkezdéséhez mert ezidőtájt már kialakulni látszik Bencénél valamiféle rendszer, ez annyit tesz, hogy nem teljesen össze-vissza eszik és alszik. Kezd mosolyogni, néha kifejezetten teli szájjal és már-már gügyögésre emlékeztető hangokat ad - van tehát miről írni. Már látszik rajta, hogy ő is szórakoztató kis figura lesz, csakúgy mint Márton. Vannak saját szokásai is, hajlandó például éber állapotból magától elaludni - értsd nem kell ringatni, szoptatni, énekelgetni - leteszi a fejét, kicsit még morog vagy cumizik és elalszik. Ilyen Marci soha nem csinált.
Márton mindeközben még mindig nagyon jó gyerek, igyekszik nagytestvér módjára mindenben segíteni, ez néha kicsit hátráltat minket, de rendkívül lelkesítő. Óvodaszünet lévén Marci mindennapos szórakoztatása nem könnyű feladat - pláne egy csecsemővel és némi munkával vegyítve - de a nagyszülőkre lehet számítani. Ma például Bence életében először játszóházban volt. (A második gyerekek tényleg mindent korábban kezdenek) Annyira talán nem élvezte, mint Márton, de legalább jót aludt - hatvan percből ötvenet, ez jó aránynak számít.
Terveim szerint Hünyők blog erről fog szólni, Hünyőkről, viselt dolgaikról, mondásaikról, esetleg képekkel. Azoknak, akik keveset látják őket, és azoknak akiket ezek az ügyek nagyon érdekelnek. Na meg azoknak, akik több x év múlva a kerek születésnapjaikon és az esküvőiken szösszeneteket hallgatnak majd belőle. Ezért előre is bocs mindkettőtöktől!