Na, ilyenkor mi a megfelelő szülői reakció?

avagy Szemelvények a mai magyar közoktatás állapotáról

- Marci kettest kapott a hetes szorzótáblából... A dolgozat lényege, hogy a tanárnéni kiáll az osztály elé és beszédtempóban lediktál 14-16 darab szorzást és osztást az adott témában. A megfejtéseket gyors egymásutánban kell a füzetbe vésni, vesszővel elválasztva a feladatokat, aki elakad, lemarad. Sorry, kettes.
Marci ezúttal az első feladatok egyikénél akadt el, megpróbálta kiszámolni, hogy mennyi 8x7, de erre nem volt idő, kívülről kellett volna tudni...

- Egyik nap fejlógatva jön le az iskola lépcsőin: "Van egy nagyon rossz hírem. Kaptam egy feketepontot?"
Az ebédlőből vonult az osztály felfelé a lépcsőn, kettes sorban. Marci beszélgetett a mellette lépdelő barátjával. Az osztályterem elé érve a tanítónéni felelősségre vonta a társaságot; hallotta, hogy valakik beszélgettek. Ki volt az? Marci jelentkezett. Fekete pont!
(Hozzá kell tenni, az igazságosság kedvéért, hogy ugyanez a tanítónéni folyton dicséri és biztatja Marcit rajzai és készítményei okán, ami, finoman szólva is, erős pedagógiai érzékre vall)

- Mostanában, ha Bence rossz fát tesz a tűzre Márton viccesen megdorgálja: "Bence! Ezért igazgatói intőben részesítelek!"
(mire Bence vigyorogva: Jó, részeszíccsél!)


és Hittan még nincs is...

Sára - az első találkozás

Hát ez is megvolt.
Hünyők végre személyesen is megismerhették Sárát, egyetlen unokahúgukat a messzi Ausztráliából. Skype-on persze már "ismerték" egymást, de élőben mégiscsak más. Nyúzhatóbb.
Bence lelkesedett... Megágyazott a szobájában egy játékosdobozban, hogy ha Sára itt alszik, legyen helye. Félretetette kinőtt (enyhén avétos) pólóit Sára számára. Ragaszkodott hozzá, hogy a pelusokat, amikre neki ugye már nincs szüksége(!), Sára hazavigye Ausztráliába (nagy titok, de nem vitte, az ágyneműtartóban vannak...). Az egyetlen az ivóka volt, amiről még Sára kedvéért sem mondott le.
A két hét alatt, amíg Sára itt volt, folyton a Prés utcába vágyott, amikor végre ott volt nagy lendülettel (olykor kicsit túl naggyal) hurcolta a játékokat Sárának: "Sája, játszol velem? Hmm? Nézd! Játszol velem?"
Marci a maga visszafogott (láthatatlan) módján örült. Elnéző mosollyal nyugtázta Bence (és a család) túltengését. Kedvesen integetett Sárának, ha megjött és mikor ment és örült a produkciónak, ha pacsit kapott. Még a fényképezést is egész jól tűrte - valószínűleg kizárólag Sára kedvéért.