Kicsit rejtélyesnek tűnő okoknál fogva, az óvodáskorú fiúgyermekek nagy része bizarr vonzalommal viseltetik a dinoszauruszok iránt. Mártont jó darabig elkerülte a kísértés, annak ellenére, hogy legjobb barátja, Barnus igencsak szenvedélyesnek mondható viszonyban állt az őshüllőkkel. Kívülről tudta a latin elnevezésüket - bár gyaníthatóan más nyelven nincs is elnevezésük - hogy mit ettek és mekkorák voltak.
Frankfurti kirándulásunk alkalmával azonban Marci az előzetesen vártnál nagyobb lelkesedést tanúsítva kapva-kapott a lehetőségen, hogy nagy-nagybátyja társaságában (némi anyai
támogatással) megtekintse a grosse dinoszaurusz kiállítást .Ez a program különben egy halandó (értsd nem kifejezetten természettudós beállítottságú) ember (értsd kísérő) számára nem kis kihívást jelent. Nem könnyű okosakat mondani olyasmiről, amiről valójában fogalmunk sincs, maximum a józan ész határain belül találgatni tudunk. Gabi mindenesetre hősiesen végighallgatta a német audio-guide útmutatásait, hogy aztán releváns információval tudjon szolgálni a kiállított csontvázak / rekonstruált dinoszauruszok viselt dolgairól, megtalálási helyéről és körülményeiről, némileg zömített verzióban. Márton eközben lelkesen rohangált csontváztól csontvázig, újabb és újabb számokkal előállva, hogy mit kell majd meghallgatni. Gyaníthatóan a 200 millió évvel ezelőtt kitétel súlyával nem volt tisztában.
A látogatást mindenesetre gyakorló paleontológusokat megszégyenítő következtetéssel zárta kis felfedező csapatunk, miszerint a hosszú nyakú magasak növényevők, a rövid, izmos nyakú, két lábon álló, nagy-fogúak a húsevők.
