Monopoly

Az életre nevelést, mint ez köztudomású, nem lehet elég korán kezdeni. Mivel Mártonnak amúgy is komoly affinitása van a társasjátékok, kártyák, memory-k és kirakók iránt, karácsonyra Editmamától Junior Monopoly-t kapott. (létezik bébi is, de ez a stáció ezúttal kimaradt - Bencét pedig még éretlennek nyilvánítottuk a dobókocka kezelésére). Így aztán december 26-a óta a család minden errefelé, vagy Ausztriában megforduló tagja töretlenül felvásárol, fizet és csődbe megy.
A kiskorú verzió lényege, hogy a releváns mezőre lépve gyerekekhez kapcsolódó helyszíneket és szolgáltatásokat kell vásárolni (bábszínház, sétarepülés, dodzsem, vízi csúszda, stb.), majd, ha a játékostárs belelép, fizet. Kis házi kapitalistánk imád mindent felvásárolni, mohón gyűjti a pénzt, figyelemmel kíséri, hogy kinek hány hármasa, négyese és ötöse van, morgolódik, ha Cukrászdába kell mennie és ezért kimarad a dobásból, és időről-időre barométerként jelzi, hogy szerinte ki fog csődbe menni. A legjobban persze annak örül, ha ingyen pénztárbódét nyer a szerencsekártyák segítségével, illetve, még inkább, ha a játékostárs véres verítékkel megszerzett pénztárbódéját sajátjára cserélheti - szintén szerencsekártya segítségével. Ilyenkor kaján vigyorral a szája szélén közli, hogy "Nem fogsz örülni, de nincs mit tenni". Sajnos előfordul, hogy kizsákmányolóból kizsákmányolttá lesz, mikor az ominózus szerencsekártyát más húzza és az ő pénztárbódéja esik áldozatul. Ilyenkor könnyek gyűlnek a szemébe (bár igyekszik férfiasan tartani magát), esetleg rácsap az asztalra és elfúló hangon közli, hogy "a csudába". Más esetben harciasan felkiált, hogy "Majd én is jól leveszem a tiédet!" - elvégre szemet, szemért...
A felnőtt játékostársaknak mindenesetre vajmi kevés befolyásolási lehetősége van a játék kimenetelére. Némi rutinnal azt már sikerült kiokumulálni, hogy hogy lehet elkerülni, hogy érzékeny lelkű karvalytőkésünk csődbe menjen, de túl nyilvánvaló csalás nélkül nem lehet elérni, hogy ő nyerjen, értsd; abban az időpillanatban, amikor valaki más csődbe megy, neki legyen a legtöbb pénze. Így jobbára az előkelő második hely jut neki a kis családi versengés-sorozatban - illetve, ha már nagyon vészesnek tűnik a helyzet, még mindig ott a felajánlott döntetlen lehetősége.

Létszámhiányos esti műszak

Szerencsére ritkán fordul elő, de ez nem az első - és nyilván nem is az utolsó - eset, hogy egyedül kell lefektetni a két gyereket. Szerte a világban emberek (nők és férfiak) milliói ugorják meg nap mint nap a feladatot, nem akkora ügy. Így minden nagyszülői segítségnyújtást visszautasítva vágunk bele az éjszakába - hárman.

Eleinte minden a szokásos unalomban zajlik, Márton az ovi utáni bevásárlást jól tűri, egy-két aprósággal le is lehet kenyerezni az este hátralévő részére. Bence addig a nagyszülőknél dekkol - minden simán megy. Vásárlás után két gyerek kocsiba be, irány Pomáz. Szerencsére az udvarról épp mennek be a szomszéd gyerekek, ezúttal az "Anya, csak egy icipicit maradjunk még lent" hisztit megússzuk. Bence is egész jó hangulatban van, aludt kicsit a kocsiban.

Otthon csak ki kell pakolni és kicsit rendet rakni, gyorsan eljön a fürdés ideje, mindössze Márton új óráját kell még felszerelni a falra. Bébi rossznéven veszi, hogy kimarad ebből az óriási buliból, így a saját ágya helyett Marci ágyáról követi az eseményeket, ez már inkább tetszik neki.

Most már tényleg fürdés. Bencének kicsit melegebb fürdővíz kell, hogy ne hűljön ki mire belekerül - a vetkőztetés-vízelőkészítés párhuzamosságának elve most nem működik. Márton, mint a rangidős férfi a háznál, érzi a felelősség súlyát, segít rendületlenül. Ettől kicsit döcögősebb az ügy. Amíg Bence vetkőzik, Marci "javít" a vízminőségen - no comment. Végül Bence egész tiszta lesz, talán nem is fagyott meg. Gyors öltöztetés - ágyba be, forgóka, cumi, jöhet Marci. Sajnos neki ma a lassú napja van, ez már reggel is látszott. Minden fontosabb, mint a vetkőzés, pedig a bébi közben kezd méltatlankodni - fürdés után evés a szokás és punktum. Márton sem sokkal belátóbb, négy perc alatt vesz le egy zoknit, közben vonatozik, mesét hallgat, csak még kikapcsolja, nem tudja kigombolni a gombot, hova tegye a szennyest, stb. Végül sikerül a kádba könyörögni, ember soha ennyire precízen még nem mosott fogat. Bence közben egyre méltatlanabbnak érzi a fennforgó bánásmódot. Marci kész, bár ma a pizsamáját sem tudja egyedül felvenni - ki van fordítva! Dráma!

Bence most már komolyan kiborul, mégsincs még kaja, előbb Mártonnak kell megcsinálni a szendvicsét, kakaóját, különben soha nem lesz vége az estének. Végül mindenki rekordgyorsasággal élelemhez jut, Bence szinte fuldoklik akkorákat nyel, Marcinak meg nagyon ki kell próbálnia az új kirakóst. Most! Szoptatás, vacsoráztatás, kirakó. A kisded közben túleszi magát, leköpi a hálózsákját, a párnát, a bútort, anyját, Marci szalad zsepiért.

Evés után a legkisebb korú megy az ágyába, míg Márton előkészíti a szokásos társasjátékot, miközben mondja, mondja, mondja, hogy ki gyors, ki nem, ki mennyit nyert vagy veszített, stb.

Ezúttal az esti elalvások legnagyobbika nem akarja az igazságot. Míg máskor leteszi a fejét és alszik, ma ordít és teljes erővel kinyomja magát. Márton közben dob, "Anya, te jössz!". Emelet, Bencének cumi be, "Anya, te jössz! Dobjak helyetted?" Bence ordít, emelet, cumi. "Anya, te jössz! Akkor most nem játszunk?!" Bence ordít, emelet, cumi. Negyed óra után Bence még mindig ordít, majd győz. Jön ő is társasozni és ölben remekül érzi magát, ki-be rakosgatja a cumiját, néha ledobja a földre is. Szerencsére Marci topon van, lelkesen megy cumit keresni és mosni.

Lemegy a három plusz egy kör társasjáték, mindenki ágyba, esti mese, számolás, cumi ki, cumi be, számolás Apa helyett. A teregetés végére úgy tűnik Bence is feladta, elalszik. Végre! Irány a fotel!

Öt perc múlva lábdobogás, halk suttogás fentről "Anyaaa". Mártonnak pisilnie kell, de nem akar a fenti mosdóba menni, inkább lejön, nehogy felébressze Bencét - na persze! Mindenesetre a pedagógus vénával megáldott szülő nem ellenkezik, hosszú távon az nem lenne kifizetődő. Marci lejön, pisil, kezet mos, sámlit pakol. A hálózsákot persze nem tudja visszavenni "edegyül" - ki van fordítva - naná! Közben elmesél még egy-két sztorit, hogy hogy ütött le egy szúnyogot (novemberben!), hogy mi volt a Micimackóban, hogy hol tölti az éjszakát Thomas, hogy miért kellett lemenni pisilni, stb. Végre aztán lefekszik. Fotel!

Ezután már csak egy köhögőroham van hátra, "De tényleg köhögnöm kell, hidd el Anya!" Ki tudja mennyi belőle a köhögés, de ezt nem lehet megkockáztatni, hátha tényleg...

Reggel folyt. köv.