Lakásnézőben

A lakásnézés gyerekekkel még az "amatőrök" számára is rémálomnak tűnik - és ismerjük el, valóban tartogat kihívásokat. Különösen az esetben, ha a bizonyos nézendő lakások otthonunktól mintegy 1000 km-nyi távolságra találhatók, a tárgyalási nyelv a német és esetenként koreai családok lakják a megnézendő objektumokat. További nehézség, ha a jövendő lakás kiválasztására mindössze pár nap áll rendelkezésre, annyi helyet kell hát megnézni, amennyi a csövön kifér. (És a gyerekek "csöve" véges) Szerencse a rumliban, hogy a lakások Gabi jóvoltából elő-szelekción vettek részt, így a finisbe már csak hat szerencsés jutott. Gyerekjáték, úgymond!
Vegyük hát sorra e hatot, Hünyők sajátos szempontrendszere alapján:

Egyeske

Hatalmasak a terek, van hely rohangálni bőven, csak kissé sajnos dobog a linóleum, ezért halkan kell szaladni. Nagy előny még, hogy be lehet mászni az előszobai szekrénybe, bár a polcokra nem szabad felkapaszkodni.
Ketteske
Ketteske sajnálatos módon renoválás alatt van, így rengeteg a festékes vödör, vakoló kanál és drótháló. A rohangálás kizárt, hozzányúlni semmihez nem szabad, a teraszon sem lehet elég sokáig időzni. A kedves idősödő tulajdonos ugyan nagy gyerek barát, a kertben van hinta, homokozó homok nélkül, meg gyümölcsfa is, de az alkalom nem megfelelő ezek tesztelésére.
Hármaska
Ez már ebéd utánra esett, Hünyők az autóban hunytak, így több részletben végigrohanva ugyan, de így is viszonylag nyugodt körülmények között lehetett megtekinteni az amúgy rendkívül zsúfoltan berendezett lakást. Az alanyok nem is tudtak véleményt mondani, Márton szerint nem is hat, csak öt lakás-aspiráns volt.
Négyeske
Kis híja volt, hogy ez a ház is megússza Hünyők inspiciálását, de aztán mégis felébredtek az utolsó pillanatban, így volt alkalmuk megmászni az összes lépcsőket a pincétől a padlásig - szó szerint, hogy aztán a teraszról a zsebkendőnyi kertbe rohanjanak és vissza, és oda, és vissza. Hünyők egyértelműen ezen ingatlan mellett tették le a voksukat. Az objektum elhagyása így aztán nem lett zökkenőmentes.
Ötöske
A dráma tetőfoka. Lakóparki szűknek ható lakás, telezsúfolt szobák koreai házigazdákkal és relikviákkal, cipőlevétel az ajtó előtt a szintén nem túl tágas lépcsőházban. Bence mindent megnézne és megtapogatna, karban tekergeti magát, kiabál, Marci is mindenhova bekukkant, nem tud nem láb alatt lenni, de ő legalább mindent jól látott. Ilyen gyorsan öt ember még nem tekintett meg lakást!
Hatoska
Ez már másnap, nyugodtabbak a kedélyek, leszámítva, hogy az ügynök vagy negyed órát késik. A félórával előbb érkezés, hogy Bencét még lehessen fárasztani nem jön be, semmi kedve a lankákon motorozni. A terep babakocsival nem megközelíthető, a nappaliban viszont egészen jól lehet autókat tologatni a vadonatúj parkettán, lévén a lakás üres. Nadrágot mosni meg úgyis kell inkább előbb mint utóbb! Arra kell csak ügyelni, hogy Bence ne vizsgálja meg közelebbről a szoba közepére helyezett áramforrást és ne rohanjon bele teljes sebességgel a térelválasztó üvegajtókba.


Ennyi. Két nap, hat lakás. Egyeske nyert.

Iskolaválasztás

Pici aktuálpolitikai felhanggal

Marci szeptembertől iskolába megy. Nagyfiú. Az iskola kiválasztása nem könnyű feladat. Mindenkinek megvan a szempontja, hogy szerinte mi szerint válasszunk.

"Legfontosabb a tanítónéni!"

"Legfontosabb a környezet! Hogy legyen zöld is!"

"Legfontosabb, hogy közel legyen! Tudjon majd egyedül közlekedni! A közelben legyenek a barátai"

stb.

Az összes tanácsot megfontolva rájöttünk, hogy nekünk pedig tulajdonképpen mindegy...

...mindegy csak gyerekközpontú legyen és ne zárja ki teljesen a szülőket a gyerek iskolai életéből, kedves legyen a tanítónéni, de azért tudjon hatni a gyerekekre, ne legyen túl sok gyerek az osztályban, de ne is álljon az iskola a megszűnés szélén

...mindegy, csak lehetőleg ne a pomázi iskola legyen, de ne is túl messze, ne a Duna túloldalán és ne is Buda másik végén, hogy ne kelljen reggelente másfél órát állni a dugóban és előbb-utóbb tudjon egyedül közlekedni

...mindegy, csak viszonylag rendezettek legyenek a viszonyok, tiszta mosdókkal, ne adj' isten papírral, esetleg szappannal, talán egy-egy digitális táblával - iskolánként, de legalább mágnessel felszerelt táblával, hogy ne kelljen celluxozni kis papírkákat a táblára

...mindegy, csak nyitott iskola legyen, liberális, differenciált oktatással, projektalapú képzéssel, képességfejlesztéssel a középpontban, arányaiban megfelelő frontális óravezetéssel

...mindegy, csak érezze majd jól magát a gyerek, "éljen és ne az életre készüljön", szeressen iskolába járni, mert sokáig fog még

Hát olyan nagy kérés ez?!

UI: A sors fintora folytán Márton augusztusban egy vadidegen frankfurti állami Grundschule-ban kezdi meg tanulói pályafutását