Mikulás

Kezd kis baj lenni ezzel a Mikulás-üggyel...
Ott kezdődik, hogy túl sok van belőle. Másfelől viszont, közelebbről is szemügyre véve őket, kísértetiesen hasonlítanak egyes ismerősökre.

Tekintsünk el egy pillanatra a plázák, hipermarketek, adventi vásárok és egyéb kereskedelmi intézmények ál-mikulásaitól, ezekről még egy ötéves számára is nyilvánvaló, hogy nem az igaziak, csak "Beöltözöttek".
De ott van az, akibe a lépcsőházban lehet belebotlani 5-én este, hazafelé jövet, amint éppen a szomszéd gyerekhez csönget be, és amely Mikulásnak volt annyi lélekjelenléte, hogy a földbegyökerezett lábú Mártontól megkérdezze, hogy jó volt-e. Marci jó volt, így biztosan nálunk is csönget mindjárt. De nem jött. - Nem jött, mert majd éjszaka jön, amikor senki sem látja, amikor mindenki alszik. Nem jött, mert túl sokáig maradt Kristóféknál és még máshova kellett mennie, mielőtt idejön. Nem jött, mert lehet, hogy mégsem ő az Igazi Mikulás... ez is csak egy "Beöltözött".
De aztán éjszaka tényleg itt járt, reggelre mindenki csizmája megtelt, még melléjük is kellett ajándékot tenni, mert nem fért beléjük minden, pláne nem Bence 21-es cipőjébe!

És akkor még mindig ott van az, aki az óvodába érkezett 6-án, a csendespihenő után, és aki minden gyerekről pontosan tudta, hogy hogy viselkedett, mit csinált. Csak kicsit lányos volt a hangja... "Szerintem az Ildiék (óvónéni) becsaptak minket, ez egy női Mikulás volt."
Végül 6-án este beállított a Télapó a Huszár utcába is. Csak hát kis híján a mamával együtt jött, a szakálla a szeméig be volt húzva, a hangja is ismerős volt és a szemüvege meg a botja olyan volt, mint a nagypapáé. "Szerintem ez a Dönci papa volt, az Igazi Mikulásnak nincs is szemüvege!"

És arról még szó sem esett, hogy Katula Balázs szerint egyáltalán nem is létezik a Mikulás, hanem a Püspök hozza az ajándékokat (bárki legyen is ő)!

Zűrös egy ügy ez!

Mikulás

A világ dolgaira olykor szkeptikusan tekintő szülők kezdetben majdnem teljesen biztosak benne, hogy ők ebben a Mikulás (nagyátkosban Télapó) marhaságban nem fognak részt venni. Biztosan nem fognak bemesélni, amúgy értelmes, csemetéjüknek olyan abszurdumokat, mint hogy a Mikulás Lappföldön él a manókkal (vagy krampuszokkal), ide kell neki minden évben levelet írni, rénszarvas szánon közlekedik az égbolton és az éj leple alatt ajándékokat tesz a kis csizmákba - mellesleg az ablakon keresztül (!). Aztán kiderül, hogy egyrészről nem olyan egyszerű kimaradni az össznépi butításból (v.ö. fogyasztói társadalom), másrészről a gyerek imádja a sztorit és minden egyes tételt simán "benyel", illetve nem foglalkozik azokkal a részletekkel, amik ellentmondásba ütközhetnek a globális Mikulás-elmélettel.
Így Mártont sem zavarta cseppet sem, hogy december 4-én, pénteken délután érkezett a Mikulás az óvodába (aki mellesleg nagyon megdicsérte, hogy sokat fejlődött a rajzolásban, merthogy tavaly ugyanez (?) a Mikulás azt mondta, hogy kéne kicsit gyakorolni). Aztán 5-én, szombaton, mikor a nagyszülők átjöttek, hozták magukkal a Mikulás ajándékát, amit az a Töhötöm utcában hagyott Mártonnak és Bencének - ezúttal egy éjszakával korábban, mint "normális".
Szombat este aztán hatalmas lelkesedéssel és műgonddal tettük ki a teraszajtó elé Marci és Bence cipőit, miközben Márton megígérte, hogy majd ő segít kibontani Bence ajándékait - de tényleg. E helyt aztán felvillant mégis némi realizmus a lila ködön keresztül, Márton ugyanis egyrészről a csizmákat a teraszra, kintre akarta kitenni - az elérés megkönnyítése végett, másrészről hamar megfogalmazódott benne az ötlet, hogy az újonnan kapott lábbeliket kell kirakni, lévén azokat nem kell pucolni.
Vasárnap délelőtt arra is fény derült, hogy a Télapó a Visegrádi utcába is ellátogatott, nyomokat hagyva Edit mamánál. Ezek után a délutáni találkozás a Mikulással a Decathlonban magától értetődő volt. Aztán szintén vasárnap, este, még az is kiderült, hogy a Télapónak volt annyi esze, hogy az üres Prés utcai lakás helyett Tapolcára menjen, a Hunguest Hotel 322-es szobájához, hogy ott is hagyjon némi ajándékot Marci és Bence számára, amit aztán a nagyszülők kézbesíthettek.
Tulajdonképpen alig kellett magyarázni, hogy a fenti rengeteg feladat és helyszín hogy fér bele valakinek a programjába, ráadásul úgy, hogy az összes többi gyerek is kap ajándékokat valamint, hogy ha már levelet kell írni a Mikulásnak a kívánságokkal, akkor miért nem azt hozza, amit kér az ember (fia). Mindenesetre, amikor vasárnap reggel hétkor Márton az izgalomtól elfúló hangon rohant be a hálószobába, hogy "Apa, Anya, gyertek, mutatok valamit!", mert egyedül nem bontja ki a meglepetést, de várni már egy percet sem tudott, nos akkor megint csak úgy tűnt, hogy megérte pár héten keresztül "vetíteni" és összefüggéseket gyártani abszurdnak tűnő helyzetek sorozatára.
Azért Józsika-ügyben továbbra is tagadásban maradunk...

Mikulás (nyári)

Tegnap Mártonban felmerült, hogy még mindig nem tudja mit kérjen a Mikulástól idén - pedig már augusztus van! Ennek kapcsán azt is kifejtette, hogy majd ő megkeresi az ajándékait - azt hiszem itt a Húsvéttal van némi kavar - de Bencéét majd nekünk kell, mert ő biztos nem fog ráérni. Különben tényleg "A Mikulás tudja, hogy nekünk van egy babánk (Bence)?"
Ezzel mi a helyzet, jó kérdés!? Tudja, mert mindent lát? Vagy szólt neki valaki? Vagy még nem tudja, de értesíteni kell? Ezt ki intézi, a szülők? a TB? az Államkincstár? Nehéz ügy, azt hiszem kénytelenek leszünk mi írni neki - ez egyelőre kielégítő válasznak bizonyult (mázli, hogy Jézuskát nem kell értesíteni, csak majd a Húsvéti Nyulat)