Síelés II.

Bence, a hütte bajnok

A hüttézést sem lehet elég korán kezdeni. Van aki forralt borozik, van aki rántott húst eszik és van, aki tápszert, esetleg anyatejet fogyaszt. Bence ez utóbbi körhöz tartozik, egészen pontosan ahhoz a körhöz, aki egy bizonyos hőfokú langyos tápszerre esküszik - ha nincs más.
A hüttézés ugyanakkor kevés számú, de meglehetősen jelentős hátránnyal is bír, miszerint rengetegen vannak, nagy bakancsokkal dobognak a fapadlón és rémes zene üvölt. Ezért Bence csak abban az esetben volt hajlandó hüttézni, amikor levonult a nagy ebédidős zűrzavar és végre szűk családi, baráti körben tölthette az időt, míg a többiek síeltek. A rumlit inkább a hüttén kívül, a babakocsiban ringattatva magát vészelte át.
Bébi felvonózni is remekül tud. Igaz, hogy Murau-ban nem volt elég egy felnőtt, hogy babakocsistól feljusson a csúcsra, tekintve, hogy a babakocsit csak becsukva lehetett a liften szállítani. Csakhogy amíg az ember, esetünkben k. Apuka, becsukja a babakocsit nem tudja hova tenni a gyereket, illetve, amíg a gyereket fogja, nem tudja becsukni a babakocsit. Ördögi kör...
A lift tetején aztán már egyszerű az élet, a pár centis hóban el kell juttatni a babakocsit, gyerekestül az étteremig, nehezítő körülmény lehet a lejtő vagy domb, a szűzhó és az ezerrel száguldó síelők - de k. Apuka ezt is ügyesen megoldotta.
Nagy általánosságban elmondható, hogy Bence és M kapcsolatának kifejezetten jót tett a síelés - nem mintha erre külön szükség lett volna, de a hét végére egészen összeszokott kis felvonózó-hüttéző csapatot alkottak. Nem is beszélve a kora reggeli, pékségbe vezető túrákról és az altató jellegű több órás sétákról. Merthogy Bence továbbra sem alvóbajnok...

Téli levegőzés két gyerekkel

Történt pedig, hogy mind Márton, mind Bence elkapták ugyanazon vírust - láss csodát! Így Marci két teljes hetet itthon töltött, a másodikat elsősorban preventíve, nehogy a síelésre megint elkapjon valamit. Mivel Bencének obstruktív bronchitis-e van (Hoppá!), amire a legjobb a hideg levegő, és mivel Marcinak a mozgáshiányon kívül a második héten már kutya baja sem volt, adódott a nagyszerű lehetőség, hogy egy napsütéses téli hétköznap nekivágjunk hármasban Pomáz city-nek. Már ekkor elvi probléma adódott, hogy ugye Márton havazni, rohangálni szeret, Bence viszont a babakocsiban trónol, amit a 30 centis szűzhóban tolni legalábbis kihívás. Így megszülethetett a nagyszerű kompromisszum, miszerint motorozunk kicsit az udvaron, majd elsétálunk kakaós csigát venni a pékségbe. Ezt a tervet megközelítőleg fél óra leforgása alatt sikerült minden fél számára kielégítő módon kidolgozni.
Ezután kezdődtek az előkészületek az előkészületekhez, úgyis mint etetés, pisilés, pelenkacsere, orrszívás, orrfújás, orrcsepp.
Majd jött az öltözés. Persze a nagykönyv szerint a bébit kell utolsónak felöltöztetni, csak arról nem ír a nagykönyv, hogy csizmában, nagykabátban hány liter vizet veszít k. anyuka, míg felöltözteti a nyolc hónapost és elvégzi az utolsó simításokat az ötévesen. Ennél már az öltöztetés, erkélyajtó nyitás is jobb ötlet, így legalább a szellőztetés is egy kalappal meg van oldva.
Ekkor jön a lehurcolkodás a második emeletről, a kicsit több, mint kilenc kilós Michelin babának beöltöztetett bébivel, pelenkástáskával - mert anélkül sehova, plusz amit még Márton mindenképpen hozni akar. Ajtózárás - amennyiben a kulcsot nem felejtette el az ember.
A babakocsi természetesen az autó csomagtartójában hever összecsukva. E ponton két lehetőség adódik: 1. az ember fél kézzel kirángatja a babakocsit és ugyanezzel az egy kezével rögtön ki is nyitja, 2. bébit belehelyezi a autósülésbe, amíg az előző műveletet két kézzel végrehajtja - ennek az a rizikója, hogy Bence az autósülés miatt erősen elkeseredik és így már a babakocsit sem fogja jól tűrni. Eközben Márton motor után kutat a hóban, majd közli, hogy egyik sem jó, neki a sajátja kéne, ami fent van a másodikon, a lépcsőházban - erről nagyon gyorsan kell lebeszélni.
Némi motorozás, egy helyben fagyoskodás után elindul a kis különítmény a sétára. Tekintve, hogy Pomáz cityben a járda csak egy nyomtávon van letakarítva - ha egyáltalán, Márton vagy a babakocsi előtt bukdácsol meg-megállva, vagy hátul poroszkál - ez utóbbi még idegesítőbb, ha lehet, mint az előbbi. Szembejövő forgalom esetén baj van.
Mégis sikerül elvergődni a pékségig, Bence is elalszik, a babakocsi is csak két-háromszor ragadt be a hóba / latyakba. Hazafelé még kerülünk a tér felé, ahol Marci hóangyalkákat készít a szűzhóban és zacskózik a mini lejtőn.
A hazaérkezés és az indulás őrülete közötti különbség elenyésző. Ismét adódik a kérdés, hogy kire melegedjen rá a téli öltözet, Marcinak mindenéről csöpög a hó, tipeg-topog az előszobában, amit levesz egyedül azt is csiga lassúsággal teszi, Bence ordít, éhes is már, meg utálja az anorákot, a hosszú paplan-kabát is elég meleg tud lenni a 22 fokban... Az ebédeltetés meg még csak most jön!
Tisztelet a négyévnél is kisebb korkülönbségű gyerekek anyukáinak!