Bence tanulmányai 7

A sorozat előző bejegyzéséhez képest nem látványos a fejlődés, de annál szórakoztatóbb.

Bence az önálló járás elsajátításánál ugyan még nem tart, mégis mindenhova eljut ahova akar. Erre több módszert is kifejlesztett. Az első, legkényelmesebb verzió, hogy felkéredzkedik egy felnőtthöz - ezt felfelé nyújtott karral, erőteljes ppá-ppá felszólítás kíséretében teszi (ez akar a hoppá lenni) - a helyzet félreérthetetlen - majd mutatóujjával határozottan rámutat, hogy merre is kellene orientálódni, illetve hangos visítással jelzi, ha valaki irányt téveszt. Második, kicsit kényelmetlenebb, de annál szórakoztatóbb módja a közlekedésnek, ha az ominózus felnőtt a klasszikus derékölő módszerrel két kézen vezetgeti, szigorúan arra amerre ő akar menni. Ez esetben mutogatásról értelemszerűen nem lehet szó, így Bence határozott testbeszéddel és a már említett visítással irányítja a menetet. Harmadik, kényszer-verzió, a négykézlábra kapaszkodás és gyors tempókkal haladás - ennek a módszernek megvan az az előnye, hogy nem kell a felnőtteket jobb belátásra bírni - az ember(gyerek) oda megy, ahova akar, akkor amikor akar.

Az egyéves védőnői státusz-felmérés egyik, határozottan intelligens, kérdése volt, hogy Bence segít-e öltözködni. Esetenként valóban nyújtja a karját vagy a lábát, de a segít kifejezés még azért nem adekvát, inkább a hátráltat jellemezné megfelelően öltözködési szokásait. A harmincfokos nyárban Bencét átpelenkázni és felöltöztetni - egy szál body-ba - felér egy félórás fitnesz edzéssel, ami után a folyadékpótlás elengedhetetlen.
További kérdés volt, hogy pakolászik-e ki és be. Nos, ki - egyértelműen, be - kevésbé... Amennyiben nem számítjuk a cumi pelenkavödörbe való tuszkolását.

"Egyszerű felszólításokat, tiltásokat megért-e." Igen, láthatólag megérti és kaján vigyorral nyugtázza - szerencsére az nem volt kérdés, hogy aszerint is cselekszik-e.

A felszólításra Bence amúgy is jól reagál, igazi "clown". Felkérésre pá-pá-t integet, tapsikol - olykor pár perces spéttel ugyan, de jól felismerhetően. Saját fejét tapogatva megmutatja hol a baba. Csüccs! vezényszóra leül és ünnepelteti magát. Monotóniatűrése határtalan, szerencsére Marci ebben partner, együtt akárhányszor tudják elismételni a mutatványokat.

Bébi a kanál-kezeléssel is egész jól halad, bár azonkívül, hogy nem mindig talál bele a szájába, az is nehézséget jelent, hogy a kanál szárát tunkolja a tányérba és a fejét nyalja le - nem túl hatékony, de maszatos.

Összességében Bence még mindig üzemszerűen működik, az akarata is egyre erősebb, érdekérvényesítése kifogástalan és tüdővel is bírja...

Téli levegőzés két gyerekkel

Történt pedig, hogy mind Márton, mind Bence elkapták ugyanazon vírust - láss csodát! Így Marci két teljes hetet itthon töltött, a másodikat elsősorban preventíve, nehogy a síelésre megint elkapjon valamit. Mivel Bencének obstruktív bronchitis-e van (Hoppá!), amire a legjobb a hideg levegő, és mivel Marcinak a mozgáshiányon kívül a második héten már kutya baja sem volt, adódott a nagyszerű lehetőség, hogy egy napsütéses téli hétköznap nekivágjunk hármasban Pomáz city-nek. Már ekkor elvi probléma adódott, hogy ugye Márton havazni, rohangálni szeret, Bence viszont a babakocsiban trónol, amit a 30 centis szűzhóban tolni legalábbis kihívás. Így megszülethetett a nagyszerű kompromisszum, miszerint motorozunk kicsit az udvaron, majd elsétálunk kakaós csigát venni a pékségbe. Ezt a tervet megközelítőleg fél óra leforgása alatt sikerült minden fél számára kielégítő módon kidolgozni.
Ezután kezdődtek az előkészületek az előkészületekhez, úgyis mint etetés, pisilés, pelenkacsere, orrszívás, orrfújás, orrcsepp.
Majd jött az öltözés. Persze a nagykönyv szerint a bébit kell utolsónak felöltöztetni, csak arról nem ír a nagykönyv, hogy csizmában, nagykabátban hány liter vizet veszít k. anyuka, míg felöltözteti a nyolc hónapost és elvégzi az utolsó simításokat az ötévesen. Ennél már az öltöztetés, erkélyajtó nyitás is jobb ötlet, így legalább a szellőztetés is egy kalappal meg van oldva.
Ekkor jön a lehurcolkodás a második emeletről, a kicsit több, mint kilenc kilós Michelin babának beöltöztetett bébivel, pelenkástáskával - mert anélkül sehova, plusz amit még Márton mindenképpen hozni akar. Ajtózárás - amennyiben a kulcsot nem felejtette el az ember.
A babakocsi természetesen az autó csomagtartójában hever összecsukva. E ponton két lehetőség adódik: 1. az ember fél kézzel kirángatja a babakocsit és ugyanezzel az egy kezével rögtön ki is nyitja, 2. bébit belehelyezi a autósülésbe, amíg az előző műveletet két kézzel végrehajtja - ennek az a rizikója, hogy Bence az autósülés miatt erősen elkeseredik és így már a babakocsit sem fogja jól tűrni. Eközben Márton motor után kutat a hóban, majd közli, hogy egyik sem jó, neki a sajátja kéne, ami fent van a másodikon, a lépcsőházban - erről nagyon gyorsan kell lebeszélni.
Némi motorozás, egy helyben fagyoskodás után elindul a kis különítmény a sétára. Tekintve, hogy Pomáz cityben a járda csak egy nyomtávon van letakarítva - ha egyáltalán, Márton vagy a babakocsi előtt bukdácsol meg-megállva, vagy hátul poroszkál - ez utóbbi még idegesítőbb, ha lehet, mint az előbbi. Szembejövő forgalom esetén baj van.
Mégis sikerül elvergődni a pékségig, Bence is elalszik, a babakocsi is csak két-háromszor ragadt be a hóba / latyakba. Hazafelé még kerülünk a tér felé, ahol Marci hóangyalkákat készít a szűzhóban és zacskózik a mini lejtőn.
A hazaérkezés és az indulás őrülete közötti különbség elenyésző. Ismét adódik a kérdés, hogy kire melegedjen rá a téli öltözet, Marcinak mindenéről csöpög a hó, tipeg-topog az előszobában, amit levesz egyedül azt is csiga lassúsággal teszi, Bence ordít, éhes is már, meg utálja az anorákot, a hosszú paplan-kabát is elég meleg tud lenni a 22 fokban... Az ebédeltetés meg még csak most jön!
Tisztelet a négyévnél is kisebb korkülönbségű gyerekek anyukáinak!