Bence tanulmányai 8

Ehelyt talán már nem is lehet tanulmányokról beszélni, inkább Bence szellemi és érzelmi előmeneteléről, ami nem összehasonlítható a járás vagy az ülés elsajátításával.

Minthogy az összefüggéseket szinte teljesen pontosan érti, Bence elkezdte felhasználni ezen tudását és önálló döntéseket hozva, önállóan cselekszik. Ez elsősorban az evés és a vetkőzés terén mutatkozik meg. A "Kérsz joghurtot?" kérdésre még mindig azonnal a hűtőhöz rohan, megvárja míg megkapja a poharat, majd ezzel a fiókhoz teper, kirámolja a szalvétákat és addig kutat a feje fölött, az evőeszközök között míg egy kanálra nem lel. Ezután befészkeli magát a fotelbe és, ha az ember nem elég fürge kinyitja magának a joghurtot, nagy részét kitálalva az ülőgarnitúrára. A kanalazás is egész jól megy, 80 %-ban sikerül a szájába juttatni a falatot, arra kell csak ügyelni, hogy ne lóbáljon rajta egyet-kettőt - már amennyiben az ember a hátsó falat kímélni akarja. Hasonló a helyzet a vacsora esetén, mert a párizsis kiflit, illetve a párizsit külön és utána a kiflit, kizárólag villával lehet enni - úriember nem csibész! Gondoskodóbb napjain Bence Mártonnak is leszállít egy villát a szendvicshez, amit Marci elnéző mosollyal nyugtáz, más esetben kevésbé elnézően rákérdez, hogy "Ezt meg minek hoztad?"

A vetkőzésben is jeleskedik Bence, elsősorban a cipő és zokni levevésben, ezt napjában többször is gyakorolja, de nadrágot letolni is elég kiválóan tud. A kantáros nadrág iránt különben is ősi gyűlöletet táplál, ami némileg érthetetlen, lévén sokkal kényelmesebbnek kellene lennie, mint a derékban "szoros" változat. Ez már már elvezet Bence kényszerességéhez, mert a dolgoknak megvan a maguk rendje és helye a világban.

Lépcsőn lefelé csak egy bizonyos oldalon lehet menni, ez minden lépcső esetén más és más. Az utolsó lépcsőfokról viszont csak egyedül lehet lelépni.

A lépcső rácsát mindig be kell csukni magunk után, lehetőleg úgy, hogy a kísérő felnőtt a túloldalon maradjon.

A pelenkázóasztalon szigorúan nem lehet semmi "fölösleges".

Csak Bence kezdheti meg a joghurtot, ez az első kanál joga.

Homokozni úgy kell, hogy az ember keze ne legyen homokos.

Hazafelé jövet mindig meg kell nyomni a csengőt - különben is meg kell nyomni minden gombot, ami szembejön.

Autóba beszállni csak a csomagtartó érintésével lehet, hátha előkerül a motor.

És így tovább.

Bence ugyanakkor kicsit hirtelen haragú. Igaz, hisztizni csak akkor hisztizik, ha nyomós oka van rá, ha...
nem kapja meg a cumiját,
az ember nem pattan az első felszólításra,
nem mehet ki az esőbe homokozni,
el kell jönni az óvodából reggel Marcit hátrahagyva,
el kell jönni az óvodából Marcit elhozva,
a bevásárlókocsiban,
másfele menne, mint amerre kellene,
...és ha hidegfront jön.


Bence egyéb viselt dolgai
Legfőképpen rengeteget "beszél", magyaráz, előad. Felmászik valami magaslatra, kislétrára, sámlira, lépcsőre és onnan osztja az észt, hosszasan, gesztikulálva. Két kezét széttárja, az égnek emeli és néha rázza a fejét.
Meg is kell mindent gondosan számolni: egy-egy-egy...
Rajzolni is nagyon szeret, A4-es oldalak sokaságát tudja telefirkálni, az utolsó sarokig betöltve a helyet. Szigorúan egy színnel.
Kedvenc elfoglaltsága még a virágöntözés, kis kannával, nagy kannával vagy közepes kannával, mindegy, de víz legyen benne, és ne ám csak félig!
Természetesen a motorozás sem maradhat ki a kedvencek közül, ezt is csak abbahagyni nehéz.


Bence összességében rendkívül szórakoztató figura, és majdnem pont ugyanennyire fárasztó is - de csak majdnem.

Bence tanulmányai 7

A sorozat előző bejegyzéséhez képest nem látványos a fejlődés, de annál szórakoztatóbb.

Bence az önálló járás elsajátításánál ugyan még nem tart, mégis mindenhova eljut ahova akar. Erre több módszert is kifejlesztett. Az első, legkényelmesebb verzió, hogy felkéredzkedik egy felnőtthöz - ezt felfelé nyújtott karral, erőteljes ppá-ppá felszólítás kíséretében teszi (ez akar a hoppá lenni) - a helyzet félreérthetetlen - majd mutatóujjával határozottan rámutat, hogy merre is kellene orientálódni, illetve hangos visítással jelzi, ha valaki irányt téveszt. Második, kicsit kényelmetlenebb, de annál szórakoztatóbb módja a közlekedésnek, ha az ominózus felnőtt a klasszikus derékölő módszerrel két kézen vezetgeti, szigorúan arra amerre ő akar menni. Ez esetben mutogatásról értelemszerűen nem lehet szó, így Bence határozott testbeszéddel és a már említett visítással irányítja a menetet. Harmadik, kényszer-verzió, a négykézlábra kapaszkodás és gyors tempókkal haladás - ennek a módszernek megvan az az előnye, hogy nem kell a felnőtteket jobb belátásra bírni - az ember(gyerek) oda megy, ahova akar, akkor amikor akar.

Az egyéves védőnői státusz-felmérés egyik, határozottan intelligens, kérdése volt, hogy Bence segít-e öltözködni. Esetenként valóban nyújtja a karját vagy a lábát, de a segít kifejezés még azért nem adekvát, inkább a hátráltat jellemezné megfelelően öltözködési szokásait. A harmincfokos nyárban Bencét átpelenkázni és felöltöztetni - egy szál body-ba - felér egy félórás fitnesz edzéssel, ami után a folyadékpótlás elengedhetetlen.
További kérdés volt, hogy pakolászik-e ki és be. Nos, ki - egyértelműen, be - kevésbé... Amennyiben nem számítjuk a cumi pelenkavödörbe való tuszkolását.

"Egyszerű felszólításokat, tiltásokat megért-e." Igen, láthatólag megérti és kaján vigyorral nyugtázza - szerencsére az nem volt kérdés, hogy aszerint is cselekszik-e.

A felszólításra Bence amúgy is jól reagál, igazi "clown". Felkérésre pá-pá-t integet, tapsikol - olykor pár perces spéttel ugyan, de jól felismerhetően. Saját fejét tapogatva megmutatja hol a baba. Csüccs! vezényszóra leül és ünnepelteti magát. Monotóniatűrése határtalan, szerencsére Marci ebben partner, együtt akárhányszor tudják elismételni a mutatványokat.

Bébi a kanál-kezeléssel is egész jól halad, bár azonkívül, hogy nem mindig talál bele a szájába, az is nehézséget jelent, hogy a kanál szárát tunkolja a tányérba és a fejét nyalja le - nem túl hatékony, de maszatos.

Összességében Bence még mindig üzemszerűen működik, az akarata is egyre erősebb, érdekérvényesítése kifogástalan és tüdővel is bírja...

Bence tanulmányai 6

Miután fizikai tanulmányaiban Bence az elmúlt időben jó tempóban tudott haladni, belehúzott kicsit szellemi fejlődés területén is.
Legújabb felnőtt-fűző mutatványa a tapsikolás. Mint minden korabeli csecsemő, Bence is nyújtott, szétfeszített ujjakkal, széles mosollyal, párhuzamosra állított tenyérrel tapsol. Természetesen, többek között, a méltán népszerű tapsi-tapsi felszólításra, illetve bizonyos zeneszámok végén. Ezenkívül akkor kezd lelkes figyelem-elterelő tapsikolásba, amikor valami rossz fát tesz a tűzre és lebukás fenyegeti - konnektorban kotorászik, elektromos berendezéseken matat, zoknit húz le. Ezt a típusú bájolgást a pápá integetéssel kombinálva is elő tudja vezetni - de akkor már tényleg valami nagyon gyanúsat művel.
Esetenként viszont a pápá felszólításra lelkes tapsikolásba fog, illetve fordítva, néha összeakad még a rendszer...

Mostanság Bence kedvelt tornagyakorlata a mindenféle lépcsőn való felmászás. Hatalmas lelkesedéssel indul neki a lépcsőfokoknak, popsiját az égnek tolva mászik és mászik, hangos kurjongatások közepette. Egyetlen apró hiba van a mutatványban, hogy olykor lelkesedésében hátrafordul és a mélybe veti magát - résen kell lenni. A legurulás megakadályozására két módszer van, az egyik, hogy az ember szoros emberfogással követi bébit felfelé - ez kissé macerás. Illetve, hogy a szobában fellelhető bútorok egy halmazával elbarikádozza a lépcsőt, állandó átmeneti jelleget kölcsönözve ezzel a lakásnak.
Itthon a barikád nemes feladatát a járóka és a puff látja el, a Prés utcában például egy fotel, két szék és egy napozóágy párna.
Lassanként a felülés is valahogy kialakult. Míg Marci félévesen hetekig gyakorolta, hogy popsi fel, oldalra leejt, félkönyökkel feltápászkodik, örül, addig Bence tíz hónaposan, miután megtanult felállni és innen letérdelni / fenékre huppanni, egyszer csak tudott felülni is. Senki nem látta, hogy történt, mikor és hogyan, egyszer csak megtört a jég, azóta jön-megy, felül, feláll, leül - egész álló nap, miközben folyamatosan kommentálja minden ilyen irányú - és egyéb - tevékenységét.
Jól láthatólag Bence következő, nem kis, projektje a járás elsajátítása lesz. Eddig az asztal körül oldalazásig jutott, elsősorban persze erős motiváció hatására - ez döntően Márton játéka vagy vacsorája, aki korához képest amúgy remekül tűr.

Bence tanulmányai 5

Bence ma felállt. Nem lépcsőnél, nem emberen, nem kézbe kapaszkodva. Felállt a kis asztalnál, a járókában, a járókán kívül, a puffnál, a tv állványnál - természetesen a dvd lejátszóba és a műhold vevőbe kapaszkodva és különben mindenhol, ahol kapaszkodás esett.
Nem, felülni még mindig nem tud. LEülni viszont igen. És nézzünk mélyen magunkba, hányszor fordul elő, hogy a földön fekvésből fel kell ülnünk és hányszor, hogy állásból kell leülnünk. Akkor, ugye, most melyik a hasznosabb tudás?! Bence egyszerűen pragmatista.
A család meg kezdi lepakolni az alsó polcokat, kis asztalokat, puffokat.

Bence tanulmányai 4

Hát négykézláb még mindig nem mászik, és felülni sem tud, fejlődésnek nem látványos, de annál szórakoztatóbb Bence legújabb pár mutatványa.
A felülés helyett úgy tűnik inkább a felállást fogja választani - mégiscsak akkor a legmagasabb (kb. 72 cm). Ezt egyelőre a lépcsőnél gyakorolja - hol máshol?! Felkapaszkodik az első fokra a két kezével, majd puszta karizomból felhúzódzkodik, maga alá húzza a hasát és a lábát, hogy fel tudjon térdelni. Amikor ez megvan térdből kinyomja a popsiját, miközben immár előrehajolva továbbra is az első lépcsőfokot szorítja. Ennek az attrakciónak háromféle kimenetele lehetséges - szülői szemmel egyik sem ideális.
1. Kicsúszik a lába hátrafelé, így visszazuhan térdre, majd hasra.
2. Törzsből kicsit elfordul, így popsira huppan - ez a legkisebb rossz, de nagyon meglepődik.
3. Törzsből nagyon elfordul, így elveszíti az egyensúlyát (lévén farnehéz) és hanyatt esik a lépcsőre, majd innen a földre - ez elég nagyot koppan.
A lépcső nagy előnye, hogy szőnyeg borítású, nagy hátránya, hogy körív alakú, ezért az elkerítéséhez, úgy tűnik, mégiscsak szükség lesz a kör négyszögesítésére.
Az elmúlt pár hétben Bence a kúszás tudományát is tökélyre fejlesztette, ha felveszik a légióba, biztosan felderítő lesz, mert olyan gyors, hogy észre sem lehet venni és egyik pillanatról a másikra már a szoba / sivatag másik felén van. Kicsit félő csak, hogy az "ellen" mégis felfedezi majd, mikor időnként megáll (hason fekve) egyik kezét a magasba emeli, utánanéz és hangosan magyarázni kezd. Bábábábá. Ha meg nem figyelnek rá, akkor még hangosabban elismétli. A szókincse ugyan még hagy némi kívánnivalót maga után, de az intonációja már lenyűgöző. Tud haragosan, éhesen, jókedvűen, kedvesen, vitatkozva, elkeseredetten bábábázni, ahogy a szituáció éppen megkívánja. Néha hangosan rákiabál az éppen beszélgető felekre, hogy BÁBÁBÁ vagy az etetőszékben ülve a kanállal püföli az asztalt és perlekedik. Jobb nem belegondolni, hogy ezt mind a felnőttektől lesi el, akkor tényleg szégyellhetjük magunkat...
Legszórakoztatóbb mégis Bébi humora. Saját poénjain is hatalmasakat tud kacagni (bábábábá), de a legjobb vicceket persze Marci szállítja. A felnőtt szem számára láthatatlan poénok sora hatalmas, gurgulázó nevető rohamokat eredményeznek - mindkét fél részéről. Fekszenek hason egymással szemben és majd szétveti őket a jókedv. Mert a nevetés nevetést generál, most már ez is biztos.

Bence tanulmányai 3

Most, hogy a hasról hátra, hátról hasra fordulást Bence már tökélyre fejlesztette, jöhetnek a következő megoldandó problémák. Aktuálisan ebből az egyik elméleti, a másik gyakorlati kérdés, de természetesen van összefüggés köztük. Az elméleti kérdés fizikai jellegű, a távolság meghatározására épül.
Adva van egy cumi, legyen mondjuk sárga, vagy nem is, inkább kék. Amennyiben ezt hanyatt fekve mindkét kezünkbe fogjuk és jól kinyújtózunk a karunkkal felfelé, a cumi eltávolodik, ha viszont a két karunkat egy gyors mozdulattal könyöktől behajlítjuk a cumi hirtelen orrba vág, így már könnyen szájba tehető. Ezzel szemben, ha ugyanezt a cumit hanyatt fekvésben az egyik kezünkbe fogjuk és jól kinyújtjuk oldalra a karunkat, akkor a másik kezünkkel hiába kalimpálunk mérgesen, csak akkor fogjuk elérni a sárga, illetve kék cumit, ha oldalra fordulunk. A távolság növelésére, illetve csökkentésére jelenleg ez a két módszer áll rendelkezésünkre.
Aztán itt van még a hason fekve játszás gyakorlati problematikája. Amennyiben a hasunkon fekve játszunk a szőnyegen, a játékok orvul elindulnak az ellenkező irányba - különösen a labdák alattomosak ilyen szempontból. A felháborító az egészben, hogy hiába kalimpálunk kezünkkel, lábunkkal kutyaúszást imitálva, sem kedves kérésre, sem figyelmeztető kiabálásra nem jönnek vissza kartávolságon belülre. Jelen helyzetben úgy tűnik, az egyetlen megoldás, hogy nagyon hangosan és panaszosan sivítani kell, hogy a személyzet egy tagja rendreutasítsa az adott készséget és visszahelyezze azt a megfelelő távolságba.
Az utolsó említendő eset, ami még némi magyarázatra szorul, hogy ha az ember valakinek az ölében ül és elkezd kapálni a lábaival, akkor a lábfeje egyszer csak megjelenik az orra előtt, hogy aztán eltűnjön újra. Ennek az összefüggésnek a feltérképezése azonban már egy következő tanulmány témája.

Bence tanulmányai 2

A következő nagy attrakció, aminek megfigyelésével a család elfoglalja magát, hogy Bence mikor fog teljes tudatossággal megfogni valamit. Értsd: meglátja, kiszemeli, akarja, kinyújtja a karját, megragadja (nem engedi), majd magához húzza.
Gyaníthatóan erre addig nem kerül sor, amíg rá nem jön, hogy a folyamatosan mozgó két hajlítható, duci rúd végén az öt-öt vastag kis pálcikában végződő ügyes szerkezet hozzá tartozik, sőt, irányítani is lehet.
Egyelőre ott tart, hogy kalimpálás közben esetenként beleütközik valamibe - ez általában eléggé meglepi, de reprodukálni nem tudja. Arra is rájött már, hogy mindkét két keze nagyon érdekesen mozog, nagyon finom, és pont praktikusan befér a szájába - mindkettő! Ha véletlenül sikerül elkapnia valamit, ami "arra jár", azt villámgyorsan a szájába tömi (elsősorban a ruhaneműt). Sose lehet tudni, éhen halni azért nem kell!
Arra viszont még nem jött rá, hogy ha valamire szemet vet, a megszerzés legjobb módja a megragadás, egyelőre inkább a fejét próbálja közelebb juttatni. Feltételezhetően be akarja kapni.

Bence tanulmányai 1

Míg Marci jógázik és nemfocizik, Bence a hasra fordulás művészetét gyakorolja - lelkesen. Eddig odáig jutott, hogy hanyatt fekvésben hátraszegi a fejét, annyira, hogy a "golyóbis" oldalra forduljon. Aztán az egyik lábát általveti a másikon - ilyen combok esetében ez nem is annyira egyszerű - és ugyanezen oldali karját keresztbe helyezi, mindezektől a popsija is kicsit megbillen, miközben maga alá gyűri az alsó oldali lábhoz tartozó kart. Innen hiányzik még egy nagyobb löket, hogy sikerüljön az átbillenés, azután már csak az alsó karját kellene kibányásznia maga alól és kész is lenne - de erre még várni kell. Addig is szorgalmasan gyakorol - fej hátravetés, lábátvetés, kar keresztbe, lendület, és puff, vissza a hátára. Ezt a sorozatot úgy 10-15-ször tudja ismételni, mielőtt végleg begurul, ekkor egy kis popsitolással lehet segíteni a lendületvételen, hogy ne adja fel a csüggedést.