A Wizzair új arca(i)

Köszönhetően az elsőbbségi beszállásnak Bence jóelőre el tudta foglalni az Őt megillető helyet a repülőn, szigorúan a folyosó mellett. Apja ölében állva épphogy felérte az előtte lévő ülés támláját rákönyökölés céljából, innen aztán lelkes tapsikolással, pápázással és sikongatásokkal üdvözölte a beszálló tömegeket, nem elhanyagolható sikerre szert téve. Az utaskísérő hölgyek egy idő után fel is adták. Ezzel a fogadtatással nem tudták felvenni a versenyt, akármilyen bájosan mosolyogtak is.
Márton ezzel szemben az odaút előtt furcsán viselkedett, izgett-mozgott, nem bírt magával, semmi nem tetszett neki - később kiderült, hogy félt a repüléstől, pláne amikor megtudta, hogy még a füle is be fog dugulni. Aztán amikor arra is fény derült, hogy ez ellen gumicukorral és Donald kacsás Pez cukorkával remekül lehet védekezni megnyugodott kicsit. A gondosan az ablak mellé ültetett Marci felszálláskor véletlenül sem volt hajlandó kinézni, inkább a cukorkákkal játszott, számolta, hogy mennyit ehet még meg, hogy a leszálláshoz is maradjon. Aztán visszafelé, immár rutinos utazóként, lelkesen figyelte a fényeket, házakat, fákat, matchbox-nyi autókat. A turbulencia nem izgatta, csak a biztonsági öv ki- és becsatolása, folyamatosan fixírozta a öv bekapcsolását jelző fényeket.
Az út fénypontja természetesen a vacsora volt, Márton oda is és vissza is bepakolt egy-egy nagyobb adag sonkás-sajtos szendvicset némi narancslé társaságában, természetesen közben morzsákat vetve öccsének, aki minden jó falatért hálásan lengette karjait. Amúgy Bence bármeddig remekül tud utazni, amíg a babakeksz - almalé páros bírja. Az evés közti rövid szünetekben az előtte és a háta mögött ülő utasokkal barátkozik - a széksorok ideális helyszínei a kukucs játéknak. Amennyiben pedig az utastársak nem mutattak kellő érdeklődést, Márton kedvesen figyelmeztette őket, hogy az öccse hozzájuk beszél. Erre persze nem volt szükség a két idősebb hölgy esetében, akik a hazaúton mögöttünk ültek. Miután könnyű húsz perc alatt berendezkedtek ketten a három ülésen, ezzel megközelítőleg 50 másik utast feltartva, megtudták kis családunktól, hogy San Marino mégsem sziget, sőt tengerpartja sincsen, hogy Bence Bence és Marci Marci, hogy Marci középsős és Pomázon lakik, viszont Ürömre jár óvodába és igen, szeret oviba járni. Ezek után további rendkívül érdekes konverzáció következett, amelyből M minden tőle telhető trükkel igyekezett kivonni magát és amely során a hölgyek még néhány hasonlóan fontos információval gazdagodtak.
Mindenesetre Márton ebből a röpke félórás intermezzoból a következő konzekvenciát vonta le:
"Azért is jó repülni, mert az ember új barátokra tesz szert."
Hááát, igen...

Bence tanulmányai 6

Miután fizikai tanulmányaiban Bence az elmúlt időben jó tempóban tudott haladni, belehúzott kicsit szellemi fejlődés területén is.
Legújabb felnőtt-fűző mutatványa a tapsikolás. Mint minden korabeli csecsemő, Bence is nyújtott, szétfeszített ujjakkal, széles mosollyal, párhuzamosra állított tenyérrel tapsol. Természetesen, többek között, a méltán népszerű tapsi-tapsi felszólításra, illetve bizonyos zeneszámok végén. Ezenkívül akkor kezd lelkes figyelem-elterelő tapsikolásba, amikor valami rossz fát tesz a tűzre és lebukás fenyegeti - konnektorban kotorászik, elektromos berendezéseken matat, zoknit húz le. Ezt a típusú bájolgást a pápá integetéssel kombinálva is elő tudja vezetni - de akkor már tényleg valami nagyon gyanúsat művel.
Esetenként viszont a pápá felszólításra lelkes tapsikolásba fog, illetve fordítva, néha összeakad még a rendszer...

Mostanság Bence kedvelt tornagyakorlata a mindenféle lépcsőn való felmászás. Hatalmas lelkesedéssel indul neki a lépcsőfokoknak, popsiját az égnek tolva mászik és mászik, hangos kurjongatások közepette. Egyetlen apró hiba van a mutatványban, hogy olykor lelkesedésében hátrafordul és a mélybe veti magát - résen kell lenni. A legurulás megakadályozására két módszer van, az egyik, hogy az ember szoros emberfogással követi bébit felfelé - ez kissé macerás. Illetve, hogy a szobában fellelhető bútorok egy halmazával elbarikádozza a lépcsőt, állandó átmeneti jelleget kölcsönözve ezzel a lakásnak.
Itthon a barikád nemes feladatát a járóka és a puff látja el, a Prés utcában például egy fotel, két szék és egy napozóágy párna.
Lassanként a felülés is valahogy kialakult. Míg Marci félévesen hetekig gyakorolta, hogy popsi fel, oldalra leejt, félkönyökkel feltápászkodik, örül, addig Bence tíz hónaposan, miután megtanult felállni és innen letérdelni / fenékre huppanni, egyszer csak tudott felülni is. Senki nem látta, hogy történt, mikor és hogyan, egyszer csak megtört a jég, azóta jön-megy, felül, feláll, leül - egész álló nap, miközben folyamatosan kommentálja minden ilyen irányú - és egyéb - tevékenységét.
Jól láthatólag Bence következő, nem kis, projektje a járás elsajátítása lesz. Eddig az asztal körül oldalazásig jutott, elsősorban persze erős motiváció hatására - ez döntően Márton játéka vagy vacsorája, aki korához képest amúgy remekül tűr.