Mérleg

avagy, Bence ma egyéves!

Ebben az életkorban már éppen ideje, hogy az ember számvetésbe fogjon. Tekintve, hogy Bence még nem tud beszélni, legalábbis nem értjük és írni még annyira sem - ez viszont biztos, végezzük el ezt a feladatot helyette.
Egy évvel ezelőtt Bence egy hirtelen döntésű császármetszés során látta meg a napvilágot a MÁV Kórház berkeiben. Ágyszomszédja egy arab kisfiú volt, Mohamed, sűrű fekete hajjal és négy nagy-testvérrel. Kivételesen ne ecseteljük e helyt a globalizáció ártalmait és előnyeit a következő generáció életének tükrében!

Egy év óta Bence rengeteg mindent megtanult és még mindig alig tart valahol...

Születésekor alapvető funkciókat tudott csak ellátni. Úgyis mint az input, output, alvás, csuklás, sírás. Azóta megtanult kiabálni, veszekedni, kérni, nevetni, mosolyogni, csócsálni, gagyogni. Rámutat arra, amit szeretne és küzd érte, mindenre lelkesen közli, hogy baba és megörül az érkező embereknek, újra és újra felfedezett tárgyaknak.
Megtanulta felemelni a fejét, megfordulni hasról hátra és hátról hasra, tud kúszni, már mászni is. Feláll, leül, felül, térdel, állva oldalaz.
Mindent kipakol, lepakol, ide rak, oda tesz és közben magyaráz szakadatlan.
Utál öltözni, pelenkát cserélni, utálja az ivó poharat, de szereti a cumisüveget, nem issza a vizet, csak almalével. Imád enni, de főleg inni, pancsolni, hangoskodni, zenélni, táncolni, kacagni.
A legnagyobb lelkesedést mégis az váltja ki belőle, ha Mártont nyúzhatja. A nyakába ugrik, gyömöszöli, harapdálná, ha lehetne, ráfekszik és diadalittas kiáltozásokat hallat mindehhez. Marci meg élvezi és közben látványosan szenved...
Már látszik, hogy erős az akarata, keresztülviszi amit elképzel, megrögzött szokásai vannak, amikből nem enged. Ugyanakkor nagyon barátságos, imádja a társaságot, kifejezetten kedves is tud lenni - bárkit az ujja köré csavar, ha úgy tartja kedve.

Összességében kijelenthetjük, hogy Bence teljesen üzemszerű egy évet tudhat maga mögött. Sok tanulással és még több tanulnivalóval.

Síelés II.

Bence, a hütte bajnok

A hüttézést sem lehet elég korán kezdeni. Van aki forralt borozik, van aki rántott húst eszik és van, aki tápszert, esetleg anyatejet fogyaszt. Bence ez utóbbi körhöz tartozik, egészen pontosan ahhoz a körhöz, aki egy bizonyos hőfokú langyos tápszerre esküszik - ha nincs más.
A hüttézés ugyanakkor kevés számú, de meglehetősen jelentős hátránnyal is bír, miszerint rengetegen vannak, nagy bakancsokkal dobognak a fapadlón és rémes zene üvölt. Ezért Bence csak abban az esetben volt hajlandó hüttézni, amikor levonult a nagy ebédidős zűrzavar és végre szűk családi, baráti körben tölthette az időt, míg a többiek síeltek. A rumlit inkább a hüttén kívül, a babakocsiban ringattatva magát vészelte át.
Bébi felvonózni is remekül tud. Igaz, hogy Murau-ban nem volt elég egy felnőtt, hogy babakocsistól feljusson a csúcsra, tekintve, hogy a babakocsit csak becsukva lehetett a liften szállítani. Csakhogy amíg az ember, esetünkben k. Apuka, becsukja a babakocsit nem tudja hova tenni a gyereket, illetve, amíg a gyereket fogja, nem tudja becsukni a babakocsit. Ördögi kör...
A lift tetején aztán már egyszerű az élet, a pár centis hóban el kell juttatni a babakocsit, gyerekestül az étteremig, nehezítő körülmény lehet a lejtő vagy domb, a szűzhó és az ezerrel száguldó síelők - de k. Apuka ezt is ügyesen megoldotta.
Nagy általánosságban elmondható, hogy Bence és M kapcsolatának kifejezetten jót tett a síelés - nem mintha erre külön szükség lett volna, de a hét végére egészen összeszokott kis felvonózó-hüttéző csapatot alkottak. Nem is beszélve a kora reggeli, pékségbe vezető túrákról és az altató jellegű több órás sétákról. Merthogy Bence továbbra sem alvóbajnok...

Bence beteg

Na, nincs dráma! ahogy a méltán népszerű színésznő a margarinreklámban mondja. Bence valahol megfázott. Köhécsel, folyik az orra, olykor kis lázat is fel tud mutatni - ezt lehetőleg éjjel. Aludni lehetőleg éjjel nem alszik, inkább nyöszörög, tekergeti magát, panaszkodik - enni azért tud. Ha nagyon tukmálják.
Legfőbb tünete, hogy rossz kedvű, már magához képest. Nincs rikkangatás, gurgulázás, göcögés, fáradt mosollyal veszi tudomásul, ha valaki kedveskedik, bohóckodik neki "Nagyon édes vagy, hogy így próbálkozol, de én most nem vagyok nagyon jól" - ezt lehet kiolvasni a szeméből.
Az orrszívó-porszívó se a kedvence, komoly apai erőfölénnyel lehet csak elérni, hogy viszonylag nyugton maradjon. Minden erejével küzd az életben maradásért, mérgesen ordít, tekereg, panaszkodik, koordinálatlanul kapkod, szorítja a csövet. Azért egyelőre a családtagok döntő többsége erőfölényben van, kiszívjuk az orrát, ha a fene fenét eszik is. (Bence még nem tudja, de a fülszúrásnál pl sokkal jobb) Utána bezzeg szép az élet! Akkor már nincs panasz, amikor kap levegőt és enni tud. Mégis, valahogy ez az összefüggés nem áll össze neki, marad a küzdelem.
A lázmérést és a kúpot viszont jól tűr. Éjjel egykor göcögve beszélget apjával, játszik az órával a lázmérés alatt, ha kiszabadul a fogásból lábaival az ég felé kalimpál. Aztán mire rájön, hogy mekkora méltánytalanság érte a kúp-üggyel, már késő, elfelejtett sírni, kész. Ezután még megnézi az aktuális tévéműsor végét, kicsit ringattatja magát, majd elalszik, hogy két óra múlva ébreszthesse az ügyeletes személyzetet. Mert enni azért kell!

Kalózparti

Ha elég üzleti szellem lobogna bennünk, mint ahogy nem lobog, már régen magas százaléknyi jutalékot kértünk volna az Új Udvarban található Kópévár játszóháztól (ez itt megint az ingyenreklám helye). Februárban ugyanis itt tartottuk a Márton negyedik születésnapját ünneplő zsúrt és azóta pénteken immár a negyedik óvodástárs tartotta a bulit ugyanitt. Én nagyon megbecsülném magunkat a helyükben.
Mindenesetre BorsBence, a születésnapos, hat éves lett, ezt ünnepelte meg méltón a nagyérdemű. Mellékszál, de van egy olyan érzésünk, hogy BorsBence Benyó ötlet- és névadó "atyja", Márton valószínűleg az ő tiszteletére találta ki a Bence nevet. Egy másik verzió szerint egy kisebb csoportba járó, helyesnek tartott, kisebb gyermek ihlette meg, de az biztos, hogy az oviból valamelyikük.
A parti kalózbuliként aposztrofálódott, így rögtön az első fél órában előkerültek a fej- és szemkötők, valamint a kipukkasztandó lufik. A mi kalózunk, kevéssé bátor lévén, a lufipukkasztást speciel nem szereti, így ezt a részt (szó szerint) anyja szoknyája mögött töltötte. Benyó mindeközben édesdeden szunyált a babakocsiban, őt pont a lufipukkasztás nem zavarta (ahogy más sem). Bébi különben megint egyszer remekül viselkedett, szinte végigaludta a zsúrt, függetlenül attól, hogy hány óvodáskorú gyerek ordított és rohangált mellette.
A parti további része egész zökkenőmentesen zajlott, volt sorverseny, itt csak majdnem tört el a mécses, játék, pizza, torta - itt egy kicsit eltört, mert a parfétorta nem Márton favoritja. Aztán már csak indulás előtt volt kis pityergés, mikor kiderült, hogy már nincs lehetőség a születésnapos új Hot Wheels pályájával játszani.
Összességében, ahhoz képest, hogy egy teljes, udvarral és vízicsúszdával tarkított óvodai nap után még három órát zsúroztunk, vér nem is folyt.
(a képen Barnus kalózzal, az örök haverrel)

Egy

Ez most egy hiánypótló blognak indul. Egyszerre több hiányt is pótolni tud. Az egyik, hogy Bencének - bár már nyolc hetes - alig van internetes megjelenése. Müli ugyan feltöltött pár újszülött videót a youtube-ra, meg persze webalbumos képek is vannak, nade hol van ez Marci saját honlapjától. És itt érkezünk rögtön a második hiány pótlásához, nevezetesen, hogy a mullermarci.hu nem működik, ezért Márton történetei és aranyköpései - ebből van bőven - néhány papírfecnin várják, hogy s felkerülhessenek a virtuális térbe, és ezáltal az örökkévalóság részei legyenek.
A nyolc hetes kor azért ideális egy blogírás elkezdéséhez mert ezidőtájt már kialakulni látszik Bencénél valamiféle rendszer, ez annyit tesz, hogy nem teljesen össze-vissza eszik és alszik. Kezd mosolyogni, néha kifejezetten teli szájjal és már-már gügyögésre emlékeztető hangokat ad - van tehát miről írni. Már látszik rajta, hogy ő is szórakoztató kis figura lesz, csakúgy mint Márton. Vannak saját szokásai is, hajlandó például éber állapotból magától elaludni - értsd nem kell ringatni, szoptatni, énekelgetni - leteszi a fejét, kicsit még morog vagy cumizik és elalszik. Ilyen Marci soha nem csinált.
Márton mindeközben még mindig nagyon jó gyerek, igyekszik nagytestvér módjára mindenben segíteni, ez néha kicsit hátráltat minket, de rendkívül lelkesítő. Óvodaszünet lévén Marci mindennapos szórakoztatása nem könnyű feladat - pláne egy csecsemővel és némi munkával vegyítve - de a nagyszülőkre lehet számítani. Ma például Bence életében először játszóházban volt. (A második gyerekek tényleg mindent korábban kezdenek) Annyira talán nem élvezte, mint Márton, de legalább jót aludt - hatvan percből ötvenet, ez jó aránynak számít.
Terveim szerint Hünyők blog erről fog szólni, Hünyőkről, viselt dolgaikról, mondásaikról, esetleg képekkel. Azoknak, akik keveset látják őket, és azoknak akiket ezek az ügyek nagyon érdekelnek. Na meg azoknak, akik több x év múlva a kerek születésnapjaikon és az esküvőiken szösszeneteket hallgatnak majd belőle. Ezért előre is bocs mindkettőtöktől!