A Nagy Utazás - avagy Márton és Bence kalandjai a nagyvilágban V

Mottó: Mindenki őrült, aki nem indul neki egy másfél évessel Ausztráliának...

Nyugat-Ausztrália - a világ végétől kicsit balra

Mivel az időjárás nem teljesen az elvárásoknak megfelelően alakult, 30 fok helyett 25, szélcsend helyett szél, a strandolós nyaraló programokat némi környékbejárással kellett helyettesíteni. Természetesen figyelembe véve a kiskorúak igényeit.
Sajnálatos módon az óceánban való fürdőzés nem bizonyult megfelelő gyerekprogramnak, lévén a hullámok partközelben már két-marcinyi magasságokba csaptak. Szemben a fagyizóba oltott játszótérrel, ami minden szempontból meglehetős lelkesedést váltott ki, és nem csak a gyerekek körében.
Márton megközelítőleg egy órát töltött azzal, hogy az akkor éppen 35 fokos melegben, egy lejtő és emelkedő gerendasoron végigegyensúlyozzon, mialatt Bence ki- és bepakolta a homokot egy erre alkalmas vödörből és -be.

Rejtélyes okoknál fogva a híres Margaret River régió kiváló vörösborai, illetve a borászatok építészeti sajátosságai és nagyszabású rózsakertjei nem izgatták fel túlságosan a figyelembe veendő kiskorúak kedélyét. A négy pincészetből kettőt hősiesen végigőrjöngtek, különös tekintettel Bencére, mígnem egy idő után sajnálatos módon elfogyott a türelem, valamint a ropi és az almalé utánpótlás. Ekkor Márton és Bence a nagyszülők oldalán visszavonultak átmeneti rezidenciájukba, szerencsére a pár száz négyzetméteren volt lehetőség az átmozgatásra.
A világítótorony megtekintése a világ végén már érdekesebb programnak bizonyult. Bence nyilván rendkívül lelkes volt, hogy az Indiai-óceán és a Déli-tenger találkozásánál időzhet, bár benyomásainak hangot adni, legalábbis érthetően, még nem tudott, a lépcsőzés lehetősége viszont kifejezetten felizgatta. Márton ezzel szemben valós érdeklődést mutatott a földrajz tudományok eme látványossága iránt és a két tenger közötti határvonalat is látni vélte.
A legizgalmasabb kalandnak végül mégis a kenguru "vadászat" bizonyult. Alkonyatkor ugyanis a kenguruk megtámadják a helyi házak veteményeseit és földjeit, hozzátéve, hogy ettől a jelenségtől a helyi erők nem annyira lelkesek, mint az európai látogatók. Elsősorban persze Márton, aki minden bátorságát összeszedve lopakodott a szabadon legelésző kenguruk felé, meg-meg torpanva, ha valamelyik megmozdult. Nehéz volt eldönteni, hogy ki tart jobban a másiktól. Bence eközben, midőn az izgalom a tetőfokára hágott, a kocsiban aludt.
Az ausztrál kaland méltó lezárásaként végül Márton és Bence még megtekintették a perth-i állatkert kínálatát is, újabb koalákkal, kengurukkal és emukkal gazdagítva a tapasztalati gyűjteményüket, kizárólag persze a komparatív analízis kedvéért.

A Nagy Utazás - avagy Márton és Bence kalandjai a nagyvilágban IV

Mottó: Mindenki őrült, aki nem indul neki egy másfél évessel Ausztráliának...

Sydney

Első élményként Mártonnak és Bencének sikerült négykézláb, esetenként hason csúszva fényesre csiszatolnia a sydney-i repülőtér érkezési oldalának csomagváróját, beleértve a nem működő csomagszállító szalagokat, hogy aztán némi izgalom után arra is fény derüljön, hogy a babakocsi nem veszett el ismét, csak valahol a terminál másik végében kell összeszedni. Ezek után sikerült letagadni, majd átcsempészni a karanténon Bébi két heti tápszeradagját és sutty, már meg is érkeztünk a nagy Ausztráliába.
Az ausztráliai tartózkodás egyik legelső és legfontosabb tanulsága Bence számára, hogy kiderült, hogy Peti, alias Pepa, aki normál körülmények között a számítógépben lakik, mégsem egy, a virtuális térben mozgó és ténykedő lapos figura, hanem egy 3D-ben létező, nagyon is élő, két lábon járó mókagyár. Tud berregni, kukucsolni, huhúzni, höc-höcölni, szájat pörgetni és egyéb látványos és kevéssé szalonképes trükköket bemutatni és legfőképpen megtanítani! Bence már nem utazott huszonórát hiába!
Mártonnak azért már ennél több agysejtje funkcionál, meglepve nem volt, de azért ő is nagyon örült, hogy Peti és Eszter élőben is hajlandó órákat Fekete Péterezni, a medencében ázni és a vadonatúj elektromos kütyükkel játszani, nem elfelejtve, hogy a Skype-dominózás is persze jó móka - ha nincs más. Ahogy már itthon is, Marcit ott is az időeltolódás problémája izgatta a leginkább, míg eddig azt számolta, hogy Petiék mikor alszanak és mikor vannak ébren, most azt kalkulálgatta, hogy otthon mi lenne a helyzet.
Kellő előképzettség birtokában, miszerint Eszter és Peti jóvoltából már az utazás előtt többször áttanulmányoztuk Fergus, a sydney-i komp kalandjait, Marci ismerősként tekintett mind az Operaházra, mind a Harbour Bridge-re, így lelkesen és hősien végigjárta az összes kilátóhelyet, kilátást nyújtó helyet és kilátást ígérő helyet (merthogy pára is akadt).
Az állatkertbe tartó kompon aztán igaziból is kiderült, hogy sokat emlegetett Fergus milyen utakon halad és, hogy alulról, a tengerről nézve az Operaház tulajdonképpen a cápa nyitott szájára emlékeztet. Ezek után hab a tortán, hogy az állatkert bejáratához a komp kikötőből libegő visz fel, a közlekedési eszköz repertoár megkoronázásaként, lábunk alatt az állatok, hátunk mögött a kilátás.
Elképzelhető, hogy az állatkertben előre értesültek Bence jöveteléről és úgy döntöttek, hogy aki minden egyes állatra közli, hogy "va-va", annak nem érdemes... így aztán belefogtak egy nagyobb méretű átalakításba, melynek során gyakorlatilag az állatok 70%-át átköltöztették valahova máshova, a kifutókat és ketreceket sűrű zöld hálóval takarva, különös tekintettel az ausztrál őshonos különlegességekre. Ez az európai turisták számára nem túl lelkesítő gyakorlat, mégis pár órás keringés árán sikerült azért elcsípni egy-egy koalát, kengurut és tazmán ördögöt.
Az akváriumban aztán már nem voltak ennyire élelmesek az üzemeltetők vagy nem hitték, hogy Bence a halakra is meri mondani, hogy va-va. Marci kedvencei a ráják és cápák és "cáparáják" voltak, na meg a pattogatott kukorica, míg Bence a kisebb de nagyon színes halakért rajongott, hosszan, boldog sikongatások közepette üldözve őket a medence egyik falától a másikig.
A legnagyobb vonzerejű látnivaló mégis Zsuzsa és Péter házának úszómedencéje volt, ahol végre a 30 fokos nyárban a fülfájás kockázata nélkül lehetett a háton és a víz alatti úszást gyakorolni, ugrálni és dobáltatni magát. Mindeközben Bence a parton a család nem éppen ifjonc, az azóta sajnálatosan az örök vadászmezőkre távozott cicáját próbálta rávenni a levélrágásra, illetve a cumi kipróbálására - ettől általában egy felnőtt közbenjárása mentette meg szegény macskát.
Marci további kedvenc medence-parti programja a Hongkongból importált távirányítós helikopter reptetése volt, ami természetesen Mártonnak ment a legjobban, noha a felnőttek csak alkalmanként engedték gyakorolni. Igaz a helikopter nem az ő tulajdonát képezte, ő ugyanis egy falra is mászó távirányítós autóra tett szert, ami különben sokkal jobb, mert nem csak repülni tud, hanem falon is ÉS földön is tud menni - de ezt a Petinek ne áruljuk el, nehogy szomorú legyen.
Összességében Marci és Bence ausztrál élményei nem annyira ország-, mint inkább társaság-specifikusak, de ez volt a cél.

A szökés