Új Élet - részmunkaidő

Egy új munkakör felvételét mindenképpen érdemes a nyári szünet vége előtti pár hétre időzíteni. Egyrészt, hogy az iskola- / óvodakezdési kérdések és intéznivalók még folyamatban legyenek. Másrészt, hogy az átvételi időszak alatt - amikor még lassabban mennek a feladatmegoldások, sokat kell utánajárni mindennek és negyvenháromszor átnézni azt, ami az ember kezén átmegy - mindenképpen mindkét gyerek legyen otthon. (még így sem lebecsülve a nagyszülői segítséget, ami Németországban pl. nemigen adatott meg)
Vegyünk egy, az átlagosnál csak valamivel zűrösebb napot augusztus utolsó hetéből:
Reggel gyors e-mail, bank, telefon, amíg tart a Minimax varázsa, Marci bármeddig bírná, de Benő rajzfilm-befogadási képessége véges. Közben reggeli, pisilés (ez Bence esetében különös fontossággal bír), fogmosás, öltözés, összepakolás (szigorúan csak a legszükségesebbek egy kisebb sporttáska méretű egységbe gyömöszölve).
Első pont, irány a Heim Pál - Bence bőrgyógyászati kontrollja a feladat. Útközben az Alanyt meg kell győzni, hogy a doktornéni már alig várja őt, hogy nem fog fájni, hogy gyorsan végzünk és hogy aki ügyes, az igen, kap valami jutalmat is (és igen, a bátyja is). Az indulás sikerül, parkolóhely is akad az Üllői úton, van a nyárnak, negyven foknak előnye. A bejelentkezés zökkenőmentes, egy pillantás a papírokba az üvegen túlról és az is kiderül, hogy Bencéé a harmadik időpont, még ha csúsznak is, ez jól néz ki... Még arra is van idő, hogy Hünyők biztonsági-pisilést eszközöljenek  a rendelőintézet Csak Ne Nyúlj Semmihez!!! mosdójában.
Végül sikerül belőni a megfelelő szobát is, ajtaja fölött, a kóbor apácák megtévesztésére, a "Sebészet" felirat található - de hát értjük a bennszülöttek nyelvét. Pár méterrel arrébb hely is van, jöjjön a Pijos Vejda kalandjai!
A rendelés kezdése sajnálatos módon csúszik, a doktornő nem végzett még az osztályon a vizittel, de végül háromnegyed óra múlva befut és behívják az első delikvenst. Ez az a történelmi pillanat, amikor Marci közli, hogy neki wc-re kell mennie. "De nem bírod ki még egy kicsit? - Nem." Rohanás a folyosó túlvégére, közben Benő lepasszolása a szomszédos szimpatikus-anyukának-nagylánnyal, gyors wc takarítás, legfontosabb irányelvek megosztása ("De semmiképp ülj rá!"), sajnos muszáj Mártont egyedül hagyni a problémával és egy adag egyéb papírkellékkel. Vissza Benőhöz, hátha még nem csúsztunk le a harmadik helyről - és nem! Szupergyorsan vissza lehet még hívni az informatikust jelszavakat és telepítendő szoftvereket egyeztetni, mikor is felhangzik a varázslatos Müller Bence hívószó, eddigre Marci is visszaér, állítólag minden rendben. Benő kicsit húzódozik a rendelőbe lépés okán, de az elmúlt hónapok fehér-köpenyes hisztijeihez képest ez csak jókedvű csevej. Kell majd még valami krém hatására várni - vissza a folyosóra Pijos Vejdához. Közben Bencének kell pisilni -  folyosó vége, szokásos... Aztán két órai wc-re járás, Verda olvasás és bátorság próba után szabadon távozhat a kis csapat. Már csak a kórház gyógyszertárába kell beugrani kenőcsért.
Közben a negyven fokban folyóssá olvad a táskában az eldugott jutalom, még a meglepetést se lehet kinyerni belőle - sebaj, majd otthon lefagyasztjuk. Nem akkora a csalódás, mint várni lehetett.
Kezdődhet a nap további programjainak lebonyolítása, a nehezén talán túl vagyunk.
Irány az iroda, pár nagyon fontos dolgot meg kell beszélni, el kell intézni még aznap délelőtt, nem tűr halasztást, és össze is kell szedni a felturbózott, telepített, jelszavasított gépet. Eközben M veszi át az ügyeletet, 40 fokban, ingben, hosszú nadrágban tereli a két gyereket. Márton ipadezik - mert még ez is belefért szupertáskába - Bence a flipchartot firkálja össze (ez nem a táskából jött) - gyerekbarát iroda... Néha eltűnnek a mosdók irányában...
Másfél óra elteltével már nehéz eldönteni, hogy Benő éhesebb vagy fáradtabb, de jöhet végre a jól megérdemelt ebéd a Sárgában, szósszal, ajándékkal, szívószállal, majd negyedóra őrjöngés a gyorsétterem dühöngőjében - amíg tart a kávé.
Következő programpont, irány az iskola - tankönyvvásár van, csak ma, csak most. Talán a tanítónénit is el lehet kapni - a nyár folyamán szintén csak ma, csak most - hátha csepegtet bármi kicsi infót az iskolakezdésről. Némi sorban állás után kiderül, hogy Ja, Mártonnak egyáltalán nem rendeltek könyveket, mert február 28-án, amikor a rendelést le kellett adni, még nem volt beíratva - hát tényleg nem...
"Meg lehet esetleg kapni a könyveket máshol? - Meg, csak drágább - Sebaj. Tankönyvlista van-e? - Ja, az nincs, majd az első tanítási napon adunk. - És akkor nem lesz könyve az első pár napon, héten? - Hát nem. - Értem. És a tanítónéni bent van-e? - Háromkor?! Nincs! - Esetleg az e-mail címét megkaphatom, hogy megtudjam mire van szüksége a gyereknek a három nap múlva kezdődő tanításhoz? - Nincs e-mailje (különben van), tessék telefonon keresni az iskolában!"
A nem kifejezetten konstruktív beszélgetés kb. közepénél Bence közli, hogy kéri a pelenkát, így további információszerzésre akkor sem lenne mód, ha a másik fél hajlamos lenne az átadásra. Rohanás a kocsihoz, de mire kiérünk kicsit késő, gyors átöltöztetés a csomagtartóban, szatyor keresés a levetett cuccoknak, kezd elég lenni a napból.
Hazafelé Bence már nem tud aludni az autóban, a délutánja nem lesz egyszerű... levetkőzés, uzsonna, könyörgés, hogy "Játsszatok egy kicsit valamit csendben!" - végül elektro-bébiszitter.
Eljött a délután öt óra, kezdődhet a részmunkaidő...

A hazatérés

avagy egy év németországi kiküldetés hünyői hozadéka nagyvonalakban

- Legelső sorban említendő persze, hogy Márton megtanult németül, viszonylag sok szóval, kevés nyelvtannal, meglehetősen ösztönösen és enyhe hesseni kiejtéssel. Ahhoz mindenesetre elég magabiztos, hogy a szóvégi ER-eket elharapva és nem is hallva, hosszas vitába bonyolódjon szüleivel a német helyesírást illetően
- Bence nem tanult meg ugyan németül, de érti, hogy vannak akik más, kissé idegenül ható nyelven beszélnek - igaz ez nem akadályozza meg abban, hogy kedvesen cseverésszen mindenkivel magyarul legyen az orvos, bolti eladó vagy a játszótéren játszó iskoláscsapat valamely tagja
- Márton különleges lexikális tudásra tett szert a német bajnokság (ú.n. Bundesliga) csapatairól, állásáról, meccseiről, játékosairól és egyáltalán hogyanjáról és mikéntjéről, valamint egy hivatalos szurkolóval gazdagodott az Eintracht Frankfurt méltán népszerű klubja is, sajnálatos módon éppen a másodosztályban való szereplést időzítették Márton ott-tartózkodása idejére, így az elsőosztályból kénytelen a Bayern Münchennek szurkolni - de ezzel nem dicsekszünk
- Szintén a fenti labdajátékhoz köthető Marci hazaköltözésének egyik legfájóbb pontja, a schneidhain-i GJunior focicsapat elhagyása - sovány vigasz, hogy a klub idén már létszámhiány miatt nem indítja ezt a korosztályt - nekik is pont Márton hiányzik...
- Bence rajongása a várak, tv-tornyok (egyéb adó- és vevőtornyok) és kukásautók iránt a kint töltött egy év alatt alapozódott meg és azóta is tart. Sajnos a budai vár nem elég várszerű, bár a Parlament megteszi, a kukásautók itthon is remekek, viszont a tv-tornyoknak inkább a mennyisége, mint a minősége hasonlatos - a ciklámenre világított Frankfurti Spárgával nincs, ami vetekedhet.
- Bence főző és takarítótudománya is sokat fejlődött az egy év alatt. Vásárolni viszont, ha nem is megszeretett, de bizonyos időpontok, bizonyos helyzetek és bizonyos körülmények együttállása esetén tűr.
- Végül Hünyők mindketten megtanultak több ezer kilométereket autózni, gyakorlatilag zokszó nélkül, igaz némi elektronikus szórakoztatóegységekkel, játszóterekkel tarkított ebédelésekkel kiegészítve, és meglehetős mennyiségű enni- és innivaló társaságában. Márton, ha filmet nézhet vagy "békásozhat" (Ipad-en játszhat) valószínűleg New York-ig is elautózna - Bence azért addig talán mégsem.