A hazatérés

avagy egy év németországi kiküldetés hünyői hozadéka nagyvonalakban

- Legelső sorban említendő persze, hogy Márton megtanult németül, viszonylag sok szóval, kevés nyelvtannal, meglehetősen ösztönösen és enyhe hesseni kiejtéssel. Ahhoz mindenesetre elég magabiztos, hogy a szóvégi ER-eket elharapva és nem is hallva, hosszas vitába bonyolódjon szüleivel a német helyesírást illetően
- Bence nem tanult meg ugyan németül, de érti, hogy vannak akik más, kissé idegenül ható nyelven beszélnek - igaz ez nem akadályozza meg abban, hogy kedvesen cseverésszen mindenkivel magyarul legyen az orvos, bolti eladó vagy a játszótéren játszó iskoláscsapat valamely tagja
- Márton különleges lexikális tudásra tett szert a német bajnokság (ú.n. Bundesliga) csapatairól, állásáról, meccseiről, játékosairól és egyáltalán hogyanjáról és mikéntjéről, valamint egy hivatalos szurkolóval gazdagodott az Eintracht Frankfurt méltán népszerű klubja is, sajnálatos módon éppen a másodosztályban való szereplést időzítették Márton ott-tartózkodása idejére, így az elsőosztályból kénytelen a Bayern Münchennek szurkolni - de ezzel nem dicsekszünk
- Szintén a fenti labdajátékhoz köthető Marci hazaköltözésének egyik legfájóbb pontja, a schneidhain-i GJunior focicsapat elhagyása - sovány vigasz, hogy a klub idén már létszámhiány miatt nem indítja ezt a korosztályt - nekik is pont Márton hiányzik...
- Bence rajongása a várak, tv-tornyok (egyéb adó- és vevőtornyok) és kukásautók iránt a kint töltött egy év alatt alapozódott meg és azóta is tart. Sajnos a budai vár nem elég várszerű, bár a Parlament megteszi, a kukásautók itthon is remekek, viszont a tv-tornyoknak inkább a mennyisége, mint a minősége hasonlatos - a ciklámenre világított Frankfurti Spárgával nincs, ami vetekedhet.
- Bence főző és takarítótudománya is sokat fejlődött az egy év alatt. Vásárolni viszont, ha nem is megszeretett, de bizonyos időpontok, bizonyos helyzetek és bizonyos körülmények együttállása esetén tűr.
- Végül Hünyők mindketten megtanultak több ezer kilométereket autózni, gyakorlatilag zokszó nélkül, igaz némi elektronikus szórakoztatóegységekkel, játszóterekkel tarkított ebédelésekkel kiegészítve, és meglehetős mennyiségű enni- és innivaló társaságában. Márton, ha filmet nézhet vagy "békásozhat" (Ipad-en játszhat) valószínűleg New York-ig is elautózna - Bence azért addig talán mégsem.

A vár, a tv-torony és egyéb magasságok

A kukásautón túl Bence másik mániája és egyben legkedvesebb épülettípusa a mindenféle vár, a különböző tv-tornyok, templomtornyok, világítótornyok, végső esetben a messze eső villanyoszlopok. Mindegy, csak magas legyen és nyúlánk - reméljük ez nem vetít előre semmit...

Nagy mázli, hogy Königsteinben és Frankfurt környékén mind várból, mind tv-toronyból megfelelő számú egyed áll rendelkezésre, így Bence kedvére élvezkedhet a kocsiban utazva. Szerencsére az iskolába vezető úton rendkívül jó rálátás esik a königstein-i várra, valamint egy ismeretlen székhelyű tv-toronyra, jobbra elől, a dombon. Ezen építmény a keresztségben a "másik tv-torony" nevet kapta, merthogy ez nem az eredeti, a fhankfuhti, ami nem mellesleg esténként ciklámen színben tündököl. Az autóban ülve, az iskola felé Bence minden két-házközben látni véli a kibukkanó várat, amit hangos "Ottaváj, ottaváj! Anya, ottaváj!" felkiáltásokkal jelez, egészen addig ismételve ezt, amíg meg nem kapja a kielégítő megerősítést, hogy "Igen, Bence, ott a vár!"... és ez a következő sarkon kezdődik újra.
Amennyiben Marci is az autóban ül, hazafelé legfőképpen, a játék még érdekesebb. Két lehetőség van, vagy minél gyorsabban kell mondani / kiabálni, hogy "Ottavá-ottavá-ottavá!" - ebben általában a hétéves felülkerekedik a háromévesen, a másik verzió, hogy aki rosszkor mondja, amikor nem is látszik a vár igazából - ez szinte minden esetben Bence - az sárga/piros/színes/fekete lapot kap Marcitól. Végső esetben kiesik az egész játékból: "Én pijos lap vagyok? Pijos lap?"

Másik Bence és Müller Majom a várban

Mint pár hónap megfeszített kutatómunka során kiderült, Bence a vár alatt kizárólag a magas tornyot érti, ezért a königstein-i várban tett számos, és nem kifejezetten ingyenes, látogatás alkalmával a várfalon sétálás, kilátás nézegetés, épületre felmászás, barlangba, alagútba bemászás nem elégíti ki, addig mondogatja, hogy "De menjünk a vájba!" amíg a belső udvaron álló toronyhoz nem ér - innentől aztán már jó, bent van a tutiban!
Amennyire fárasztó ugyanakkor ez a ragaszkodás a mindennapokban - például a tizenöt-perces útból tizenhárom percig hallgatni, amint Bence fejhangon visítva kommentálja a látottakat, mármint a várat és a tv-tornyot - annyira hasznos az utazások és hosszabb autóutak során. Lehet például versenyt rendezni, hogy az autópályán ki látja meg előbb a várat / templomtornyot / tv-tornyot - ez a móka akár 20 percig is működik, ami pont egyharmincada a Frankfurt-Budapest viszonylatnak. Ezenkívül a célállomáson nyomást lehet gyakorolni a gyerekre, miszerint, ha ezt meg azt csinálja / nem csinálja, akkor másnap megtekintjük a helyi várat (ez tetszőlegesen lehet rom, óratorony, bazilika, zsinagóga, egy nagyobb villa vagy egy díszesebb parlament épület, lényeg, hogy tornya legyen)