Bence foga(i)

Ahogy azt a doktornéni megjósolta, valamivel karácsony után kijöttek Bence első kettő fogai, az alsó első kettő. Kicsik, recések, de a mieink. Ugyanakkor tévedés azt hinni, hogy ezzel nyálának folyamatos csorgatásával felhagyott volna, sőt, beleerősített. Mindenesetre e két utóbbi foggal Marci és Bence összesen és átlagosan megfelelő számú foggal rendelkezik.

Fog 2

Végül eljött a szomorú, de elkerülhetetlen pillanat, amikor fájdalmas búcsút kellett vennünk Fog 2-től is. Egész sokáig bírta, bár az utóbbi időben elég rosszul állt a szénája, az pedig végképp betett neki, hogy Marci az oviban ráharapott vele a "somkás" kenyérre - ettől aztán Fog 2 komoly mozgásba lendült. Tulajdonképpen meg sem várta, hogy eljussunk a fogorvosig, kiesett szerdán magától. Márton szerint a tea miatt, amit éppen ivott. Mindezek ellenére kis fogorvos-látogató különítményünk ismét nekivágott a Szentkirályi utcának, hamár volt időpontunk, hogy megmutassuk a doktornéninek a foghíjat.
Okulva Fog 1 tanulságos történetén, ezúttal időben indultunk, hogy ne késsünk el és ne legyen idegeskedés sem. Így esett, hogy a decemberben várható szokásos forgalom fájó hiánya okán fél órával előbb értünk a tett színhelyére, ahol majdnem a bejárat előtt találtunk parkolóhelyet - egyből. Fogtuk hát hordozhatatlan hordozókát és fogatlan gyereket, majd bepréseltük magunkat a már jól ismert 2 nm-es liftbe. Ide, egy egész emelet erejéig, még egy kedves fogbetegtárs is benyomakodott, vészesen Bence feje fölött lóbálva a táskáját, vihorászva, hogy milyen kicsi a lift. Mondjuk, nem kifejezetten mi kértük, hogy szálljon be. A maradék négy emeletet szerencsére már édes négyesben tölthettük. A rendelőben semmi izgalom nem történt, a doktornéni a lényegre tapintva konstatálta, hogy kiesett a másik egyeske is - sebaj, majd kinő a maradó, úgy két-három év múlva, a kellemetlenség esztétikai csupán. Az egész történet már senkit nem rázott meg, Marcit a legkevésbé, legalább nem kell többet vigyáznia erre a kettőre, az esztétika meg, bármi legyen is az, nem annyira érdekli úgyse.
Mindeközben Bébi türelmesen várt kint a folyosón a nagymamával, ahol is egy szemfüles fogorvostan-hallgató szinte rögtön rájött, hogy ezúttal biztos nem Bence a fogorvosi páciens. Nem hiába taníttatjuk őket...
Tekintettel a közelgő Mikuláshoz kapcsolódó meglepetés-sorozatra, valamint a dupla adventi-kalendárium nyújtotta ajándék és csoki dömpingre a vigaszdíj választás ezúttal elmaradt, ráadásul most amúgy sem volt szükség vigaszra. Fogelvesztő rutinunk már-már felülmúlhatatlan.

A Fog 1

Történt pedig, tavaly ilyentájt, hogy Márton sikertelen kísérletet tett egy sörpad megmászására a Balatonon és kvázi kitörte a két első fogát, felül. Ez a történet egy külön posztot érdemelne, talán egyszer visszamenőleg is megírjuk, bár nem vidám ügy. Mindenesetre azóta is szorgalmasan járunk a Szentkirályi utcába Rácz doktornőhoz kontrollra. Azért jó a Szentkirályi utca, azon kívül, hogy ott van a Gyermek Fogászati Klinika, és ők a traumás esetek nagymesterei, mert biztosan majdnem lehetetlen megközelíteni és tuti nincs parkolóhely. A megközelíthetetlenség augusztus közepén is érvényes, néhány váratlan lezárás és itt-ott megfordulás után szinte a Klinika előtt kaptunk parkolóhelyet - ez két gyerekkel praktikus, különösen, ha az egyik egy hordozhatatlan gyermekhordozóban alszik, babakocsi viszont nem fér be a Klinika 2 nm-es liftjébe. Mindenesetre kis különítményünk, nagymamával kisegítve, sikeresen feljutott az ötödik emeletre. Csak egyszer szorította be a liftajtó Anyu karját és a hordozhatatlan hordozókát. Itt már flottul ment minden, a doktornő rögtön felmérte, hogy az egyik elmozdult fogat ki kell húzni, és ezt pár perc leforgása alatt abszolválta. Márton rendkívül fegyelmezetten tűrte a megpróbáltatásokat - állítólag ez nem fáj... - egyedül ült a fogorvosi székben, utólag keseredett csak el kicsit. Mint kiderült azért mert azt hitte, hogy a hatalmas géz darab most már örökké ott marad a foga helyén. Az örökkének ezúttal tíz perc után vége lett. Így lett tehát Marciból "fogatlan oroszlán", meglehetősen csibészes ábrázattal. Bence köszöni jól tűrte a megpróbáltatásokat, végig szunyált.
Ezután a megrázó kaland után felkerekedtünk, hogy vigaszképpen Márton választhasson magának valami elengedhetetlent. Tény, hogy nem a legjobb játékboltot sikerült kiválasztanunk, lévén a szempont a fedett parkolási lehetőség volt, esett ugyanis, mégis Marci egyetlen esélyese és végül választottja egy második számú piros Villám lett. (Az első számú a pelenkás táska aljában lapult) Igaz, hogy ennek fehér az abroncsa! Ég és föld!!! A gyerek becsületére legyen mondva, hogy bár az első kettő másodpercben ezt a vigaszdíjat nézte ki, némi unszolás után hajlandó volt végignézni a játékbolt, majd a szomszédos könyvesbolt választékát is, de 20 perc mászkálás után, valahol a mese dvd-k és a társasjátékok között félúton, szomorú szemmel rám nézett és közölte: "Semmi másra nem tudok gondolni, csak a másik piros Villámra." - ez hatott. Fogtuk magunkat visszamentünk a játékboltba és megvettük Piros Villám II-t. Végülis az ő foga volt...