Bence, a gourmet

Mostanában kezdi Bence bővíteni az eddig reszelt almából álló repertoárját. A doktornéni és a védőnő nyomatékos tanácsára bébi a bio-vegán étrend kombinációt választotta (nem számítva persze az anyatejet, amely esetben az ember hajlamos azzal hízelegni magának, hogy az nem állati fehérje, bár növényinek biztosan nem mondható)
Így télvíz idején a melegházi, nitrátos répa és krumpli helyett Bence inkább a bio zöldségeket preferálja, illetve az ezekből készült bébiételt. Ez eddig nem a legolcsóbb verziója a gyereketetésnek, szerencse, hogy a mélyhűtőben nyár óta tárolt őszibaracknak is nagy a sikere. Érdekes módon a cukkinis krumpli és a brokkolis krumpli közül a brokkolis a nagyobb favorit (ebben a választásban nem apjára üt), annak ellenére, hogy a kétféle bébiételnek, a külső, avatatlan szemlélő számára, teljesen ugyanolyan íze van.
Bence a kanál intézménye iránt is korának megfelelő érdeklődést mutat, nagy lelkesedéssel próbálja a főzeléket a szemébe dugdosni, illetve leszedni a papit és azt inkább kézzel a szájába juttatni. Ha meg már egyszer bejutott egy adag, az komoly csócsálásnak van kitéve, ki-be ki-be, majd kis utántömködés. Végül is egy ilyen főzelékféle trutymákot jól meg kell rágni.
Azért figyelembe véve Márton rajongását a ropogós (értsd: rántott) húsi iránt, van remény, hogy Bence ballagási menüje sem bio-céklasaláta lesz.

U.I.: Feltétlen várjuk azon szülők jelentkezését, akiknek nincsen nagyon helyes, maszatos képük gyermekükről.

Baba a gardróbban

Pomázon, a Huszár utca 13-ban, a második emeleten, az előszobai tükrös gardróbban lakik egy nagyon szimpatikus, mosolygós baba. Igaz, hogy Szimpatikus Baba nagyon félénk, ritkán bújik elő, akkor is csak, ha Bence hívja. Akkor jön elő, mikor Marci oviba indul, ha valaki csönget, néha, ha Anya telefonál. Ha a család elindul valahova vagy megérkezik valahonnan Szimpatikus Baba biztosan az előszobában búcsúzik és köszönt.
Szimpatikus Babának Bence a legjobb barátja, és viszont, így mindent együtt csinálnak. Szimpatikus Baba nevet, ha Bence nevet, hangtalanul kiabál, ha Bence sikongat és olykor nyálas kézzel ütögeti a tükröt - belülről.
Bence nagyon elégedett új barátjával, lelkesen üdvözli, ha az megjelenik, dobolnak az ajtón két oldalról és nagyokat nevetnek együtt. Nagy szerencse, hogy ilyen jól megértik egymást, hamár úgyis lakótársak.

Bence kedvenc műsora

... amikor a fekete képernyőn kis, színes Windows XP ikonok ugrálnak...

Kukucs

Az utóbbi időben Bence belépett a kukucs-imádók méltán népes táborába. Ez sok szempontból nagyon praktikus, de legfőképpen rendkívül vicces. Reggelente, két fogát kivillantva, hatalmas vigyorral várja a fürdőszoba ajtó előtt, hogy valaki bemenjen, kijöjjön, lengesse az ajtót, ezáltal egyszer csak megjelenve az ajtónyílásban közölje, hogy kukucs. Karlengetés, kacagás.
Esténként Marci a pelenkázóasztal mellől dobálja a fejére a pelenkát, rosszabb esetben a fémcsatos rugdalózót, amit Bence hatalmas kapálózás közepette leépít magáról, mire Márton lelkesen közli, hogy kukucs - hatalmas nevetés mindkét fél részéről. Az a jó az ötévesekben, hogy végtelenszer meg tudják ismételni a félévesek által olyannyira kedvelt vicceket. Ez különösen jól jön hosszabb vagy nyűgösebb autóutak, illetve várakozások alkalmával.
Külön praktikum, hogy a kukucs játéknak létezik virtuális válfaja is. Ha az ember teszemazt Ausztráliában van, csak leül a notebook elé és azt lengeti fel-le, hogy mikor újra és újra előbukkan az ellen-monitoron vigyorogva közölje, hogy kukucs.
Bencének mindegy, őt minden megoldás érdekli.

Marci aranyköpései IV.

• Akkor tehát összesen három finn van. Kovalainen, Raikkonen és a Mikulás.
• Tipli a füledbe.
• A Kisjézus egy aranyalma, konkrétan.
• Ne vegyétek már be folyton, amit mondok. Csak viccelek!
• Petyk (pech)
• Kohala (koala)
• A: "Ez az adventi naptár úgyis miniatűr." M: "Nem baj, én jól tűröm az adventi naptárakat."
• Nem hagyom magam cserben
• Majd visszahálálom magam
• M: "Elneveztem Bence méhecskéjét Züm-zümnek." A:"De az egy lepke." M:"Akkor legyen lepk-lepk."
  

Bence foga(i)

Ahogy azt a doktornéni megjósolta, valamivel karácsony után kijöttek Bence első kettő fogai, az alsó első kettő. Kicsik, recések, de a mieink. Ugyanakkor tévedés azt hinni, hogy ezzel nyálának folyamatos csorgatásával felhagyott volna, sőt, beleerősített. Mindenesetre e két utóbbi foggal Marci és Bence összesen és átlagosan megfelelő számú foggal rendelkezik.

Monopoly

Az életre nevelést, mint ez köztudomású, nem lehet elég korán kezdeni. Mivel Mártonnak amúgy is komoly affinitása van a társasjátékok, kártyák, memory-k és kirakók iránt, karácsonyra Editmamától Junior Monopoly-t kapott. (létezik bébi is, de ez a stáció ezúttal kimaradt - Bencét pedig még éretlennek nyilvánítottuk a dobókocka kezelésére). Így aztán december 26-a óta a család minden errefelé, vagy Ausztriában megforduló tagja töretlenül felvásárol, fizet és csődbe megy.
A kiskorú verzió lényege, hogy a releváns mezőre lépve gyerekekhez kapcsolódó helyszíneket és szolgáltatásokat kell vásárolni (bábszínház, sétarepülés, dodzsem, vízi csúszda, stb.), majd, ha a játékostárs belelép, fizet. Kis házi kapitalistánk imád mindent felvásárolni, mohón gyűjti a pénzt, figyelemmel kíséri, hogy kinek hány hármasa, négyese és ötöse van, morgolódik, ha Cukrászdába kell mennie és ezért kimarad a dobásból, és időről-időre barométerként jelzi, hogy szerinte ki fog csődbe menni. A legjobban persze annak örül, ha ingyen pénztárbódét nyer a szerencsekártyák segítségével, illetve, még inkább, ha a játékostárs véres verítékkel megszerzett pénztárbódéját sajátjára cserélheti - szintén szerencsekártya segítségével. Ilyenkor kaján vigyorral a szája szélén közli, hogy "Nem fogsz örülni, de nincs mit tenni". Sajnos előfordul, hogy kizsákmányolóból kizsákmányolttá lesz, mikor az ominózus szerencsekártyát más húzza és az ő pénztárbódéja esik áldozatul. Ilyenkor könnyek gyűlnek a szemébe (bár igyekszik férfiasan tartani magát), esetleg rácsap az asztalra és elfúló hangon közli, hogy "a csudába". Más esetben harciasan felkiált, hogy "Majd én is jól leveszem a tiédet!" - elvégre szemet, szemért...
A felnőtt játékostársaknak mindenesetre vajmi kevés befolyásolási lehetősége van a játék kimenetelére. Némi rutinnal azt már sikerült kiokumulálni, hogy hogy lehet elkerülni, hogy érzékeny lelkű karvalytőkésünk csődbe menjen, de túl nyilvánvaló csalás nélkül nem lehet elérni, hogy ő nyerjen, értsd; abban az időpillanatban, amikor valaki más csődbe megy, neki legyen a legtöbb pénze. Így jobbára az előkelő második hely jut neki a kis családi versengés-sorozatban - illetve, ha már nagyon vészesnek tűnik a helyzet, még mindig ott a felajánlott döntetlen lehetősége.

Bence nem alszik

Az egész nemalvás úgy kezdődött újra, hogy Bence megfázott. Ennek a súlyos kórnak a történetét már ismeri a jeles olvasóközönség, kúp, orrszívás, köhögés, párásítás, stb. A betegség folyományaként viszont, vagy egészen más okból kifolyólag, Bence elkezdett ismét 2-3 óránként kelni éjjelente, szülei nem nagy örömére. Kezdetben persze volt rohanás a gyerekszobába, nem lázas-e, kap-e levegőt, van-e elég pára, nincs-e túl melege, elég melege van-e, stb. A konklúzió általában az volt, hogy nyilván kiszáradt a torka, merthogy nem kap levegőt az orrán, egyen-igyon hát kicsit. Ez ellen persze sosem volt kifogása, annyira azért nem volt beteg - hál'isten.
Aztán persze, ahogy ez a bizonyos Nagykönyvben írva vagyon, Bence rászokott az éjszakai nassolásra. A karácsonyi "őrület" meg az utazás is közbejött, idegen helyen szegény gyerek, egy szobában a forgolódó szülőkkel, hát kel, persze hogy! Aztán, itthon újra akklimatizálódni kellett, ki van zökkentve szegény gyerek, meg még mindig krahácsol - és nyilván éhes is. Ám a múlt éjszaka betette a kaput. A fél kilences fekvés után Bence fél tizenegykor kelt, kapott is enni - nyilván éhes, hiszen belealudt a vacsorába. Eszik és vissza az ágyba, alvás. Aztán rikoltozás fél egykor is, éhes ugyan nem lehet, de hátha újra belealszik a szopizásba. Bébi lelkes a potya kajától, visszaaludni viszont egyáltalán nincs kedve. Inkább mulatna, hangosan kurjongat, gőzik, göcög, vigyorog. Rutinos szülők nem mennek bele a játékba, nincs villany, nincs beszélgetés, nincs móka, ahogy ezeket a legfőbb nevelési irányelveket a bizonyos Nagykönyv egyértelműen lefekteti; éjszaka éjszaka van, nappal nappal - ez amúgy is cáfolhatatlan tény.
A háromnegyed egyes ötlet, hogy majd a nagyágyban Bence is megnyugszik, elalszik a meleg és a szuszogás közepette. De Bence mégis inkább mulatna, imádja az árnyékokat a falon, a kockás párnát, nyálas kezecskéket dugdos a szülők összes szájába, egyszóval remekül szórakozik - ennek persze hangot is ad. Ez esetben akár a saját ágyában is zizeghet. Nyomás!
Újabb negyed órán keresztül csak elégedett gagyogás hallik, aztán egy óra négy perckor kitör a botrány. Bébi kinyomja magát köldökig, látványosan kiköpi a cumit és ordításba fog. Nem is hagyja abba a következő 40 percben. De rutinos szülők ilyet már láttak - hallottak (úgy négy éve)! Tíz percenként megjelenünk nála, cumi be, elmagyarázzuk, hogy éjszaka van és aludni kell. (ld. Nagykönyv) Cumi ki, fej fel, ordítás. Az aggodalom, hogy Márton majd felébred az első 5 perc után elmúlik, Marci alszik, mint a tej, nem hagyja magát néhány decibeltől zavartatni. Bence tovább ordít. M levonul megnézni a méltán izgalmas Chelsea - Totenham meccs ismétlését. Bence tovább ordít. Aztán egy óra negyvennégykor egyszer csak csend lesz. Kész. Elaludt. Már csak a szobaajtót kell majd kinyitni, hogy menjen be némi levegő reggelig.
Ha harc, hát legyen harc!