Márton és Bence aranyköpései III

• "Hány éves vagy, Bence?" - "Félóra."
• Ez miez? Paliszőnyeg?
• Bence rajzfilmet néz: "Nédd, Anya, nédd, letört a feje!"
• "Apa, levehetem a kezemet?" - "A kezedet nem tudod levenni, Bence" - "Akkor eltörik?"
• Én átmegyek a Pali szobájába! (napPali)

M tolat.
- Marci, nézd meg nekem légy szíves, hogy jön-e onnan autó!
- Nem, nem jön...  csak egy biciklis.

Katimama - Dédi

Kevés gyereknek adatik meg, hogy három dédnagymamája legyen, és valószínűleg még kevesebbnek, hogy emlékezzen rájuk felnőttkorában. Márton talán már abban a szerencsés helyzetben van, hogy emlékezni fog Katimamára, ha nem is konkrét élményekre, eseményekre, de helyzetekre, villanásnyi emlékképekre.
Lehet, hogy emlékezni fog, hogy Katimamánál mindig volt pattogatott kukorica és csokis mézessütemény - mert azt mindenki szereti. Biztosan sokszor hallotta és hallja majd, hogy Zamárdi Katimamáé, és hogy Anya meg Peti milyen sokat nyaraltak ott a Nagymamával és az unokatestvérekkel, hogy itt volt a bolt, ott meg a fagyizó és kár, hogy nincs már meg a homokozó ott elöl. Mesélni fogja, bár nem emlékezhet pontosan, hogy háromévesen Zamárdiban törte ki a fogát és a hazafele úton Katimama ült vele hátul a Hondában és fogta a kezét, és hősiesen végigcsinálta a balatoni ügyelet, hazaút, gyerekfogászat kört. Pedig ez bőven nyolcvankilenc alatt is stresszes. Nem fog emlékezni, de mindig "sztori" lesz, hogy Katimamánál kiabálni kellett kicsit, és bár Márton hangfekvését semmilyen hangerővel nem értette a Nagymama, Marci hősiesen ordított óvodáról, születésnapi bulikról, Németországról. Olyanannyira, hogy a következő dédnagymama-megállóban, Editmamánál, rendszeresen folytatta a kiabálást, holott arrafelé erre nincs igazán szükség.
Bencének már persze nem lesznek saját emlékei, nem fog emlékezni, hogy hogy autózott körbe-körbe a régi fotelek között és alatt, hogy hogy gurította az autókat az előszobában a nappalitól a konyháig és vissza - húszszor, hogy hogy táncolt a negyven négyzetméteren a lufikat kergetve, hogy órákig krákogott és köhögött a pattogatott kukorica maradványaitól... És nem fog emlékezni, hogy Katimama a fotelben ücsörgött és "mozizott", ahogy Ő fogalmazott, és szinte alig lehetett hozzászólni, úgy elmerült abban, hogy az örökmozgó gyerekeket nézte.
Mindig mindketten tudni fogják viszont, hogy a sámlit a labdázó gyerekekkel, a kulcstartót a padon ülő családdal, a kis kép-sorozatot Anyával-Apával és Anyával-Apával-Babával és Nagymamával-Nagypapával és sok unokával és dédunokával Katimama festette nekik, amikor megszülettek.

Nagyi! A kórházból küldött lufik megint nagy sikert arattak!

Itthon otthon - Karácsony

Meglepően gyorsan, de ismét eljött a hazalátogatás időszaka. Ráadásul ezúttal a karácsonyi szezon, ami külön izgalmat jelent gyereknek, felnőttnek egyaránt, bár határozottan más aspektusból.
A karácsony, elsősorban az ajándékozások menedzselése alapesetben sem egyszerű ügy, 1000 km-ről meg még egy kicsit bonyolódik. Természetesen minden ajándékozó a k. szülőktől vár segítséget, ihletet és ötletet, és ezekből nincs is hiány. Amíg liba van... A gyerekeknek pedig természetesen mindig őrült szüksége van valami Nagyon Hasznosra!
Sajnos Bencének kicsit kevésbé, mert ő az összes Nagyon Hasznosat örökli Marcitól, úgyhogy neki tényleg gyakorlatilag mindene van. Ilyenkor jön jól a négy év korkülönbség, kicsit változtak a játék-trendek, újak a mese-figurák, Verdákból pl. már a Verdák 2 fut (hiába no, öregszünk), ennek a figuráit és játékait lehet megvásárolni. Ég és föld! Ráadásul Németországban még sokkalta nagyobb a játék-dömping, még többfélét, még többféle színben és még többféle méretben és árkategóriában lehet kapni. Nehéz a választás...
További megoldandó probléma, hogy hogy vásárol az ember meglepetést a két gyereknek, ha a két gyerek utánfutóként hozzá van kapcsolva. Nélkülük sehova.
Ez a kérdés aztán a nagyszülők áldásos látogatásaival, az internetes áruház csodájával kiegészülve persze megoldódott.

Ezek után már csak a logisztikai feladatok megszervezése maradt hátra. Azaz, hogy a) Hogy jutnak Magyarországra titkosan a szerzemények, b) Hogy jutnak haza egyáltalán, különös tekintettel a fapados járatok szigorú csomagfelvételi szabályaira, illetve az egyéb légitársaságok eléggé el nem ítélhető súlykorlátaira? és ha ez mind megoldódott, akkor c) Hogy jutnak vissza a már megszerzett ajándékok Königsteinbe.
A titkos csomagolás és elszállítás remekül ment. Szerepelt benne pince, üres bőrönd álcázva és nagy ikeás papírtáska teljes inkognitóban. A hazaszállítás is megoldódott. Részben a kézicsomagok számának és méretének növelésével, részben a bőröndök számának emelésével. Így lett a karácsonyi hazamenetel mérlege három nagybőrönd, egy cipőstáska, egy pelenkás táska, egy notebook táska, két gyerekhátizsák és két gyerek - és vissza.
A hazaszállítás meg szinte gyerekjáték volt - a szó szoros értelmében. Szerencsére a gyári csomagolások meglehetősen nagyvonalúak, sok a dobozokban az ingyen-levegő, így történhetett, hogy a kalóz-vár dobozába bőven befért még egy hajó és egész mentőosztag garázsa, liftestül, tűzoltóstul. Tiszta helyspórolás.
Karácsonykor persze kiderült, hogy érdemes volt küzdeni. Pótolhatatlan látni, hogy Marci és Bence nem tudnak hova kapni lelkesedésükben.
Azt kicsit nehéz eldönteni, hogy Marci örül-e jobban Bence ajándékainak vagy Bence Marciéinak.