Formaidőzítés II. – Bad practice

A már sokat emlegetett formaidőzítés legfontosabb eleme a pontos tervezés. Elvi irányok nélkül felét nem éri az egész. Az alsó-ausztriai odaút terve is napokkal korábban megszületett, természetesen magasabb szempontrendszerek alapján. Egyrészről a szállást csak délután négytől lehet elfoglalni és az út, az útvonaltervező alapján 4-4,5 óra, ez a kiscsaládnak tehát kb. 5-5,5 lesz. Másrészről a kedd munkanap, reggel úgyis korai a kelés, tehát indokolt a reggeli pakolás – ráadásul rengeteg dolgot kell vinni, ami még az éjszaka használatban van (összes alvóka, légzésfigyelő, hálózsák, miegyebek). Ezeken kívül figyelembe kell még venni Márton és Bence alvási szokásait. Ha tehát 11 körül van az indulás, ez pont Bence délelőtti alvásideje, eszik indulás előtt, alszik a kocsiban két-három órát, Márton ezalatt filmet néz, játszik. Ezután Bencének úgyis megint ennie kell, ami pont a család többi tagjának az ebédideje. Ha olyan helyen van az ebédszünet, ahol Marci kicsit ugrálhat, játszhat (ilyet találni Ausztriában nem gond), akkor amíg Bence ebédel, Márton fárad, ebéd után tehát alszik kicsit a kocsiban és kész, odaértünk. Tiszta ügy!

De…

Bence a tervekkel szöges ellentétben, ébredés után nagyon hamar beadta a kulcsot és még itthon az ágyában elaludt (természetesen az elpakolni való légzésfigyelőn). Muszáj volt viszont még leugrani a patikába beadni a recepteket, hogy jövő hétre meglegyen és reggelire valót is venni kellett, mert ez az előző nap nem jött össze. Ezek után az indulás csúszott egy órát, dél lett belőle, nade ez még nem a világ vége. Már az autópálya elején kiderült, hogy tankolni kell és akkor már matricát venni, ráadásul mindenki éhes – fél egy. Most már nem megállni, menni – legyen tehát drive-in, Márton legalább lelkes nagyon. Egy-két tételt leszámítva pontosan érkezik a rendelés, van játék is a Boldog Falatokhoz, irány Ausztria. Ebéd után Bence és Marci tervszerűen el is alszanak, de a szülő is ember, muszáj megállni. A motor le nem állítása ellenére is felébred Márton, aki a pisilés elleni tiltakozás hevében felébreszti Bencét. Akkor viszont bébinek ennie kell, de izibe – már Bábolnánál járunk. Hála Schengennek a határon való átjutás legalább nem akadály, Parndorfnál viszont újra meg kell állni, Mártonra is ráfér a mozgás, a dvd lejátszó is lemerült – akkor viszont körül is lehet nézni kicsit. Végülis mindegy, hogy az ember ötre vagy hétre ér a szállásra, így is úgy is sötét lesz. A vásárlás legalább sikeres, egy-két elengedhetetlen dologra sikerül szert tenni, Bence is csak az utolsó pár boltot érzi túlzásnak. Vissza a kocsiba, bébi Schwechatnál kezd újra üvölteni – éhes, Marci is harapna valami uzsonnát, de előbb ki kell keveredni a Bécset elkerülő autópálya-halmazból – benzinkút, szendvics, szoptatás. Most aztán már irány Litschau. Közben besötétetik, jön a hat órás kiakadás, az út vége istenesen kanyargós, lassan lehet csak menni, a Citroen sem nagyon bírja az emelkedőket – úgy látszik mégsem sikerült megjavítaniuk a szervízben. Már látszik, hogy kései érkezés lesz ebből, úgyhogy vacsorára is szert kell tenni, egyértelmű, hogy egy vendéglátóipari egységben elköltött vacsora ki van zárva. Billa, pelenkacsere, Márton szórakoztatás. Este nyolcra érkezünk meg, az utolsó fél óra idegölő, Bence ordít, Márton panaszkodik.

Ember tervez…

UI: A hazafele út 4 és fél óra volt, egyszeri pelenkázós, etetős megállással, minden különösebb sírás vagy panaszkodás nélkül. Márton filmet nézett, olvasott, mesét hallgatott, aludt. Bence aludt, aludt, tehénkézett, Tökfejezett, beszélgetett Buzz-zal, aludt.

Formaidőzítés I. – Best practice

Ahogy a sportban, úgy a gyerek „tartás” esetén is az egyik legfontosabb feladat a megfelelő formaidőzítés. Ha ez nem sikerül bukik az előadás, legyen az családi rendezvény vagy utazás. Talán ilyenkor bizonyosodik be leginkább az örök érvényű igazság, hogy két gyerek nem egy gyerek.

Családi rendezvény

Tegyük fel, hogy egy családi rendezvény öt órakor kezdődik – szigorúan hipotetikusan. Ekkor, a két gyerekes szülők legfőbb feladata, hogy délután öt óra és este nyolc között mindkét gyerek a legjobb formáját hozza. Tegyük fel, szigorúan hipotetikusan, hogy az egyik gyerek négy és fél éves, a másik négy hónapos.

A négy és fél éves már nem minden délután hajlandó aludni, ha viszont nem alszik, akkor estére nyűgös lesz – ez tehát elkerülendő. Meg kell oldani, hogy aludjon, ennek pedig egyetlen módja, hogy jó alaposan kifáradjon délelőtt. Tegyük fel, továbbra is hipotetikusan, hogy apja elviszi a vízi élményparkba kifáradni. Ekkor már csak arra kell figyelni, hogy hazafelé a kocsiban ne szunyáljon, otthon rögtön kapjon ebédet és mielőtt átlendül a holtponton elaludjon. Lehetőleg mindezt elég korán ahhoz, hogy legyen ideje kialudni magát indulásig, de ne közvetlenül indulás előtt kelljen kelteni, mert attól morózus lesz.

Ezzel párhuzamos projekt a négy hónapos felkészítése. Ez már nehezebb dió, mivel az etetéseket is kicsit igazítani kell, nehogy teli hassal rossz időpontban aludjon el a bébi. A legjobb megoldás, ha a szokásos dél körüli alvás minél előbbre kerül – ez persze nem könnyű feladat, némi szerencse kell hozzá. Aztán az alvás és a menetrendszerű evés után gyorsan autóba kerül a kisded, hogy ő se a tizenöt perces út alatt aludjon, így ébren átkerül a tett színhelyére. – Szerencsés esetben a nagyobb gyerek eddigre már alszik otthon. – Itt aztán némi fárasztás után, újabb etetés hatására a csecsemő megkezdi délutáni – rövidebb – alvását, lehetőleg minél később, inkább belenyúlva a vendégség kezdetébe, annak érdekében, hogy az esti kiakadás is kitolódjon.

Ha mindez összejön és hat és nyolc között van elég kéz, aki a bébit szorongatja és a gyereket szórakoztatja, elérhető, hogy sikeres legyen az este és az összes családtag elégedetten konstatálja, hogy mennyire rendes is ez a két gyerek.