Ember tervez...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hétvége... nagyon sűrű hétvégének indult, volt benne szó karácsonyról, hanukáról, vacsoráról, születésnapról - eredetileg

Az úgy kezdődött, hogy szombat délelőttre volt meghirdetve az óvodai karácsony, ahol Bence, mint régimódi kisfiú komoly négysorost volt hivatva előadni, pár közös dallal, játékkal körítve. Fél tíz körül már háromnegyed készültségi állapotban volt a család, srácok kiglancolva, sütemény a süteményes dobozban, ajándék becsomagolva, harisnya, nyakék, vasalt ing... és ekkor jön a telefon - Üröm tükörjég, az óvoda megközelíthetetlen korcsolya nélkül, buli alma. De legalább a karácsonyi kekszek megmaradtak, mert inkább kárba vesszenek, mint pocsékba - ahogy a klasszikusok mondanák.
Ezek után szombat ebéd után sikerült áttelepíteni a gyerekeket a nagyszülői bentlakásos napközibe, így alkalom nyílt némi karácsonyi készülődésre, már ha a szombat nem lett volna munkanap. De munkanap volt... így égtek a notebook-ok. Délután aztán sikerült elszabadulni a számítógépek fogságából és nekiindulni a pesti éjszakának, társadalmi eseménynek számító gyertyagyújtásnak, szarvascomb levesnek, sült hátszínnek. Harisnya, nyakék, vasalt ing... és a telefon - Bence hányós-hasmenéses. U-fordulat a pomázi sztrádán, gyerekösszeszedés, cipelés, pelenka, lavór, ropi, tea. A vasalt fehér ing szerencsére megúszta, lényegesen jobban járt, mint a nagypapa egy félórácskával azelőtt...
Vasárnap családi buli a dédnagymama 93. születésnapja alkalmából, ritka alkalom, hogy együtt az egész banda a pár négyzetméteren - most sem volt teljes a kép, mivel a nagy mulattató otthon kényszerült maradni.  Bence és M ezúttal kihagyták a hagyományos libamájat, amely sajnálatos esemény Bencének esett kevésbé rosszul.

Karácsonyi húzás

- Na, Bence, kit húztál karácsonyra az oviban?
- A Bentét.
- Értem, hogy te húztál, de kinek kell ajándékot adni karácsonykor?
- A Bentének... És a Bente én vagyok!

(Szerencsére az óvónénik megírták e-mailen a helyes választ...)

Itthon otthon - Karácsony

Meglepően gyorsan, de ismét eljött a hazalátogatás időszaka. Ráadásul ezúttal a karácsonyi szezon, ami külön izgalmat jelent gyereknek, felnőttnek egyaránt, bár határozottan más aspektusból.
A karácsony, elsősorban az ajándékozások menedzselése alapesetben sem egyszerű ügy, 1000 km-ről meg még egy kicsit bonyolódik. Természetesen minden ajándékozó a k. szülőktől vár segítséget, ihletet és ötletet, és ezekből nincs is hiány. Amíg liba van... A gyerekeknek pedig természetesen mindig őrült szüksége van valami Nagyon Hasznosra!
Sajnos Bencének kicsit kevésbé, mert ő az összes Nagyon Hasznosat örökli Marcitól, úgyhogy neki tényleg gyakorlatilag mindene van. Ilyenkor jön jól a négy év korkülönbség, kicsit változtak a játék-trendek, újak a mese-figurák, Verdákból pl. már a Verdák 2 fut (hiába no, öregszünk), ennek a figuráit és játékait lehet megvásárolni. Ég és föld! Ráadásul Németországban még sokkalta nagyobb a játék-dömping, még többfélét, még többféle színben és még többféle méretben és árkategóriában lehet kapni. Nehéz a választás...
További megoldandó probléma, hogy hogy vásárol az ember meglepetést a két gyereknek, ha a két gyerek utánfutóként hozzá van kapcsolva. Nélkülük sehova.
Ez a kérdés aztán a nagyszülők áldásos látogatásaival, az internetes áruház csodájával kiegészülve persze megoldódott.

Ezek után már csak a logisztikai feladatok megszervezése maradt hátra. Azaz, hogy a) Hogy jutnak Magyarországra titkosan a szerzemények, b) Hogy jutnak haza egyáltalán, különös tekintettel a fapados járatok szigorú csomagfelvételi szabályaira, illetve az egyéb légitársaságok eléggé el nem ítélhető súlykorlátaira? és ha ez mind megoldódott, akkor c) Hogy jutnak vissza a már megszerzett ajándékok Königsteinbe.
A titkos csomagolás és elszállítás remekül ment. Szerepelt benne pince, üres bőrönd álcázva és nagy ikeás papírtáska teljes inkognitóban. A hazaszállítás is megoldódott. Részben a kézicsomagok számának és méretének növelésével, részben a bőröndök számának emelésével. Így lett a karácsonyi hazamenetel mérlege három nagybőrönd, egy cipőstáska, egy pelenkás táska, egy notebook táska, két gyerekhátizsák és két gyerek - és vissza.
A hazaszállítás meg szinte gyerekjáték volt - a szó szoros értelmében. Szerencsére a gyári csomagolások meglehetősen nagyvonalúak, sok a dobozokban az ingyen-levegő, így történhetett, hogy a kalóz-vár dobozába bőven befért még egy hajó és egész mentőosztag garázsa, liftestül, tűzoltóstul. Tiszta helyspórolás.
Karácsonykor persze kiderült, hogy érdemes volt küzdeni. Pótolhatatlan látni, hogy Marci és Bence nem tudnak hova kapni lelkesedésükben.
Azt kicsit nehéz eldönteni, hogy Marci örül-e jobban Bence ajándékainak vagy Bence Marciéinak.

Karrier

Márton egyenes vonalú, egyértelműen felfelé ívelő színészi karrierje három évvel ezelőtt kezdődött, amikor mini-csoportos bölcsődés-óvodásként (gy.k. Pillangó csoport) a karácsonyi műsor során többedmagával kiállva az értő közönség elé (értsd szülők) nem énekelte el az idevonatkozó, több hétig tanult sorokat, ehelyett inkább megszeppenve hallgatta az óvónéniket, akik nem mellesleg nagyon kellemes hanggal bírnak. Természetesen már akkor is remekül állt ott, érezhetően tehetségesebben, mint a többi két-három éves.
Következő karácsonykor aztán, immár a Csibe-csoport oszlopos tagjaként a Pásztor 4 nem alábecsülendő szerepe osztódott Marcira, a színpad iránt mutatott nyilvánvaló affinitása hatására. Ezúttal nem a már-már kellemetlennek mondható péntek délutáni matiné-előadáson feltűnve, hanem méltó időpontban, a szombat délelőtti, külön a szülőknek rendezett karácsonyi ünnepélyen tündökölve. Önálló szövege ugyan nem nagyon volt, de a Pásztor 1,2 és 3-mal közösen előadott dalocska / vers egyértelmű sikert aratott. Nem beszélve a nagymama pásztorossá alakított kalapjáról és a fehér filc "szűrről".
Az ezt követő évben Márton, immár középső csoportosként Menyhárt király megformálására kapott lehetőséget, amely szerep során a három királyok közül elsőként (!) szólalt meg József Attila idevágó versszakát szavalva, különös átélésről téve tanúbizonyságot a "Segíts, édes Istenem" sor kapcsán. Gáspár és Boldizsár szerepkörében Barnus és Dani barátai tűntek fel az oldalán. Jelmeze ezúttal csillagokkal díszített kék köpeny és színes drágakövekkel ékített arany korona volt. Csak mellékesen említendő, hogy Marci az angol számolós versikében is az előkelő második megszólaló helyét kapta: "The second one said, bring me fest." - ezt a mondatot különben 43-szor ismételtettük el vele itthon, mire megértettük, hogy miről van szó.
Idén (mármint óvodai év idén), József megformálásával Márton karrierje csúcsára ért. A szatén gumis lepedőből varrt tökéletes barna kaftánt méltóan egészítette ki a korábban konyharuhaként funkcionáló közel-keleti stílusú fejkendő, a lepedőből maradt gumirögzítővel ékítve. A saját, különbejáratú angol versszakról már nem is beszélve...
Immár nagycsoportosként Marci főszerepet kapott a betlehemi játékok során, kiemelkedve ezzel kortársai közül, a helyzethez méltó komolysággal küldve nyugovóra a pásztorokat és megköszönve a három királyok szíves látogatását. Máriával az oldalán, kezét imára kulcsolva állát az ég felé emelve adott hálát Istennek, a kis Jézusért. A hatást némileg enyhítette / tompította, hogy - talán az új óvóbácsi hatására - a gyerekek a Kumbaya MyLord refrénű dallal zárták a karácsonyi műsort, amely dal során betanult gesztusok (ringatás, sírás, alvás, stb.) betanultságukban nem különböztek az imára utaló gesztusoktól.

Gyaníthatóan jövőre az iskolában a pásztortól kezdődik minden...

Menyhárt király live

A gyermektelen felnőttek jogos kérdésére, hogy mi a jó az óvodai ünnepségekben, az egyértelműnek látszó válasz, hogy gyakorlatilag semmi!
Az előzmények nagyjából ismertek, Menyhárt király jelmez jól sikerült, a saját kézzel gyártott ajándék megfestve, becsomagolva, az előző nap este sütött süti finom lett, Bence elpasszolása megoldott. A szülő egy kellemesnek induló decemberi szombat helyett reggel megpróbálja időre összeszedni magát és összes gyerekeit, miután előző éjjel, lefekvés után, még sütit is sütött a bulira. A reggeli őrület közepette kiderül persze, hogy az ötéves, nem négyéves, a tavalyi ünneplő nadrág abszolút kicsi rá, szerencsére az ing még jó. Fekete nadrág helyett meg a sötét farmer tökéletes. Indulás, mert még le kell adni bébit, jóllakottan ráadásul.
Az érkezés az óvodába viharos - szó szerint, tombol az orkán erejű szél, minden csúszik. A kezdetek kb. mint Halloween-kor, az-óvodai-öltözőben-kétszáz-másik-gyerek-társaságában levetkőzés, pisilés, sütemény átadása a dadusoknak, ajándék a fenyőfa alá, gyerek a gyerekekhez az utolsó eligazításra, szülők a szobába helyet foglalni. Versenykuporgás a mini IKEÁs székeken, apukáknak tülekedés az első sorokban, hogy minél jobb fénykép-videó pozícióba kerüljenek. Beáramlik egy csomó nagymama és nagypapa is, az ember igazságérzete meg hőzöng, hogy hát a mi nagyszüleink akkor miért nem. A harminc négyzetméteres szoba egyik felében így is vagy negyven felnőtt tolong, és az ovisok még be se jöttek. Aztán végre megérkeznek, szépen libasorban, mindegyik fegyelmezetten leül a kis székecskéjére, mint a 20 törpe az ominózus mesében.

Ezúttal van köztük hópehely, pásztor (ld. Marci tavaly), három királyok (ld. Marci idén), a kovács, a kovács lánya, Mária, József, angyalok meg doszt. Középen kisjézus a bölcsőben, körülötte szalma, mellette bárány vagy birka vagy kinek mi. Idilli a kép. A gyerekek felállnak, belekezdenek egy kis dalocskába, elő a fényképezőgéppel, az elem egyből lemerül m

ár a nulladik képnél. Sebaj, erre jó a hiperszuper telefon, csakhogy nem sikerül kioldani a

billentyűket, új a készülék, a Tudor meg valahol hátul kamerázik. Ezzel a

problémával gyorsan elszalad az első pár perc. Gyerekek felállnak, leülnek, énekelnek, szavalnak, közösen, egyedül, magyarul angolul. Márton az angol egysorost is nagyon szépen mondja, három hétig tartott, míg megértettük, hogy mi a szöveg, elmondattuk vele napjában százszor. Aztán elindul Mária és József, a kovács meg persze nem ad nekik szállást, szakadjon rá a ház, kivéve a hableányát. Aztán megszületik a kisjézus is, ez nincs részletezve, jönnek a három királyok. Az elején van némi kis zavar, hogy ki hova álljon, de ez gyorsan megoldódik, az óvónénik súgnak a háttérből, Marci persze jó helyre áll, a többiek keveregnek, így egy kicsit aztán ő is elveszti a fonalat, de végül meglesz a kívánt alakzat. Marcinak a legnehezebb a dolga, ő kezd, de simán veszi az akadályt, annak ellenére, hogy monológja közben valami kistestvér folyamatosan karattyol. Mert vannak, akik kistestvéreket is hoznak... Ezután már csak pár dalocska van hátra, a végzős ovisok egy-egy idézet kíséretében gyertyát visznek az anyukájuknak, de ezen majd sírunk jövőre.

Az ajándékozás is viszonylag flottul megy, természetesen a kisfiú, aki Mártont húzta nem jött el, viszont nem is hozott ajándékot. Az óvónénik rutinos gyorsasággal ismerik fel a helyzetet, Marci megkapja a kisfiúnak szánt ajándékot, akit különben egy kislány húzott, aki szintén nem jött, de az ajándékot ők behozták. Ezt röviden el is magyarázza az óvónéni, harmadnapra aztán leesik, hogy mi történt, akkor ott helyben egy szó sem jutott át. Lényeg, hogy van csomag a kezünkben, jöhet a sütemény, üdítő büfé a másik 25 négyzetméteres szobában. A rengeteg házi sütemény közül Márton magához szólít némi chips-et és ropit, majd leül sakkozni a haverokkal a mini székekkel körülvett mini asztalhoz. A szülők eközben ténferegnek bután, az ajándékot, kamerát, táskát, pulcsit, koronát, palástot szorongatva, kedvesen beszélgetve a szülőtársakkal míg fel nem csillan a hazamenetel lehetősége. Az-óvodai-öltözőben-kétszáz-másik-gyerek-társaságában felöltözés viszonylag fájdalommentes, a következő etetésre épp hazaérünk.

A különbség a gyerekesek és nem-gyerekesek között, hogy a gyerekesek sosem kérdeznék meg, hogy mi a jó az óvodai ünnepélyben - mert szuper helyes az egész. Elsősorban persze a MI gyerekünk.

Menyhárt király

Megkezdődtek az oviban a karácsonyi műsor próbái. A tavalyi pásztor 4 - álomszerep után Márton a Menyhárt király méltán megbecsült figuráját kapta, József Attilával természetesen. A szerecsen király Barnus lett. Ez azért is praktikus, mert tuti, hogy Marci nem hagyná befesteni az arcát - bár a mamája szerint ezért Barnabás sem rajong - oda az autentikusság. Ez utóbbit különben az is rombolja, hogy a napkeleti bölcsek királyoknak álcázzák majd magukat, semmi kaftán és arafatos fejfedő, palást lesz és korona.
Mint a múltkorjában, hazafelé az autóban kiderült, Márton számára több pontos is homályos a betlehemi sztori. Nem érti egyrészt, hogy ha Ákos a kovács, aki nem ad szállást Máriának, hogy lehet, hogy Ágika az ő "hableánya", amikor Ákos és Ágika valójában testvérek. Ezt rövidre zártuk azzal, hogy tulajdonképpen ő sem Menyhárt király igazából, tehát ez a fura, mesebeli rokoni összekapcsolódás benne van a pakliban. Ezek után felmerült, hogy amikor Menyhárt király azt kiáltja, hogy "Segíts, édes Istenem" akkor hogy lehet, hogy senki nem jön segíteni, sőt mindenki visszaül a helyére. Ez a probléma már kicsit messzebbre vitt, megpróbáltuk a Budakalász - Pomáz viszonylaton tisztázni Isten mibenlétét és szerepkörét, valamint kitértünk kicsit a fohász definíciójára is. Ezek után már csak arra maradt idő hazáig, hogy röviden érintsük azt a kérdést, hogy József miért akarja földig rombolni (romboltatni) a kovács házát (az akkor még nem keresztényi, inkább talán felebaráti szeretet jegyében).
Mindenesetre a kitételen, hogy "Nem vagyunk mi vén papok" a három királyok (Marci, Dani és Barnus) napról-napra jobban szórakoznak, a többi még tisztázatlan probléma meg csak megoldódik valahogy.