Karácsonyi húzás

- Na, Bence, kit húztál karácsonyra az oviban?
- A Bentét.
- Értem, hogy te húztál, de kinek kell ajándékot adni karácsonykor?
- A Bentének... És a Bente én vagyok!

(Szerencsére az óvónénik megírták e-mailen a helyes választ...)

Anyák napja

Volt némi esély, hogy tekintettel arra, hogy Bence tavalyhoz képest már kívül tartózkodik - olyannyira, hogy Pomázon maradt az ünnepség idejére - idén nem kell majd annyira sírdogálni az óvodai anyák napi műsoron. Nem így lett, kellett.
A nagy napot hatalmas várakozás előzte meg, a műsort óriási titok lengte körül, Márton gyakorlatilag azt sem volt hajlandó elmondani, hogy mi volt az oviban az ebéd, nehogy elszólja magát. Aztán egy héttel az ominózus szombat előtt kiderült, hogy Dani anyukája tud valamit - dráma! Honnan tudhatja?! A felvetésre, hogy nyilván Dani elszólta magát felháborodott tiltakozás volt a válasz - Dani soha nem mesélné el a kalapokat - hoppá, de csináljunk úgy, mintha mi sem történt volna.
Az utolsó pénteken Márton komoran jött haza, általánosságban nem jól sikerült a próba. Még a főpróba-előadás viszonylatának közhelye sem dobta fel, mi lesz szombaton?! "Tuti nem fogom tudni a szerepemet..." Mindenesetre meg kellett ígérni, hogy semmilyen körülmények között nem fogok copfot viselni másnap – ez különben nem okozott nagy nehézséget.
Szombat reggel süteménnyel és narancslével felfegyverkezve gyülekezett a tömeg az óvoda előtt, a gyerekek talpig ünneplőben izgultak. Kék szoba, zöld szoba, rózsaszín szoba, pisilés, cipő csere, stb. Mindenkinek és mindennek megvolt a kijelölt helye, anyukák az első két sorba, apukák, nagyszülők hátra, kistestvérek a másik szobába, narancslé a harmadikba.
Az előadás kezdete előtt az első két sorban ülő mamák árgus szemekkel figyelték, hogy hol ül várandós anyuka, az a sarok tuti sírós lesz. Vihogás a reggeli sminkelésről, tavalyi, karácsonyi sztorik, az óvónénik közben gondosan körbeadtak egy zsepivel teli kosárkát. Végül a jelenlévő nagymamák is kiharcoltak maguknak székeket - bár csak a harmadik sor jutott nekik – zsöllye.
Majd jött az előadás, huszonpár három-hat éves gyerek vonult be színes papírmasé kalapokban a Mamma mia slágert énekelgetve, táncolva, majd mindenki megállt egy-egy kisszék előtt és kezdődött a show. A keretjáték szerint egy kalapszalonban a házaspár új kalapot választana a férjnek, meglévő baseball sapkája helyett. A gyerekek egyenként mutatják be a modelleket, amiket a vevők mind visszautasítanak, míg végül kiválasztják az eredeti sapkát - mindezt ékes angol nyelven. A modellek pörögnek, forognak a zenére, kínálgatják fejfedőiket, a műsor-rész végén természetesen a gyerekek anyukáiknak adják a kalapokat - no comment.
Ezután még minden gyerek szaval egy-egy versikét magyarul is. Márton szépen, érthetően mondja a magáét Barnussal az oldalán, természetesen nem bakizott, nem hibázott és nem felejtette el a szöveget sem (sosem szokta...)
Minden más esetben a kritika hatásvadász, giccsbe hajló amerikai álomról szólna - de a mi gyerekeink mások, ők tényleg nagyon helyesek!

Márton, a pók

Az a jó a népnemzeti globalizációban, hogy lehet ünnepelni a hagyományos alkalmakat is és a beszivárgó amerikás újdonságokat is. Lényeg, hogy mozgásban tartsuk a kreatív kertvárosi anyukákat és ezek belvárosi anyukáit. Így történhet meg, hogy egy évben két kreatív jelmezt is ki lehet találni, egyet farsangra, egy másikat Halloweenre. Október lévén ez utóbbi került most sorra, hozzátéve, hogy a tavalyi szellem jelmez természetesen már nem pálya, másikra van szükség. Márton különben is pók akart lenni az idén. Nem gond! Legyen pók!

Az első nagyon fontos kérdés, hogy hány lába van a póknak. Szerencsére Márton tudja, nyolc. Ebből a gyerekhez szériatartozék négy, tehát már csak négy hiányzik - pofonegyszerű. A következő nehezebb ügy, hogy a nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar elméletben hol helyezkedik el a pók - hát sehol. A pók, az pók, illetve pókosztály. A hármas fej-tor-potroh tehát nem játszik, csak két testrésze van a szerencsétlennek (köszönjük wikipedia!). Ezután már csak a csápok és szemek kérdését kell

tisztázni, hogy az embernek legalább némi fogalma legyen (köszönet a Google Pictures-nek). Nem mintha az óvodásokat annyira izgatná a pókok anatómiája - de nehogy már tök hülyének nézzen ki a gyerek egy esetleg oda nem illő testrész miatt. Nem is beszélve az agysebész szülőtársakról, akik nyilván mind tudják hogy is néz ki egy igazi pók.

Az elv tehát adott, már csak a gyakorlati kivitelezés maradt hátra. Ez egy adag kartonpapír, vatta, fekete harisnyazokni, olló, ragasztó, spárga, tűzőgép, tű és cérna segítségével gyerekjáték a kreatív kertvárosi anyukáknak és ezek belvárosi anyáiknak. Bence hathatós segítségével el is készül a nagy mű, már csak azon kell drukkolni, hogy Márton ne legyen beteg a buliig, kár lenne a szuper cuccért.

El is érkezik a nagy nap, senki nem beteg, kreatív kertvárosi anyuka még csokis kekszet süt előző nap este, hogy legyen mit vinni az ovis buliba. Reggel még egy gyors maszk készítés, mert Marci nem engedi feketére festeni az arcát. Nembevállalós kertvárosi menedzser apuka otthon marad bébivel, mert ő nem vállalja az-óvodai-öltözőben-kétszáz-másik-gyerek-társaságában a jelmezbe öltöztetés kínjait. Kreatív kertvárosi anyukáknak persze ez smafu! (mondjuk nem baj, hogy Bence nem volt ott)

A buli remekül sikerül, pók nincs egyse - pláne nem anatómiailag ennyire tökéletes! Délután aztán szülők vissza az oviba, indulás mindannyian együtt cukrot gyűjteni. Az-óvodai-öltözőben-kétszáz-másik-gyerek-társaságában jelmezből ki - kabát, sapka, cipő - jelmez vissza. Indulás! (ismét nem fáj annyira Bence égető hiánya)

A gyerekek nagyon helyesek, becsöngetnek a kijelölt szomszédokhoz (azokhoz, akik nem akarják kiutálni az utcában található ovit), angol és magyar nyelvű dalokat énekelgetnek és el is mutogatják őket, bár ezt a T. szülők nemigen látják hátulról,

csak a nyomulósabbak (ez nem jelen sorok írója). A kedves

szomszédok és egyéb, előre felbérelt szülők az autókból gumicukrot, csokit osztanak. Az ovisok lelkesednek nagyon. Háromnegyed az egész. Kár, hogy a pók feje eddigre kissé elválik a testétől, de Márton azért hordja becsülettel.

Jövőre denevér, ha semmi nem jön közbe... (addig is februárban farsang)