A denevér

Nyitány
Márton idén - hosszas tépelődés, gondolkodás és mérlegelés (v.ö. dilemma) után - úgy határozott, hogy az esedékes óvodai Halloween partira félelmetes denevérnek öltözik, a nem kevésbé félelmetes csontváz helyett. Döntésének mozgatórugója eleddig ismeretlen.

Miután a jelmez-munkacsoport mind pszichikailag, mind anatómiailag, mind olcsó fekete póló vásárlásilag felkészült a csontváz jelmez elkészítésére, Márton előállt a farbával, miszerint ebből most mégis inkább denevér kellene, hogy legyen. Nagy szerencse, hogy a Halloween ünnepkör alapszíne viszonylag egysíkú, jelesül fekete.
Hála néked internet, sikerült is ráakadni egy, a denevér-jelmez készítés rejtelmeit a nyilvánosság számára felfedő, amerikai kreatív kertvárosi anyukákat célzó honlapra, ahonnan még az óvoda által óhajtott, az ünnepkörhöz kapcsolódó, sütemény receptet is sikerült lehalászni.
A titok (a denevér alapjául szolgáló fekete pólón kívül) a fekete, kínai gyártmányú esernyőben rejlik (megengedve, hogy az amerikai háziasszonyok nem biztos, hogy kínai terméket használnak...) Ezenkívül már csak némi krepp papírra van szükség és egy vállalkozó szellemű nagymamára, aki a munkacsoport állandó tagjaként mindezt beszerzi.
Fontos még, hogy a krepp-papír álarcból több készüljön, mivel nevezett óvodai eseményeken különböző rendű és rangú balesetek tudnak történni, megfelelő álarc nélkül hagyva a denevért, ami pedig nyilvánvalóan megengedhetetlen.
A leveles tésztából készült csontalakú sütiket pedig érdemes előző héten barátaink házibuliján tesztelni. Mégse adhatunk akármit az óvodásoknak...

Farsang

Kreatív Kertvárosi Anyukák legnagyobb rémálma vált valóra, mikor kiderült, hogy Belvárosi Nagymama nem átall farsang idején Indiába vonulni - ráadásul önként. Ezen merénylet ösztönző tudatával kellett idén Márton jelmezét megtervezni és összeállítani. A varrás, mint munkafázis, legalábbis a gépi, így rögvest kiesett.
Az első lépés minden beöltözős esetben Marci irányított jelmezválasztása. A nem kellően menedzselt választás olyan óhajokat eredményez, mint pl. a közlekedési rendőr. Nosza, irány a számítógép, internetes játékboltok, aukciós oldalak, google képkereső - rondábbnál rondább jelmezek, magasabbnál magasabb árakon. Az ember megalapozatlan ellenérzéséről , hogy a gyerek egyenruhás szervnek öltözzön, már nem is beszélve. A megoldásra végül nem vezető, következő mentőöv egy gyengének bizonyuló kísérlet volt a nyomozónak öltözésre - végülis az is rendőr, kicsit Sherlock-osra véve még vicces is, erős karakterisztikájánál fogva talán nem oly bonyolult kivitelezni. Márton természetesen nem ismeri a nagy mesterdetektívet, számára a rendőr az, akinek tányérsapkája van, egyenruhája és a sarkon áll (a klasszikus sarkon állókat Marci inkább a Budakalász-Üröm viszonylatból ismeri). Összegezve tehát az eddigieket mindennemű rendőrfélét kilőttünk.
Ekkor kezdődött a nagy ötletvadászat. Rejtély, hogy anyáink és nagyanyáink hogyan oldották meg a farsang kérdéskört internet nélkül! Mindenesetre hosszú napok keresése után több remekbe szabott, megvalósíthatónak látszó ötlet is előkerült, úgyis mint dobókocka vagy Túró Rudi. Természetesen, ami egy felnőtt számára viccesnek tűnik, az egy gyereknek rémesen ciki, unalmas, kényelmetlen, de leginkább értelmetlen. Így lett Mártonból, a dobókocka után szabadon, robot. Mert annak legalább van értelme...
Következett a kivitelezési fázis. Nagy szerencse, hogy a robot jelmez biztosan nem jár varrással, doboz, alufólia és ragasztó meg mindig akad egy Kreatív Kertvárosi Háztartásban. A remekbe szabott amerikai internetes oldalaknak és a gyerekkori Bádogember emlékképnek köszönhetően gyorsan összeállt a vízió. Az eredmény, minden szerénytelenség nélkül, elsöprő siker lett, mind a gyerekek, mind az óvónénik körében. Pici hátránya volt a jelmeznek, hogy egész nap a földön csúszni-mászni nem könnyű benne.
Külön köszönet Vicának, aki néhány mosogatószivacs személyében, az utolsó pillanatban megoldás talált a lötyögő fejfedőre (míg Bálint megszerelte az internetet) - már megérte vendégeket hívni.

A két kalózzal, Barnussal és Danival.

Márton, a pók

Az a jó a népnemzeti globalizációban, hogy lehet ünnepelni a hagyományos alkalmakat is és a beszivárgó amerikás újdonságokat is. Lényeg, hogy mozgásban tartsuk a kreatív kertvárosi anyukákat és ezek belvárosi anyukáit. Így történhet meg, hogy egy évben két kreatív jelmezt is ki lehet találni, egyet farsangra, egy másikat Halloweenre. Október lévén ez utóbbi került most sorra, hozzátéve, hogy a tavalyi szellem jelmez természetesen már nem pálya, másikra van szükség. Márton különben is pók akart lenni az idén. Nem gond! Legyen pók!

Az első nagyon fontos kérdés, hogy hány lába van a póknak. Szerencsére Márton tudja, nyolc. Ebből a gyerekhez szériatartozék négy, tehát már csak négy hiányzik - pofonegyszerű. A következő nehezebb ügy, hogy a nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar elméletben hol helyezkedik el a pók - hát sehol. A pók, az pók, illetve pókosztály. A hármas fej-tor-potroh tehát nem játszik, csak két testrésze van a szerencsétlennek (köszönjük wikipedia!). Ezután már csak a csápok és szemek kérdését kell

tisztázni, hogy az embernek legalább némi fogalma legyen (köszönet a Google Pictures-nek). Nem mintha az óvodásokat annyira izgatná a pókok anatómiája - de nehogy már tök hülyének nézzen ki a gyerek egy esetleg oda nem illő testrész miatt. Nem is beszélve az agysebész szülőtársakról, akik nyilván mind tudják hogy is néz ki egy igazi pók.

Az elv tehát adott, már csak a gyakorlati kivitelezés maradt hátra. Ez egy adag kartonpapír, vatta, fekete harisnyazokni, olló, ragasztó, spárga, tűzőgép, tű és cérna segítségével gyerekjáték a kreatív kertvárosi anyukáknak és ezek belvárosi anyáiknak. Bence hathatós segítségével el is készül a nagy mű, már csak azon kell drukkolni, hogy Márton ne legyen beteg a buliig, kár lenne a szuper cuccért.

El is érkezik a nagy nap, senki nem beteg, kreatív kertvárosi anyuka még csokis kekszet süt előző nap este, hogy legyen mit vinni az ovis buliba. Reggel még egy gyors maszk készítés, mert Marci nem engedi feketére festeni az arcát. Nembevállalós kertvárosi menedzser apuka otthon marad bébivel, mert ő nem vállalja az-óvodai-öltözőben-kétszáz-másik-gyerek-társaságában a jelmezbe öltöztetés kínjait. Kreatív kertvárosi anyukáknak persze ez smafu! (mondjuk nem baj, hogy Bence nem volt ott)

A buli remekül sikerül, pók nincs egyse - pláne nem anatómiailag ennyire tökéletes! Délután aztán szülők vissza az oviba, indulás mindannyian együtt cukrot gyűjteni. Az-óvodai-öltözőben-kétszáz-másik-gyerek-társaságában jelmezből ki - kabát, sapka, cipő - jelmez vissza. Indulás! (ismét nem fáj annyira Bence égető hiánya)

A gyerekek nagyon helyesek, becsöngetnek a kijelölt szomszédokhoz (azokhoz, akik nem akarják kiutálni az utcában található ovit), angol és magyar nyelvű dalokat énekelgetnek és el is mutogatják őket, bár ezt a T. szülők nemigen látják hátulról,

csak a nyomulósabbak (ez nem jelen sorok írója). A kedves

szomszédok és egyéb, előre felbérelt szülők az autókból gumicukrot, csokit osztanak. Az ovisok lelkesednek nagyon. Háromnegyed az egész. Kár, hogy a pók feje eddigre kissé elválik a testétől, de Márton azért hordja becsülettel.

Jövőre denevér, ha semmi nem jön közbe... (addig is februárban farsang)