Dilemma

Mindenki, aki azt állítja, hogy az ötéves óvodásoknak könnyű az élete, szálljon mélyen magába és próbálja meg eldönteni, hogy az óvodai Halloween partira denevérnek avagy csontváznak öltözzön-e!
Ha ez sikerült, szembe lehet nézni a problémával, hogy mi legyen az esetben, ha a világbajnokság végéhez közeledvén, kedvenc Forma 1-es pilótánknak már MATEMATIKAI esélye sincs a világbajnoki cím megnyerésére. Önnön tükörképét szembeköpve (bár ez Bencére jellemző inkább) átáll-e az Ötéves Óvodás valamelyik világbajnok-esélyes, ámde eleddig ellenséges pilóta pártjára.
És ha ez sem lenne elég, kell-e és hogyan lehet palástolni, ha nevezett Ötéves Óvodásnak igencsak megtetszik egy méltán népszerű tévés tehetségkutató tizenegy éves "szopránja". Hogyan lehet elérni, hogy az ember fennmaradhasson legalább Anna daláig, ha az eredményhirdetést nem is várhatja meg, anélkül, hogy bevallaná, hogy miatta kell fennmaradni?!
Nem beszélve az egyik legsúlyosabb kérdésről, miszerint mi legyen akkor, ha az Ötéves Óvodás a vasárnapi meccsnézés közepette, nem ugyanannak a focicsapatnak drukkolna szíve szerint, akinek drága édesapja - teszemazt az emtékának, hanem annak a csapatnak, amelyik nyerésre áll, neadjisten a ferencvárosnak... (hozzátéve, hogy ezen felvetés erősen hipotetikus, ilyen a gyakorlatban sosem fordulhat elő)
Ráadásul a fent felsoroltak még csak a nagyobb kaliberű problémák. Az Ötéves Óvodás ezeken felül is kénytelen szembenézni rengeteg hétköznapinak tűnő, ám korántsem egyszerű dilemmával. Levegye-e például az óráját tornaórán, mikor Dani nem veszi le, holott nem biztos, hogy az óvónénik megengedik, hogy fent maradjon. És ha már egyszer leveszi, bevigye-e a csoportszobába a szekrényre, vagy feltegyük-e inkább az öltözőpolcra, mindkét esetben az elkavarodás fenyegető rémével szembenézve.

Legyen újra ötéves óvodás, akinek van mersze!