Új Élet - Óvoda

Minden reggel:
- Anya, én nem akarok óvodába menni!
- És, miért nem akarsz, Bence?
- Nem akarok.
- De miért nem akarsz?
- Fogunk alszani?
- Igen, fogtok.
- És miért?
- Mert délelőtt annyit játszotok, hogy elfáradtok és akkor ebéd után kipihenitek magatokat.
- Jó, de te ottmaradsz velem?
- Nem, én eljövök, tudod.
- És miért? Mert, ha mindenkinek ott marad az anyukája, akkor az óvodások már nem férnek be?

Második hét:
Nagy nehezen leül uzsonnázni a kb 20 db óvodás, nagy nehezen csönd lesz, végre mindenki a helyén falatozik, ekkor feláll Bence, a legfiatalabb, és elkiáltja magát: Idióták!

Három hét óvoda után, a dadus-váltás napjaiban:
- Anna néni, mikor jön az Anya?
- Uzsonna után, de én a Manci néni vagyok.
- Neeem, te az Anna néni vagy!

Úton az óvodába:
- Anya! Tolass vissza, nem hoztuk a képet!
- Milyen képet, Bence?
- Hát, ami nincs itt!
- De melyik kép nincs itt?
- HÁT AMIT ELFELEJTETTÜNK! Nem érted, Anya?!

Karrier

Márton egyenes vonalú, egyértelműen felfelé ívelő színészi karrierje három évvel ezelőtt kezdődött, amikor mini-csoportos bölcsődés-óvodásként (gy.k. Pillangó csoport) a karácsonyi műsor során többedmagával kiállva az értő közönség elé (értsd szülők) nem énekelte el az idevonatkozó, több hétig tanult sorokat, ehelyett inkább megszeppenve hallgatta az óvónéniket, akik nem mellesleg nagyon kellemes hanggal bírnak. Természetesen már akkor is remekül állt ott, érezhetően tehetségesebben, mint a többi két-három éves.
Következő karácsonykor aztán, immár a Csibe-csoport oszlopos tagjaként a Pásztor 4 nem alábecsülendő szerepe osztódott Marcira, a színpad iránt mutatott nyilvánvaló affinitása hatására. Ezúttal nem a már-már kellemetlennek mondható péntek délutáni matiné-előadáson feltűnve, hanem méltó időpontban, a szombat délelőtti, külön a szülőknek rendezett karácsonyi ünnepélyen tündökölve. Önálló szövege ugyan nem nagyon volt, de a Pásztor 1,2 és 3-mal közösen előadott dalocska / vers egyértelmű sikert aratott. Nem beszélve a nagymama pásztorossá alakított kalapjáról és a fehér filc "szűrről".
Az ezt követő évben Márton, immár középső csoportosként Menyhárt király megformálására kapott lehetőséget, amely szerep során a három királyok közül elsőként (!) szólalt meg József Attila idevágó versszakát szavalva, különös átélésről téve tanúbizonyságot a "Segíts, édes Istenem" sor kapcsán. Gáspár és Boldizsár szerepkörében Barnus és Dani barátai tűntek fel az oldalán. Jelmeze ezúttal csillagokkal díszített kék köpeny és színes drágakövekkel ékített arany korona volt. Csak mellékesen említendő, hogy Marci az angol számolós versikében is az előkelő második megszólaló helyét kapta: "The second one said, bring me fest." - ezt a mondatot különben 43-szor ismételtettük el vele itthon, mire megértettük, hogy miről van szó.
Idén (mármint óvodai év idén), József megformálásával Márton karrierje csúcsára ért. A szatén gumis lepedőből varrt tökéletes barna kaftánt méltóan egészítette ki a korábban konyharuhaként funkcionáló közel-keleti stílusú fejkendő, a lepedőből maradt gumirögzítővel ékítve. A saját, különbejáratú angol versszakról már nem is beszélve...
Immár nagycsoportosként Marci főszerepet kapott a betlehemi játékok során, kiemelkedve ezzel kortársai közül, a helyzethez méltó komolysággal küldve nyugovóra a pásztorokat és megköszönve a három királyok szíves látogatását. Máriával az oldalán, kezét imára kulcsolva állát az ég felé emelve adott hálát Istennek, a kis Jézusért. A hatást némileg enyhítette / tompította, hogy - talán az új óvóbácsi hatására - a gyerekek a Kumbaya MyLord refrénű dallal zárták a karácsonyi műsort, amely dal során betanult gesztusok (ringatás, sírás, alvás, stb.) betanultságukban nem különböztek az imára utaló gesztusoktól.

Gyaníthatóan jövőre az iskolában a pásztortól kezdődik minden...

Menyhárt király live

A gyermektelen felnőttek jogos kérdésére, hogy mi a jó az óvodai ünnepségekben, az egyértelműnek látszó válasz, hogy gyakorlatilag semmi!
Az előzmények nagyjából ismertek, Menyhárt király jelmez jól sikerült, a saját kézzel gyártott ajándék megfestve, becsomagolva, az előző nap este sütött süti finom lett, Bence elpasszolása megoldott. A szülő egy kellemesnek induló decemberi szombat helyett reggel megpróbálja időre összeszedni magát és összes gyerekeit, miután előző éjjel, lefekvés után, még sütit is sütött a bulira. A reggeli őrület közepette kiderül persze, hogy az ötéves, nem négyéves, a tavalyi ünneplő nadrág abszolút kicsi rá, szerencsére az ing még jó. Fekete nadrág helyett meg a sötét farmer tökéletes. Indulás, mert még le kell adni bébit, jóllakottan ráadásul.
Az érkezés az óvodába viharos - szó szerint, tombol az orkán erejű szél, minden csúszik. A kezdetek kb. mint Halloween-kor, az-óvodai-öltözőben-kétszáz-másik-gyerek-társaságában levetkőzés, pisilés, sütemény átadása a dadusoknak, ajándék a fenyőfa alá, gyerek a gyerekekhez az utolsó eligazításra, szülők a szobába helyet foglalni. Versenykuporgás a mini IKEÁs székeken, apukáknak tülekedés az első sorokban, hogy minél jobb fénykép-videó pozícióba kerüljenek. Beáramlik egy csomó nagymama és nagypapa is, az ember igazságérzete meg hőzöng, hogy hát a mi nagyszüleink akkor miért nem. A harminc négyzetméteres szoba egyik felében így is vagy negyven felnőtt tolong, és az ovisok még be se jöttek. Aztán végre megérkeznek, szépen libasorban, mindegyik fegyelmezetten leül a kis székecskéjére, mint a 20 törpe az ominózus mesében.

Ezúttal van köztük hópehely, pásztor (ld. Marci tavaly), három királyok (ld. Marci idén), a kovács, a kovács lánya, Mária, József, angyalok meg doszt. Középen kisjézus a bölcsőben, körülötte szalma, mellette bárány vagy birka vagy kinek mi. Idilli a kép. A gyerekek felállnak, belekezdenek egy kis dalocskába, elő a fényképezőgéppel, az elem egyből lemerül m

ár a nulladik képnél. Sebaj, erre jó a hiperszuper telefon, csakhogy nem sikerül kioldani a

billentyűket, új a készülék, a Tudor meg valahol hátul kamerázik. Ezzel a

problémával gyorsan elszalad az első pár perc. Gyerekek felállnak, leülnek, énekelnek, szavalnak, közösen, egyedül, magyarul angolul. Márton az angol egysorost is nagyon szépen mondja, három hétig tartott, míg megértettük, hogy mi a szöveg, elmondattuk vele napjában százszor. Aztán elindul Mária és József, a kovács meg persze nem ad nekik szállást, szakadjon rá a ház, kivéve a hableányát. Aztán megszületik a kisjézus is, ez nincs részletezve, jönnek a három királyok. Az elején van némi kis zavar, hogy ki hova álljon, de ez gyorsan megoldódik, az óvónénik súgnak a háttérből, Marci persze jó helyre áll, a többiek keveregnek, így egy kicsit aztán ő is elveszti a fonalat, de végül meglesz a kívánt alakzat. Marcinak a legnehezebb a dolga, ő kezd, de simán veszi az akadályt, annak ellenére, hogy monológja közben valami kistestvér folyamatosan karattyol. Mert vannak, akik kistestvéreket is hoznak... Ezután már csak pár dalocska van hátra, a végzős ovisok egy-egy idézet kíséretében gyertyát visznek az anyukájuknak, de ezen majd sírunk jövőre.

Az ajándékozás is viszonylag flottul megy, természetesen a kisfiú, aki Mártont húzta nem jött el, viszont nem is hozott ajándékot. Az óvónénik rutinos gyorsasággal ismerik fel a helyzetet, Marci megkapja a kisfiúnak szánt ajándékot, akit különben egy kislány húzott, aki szintén nem jött, de az ajándékot ők behozták. Ezt röviden el is magyarázza az óvónéni, harmadnapra aztán leesik, hogy mi történt, akkor ott helyben egy szó sem jutott át. Lényeg, hogy van csomag a kezünkben, jöhet a sütemény, üdítő büfé a másik 25 négyzetméteres szobában. A rengeteg házi sütemény közül Márton magához szólít némi chips-et és ropit, majd leül sakkozni a haverokkal a mini székekkel körülvett mini asztalhoz. A szülők eközben ténferegnek bután, az ajándékot, kamerát, táskát, pulcsit, koronát, palástot szorongatva, kedvesen beszélgetve a szülőtársakkal míg fel nem csillan a hazamenetel lehetősége. Az-óvodai-öltözőben-kétszáz-másik-gyerek-társaságában felöltözés viszonylag fájdalommentes, a következő etetésre épp hazaérünk.

A különbség a gyerekesek és nem-gyerekesek között, hogy a gyerekesek sosem kérdeznék meg, hogy mi a jó az óvodai ünnepélyben - mert szuper helyes az egész. Elsősorban persze a MI gyerekünk.

Szülői értekezlet

Önmagában a tény, hogy az embernek gyereke van kezdetben meglehetősen szokatlan. Ennél talán csak az lehet szokatlanabb, ha az ember gyerekének van gyereke, de ez egy másik blog tárgya. Ezzel a problémával egyelőre nem foglalkozunk.
Az egyik legmegdöbbentőbb szembesülés a szülői mivolttal mindenesetre az, amikor az ember (lánya) szülői értekezleten találja magát - mint szülő. "Öreg" motorosok lévén a csütörtöki persze nem az első eset volt eddigi óvodai életünk során, de az első, hogy nem mini ikeás székeken guggoltunk. Persze a szuper felnőtt kerti székig eljutni nem ennyire egyszerű, az első feladat a két gyerek lepasszolása volt. Szerencsére nagyszülői segíteniakarásban nincs hiány, a prés utcai kontingens vállalta a feladatot - lehet, hogy többet nem fogják... Két gyerek, az nem egy gyerek.
Bence hozta késő délutáni formáját és nem leplezte a helyzettel szembeni elégedetlenségét, azaz, hogy a tejleadó szolgálat öt méternél messzebb került, annak ellenére, hogy némi muníciót kapott az ügyeletes személyzettől, csakhogy a közvetlen éhhalált elkerülje. Ehhez képest Márton fél délutánon át tartó bicikliztetése, egy markolóautó összeszerelése és némi mese felolvasása könnyű esti szórakozás.
A szülői értekezlet amúgy remek volt, ismét kiderült, hogy a gyermekeket ingerszegény környezetben, zsarnokok nyomorgatják egész nap. Okulásul Márton heti programja:
H: jóga (!), környezetismeret, vizuális nevelés - magyarul rajz
K: festés, angol, ének-zene, úszás
Sz: matek, lovaglás
Cs: kézimunka, torna, angol, néptánc
P: mese/vers, anyanyelvi és vizuális nevelés
Síelés csak télen lesz.
Mindezt természetesen a differenciált oktatás keretein belül, mivel több korcsoporttal kell foglalkozni, különböző szinteken. Nagy dolog a modern pedagógia!
A gyerek mindenesetre remekül mulat, reggelente vissza se néz mikor elköszön és vasárnap örül, hogy másnap hétfő van - és ez a lényeg. (ráadásul fenemód okos is lesz közben)
"Már most látszik rajta, hogy milyen okos. Ha megnő biztosan tudni fogja, hogy kik lövöldöznek a tévéhíradóban és mért, hogy a nyilvános vitákban, amikor minden érv olyan meggyőző végül is kinek van igaza, és nemcsak jelentkezik majd minden vetélkedőre, hanem meg is nyeri." (Janikovszky Éva)