Menyhárt király live

A gyermektelen felnőttek jogos kérdésére, hogy mi a jó az óvodai ünnepségekben, az egyértelműnek látszó válasz, hogy gyakorlatilag semmi!
Az előzmények nagyjából ismertek, Menyhárt király jelmez jól sikerült, a saját kézzel gyártott ajándék megfestve, becsomagolva, az előző nap este sütött süti finom lett, Bence elpasszolása megoldott. A szülő egy kellemesnek induló decemberi szombat helyett reggel megpróbálja időre összeszedni magát és összes gyerekeit, miután előző éjjel, lefekvés után, még sütit is sütött a bulira. A reggeli őrület közepette kiderül persze, hogy az ötéves, nem négyéves, a tavalyi ünneplő nadrág abszolút kicsi rá, szerencsére az ing még jó. Fekete nadrág helyett meg a sötét farmer tökéletes. Indulás, mert még le kell adni bébit, jóllakottan ráadásul.
Az érkezés az óvodába viharos - szó szerint, tombol az orkán erejű szél, minden csúszik. A kezdetek kb. mint Halloween-kor, az-óvodai-öltözőben-kétszáz-másik-gyerek-társaságában levetkőzés, pisilés, sütemény átadása a dadusoknak, ajándék a fenyőfa alá, gyerek a gyerekekhez az utolsó eligazításra, szülők a szobába helyet foglalni. Versenykuporgás a mini IKEÁs székeken, apukáknak tülekedés az első sorokban, hogy minél jobb fénykép-videó pozícióba kerüljenek. Beáramlik egy csomó nagymama és nagypapa is, az ember igazságérzete meg hőzöng, hogy hát a mi nagyszüleink akkor miért nem. A harminc négyzetméteres szoba egyik felében így is vagy negyven felnőtt tolong, és az ovisok még be se jöttek. Aztán végre megérkeznek, szépen libasorban, mindegyik fegyelmezetten leül a kis székecskéjére, mint a 20 törpe az ominózus mesében.

Ezúttal van köztük hópehely, pásztor (ld. Marci tavaly), három királyok (ld. Marci idén), a kovács, a kovács lánya, Mária, József, angyalok meg doszt. Középen kisjézus a bölcsőben, körülötte szalma, mellette bárány vagy birka vagy kinek mi. Idilli a kép. A gyerekek felállnak, belekezdenek egy kis dalocskába, elő a fényképezőgéppel, az elem egyből lemerül m

ár a nulladik képnél. Sebaj, erre jó a hiperszuper telefon, csakhogy nem sikerül kioldani a

billentyűket, új a készülék, a Tudor meg valahol hátul kamerázik. Ezzel a

problémával gyorsan elszalad az első pár perc. Gyerekek felállnak, leülnek, énekelnek, szavalnak, közösen, egyedül, magyarul angolul. Márton az angol egysorost is nagyon szépen mondja, három hétig tartott, míg megértettük, hogy mi a szöveg, elmondattuk vele napjában százszor. Aztán elindul Mária és József, a kovács meg persze nem ad nekik szállást, szakadjon rá a ház, kivéve a hableányát. Aztán megszületik a kisjézus is, ez nincs részletezve, jönnek a három királyok. Az elején van némi kis zavar, hogy ki hova álljon, de ez gyorsan megoldódik, az óvónénik súgnak a háttérből, Marci persze jó helyre áll, a többiek keveregnek, így egy kicsit aztán ő is elveszti a fonalat, de végül meglesz a kívánt alakzat. Marcinak a legnehezebb a dolga, ő kezd, de simán veszi az akadályt, annak ellenére, hogy monológja közben valami kistestvér folyamatosan karattyol. Mert vannak, akik kistestvéreket is hoznak... Ezután már csak pár dalocska van hátra, a végzős ovisok egy-egy idézet kíséretében gyertyát visznek az anyukájuknak, de ezen majd sírunk jövőre.

Az ajándékozás is viszonylag flottul megy, természetesen a kisfiú, aki Mártont húzta nem jött el, viszont nem is hozott ajándékot. Az óvónénik rutinos gyorsasággal ismerik fel a helyzetet, Marci megkapja a kisfiúnak szánt ajándékot, akit különben egy kislány húzott, aki szintén nem jött, de az ajándékot ők behozták. Ezt röviden el is magyarázza az óvónéni, harmadnapra aztán leesik, hogy mi történt, akkor ott helyben egy szó sem jutott át. Lényeg, hogy van csomag a kezünkben, jöhet a sütemény, üdítő büfé a másik 25 négyzetméteres szobában. A rengeteg házi sütemény közül Márton magához szólít némi chips-et és ropit, majd leül sakkozni a haverokkal a mini székekkel körülvett mini asztalhoz. A szülők eközben ténferegnek bután, az ajándékot, kamerát, táskát, pulcsit, koronát, palástot szorongatva, kedvesen beszélgetve a szülőtársakkal míg fel nem csillan a hazamenetel lehetősége. Az-óvodai-öltözőben-kétszáz-másik-gyerek-társaságában felöltözés viszonylag fájdalommentes, a következő etetésre épp hazaérünk.

A különbség a gyerekesek és nem-gyerekesek között, hogy a gyerekesek sosem kérdeznék meg, hogy mi a jó az óvodai ünnepélyben - mert szuper helyes az egész. Elsősorban persze a MI gyerekünk.