Bence tanulmányai 4

Hát négykézláb még mindig nem mászik, és felülni sem tud, fejlődésnek nem látványos, de annál szórakoztatóbb Bence legújabb pár mutatványa.
A felülés helyett úgy tűnik inkább a felállást fogja választani - mégiscsak akkor a legmagasabb (kb. 72 cm). Ezt egyelőre a lépcsőnél gyakorolja - hol máshol?! Felkapaszkodik az első fokra a két kezével, majd puszta karizomból felhúzódzkodik, maga alá húzza a hasát és a lábát, hogy fel tudjon térdelni. Amikor ez megvan térdből kinyomja a popsiját, miközben immár előrehajolva továbbra is az első lépcsőfokot szorítja. Ennek az attrakciónak háromféle kimenetele lehetséges - szülői szemmel egyik sem ideális.
1. Kicsúszik a lába hátrafelé, így visszazuhan térdre, majd hasra.
2. Törzsből kicsit elfordul, így popsira huppan - ez a legkisebb rossz, de nagyon meglepődik.
3. Törzsből nagyon elfordul, így elveszíti az egyensúlyát (lévén farnehéz) és hanyatt esik a lépcsőre, majd innen a földre - ez elég nagyot koppan.
A lépcső nagy előnye, hogy szőnyeg borítású, nagy hátránya, hogy körív alakú, ezért az elkerítéséhez, úgy tűnik, mégiscsak szükség lesz a kör négyszögesítésére.
Az elmúlt pár hétben Bence a kúszás tudományát is tökélyre fejlesztette, ha felveszik a légióba, biztosan felderítő lesz, mert olyan gyors, hogy észre sem lehet venni és egyik pillanatról a másikra már a szoba / sivatag másik felén van. Kicsit félő csak, hogy az "ellen" mégis felfedezi majd, mikor időnként megáll (hason fekve) egyik kezét a magasba emeli, utánanéz és hangosan magyarázni kezd. Bábábábá. Ha meg nem figyelnek rá, akkor még hangosabban elismétli. A szókincse ugyan még hagy némi kívánnivalót maga után, de az intonációja már lenyűgöző. Tud haragosan, éhesen, jókedvűen, kedvesen, vitatkozva, elkeseredetten bábábázni, ahogy a szituáció éppen megkívánja. Néha hangosan rákiabál az éppen beszélgető felekre, hogy BÁBÁBÁ vagy az etetőszékben ülve a kanállal püföli az asztalt és perlekedik. Jobb nem belegondolni, hogy ezt mind a felnőttektől lesi el, akkor tényleg szégyellhetjük magunkat...
Legszórakoztatóbb mégis Bébi humora. Saját poénjain is hatalmasakat tud kacagni (bábábábá), de a legjobb vicceket persze Marci szállítja. A felnőtt szem számára láthatatlan poénok sora hatalmas, gurgulázó nevető rohamokat eredményeznek - mindkét fél részéről. Fekszenek hason egymással szemben és majd szétveti őket a jókedv. Mert a nevetés nevetést generál, most már ez is biztos.

Müller közlegény

Bence ma megtanult kúszni. Minden előzetes bejelentés vagy figyelmeztetés nélkül, egyszer csak ment neki. Reggel, mikor M munkába indult bébi még szorgosan úszott a szőnyegen, kalimpálva, pocakján himbálózva. Délután, mire M hazaért már körbe-körbe forogva jött-ment, intézkedett.
Most úgy néz ki, hogy kommandósnak edz. Hajlított alkaron közlekedik, rendkívül szabályosan, felváltva húzza maga mellé a lábait, ettől a popsija az égnek áll és menet közben jobbra balra billeg, fejét lesunnya. Időnként azért megáll kutyázni - a légióban várhatólag erről majd le kell szoknia. Meg lehet, hogy a cumiról, mint útitársról is...

Bence (k)úszik

Bence meglehetősen sok időt tölt a földön henteregve. Kedvenc helye Márton, a szoba közepén kiterített autópályás szőnyege, de nem veti meg a földre terített pokrócot sem. Ilyenkor nagyobb mennyiségű játékot kell köré rakni, amiket felváltva felemel, forog velük és természetesen a szájába tömi őket.
Egyik fő elfoglaltsága továbbá, az asztal alatti polc lepakolása, ezért Marci apró darabos kirakói és társasjátékai önkéntes száműzetésbe kellett, hogy vonuljanak. A mutatvány úgy néz ki, hogy mindkét kezével megmarkolja a polcot, felhúzódzkodik ezzel kb. 45 fokban meghajlítva a derekát, hogy aztán egyik kezével magára húzza a polc tartalmát.
Bármely szőnyegen a legnagyobb feladat a kartávolságon kívül eső színes játékok begyűjtése. Itt kell megjegyezni, hogy Bence esetében szinte az egyetlen elem, ami megkülönbözteti a majomtól, az a bizonyos eszközhasználat. Nagy találmány, hogy Bébi az egyik játékkal próbálja becserkészni a másikat. Tekintve azonban, hogy egyik játék sem mágneses, illetve nem áll rendelkezésére kampós eszköz, ez a művelet csak elméleti síkon működik. Gyakorlatilag, ha egy csörgőszerű tárggyal, kapáló mozdulatokkal megkocogtatunk egy kisautót, a hőn óhajtott játék ezzel csak még távolabb kerül. Ekkor kúszásra emlékeztető nyújtógyakorlatokkal próbál Bence előbbre jutni. Ellentétes lábát és kezét nyújtja a levegőben előre, illetve hátra. Ez meglehetősen látványos, ám haladás szempontjából kevéssé hatékony (nagyon egészséges viszont!). Ezen módszer óriási hibája továbbá, hogy a kissé koordinálatlanul lengő kinyújtott kar gyakorta inkább odébb löki az elérni kívánt játékot.
Ha már semmi nem használ, akkor jön a légúszás. Bence két karját és lábait felemelve hatalmas lelkesedéssel kalimpál, miközben pocakján billeg előre-hátra, mint egy megfeneklett hadihajó. Haladni, így sem halad - nyilvánvalóan a közeg rossz.
Kétségtelenül vannak alkalmak azonban, amikor kellő kitartás eredményeképpen a fent nevezett módszerek valamelyike mégis sikerre visz. Bencét ilyenkor egyértelműen az akaraterő hajtja, fizikailag ugyanis semmi nem indokolja, hogy akár pár centimétert haladjon előre.

Külön köszönet Gabinak a mesteri illusztrációkért!