Egyik fő elfoglaltsága továbbá, az asztal alatti polc lepakolása, ezért Marci apró darabos kirakói és társasjátékai önkéntes száműzetésbe kellett, hogy vonuljanak. A mutatvány úgy néz ki, hogy mindkét kezével megmarkolja a polcot, felhúzódzkodik ezzel kb. 45 fokban meghajlítva a derekát, hogy aztán egyik kezével magára húzza a polc tartalmát.
Bármely szőnyegen a legnagyobb feladat a kartávolságon kívül eső színes játékok begyűjtése. Itt kell megjegyezni, hogy Bence esetében szinte az egyetlen elem, ami megkülönbözteti a majomtól, az a bizonyos eszközhasználat. Nagy találmány, hogy Bébi az egyik játékkal próbálja becserkészni a másikat. Tekintve azonban, hogy egyik játék sem mágneses, illetve nem áll rendelkezésére kampós eszköz, ez a művelet csak elméleti síkon működik. Gyakorlatilag, ha egy csörgőszerű tárggyal, kapáló mozdulatokkal megkocogtatunk egy kisautót, a hőn óhajtott játék ezzel csak még távolabb kerül. Ekkor kúszásra emlékeztető nyújtógyakorlatokkal próbál Bence előbbre jutni. Ellentétes lábát és kezét nyújtja a levegőben előre, illetve hátra. Ez meglehetősen látványos, ám haladás szempontjából kevéssé hatékony (nagyon egészséges viszont!). Ezen módszer óriási hibája továbbá, hogy a kissé koordinálatlanul lengő kinyújtott kar gyakorta inkább odébb löki az elérni kívánt játékot.
Ha már semmi nem használ, akkor jön a légúszás. Bence két karját és lábait felemelve hatalmas lelkesedéssel kalimpál, miközben pocakján billeg előre-hátra, mint egy megfeneklett hadihajó. Haladni, így sem halad - nyilvánvalóan a közeg rossz.
Kétségtelenül vannak alkalmak azonban, amikor kellő kitartás eredményeképpen a fent nevezett módszerek valamelyike mégis sikerre visz. Bencét ilyenkor egyértelműen az akaraterő hajtja, fizikailag ugyanis semmi nem indokolja, hogy akár pár centimétert haladjon előre.
Külön köszönet Gabinak a mesteri illusztrációkért!
