Bence tanulmányai 6

Miután fizikai tanulmányaiban Bence az elmúlt időben jó tempóban tudott haladni, belehúzott kicsit szellemi fejlődés területén is.
Legújabb felnőtt-fűző mutatványa a tapsikolás. Mint minden korabeli csecsemő, Bence is nyújtott, szétfeszített ujjakkal, széles mosollyal, párhuzamosra állított tenyérrel tapsol. Természetesen, többek között, a méltán népszerű tapsi-tapsi felszólításra, illetve bizonyos zeneszámok végén. Ezenkívül akkor kezd lelkes figyelem-elterelő tapsikolásba, amikor valami rossz fát tesz a tűzre és lebukás fenyegeti - konnektorban kotorászik, elektromos berendezéseken matat, zoknit húz le. Ezt a típusú bájolgást a pápá integetéssel kombinálva is elő tudja vezetni - de akkor már tényleg valami nagyon gyanúsat művel.
Esetenként viszont a pápá felszólításra lelkes tapsikolásba fog, illetve fordítva, néha összeakad még a rendszer...

Mostanság Bence kedvelt tornagyakorlata a mindenféle lépcsőn való felmászás. Hatalmas lelkesedéssel indul neki a lépcsőfokoknak, popsiját az égnek tolva mászik és mászik, hangos kurjongatások közepette. Egyetlen apró hiba van a mutatványban, hogy olykor lelkesedésében hátrafordul és a mélybe veti magát - résen kell lenni. A legurulás megakadályozására két módszer van, az egyik, hogy az ember szoros emberfogással követi bébit felfelé - ez kissé macerás. Illetve, hogy a szobában fellelhető bútorok egy halmazával elbarikádozza a lépcsőt, állandó átmeneti jelleget kölcsönözve ezzel a lakásnak.
Itthon a barikád nemes feladatát a járóka és a puff látja el, a Prés utcában például egy fotel, két szék és egy napozóágy párna.
Lassanként a felülés is valahogy kialakult. Míg Marci félévesen hetekig gyakorolta, hogy popsi fel, oldalra leejt, félkönyökkel feltápászkodik, örül, addig Bence tíz hónaposan, miután megtanult felállni és innen letérdelni / fenékre huppanni, egyszer csak tudott felülni is. Senki nem látta, hogy történt, mikor és hogyan, egyszer csak megtört a jég, azóta jön-megy, felül, feláll, leül - egész álló nap, miközben folyamatosan kommentálja minden ilyen irányú - és egyéb - tevékenységét.
Jól láthatólag Bence következő, nem kis, projektje a járás elsajátítása lesz. Eddig az asztal körül oldalazásig jutott, elsősorban persze erős motiváció hatására - ez döntően Márton játéka vagy vacsorája, aki korához képest amúgy remekül tűr.

Bence tanulmányai 4

Hát négykézláb még mindig nem mászik, és felülni sem tud, fejlődésnek nem látványos, de annál szórakoztatóbb Bence legújabb pár mutatványa.
A felülés helyett úgy tűnik inkább a felállást fogja választani - mégiscsak akkor a legmagasabb (kb. 72 cm). Ezt egyelőre a lépcsőnél gyakorolja - hol máshol?! Felkapaszkodik az első fokra a két kezével, majd puszta karizomból felhúzódzkodik, maga alá húzza a hasát és a lábát, hogy fel tudjon térdelni. Amikor ez megvan térdből kinyomja a popsiját, miközben immár előrehajolva továbbra is az első lépcsőfokot szorítja. Ennek az attrakciónak háromféle kimenetele lehetséges - szülői szemmel egyik sem ideális.
1. Kicsúszik a lába hátrafelé, így visszazuhan térdre, majd hasra.
2. Törzsből kicsit elfordul, így popsira huppan - ez a legkisebb rossz, de nagyon meglepődik.
3. Törzsből nagyon elfordul, így elveszíti az egyensúlyát (lévén farnehéz) és hanyatt esik a lépcsőre, majd innen a földre - ez elég nagyot koppan.
A lépcső nagy előnye, hogy szőnyeg borítású, nagy hátránya, hogy körív alakú, ezért az elkerítéséhez, úgy tűnik, mégiscsak szükség lesz a kör négyszögesítésére.
Az elmúlt pár hétben Bence a kúszás tudományát is tökélyre fejlesztette, ha felveszik a légióba, biztosan felderítő lesz, mert olyan gyors, hogy észre sem lehet venni és egyik pillanatról a másikra már a szoba / sivatag másik felén van. Kicsit félő csak, hogy az "ellen" mégis felfedezi majd, mikor időnként megáll (hason fekve) egyik kezét a magasba emeli, utánanéz és hangosan magyarázni kezd. Bábábábá. Ha meg nem figyelnek rá, akkor még hangosabban elismétli. A szókincse ugyan még hagy némi kívánnivalót maga után, de az intonációja már lenyűgöző. Tud haragosan, éhesen, jókedvűen, kedvesen, vitatkozva, elkeseredetten bábábázni, ahogy a szituáció éppen megkívánja. Néha hangosan rákiabál az éppen beszélgető felekre, hogy BÁBÁBÁ vagy az etetőszékben ülve a kanállal püföli az asztalt és perlekedik. Jobb nem belegondolni, hogy ezt mind a felnőttektől lesi el, akkor tényleg szégyellhetjük magunkat...
Legszórakoztatóbb mégis Bébi humora. Saját poénjain is hatalmasakat tud kacagni (bábábábá), de a legjobb vicceket persze Marci szállítja. A felnőtt szem számára láthatatlan poénok sora hatalmas, gurgulázó nevető rohamokat eredményeznek - mindkét fél részéről. Fekszenek hason egymással szemben és majd szétveti őket a jókedv. Mert a nevetés nevetést generál, most már ez is biztos.