Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hétvége... nagyon sűrű hétvégének indult, volt benne szó karácsonyról, hanukáról, vacsoráról, születésnapról - eredetileg
Az úgy kezdődött, hogy szombat délelőttre volt meghirdetve az óvodai karácsony, ahol Bence, mint régimódi kisfiú komoly négysorost volt hivatva előadni, pár közös dallal, játékkal körítve. Fél tíz körül már háromnegyed készültségi állapotban volt a család, srácok kiglancolva, sütemény a süteményes dobozban, ajándék becsomagolva, harisnya, nyakék, vasalt ing... és ekkor jön a telefon - Üröm tükörjég, az óvoda megközelíthetetlen korcsolya nélkül, buli alma. De legalább a karácsonyi kekszek megmaradtak, mert inkább kárba vesszenek, mint pocsékba - ahogy a klasszikusok mondanák.
Ezek után szombat ebéd után sikerült áttelepíteni a gyerekeket a nagyszülői bentlakásos napközibe, így alkalom nyílt némi karácsonyi készülődésre, már ha a szombat nem lett volna munkanap. De munkanap volt... így égtek a notebook-ok. Délután aztán sikerült elszabadulni a számítógépek fogságából és nekiindulni a pesti éjszakának, társadalmi eseménynek számító gyertyagyújtásnak, szarvascomb levesnek, sült hátszínnek. Harisnya, nyakék, vasalt ing... és a telefon - Bence hányós-hasmenéses. U-fordulat a pomázi sztrádán, gyerekösszeszedés, cipelés, pelenka, lavór, ropi, tea. A vasalt fehér ing szerencsére megúszta, lényegesen jobban járt, mint a nagypapa egy félórácskával azelőtt...
Vasárnap családi buli a dédnagymama 93. születésnapja alkalmából, ritka alkalom, hogy együtt az egész banda a pár négyzetméteren - most sem volt teljes a kép, mivel a nagy mulattató otthon kényszerült maradni. Bence és M ezúttal kihagyták a hagyományos libamájat, amely sajnálatos esemény Bencének esett kevésbé rosszul.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: betegség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: betegség. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. december 28., péntek
2012. március 4., vasárnap
Bence és a német egészségügy
Hát, eddig bírtuk, 7 hónap gyerekorvos nélkül - nem is rossz! Most viszont elérkezett a vizit ideje, Bence láza nem a szokásos tempóban múlt el és egyéb tünet híján a gyerek Gyanúsnak minősíttetett. Így hát némi tépelődés után, és a közelgő hétvégére való különös tekintettel megkíséreltük a lehetetlent - bejelentkezni a gyerekorvoshoz.
Augusztusban, gondos szülők módjára, felvetettük Hünyőket a gyerekorvosi rendelő számítógépes rendszerébe, hogy majdan, mikor szükségünk lesz rájuk (7 hónappal később) ne érje őket derült égből villámcsapásként a két kis "idegen" megjelenése. Miután ez az akció sok napi telefonálás után úgy jött össze, hogy M egyszerűen beverekedte magát a rendelőbe és erőnek erejével beszélgetésre bírta a vonakodó asszisztenciát, nem volt hatalmas meglepetés, hogy a tájékoztatóban megadott reggel nyolc és nyolc óra kettő perc közötti időpontban nem sikerült a telefonos időpont-egyeztetés - és utána még a következő félórában sem. Ekkor M a szokásos módszert követve, az iskolából hazafelé besétált a rendelőbe, ahol a három (!) db káoszban kapkodó asszisztens közül az egyiktől kapott is délutánra terminust. Bingo!
A rendelő amúgy egy gyermek háziorvosi vagy házi gyermekorvosi "közösség", értsd, két orvos összeáll és kész is a rendelő, amely intézmény leginkább egy rengeteg helyiséges irodához hasonlatos. A belépő egy viszonylag nagy méretű fogadópulttal találja szembe magát, kettő közepesen kedves asszisztenssel és egy közepesen kedves gyakornokkal. A szokásos megérkezési szertartást (Jó napot kívánok! 15:50-re van időpontunk, stb, stb) gyorsan félbeszakították a nem elhanyagolható kérdéssel, miszerint "Neve?" (itt a gyerek nevére tippeltem - bejött). Ezután az erősen vonakodó Bencével felsőbb utasításra bevonultunk a váróba, ami egy kb. 20 nm-es padlószőnyeges gyerekjátszó, csúszdával, könyvekkel, építőkockákkal, lábbal hajtós autóval, hintalóval és a szülők számára ismeretterjesztő prospektusokkal felszerelve (ebből rögtön a Miért nem alszik a gyerek éjszaka címűt magunkhoz is ragadtuk). Amúgy az egész rendelő - amennyit láttunk belőle padlószőnyeggel van borítva, amitől a szakemberek higiéniai szempontok alapján most nyilván a szívükhöz kapnak, de a hangulatot mégis kifejezetten jó irányba befolyásolja.
Némi játszadozás után aztán a közepesen bájos gyakornok kislány szólított minket és bekísért egy üres rendelőszobába, majd Bence erős tiltakozását látva eggyel bájosabb fokozatban újabb három játékot helyezett a gyerek keze ügyébe. Ezek után, a már előre megnyitott Müller Bence profiloldalra felvitte a panaszokat, remélhetőleg a megfelelő névelőket használva az elhangzottak helyett..., majd biztosított minket, hogy azonnal jön az orvos, aki ha nem is azonnal, de jött. Rutinos anyuka úgysem vetkőzteti le teljesen a gyereket, amíg fel nem tűnik valaki egy sztetoszkóppal, bármit is javasol a közepesen bájos gyakornok kislány. A vizit amúgy sok meglepetéssel nem szolgált, csodák nincsenek, Bence már otthon közölte - meglehetős határozottsággal - hogy ő bizony doktorbácsihoz nem megy, és ehhez a hozzáálláshoz végig szikla szilárdan tartotta magát, annak ellenére, hogy a doktorbácsiról végül kiderült, hogy néni. Ezek után volt szerencsénk még 10-15 percet a váróban játszani az eredményekre várva, mikor is a gyakornok útján értesített minket a doktornő, hogy a torokváladék vizsgáló eszköz nem működött megfelelően, úgyhogy a vételi műveltet sajnos meg kell ismételni. (Véletlenül sem a sztetoszkópos hallgatózásos részt!) Mondjuk ezen a ponton, mind az asszisztencia, mind a doktornő meglehetős kéztördelések közepette kért elnézést, de Bébit ezzel nem lehetett meghatni! Újabb 10-15 perc után azzal a megnyugtató diagnózissal távoztunk, hogy vírus, tessék csillapítani a lázat meg a fájdalmat, nem baj, ha nem eszik, igyon!
Tanulságképpen viszont egy új nyelvvizsgatételt kérnénk felvetetni a Rigó utcával:
Üvöltő két és fél évest öltöztetve orvosi diagnózist meghallgatni, megérteni, értelmesnek tűnően reagálni, esetleg kérdezni idegen nyelven, további teendőket, kezelést felfogni, memorizálni és véghezvinni választott nyelven.
Augusztusban, gondos szülők módjára, felvetettük Hünyőket a gyerekorvosi rendelő számítógépes rendszerébe, hogy majdan, mikor szükségünk lesz rájuk (7 hónappal később) ne érje őket derült égből villámcsapásként a két kis "idegen" megjelenése. Miután ez az akció sok napi telefonálás után úgy jött össze, hogy M egyszerűen beverekedte magát a rendelőbe és erőnek erejével beszélgetésre bírta a vonakodó asszisztenciát, nem volt hatalmas meglepetés, hogy a tájékoztatóban megadott reggel nyolc és nyolc óra kettő perc közötti időpontban nem sikerült a telefonos időpont-egyeztetés - és utána még a következő félórában sem. Ekkor M a szokásos módszert követve, az iskolából hazafelé besétált a rendelőbe, ahol a három (!) db káoszban kapkodó asszisztens közül az egyiktől kapott is délutánra terminust. Bingo!
A rendelő amúgy egy gyermek háziorvosi vagy házi gyermekorvosi "közösség", értsd, két orvos összeáll és kész is a rendelő, amely intézmény leginkább egy rengeteg helyiséges irodához hasonlatos. A belépő egy viszonylag nagy méretű fogadópulttal találja szembe magát, kettő közepesen kedves asszisztenssel és egy közepesen kedves gyakornokkal. A szokásos megérkezési szertartást (Jó napot kívánok! 15:50-re van időpontunk, stb, stb) gyorsan félbeszakították a nem elhanyagolható kérdéssel, miszerint "Neve?" (itt a gyerek nevére tippeltem - bejött). Ezután az erősen vonakodó Bencével felsőbb utasításra bevonultunk a váróba, ami egy kb. 20 nm-es padlószőnyeges gyerekjátszó, csúszdával, könyvekkel, építőkockákkal, lábbal hajtós autóval, hintalóval és a szülők számára ismeretterjesztő prospektusokkal felszerelve (ebből rögtön a Miért nem alszik a gyerek éjszaka címűt magunkhoz is ragadtuk). Amúgy az egész rendelő - amennyit láttunk belőle padlószőnyeggel van borítva, amitől a szakemberek higiéniai szempontok alapján most nyilván a szívükhöz kapnak, de a hangulatot mégis kifejezetten jó irányba befolyásolja.
Némi játszadozás után aztán a közepesen bájos gyakornok kislány szólított minket és bekísért egy üres rendelőszobába, majd Bence erős tiltakozását látva eggyel bájosabb fokozatban újabb három játékot helyezett a gyerek keze ügyébe. Ezek után, a már előre megnyitott Müller Bence profiloldalra felvitte a panaszokat, remélhetőleg a megfelelő névelőket használva az elhangzottak helyett..., majd biztosított minket, hogy azonnal jön az orvos, aki ha nem is azonnal, de jött. Rutinos anyuka úgysem vetkőzteti le teljesen a gyereket, amíg fel nem tűnik valaki egy sztetoszkóppal, bármit is javasol a közepesen bájos gyakornok kislány. A vizit amúgy sok meglepetéssel nem szolgált, csodák nincsenek, Bence már otthon közölte - meglehetős határozottsággal - hogy ő bizony doktorbácsihoz nem megy, és ehhez a hozzáálláshoz végig szikla szilárdan tartotta magát, annak ellenére, hogy a doktorbácsiról végül kiderült, hogy néni. Ezek után volt szerencsénk még 10-15 percet a váróban játszani az eredményekre várva, mikor is a gyakornok útján értesített minket a doktornő, hogy a torokváladék vizsgáló eszköz nem működött megfelelően, úgyhogy a vételi műveltet sajnos meg kell ismételni. (Véletlenül sem a sztetoszkópos hallgatózásos részt!) Mondjuk ezen a ponton, mind az asszisztencia, mind a doktornő meglehetős kéztördelések közepette kért elnézést, de Bébit ezzel nem lehetett meghatni! Újabb 10-15 perc után azzal a megnyugtató diagnózissal távoztunk, hogy vírus, tessék csillapítani a lázat meg a fájdalmat, nem baj, ha nem eszik, igyon!
Tanulságképpen viszont egy új nyelvvizsgatételt kérnénk felvetetni a Rigó utcával:
Üvöltő két és fél évest öltöztetve orvosi diagnózist meghallgatni, megérteni, értelmesnek tűnően reagálni, esetleg kérdezni idegen nyelven, további teendőket, kezelést felfogni, memorizálni és véghezvinni választott nyelven.
2010. április 9., péntek
Belátó-e egy ötéves?
Nem, de nagyon igyekszik.
Ez a hét ismét a két gyerek társaságában telt, Marci ahelyett, hogy kullancsoltást kapott volna kedden, inkább itthon marasztalódott középfül majdnem-gyulladással egész hétre. Bence meg a szokásos obstruktív bronchitis-szel küzd, lázas, taknyos, köhög.
Természetesen munka is döntően akkor torlódik fel, ha mindkét gyerek otthon sündörög - de ez egy másik, döntően a nagyszülőkről szóló, poszt tárgya.
1.
Vendégek jönnek, kellene kicsit készülődni, rendet rakni. M főz. Bence nyűgös, csak kézben hajlandó létezni, dobálja a cumiját, nem nagyon hajlandó enni. Természetesen zuhog az eső, nem lehetett délelőtt Marcit levinni fárasztani. Nagy nehezen végül sikerül rávenni, hogy autózzon egy kicsit egyedül, Bencét is eltávolítjuk, hogy ne falja fel az összes versenyautót és ne tépje ki a földön heverésző bátyja haját - mert Márton a szobájában persze nem hajlandó játszani, csak a nappaliban. Tíz perc elteltével már meg is jelenik Marci:
- Anya, nézd meg, hogy Massa, hogy előzte meg Barrichello-t!
- Ne haragudj, most nem érek rá, később megnézem.
- Jó, akkor Apa nézze meg.
- Most ő sem ér rá, ebédet főz.
- Jó, addig gyakorolnak.
Egy perc elteltével:
- Anya, már jössz megnézni, hogy Massa, hogy előzte meg Barrichello-t?!
- Mindjárt megnézem, csak megetetem Bencét, kicsit rendet rakok, megterítek és megpucolom a cukkinit. Utána jövök.
- Jó.
Fél perc múlva:
- Anya, kész vagy? Jössz megnézni, hogy Massa, hogy előzte meg Barrichello-t?!
- Marci, még mindig nem tudok jönni, rendet rakok, megterítek, megpucolom még a cukkinit és jövök.
- De mennyi ideig tart a cukkinipucolás?
- Nem sokáig, de még megterítek és rendet rakok kicsit.
- Jó. Akkor most jössz?
- Jövök. (és Massa tényleg megelőzte Barrichello-t)
2.
- Marci,többször kértük, hogy ne hagyd elől a lego-autókat, mert Bence lenyeli a pici alkatrészeket. Most is a szőnyegen találtam egyet.
- Nekem nem baj. Van másik is.
3.
Bence lázas, nem tud aludni, ölben is kínlódik. Marci igazából jól van, élvezi, hogy otthon lehet:
- Anya, hozol nekem inni?
- Mindjárt hozok, csak megpróbálom elaltatni Bencét.
- De nagyon szomjas vagyok.
- Egy kicsit kibírod.
- Nem bírom ki, szorít a torkom.
Kap almalevet.
- Én nem almalevet kértem, hanem narancsot!
- Anya, társasozunk?
- Most nem tudok, mert Bence nincs jól, ha elalszik majd társasozunk.
- Miért, a másik kezeddel tudsz játszani!
4.
- Anya, lemegyünk biciklizni?
- Most nem tudunk, mert Bence még lázas volt, fúj a szél, nem tudjuk levinni.
- Akkor hívjunk valakit, aki levisz engem, vagy vigyáz rá, amíg lemegyünk.
Figyelmeztetés!
Mindezekkel együtt és ellenére egyelőre nem szükséges a gyámügyhöz szaladni, akadnak Mártonnak olyan kívánságai is, amik teljesülnek záros határidőn belül.
Ez a hét ismét a két gyerek társaságában telt, Marci ahelyett, hogy kullancsoltást kapott volna kedden, inkább itthon marasztalódott középfül majdnem-gyulladással egész hétre. Bence meg a szokásos obstruktív bronchitis-szel küzd, lázas, taknyos, köhög.
Természetesen munka is döntően akkor torlódik fel, ha mindkét gyerek otthon sündörög - de ez egy másik, döntően a nagyszülőkről szóló, poszt tárgya.
1.
Vendégek jönnek, kellene kicsit készülődni, rendet rakni. M főz. Bence nyűgös, csak kézben hajlandó létezni, dobálja a cumiját, nem nagyon hajlandó enni. Természetesen zuhog az eső, nem lehetett délelőtt Marcit levinni fárasztani. Nagy nehezen végül sikerül rávenni, hogy autózzon egy kicsit egyedül, Bencét is eltávolítjuk, hogy ne falja fel az összes versenyautót és ne tépje ki a földön heverésző bátyja haját - mert Márton a szobájában persze nem hajlandó játszani, csak a nappaliban. Tíz perc elteltével már meg is jelenik Marci:
- Anya, nézd meg, hogy Massa, hogy előzte meg Barrichello-t!
- Ne haragudj, most nem érek rá, később megnézem.
- Jó, akkor Apa nézze meg.
- Most ő sem ér rá, ebédet főz.
- Jó, addig gyakorolnak.
Egy perc elteltével:
- Anya, már jössz megnézni, hogy Massa, hogy előzte meg Barrichello-t?!
- Mindjárt megnézem, csak megetetem Bencét, kicsit rendet rakok, megterítek és megpucolom a cukkinit. Utána jövök.
- Jó.
Fél perc múlva:
- Anya, kész vagy? Jössz megnézni, hogy Massa, hogy előzte meg Barrichello-t?!
- Marci, még mindig nem tudok jönni, rendet rakok, megterítek, megpucolom még a cukkinit és jövök.
- De mennyi ideig tart a cukkinipucolás?
- Nem sokáig, de még megterítek és rendet rakok kicsit.
- Jó. Akkor most jössz?
- Jövök. (és Massa tényleg megelőzte Barrichello-t)
2.
- Marci,többször kértük, hogy ne hagyd elől a lego-autókat, mert Bence lenyeli a pici alkatrészeket. Most is a szőnyegen találtam egyet.
- Nekem nem baj. Van másik is.
3.
Bence lázas, nem tud aludni, ölben is kínlódik. Marci igazából jól van, élvezi, hogy otthon lehet:
- Anya, hozol nekem inni?
- Mindjárt hozok, csak megpróbálom elaltatni Bencét.
- De nagyon szomjas vagyok.
- Egy kicsit kibírod.
- Nem bírom ki, szorít a torkom.
Kap almalevet.
- Én nem almalevet kértem, hanem narancsot!
- Anya, társasozunk?
- Most nem tudok, mert Bence nincs jól, ha elalszik majd társasozunk.
- Miért, a másik kezeddel tudsz játszani!
4.
- Anya, lemegyünk biciklizni?
- Most nem tudunk, mert Bence még lázas volt, fúj a szél, nem tudjuk levinni.
- Akkor hívjunk valakit, aki levisz engem, vagy vigyáz rá, amíg lemegyünk.
Figyelmeztetés!
Mindezekkel együtt és ellenére egyelőre nem szükséges a gyámügyhöz szaladni, akadnak Mártonnak olyan kívánságai is, amik teljesülnek záros határidőn belül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)