Főzzön neked a...

Bence ma ebédre a következő választékból nem evett: rakott makaróni, zöldborsófőzelék, vasi pecsenye pulykából. Felpattintottunk hát egy gyerek-kaját (zöldségtál pulykahússal)
- Hűűű Anya, ez a főzelék nagyon finom! Süssél ilyet nekem máskor is!
- Hát, kérlek...

Bence (majdnem) mindent ért

...ezért lassan már vigyázni kell, bár hál'isten egyelőre visszamondani a hallottakat nem tudja (ezügyben Márton a veszélyforrás)

A kérdésre, hogy kér-e kekszet, Bence a megfelelő konyhaszekrényhez rohan és nyújtózkodik felfelé hangos Adde, adde felkiáltást hallatva. Ezután jön a megfelelő típusú keksz kiválasztása, van a sós téglalap alakú, a kézreálló piskóta-szerű és a kerek édes, ezek egyenkénti felmutatásával megállapítható, hogy Bébinek éppen melyikre fáj a foga, a nem megfelelő darabnál ugyanis erőteljesen rázza a fejét.

Arra a kérdésre, hogy joghurtot kér-e Bence a hűtőhöz rohan, majd a joghurt megszerzése után a kiskanalas fiók érintésével felmászik Márton gyerekszékére, hogy türelmesen megvárja a hadtáp érkezését.

Mindemellett Bébitől arra az összetettebb problémára is választ kaphatunk, hogy egyáltalán éhes-e. Amennyiben igen, határozott Mammammam hangoztatással az etetőszékhez rohan. (közlekedni ugyanis csak rohanva tud)

A "Gyere Bence, indulunk / kiszívjuk a orrodat / kicseréljük a pelenkádat / felvesszük a nadrágot, cipőt, pulcsit!" felszólításokra az Alany nagy tempóban az ellenkező irányba kezd haladni, esetenként nem-nem-nem felkiáltással nyomatékot adva véleményének, miközben igyekszik a lehető legkisebb zugba, legeldugottabb sarokba, legmegközelíthetetlenebb szék alá bebújni, természetesen egy kaján vigyor társaságában.

Az "Építsünk tornyot!" ajánlatra Bence a megfelelő játszószőnyeghez szalad és vadul gyűjtögetni kezdi a Montessouri torony darabjait, melyeket aztán egyesével a játszótárs orra alá dug (a szó legszorosabb értelmében).

Álmosságában Bébi a füle tövét vakargatja (ami nem tévesztendő össze a kezdődő középfülgyulladás hasonló tünetével) ilyenkor a "Gyere, menjünk aludni!" javaslatra a lépcső aljához rohan és megvárja míg a torlasz eltűnik és valaki felveszi, illetve kézen fogja.

Legfontosabb mégis mindig az a kérdés, hogy Marci hol van? A felvetésre Bence őrült tempóban megindul bátyja vélt vagy valós tartózkodási helye felé, miközben mutató ujját előrenyújtva kiabálja, hogy "Á BBá", ami Bencéül éppenséggel a Marci megfelelője.

Bence, a gourmet

Mostanában kezdi Bence bővíteni az eddig reszelt almából álló repertoárját. A doktornéni és a védőnő nyomatékos tanácsára bébi a bio-vegán étrend kombinációt választotta (nem számítva persze az anyatejet, amely esetben az ember hajlamos azzal hízelegni magának, hogy az nem állati fehérje, bár növényinek biztosan nem mondható)
Így télvíz idején a melegházi, nitrátos répa és krumpli helyett Bence inkább a bio zöldségeket preferálja, illetve az ezekből készült bébiételt. Ez eddig nem a legolcsóbb verziója a gyereketetésnek, szerencse, hogy a mélyhűtőben nyár óta tárolt őszibaracknak is nagy a sikere. Érdekes módon a cukkinis krumpli és a brokkolis krumpli közül a brokkolis a nagyobb favorit (ebben a választásban nem apjára üt), annak ellenére, hogy a kétféle bébiételnek, a külső, avatatlan szemlélő számára, teljesen ugyanolyan íze van.
Bence a kanál intézménye iránt is korának megfelelő érdeklődést mutat, nagy lelkesedéssel próbálja a főzeléket a szemébe dugdosni, illetve leszedni a papit és azt inkább kézzel a szájába juttatni. Ha meg már egyszer bejutott egy adag, az komoly csócsálásnak van kitéve, ki-be ki-be, majd kis utántömködés. Végül is egy ilyen főzelékféle trutymákot jól meg kell rágni.
Azért figyelembe véve Márton rajongását a ropogós (értsd: rántott) húsi iránt, van remény, hogy Bence ballagási menüje sem bio-céklasaláta lesz.

U.I.: Feltétlen várjuk azon szülők jelentkezését, akiknek nincsen nagyon helyes, maszatos képük gyermekükről.