A hazatérés

avagy egy év németországi kiküldetés hünyői hozadéka nagyvonalakban

- Legelső sorban említendő persze, hogy Márton megtanult németül, viszonylag sok szóval, kevés nyelvtannal, meglehetősen ösztönösen és enyhe hesseni kiejtéssel. Ahhoz mindenesetre elég magabiztos, hogy a szóvégi ER-eket elharapva és nem is hallva, hosszas vitába bonyolódjon szüleivel a német helyesírást illetően
- Bence nem tanult meg ugyan németül, de érti, hogy vannak akik más, kissé idegenül ható nyelven beszélnek - igaz ez nem akadályozza meg abban, hogy kedvesen cseverésszen mindenkivel magyarul legyen az orvos, bolti eladó vagy a játszótéren játszó iskoláscsapat valamely tagja
- Márton különleges lexikális tudásra tett szert a német bajnokság (ú.n. Bundesliga) csapatairól, állásáról, meccseiről, játékosairól és egyáltalán hogyanjáról és mikéntjéről, valamint egy hivatalos szurkolóval gazdagodott az Eintracht Frankfurt méltán népszerű klubja is, sajnálatos módon éppen a másodosztályban való szereplést időzítették Márton ott-tartózkodása idejére, így az elsőosztályból kénytelen a Bayern Münchennek szurkolni - de ezzel nem dicsekszünk
- Szintén a fenti labdajátékhoz köthető Marci hazaköltözésének egyik legfájóbb pontja, a schneidhain-i GJunior focicsapat elhagyása - sovány vigasz, hogy a klub idén már létszámhiány miatt nem indítja ezt a korosztályt - nekik is pont Márton hiányzik...
- Bence rajongása a várak, tv-tornyok (egyéb adó- és vevőtornyok) és kukásautók iránt a kint töltött egy év alatt alapozódott meg és azóta is tart. Sajnos a budai vár nem elég várszerű, bár a Parlament megteszi, a kukásautók itthon is remekek, viszont a tv-tornyoknak inkább a mennyisége, mint a minősége hasonlatos - a ciklámenre világított Frankfurti Spárgával nincs, ami vetekedhet.
- Bence főző és takarítótudománya is sokat fejlődött az egy év alatt. Vásárolni viszont, ha nem is megszeretett, de bizonyos időpontok, bizonyos helyzetek és bizonyos körülmények együttállása esetén tűr.
- Végül Hünyők mindketten megtanultak több ezer kilométereket autózni, gyakorlatilag zokszó nélkül, igaz némi elektronikus szórakoztatóegységekkel, játszóterekkel tarkított ebédelésekkel kiegészítve, és meglehetős mennyiségű enni- és innivaló társaságában. Márton, ha filmet nézhet vagy "békásozhat" (Ipad-en játszhat) valószínűleg New York-ig is elautózna - Bence azért addig talán mégsem.

A vár, a tv-torony és egyéb magasságok

A kukásautón túl Bence másik mániája és egyben legkedvesebb épülettípusa a mindenféle vár, a különböző tv-tornyok, templomtornyok, világítótornyok, végső esetben a messze eső villanyoszlopok. Mindegy, csak magas legyen és nyúlánk - reméljük ez nem vetít előre semmit...

Nagy mázli, hogy Königsteinben és Frankfurt környékén mind várból, mind tv-toronyból megfelelő számú egyed áll rendelkezésre, így Bence kedvére élvezkedhet a kocsiban utazva. Szerencsére az iskolába vezető úton rendkívül jó rálátás esik a königstein-i várra, valamint egy ismeretlen székhelyű tv-toronyra, jobbra elől, a dombon. Ezen építmény a keresztségben a "másik tv-torony" nevet kapta, merthogy ez nem az eredeti, a fhankfuhti, ami nem mellesleg esténként ciklámen színben tündököl. Az autóban ülve, az iskola felé Bence minden két-házközben látni véli a kibukkanó várat, amit hangos "Ottaváj, ottaváj! Anya, ottaváj!" felkiáltásokkal jelez, egészen addig ismételve ezt, amíg meg nem kapja a kielégítő megerősítést, hogy "Igen, Bence, ott a vár!"... és ez a következő sarkon kezdődik újra.
Amennyiben Marci is az autóban ül, hazafelé legfőképpen, a játék még érdekesebb. Két lehetőség van, vagy minél gyorsabban kell mondani / kiabálni, hogy "Ottavá-ottavá-ottavá!" - ebben általában a hétéves felülkerekedik a háromévesen, a másik verzió, hogy aki rosszkor mondja, amikor nem is látszik a vár igazából - ez szinte minden esetben Bence - az sárga/piros/színes/fekete lapot kap Marcitól. Végső esetben kiesik az egész játékból: "Én pijos lap vagyok? Pijos lap?"

Másik Bence és Müller Majom a várban

Mint pár hónap megfeszített kutatómunka során kiderült, Bence a vár alatt kizárólag a magas tornyot érti, ezért a königstein-i várban tett számos, és nem kifejezetten ingyenes, látogatás alkalmával a várfalon sétálás, kilátás nézegetés, épületre felmászás, barlangba, alagútba bemászás nem elégíti ki, addig mondogatja, hogy "De menjünk a vájba!" amíg a belső udvaron álló toronyhoz nem ér - innentől aztán már jó, bent van a tutiban!
Amennyire fárasztó ugyanakkor ez a ragaszkodás a mindennapokban - például a tizenöt-perces útból tizenhárom percig hallgatni, amint Bence fejhangon visítva kommentálja a látottakat, mármint a várat és a tv-tornyot - annyira hasznos az utazások és hosszabb autóutak során. Lehet például versenyt rendezni, hogy az autópályán ki látja meg előbb a várat / templomtornyot / tv-tornyot - ez a móka akár 20 percig is működik, ami pont egyharmincada a Frankfurt-Budapest viszonylatnak. Ezenkívül a célállomáson nyomást lehet gyakorolni a gyerekre, miszerint, ha ezt meg azt csinálja / nem csinálja, akkor másnap megtekintjük a helyi várat (ez tetszőlegesen lehet rom, óratorony, bazilika, zsinagóga, egy nagyobb villa vagy egy díszesebb parlament épület, lényeg, hogy tornya legyen)

Bence (majdnem) mindent ért

...ezért lassan már vigyázni kell, bár hál'isten egyelőre visszamondani a hallottakat nem tudja (ezügyben Márton a veszélyforrás)

A kérdésre, hogy kér-e kekszet, Bence a megfelelő konyhaszekrényhez rohan és nyújtózkodik felfelé hangos Adde, adde felkiáltást hallatva. Ezután jön a megfelelő típusú keksz kiválasztása, van a sós téglalap alakú, a kézreálló piskóta-szerű és a kerek édes, ezek egyenkénti felmutatásával megállapítható, hogy Bébinek éppen melyikre fáj a foga, a nem megfelelő darabnál ugyanis erőteljesen rázza a fejét.

Arra a kérdésre, hogy joghurtot kér-e Bence a hűtőhöz rohan, majd a joghurt megszerzése után a kiskanalas fiók érintésével felmászik Márton gyerekszékére, hogy türelmesen megvárja a hadtáp érkezését.

Mindemellett Bébitől arra az összetettebb problémára is választ kaphatunk, hogy egyáltalán éhes-e. Amennyiben igen, határozott Mammammam hangoztatással az etetőszékhez rohan. (közlekedni ugyanis csak rohanva tud)

A "Gyere Bence, indulunk / kiszívjuk a orrodat / kicseréljük a pelenkádat / felvesszük a nadrágot, cipőt, pulcsit!" felszólításokra az Alany nagy tempóban az ellenkező irányba kezd haladni, esetenként nem-nem-nem felkiáltással nyomatékot adva véleményének, miközben igyekszik a lehető legkisebb zugba, legeldugottabb sarokba, legmegközelíthetetlenebb szék alá bebújni, természetesen egy kaján vigyor társaságában.

Az "Építsünk tornyot!" ajánlatra Bence a megfelelő játszószőnyeghez szalad és vadul gyűjtögetni kezdi a Montessouri torony darabjait, melyeket aztán egyesével a játszótárs orra alá dug (a szó legszorosabb értelmében).

Álmosságában Bébi a füle tövét vakargatja (ami nem tévesztendő össze a kezdődő középfülgyulladás hasonló tünetével) ilyenkor a "Gyere, menjünk aludni!" javaslatra a lépcső aljához rohan és megvárja míg a torlasz eltűnik és valaki felveszi, illetve kézen fogja.

Legfontosabb mégis mindig az a kérdés, hogy Marci hol van? A felvetésre Bence őrült tempóban megindul bátyja vélt vagy valós tartózkodási helye felé, miközben mutató ujját előrenyújtva kiabálja, hogy "Á BBá", ami Bencéül éppenséggel a Marci megfelelője.