A Fog 1

Történt pedig, tavaly ilyentájt, hogy Márton sikertelen kísérletet tett egy sörpad megmászására a Balatonon és kvázi kitörte a két első fogát, felül. Ez a történet egy külön posztot érdemelne, talán egyszer visszamenőleg is megírjuk, bár nem vidám ügy. Mindenesetre azóta is szorgalmasan járunk a Szentkirályi utcába Rácz doktornőhoz kontrollra. Azért jó a Szentkirályi utca, azon kívül, hogy ott van a Gyermek Fogászati Klinika, és ők a traumás esetek nagymesterei, mert biztosan majdnem lehetetlen megközelíteni és tuti nincs parkolóhely. A megközelíthetetlenség augusztus közepén is érvényes, néhány váratlan lezárás és itt-ott megfordulás után szinte a Klinika előtt kaptunk parkolóhelyet - ez két gyerekkel praktikus, különösen, ha az egyik egy hordozhatatlan gyermekhordozóban alszik, babakocsi viszont nem fér be a Klinika 2 nm-es liftjébe. Mindenesetre kis különítményünk, nagymamával kisegítve, sikeresen feljutott az ötödik emeletre. Csak egyszer szorította be a liftajtó Anyu karját és a hordozhatatlan hordozókát. Itt már flottul ment minden, a doktornő rögtön felmérte, hogy az egyik elmozdult fogat ki kell húzni, és ezt pár perc leforgása alatt abszolválta. Márton rendkívül fegyelmezetten tűrte a megpróbáltatásokat - állítólag ez nem fáj... - egyedül ült a fogorvosi székben, utólag keseredett csak el kicsit. Mint kiderült azért mert azt hitte, hogy a hatalmas géz darab most már örökké ott marad a foga helyén. Az örökkének ezúttal tíz perc után vége lett. Így lett tehát Marciból "fogatlan oroszlán", meglehetősen csibészes ábrázattal. Bence köszöni jól tűrte a megpróbáltatásokat, végig szunyált.
Ezután a megrázó kaland után felkerekedtünk, hogy vigaszképpen Márton választhasson magának valami elengedhetetlent. Tény, hogy nem a legjobb játékboltot sikerült kiválasztanunk, lévén a szempont a fedett parkolási lehetőség volt, esett ugyanis, mégis Marci egyetlen esélyese és végül választottja egy második számú piros Villám lett. (Az első számú a pelenkás táska aljában lapult) Igaz, hogy ennek fehér az abroncsa! Ég és föld!!! A gyerek becsületére legyen mondva, hogy bár az első kettő másodpercben ezt a vigaszdíjat nézte ki, némi unszolás után hajlandó volt végignézni a játékbolt, majd a szomszédos könyvesbolt választékát is, de 20 perc mászkálás után, valahol a mese dvd-k és a társasjátékok között félúton, szomorú szemmel rám nézett és közölte: "Semmi másra nem tudok gondolni, csak a másik piros Villámra." - ez hatott. Fogtuk magunkat visszamentünk a játékboltba és megvettük Piros Villám II-t. Végülis az ő foga volt...