Oltás

Ma nehéz napunk volt. Bence megkapta élete második, harmadik és negyedik oltását. Az elsőre nem emlékezhet, mert azt kettő napos korában kapta a kórházban. Én sem emlékszem, mert nem voltam ott - így ez egyikünknek sem fáj. A második nem volt vészes, mert azt szájon át kapta - igen, mégis oltásnak hívják - tulajdonképpen nem is rossz ízű a doktornéni szerint, de nem tudom, hogy ő kóstolta-e már. Mindenesetre Bence hősiesen benyelte némi tiltakozás után, szerencsére nem köpte ki és nem folyt mellé - minden cseppért kár, eszelős drága volt (na, ebből kell majd még egy). A harmadik és negyedik viszont sziklás, mert az combba szuri. Mondjuk szerencsére Benőnek van hova szúrni és van hova eloszoljon. Délután aztán utólag sérelmezte a mai nap eseményeit és ennek hangot is adott - nem kis hangot, tippünk szerint a combját fájlalta, de lehet, hogy egész más baja volt.
Márton eközben nagyon rendesen viselkedett, a nagymamával játszott, neki csak kicsit fáj a lába Bence oltása után :-).