Mindenesetre BorsBence, a születésnapos, hat éves lett, ezt ünnepelte meg méltón a nagyérdemű. Mellékszál, de van egy olyan érzésünk, hogy BorsBence Benyó ötlet- és névadó "atyja", Márton valószínűleg az ő tiszteletére találta ki a Bence nevet. Egy másik verzió szerint egy kisebb csoportba járó, helyesnek tartott, kisebb gyermek ihlette meg, de az biztos, hogy az oviból valamelyikük.

A parti kalózbuliként aposztrofálódott, így rögtön az első fél órában előkerültek a fej- és szemkötők, valamint a kipukkasztandó lufik. A mi kalózunk, kevéssé bátor lévén, a lufipukkasztást speciel nem szereti, így ezt a részt (szó szerint) anyja szoknyája mögött töltötte. Benyó mindeközben édesdeden szunyált a babakocsiban, őt pont a lufipukkasztás nem zavarta (ahogy más sem). Bébi különben megint egyszer remekül viselkedett, szinte végigaludta a zsúrt, függetlenül attól, hogy hány óvodáskorú gyerek ordított és rohangált mellette.
A parti további része egész zökkenőmentesen zajlott, volt sorverseny, itt csak majdnem tört el a mécses, játék, pizza, torta - itt egy kicsit eltört, mert a parfétorta nem Márton favoritja. Aztán már csak indulás előtt volt kis pityergés, mikor kiderült, hogy már nincs lehetőség a születésnapos új Hot Wheels pályájával játszani.
Összességében, ahhoz képest, hogy egy teljes, udvarral és vízicsúszdával tarkított óvodai nap után még három órát zsúroztunk, vér nem is folyt.
(a képen Barnus kalózzal, az örök haverrel)
szeretném külön felhívni a figyelmet a kitűnő sütiszörnyes polóra, amelyet ausztriai kalandozásaink során szaszeroltunk
VálaszTörlésBunyókám csak óvatosan a kalózkodással, manapság már a szomáliaiaknak is egyre kevésbé jön be.
VálaszTörlés