A következő címkéjű bejegyzések mutatása: útlevél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: útlevél. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. augusztus 10., hétfő

Változatlanul

Vannak dolgok az életben, amik hat év alatt sem változnak.

Az egyik ilyen a hordozóka, ami továbbra is hordozhatatlan. Érdekes, hogy megannyi okos kütyü, helyettünk gondolkodó és az életet könnyíteni hivatott készség mellett a tudomány még mindig adós a kényelmesen cipelhető bébi-autósülés kifejlesztésével. Egyetlen könnyebbség egy henger alakú, tépőzáras párnácska, amit a hordozóka hordozókarjára lehet felerősíteni annak érdekében, hogy kicsit kevésbé nyomja az ember csontját. Ez még biztosan nem a végső megoldás!

Másik ilyen ügy az útlevél intézés. Mint nyári gyereknek, természetesen Lilinek is azonnal szüksége lett egy útlevélre, amint intézkedőképessé vált. Annyiban változott a rendszer, hogy sikerült időpontot szerezni a központi okmányirodába és nem magunkkal vinni a két másik gyereket. Így tehát, egy nem kevéssé meleg nyári hétfő reggel bevonultunk Lilivel a Visegrádi utcába. Az első meglepetés akkor érte kis csapatunkat, mikor az okmányiroda egyik vezetője hozatott a biztonsági őrrel egy széket, hogy le tudjunk ülni az előtérben és ne kelljen bemenni Bébivel a zsúfolt váróba. Ezután a fényképet intéző hölgy türelme és segítőkészsége ejtett ámulatba, midőn negyvenkilencszer kattintgatta a gépet, hátha el tudja kapni az Igénylőt a megfelelő pillanatban. A mostani követelményrendszer szerint sem lehet ölbe venni a kiskorú Igénylőt, hanem oldalvást kell kitartani, úgy, hogy mögötte fehér legyen a háttér - ld textilpelenka. A tartó szülő keze, valamint az Igénylő keze nem látszódhat a képen, nyitott szemmel, nem ordítva a kamerába kell nézni, cumi nélkül. Bagatell. Így A jelű szülő ül a fülke sarkában, kitartva az Igénylőt mögötte egy pelenkával (fehér háttér), másik kezével lefogja a reflex-szerűen kalimpáló kezeket, amíg B jelű szülő énekel, táncol, csettinget és egy váratlan pillanatban kikapja az Igénylő cumiját. A fotót abban a pillanatban kell elsütni, amikor az Igénylő még kellően meglepett, de még nem bőg. Katt! Az ügyintéző hölgy nagyon profi volt. Kis probléma, hogy A jelű szülő, az Igénylő kezét lefogó, keze belógott a képbe, de a nagyon szimpatikus hölgynek sikerült addig fotosoppolnia, míg ez nem látszott és nagyon szimpatikus szoftver elfogadta. Nagyon fontos, hogy jól sikerüljön egy ilyen igazolványkép, a kétéves gyerek nyilván könnyen azonosítható lesz ez alapján...
Hát, így lett Lilinek három évre útlevele.

2009. augusztus 7., péntek

Útlevél

Bence ma hatalmas lépést tett. Az emberiségnek talán kicsi, de a családnak hatalmas. Útlevelet csináltattunk neki, ez pedig nem kis szervezést igényel. Nem elég, hogy meg kell küzdeni az okmányirodával, de mindkét szülő jelenléte szükséges - nehogy valamelyikünk kilopja a gyereket az országból - súlyosbítva az oviszünetet élvező Mártonnal. Időpontot foglalni persze nem tudtunk, mert nekünk adjuramistendemost kell az útlevél (értsd 5 munkanap), úgyhogy Müli nyitás előtt egy órával odament az okmányirodához számot húzni, ezt követően Bencével nyitásra elegánsan bevonultunk Márton kíséretében. Röpke újabb óra után be is jutottunk a szentélybe. Innen már gördülékenyen folyt minden, az igénylő fotójának elkészítése volt csak kicsit zűrös. Nem lehet ugyanis ölbe venni a gyereket, a szülő mellkasa nem szerepelhet a képen! Ezért, a fejét pár hete nagyjából tartani tudó bébit be kell lógatni a fotófülkébe oly módon, hogy a szülő keze ne látszódjék. Ekkor azonban a nem túl lelkes Igénylő felfelé néz és tekergeti a nyakát, ami nem jó. A kamerába kell nézni! Erre kell a másik szülő, aki bekucorodik a fotófülke aljába és cuppogtat, csettinget, szólítgatja az Igénylőt, hogy az kicsit lefelé nézzen. Azt a pillanatot kell az okmányiroda munkatársának elkapnia, amikor Igénylő kicsit lejjebb néz, de még nem ordít - gyorsnak kell lenni. Na, ezt mind megugrottuk, lesz útlevél.