Bence németországi portyázásai

Bence németországi kalandjai a külső szemlélő számára egyelőre talán kevésbé tűnnek izgalmasnak, szemben Marci élményeivel, de legalább olyan mozgalmasak, már-már lebilincselőek.
Bence például napi szintű königstein-i motoros portyázásai során szigorúan minden  kapubejáróba betér, egészen közelről megtekint minden kirakatot, vizsgálat alá von minden garázst és garázsfelhajtót, majd számba veszi a Mercedeseket, KIA-kat, Chryslereket és nem utolsósorban a BMW-ket, amelyek esetében típustól függetlenül közli, hogy Gabininó, illetve, rövidítve, Gabinó. Hétköznapokon lehetősége nyílik az üres gördeszka pályát is elfoglalni és műanyagmotor-pályává emelni, fel-le száguldozva a bukkanókon, esetleg olasz származású hároméveseket kergetni a csúszdán föl meg le. A mulatságnak esetenként a königsteini időjárás vet véget, ilyenkor Bence kénytelen a közeli illatszer-, illetve kávéárusító boltokba menekülni.

Bébi természetesen amúgy is gyakran jár vásárolni, ilyen esetekben a liftben mindenkivel kedvesen közli, hogy "bitte", az egyet a három német szó közül, amit már tud. Sajnos a vásárlás terén Bence rossz tapasztalatokat is gyűjteni kényszerült a múltkorjában, amikor is egy diszkontáruház mélyhűtőjének alján érdekes szellőzőlukakat fedezett fel. Eléggé el nem ítélhető módon, a konstrukció hiányossága folytán, az ember az ujját még csak be tudja dugni, de kifelé már nem jön olyan könnyen. Ebből következően Bencének egy komolyabb sérülést kellett elszenvednie, jobb keze mutatóujját csúnyán elvágta, hatalmas riadalmat okozva az áruház közönségének és személyzetének, akik százfelé szaladva hoztak zsebkendőt, sebtapaszt, fertőtlenítőt és el akartak ugrani a patikába is. Szerencsére, úgy tűnik a helyzet mégsem oly súlyos, a mickey egeres sebtapasz megfelelő testi és lelki gyógyírnek bizonyult, bár Bence azóta is kíméli és eltartva hordozza mutatóujját, esetleg alkalmanként (elsősorban lefekvéskor) közli, hogy "Jaj, fáj". Kérésre viszont lelkesen elemzi, hogy éppen Mickey egér, Goofy vagy Donald kacsa látható-e a kötésen.
Az ebéd elfogyasztása/túlélése után Bence lelkesen rohan Marcival A Tütéhez, hogy valami jobb falat után nézzenek, hangos Tüte, Tüte felkiáltásokat hallatva, ez különben Bébi német szókincsének második tagja. Ezután Marci mesét olvas a rácsoságyban nyugton maradni képtelen dednek és néha közli öccsével, hogy "Ha nem fekszel le, kimegyek!" - ezt honnan tanulhatta?! Mire Bence ellentmondást nem tűrően kijelenti, hogy "A Baba, A Baba mesé Matti" - és a mese megy tovább.
Alvás után aztán, viszonylag normális időjárás esetén, Bence részt vesz a környék feltérképezésében, motorháton, illetve gyalogosan. Köveket dobálva a patakba, tobozt gyűjtve és fél órákra meg-megállva a porban matatva, tapodtat sem mozdulva. A legfőbb motiváció a fagyi ígérete, így esetenként be lehet jutni a városba is. Rossz idő esetén Marci és Bence autóversenyt játszanak, midőn Marci lejátszik egy versenyt - "Matti veze", majd Bence az ismétlésnél tekergeti a kormányt és a futam végén a kormányt a feje fölé emelve - már amennyire ez anatómiailag lehetséges - helyezéstől függetlenül közli, hogy "Nyettem!"
Hát így valahogy tengeti Bence németországi mindennapjait, néha egy-egy hétvégi élményparkkal, állatkerttel, játszóházzal, kirándulással fűszerezve az unalmas hétköznapokat.

Turizmus marketing

Sokakban felmerül a kérdés, hogy hogy lehet két kisgyerekkel utazni, ráadásul egy ötévessel, akinek már akarata van, határozott elképzelése és érdeklődési köre és nem lehet babakocsiban altatni. Mert a gyerek "szenved", ki van zökkentve, nem érzi magát komfortosan, unatkozik, nyűgös, ráadásul semmi nem érdekli, amit meg kellene nézni.
A válasz nem is olyan bonyolult, marketing kérdése az egész. Először is kell hozzá jó koncepció, másodszor megfelelő szöveg - ezt M minden körülmények között tudja hozni.

A repülés jól eladható, ez már az előbbiekből kiderült. A legkritikusabb pont ezután az első nap. Ilyenkor a "legolcsóbb" a legjobb elv alapján (mármint marketing szempontból) az itthonról gondosan kiválasztott élményparkok egyikét kell megcélozni. Ezzel aztán a nyaralás, mint tevékenység elfogadtatása megoldott, ráadásul a későbbiekben hivatkozási alapot is szolgáltathat, a "visszamegyünk, ha ezt meg azt megnéztük, megcsináltuk, láttuk, bejártuk". Külön szerencse, ha ez a bizonyos élménypark egyben úgynevezett Minimundus funkciót is ellát, tehát bizonyos híresnek mondott épületek, jellemzők kicsinyített mása megtekinthető - így a magunk megnyugtatására kijelenthetjük, hogy tulajdonképpen hasznos is volt a kirándulás.
Ezután jöhet a városnézés, kultúrprogram. Amennyiben személygépkocsival közelítettük meg a nyaralás helyszínét, legegyszerűbb, ha csomagolunk motort/rollert/kerékpárt/játék babakocsit, így a séta tulajdonképpen egy játszótér menettel egyenértékű, elfogadtatása szó szerint gyerekjáték. Nehézség, ha az említett közlekedési eszközöket nem áll módunkban magunkkal vinni - teszem azt repülővel megyünk. Ilyen esetben marad a kreatív marketing: A várak, kastélyok lakóinak, történetének kiszínezése (a gyerek úgysem érti az idegenvezetőt), szigorúan szellemektől és gonosz erőktől mentesen, amennyiben az idegen körülményekhez képest nyugodt éjszakára vágyunk... Templomok, vallások részletes ismertetése, különös tekintettel az istenre/istenekre és tetteikre, valamint a szent állatokra. Állatkertek és akváriumok rendszeres beiktatása. Borkóstolók kakaóval, pogácsával és kártyajátékkal való felturbósítása. Szélsőséges esetben a bizánci mozaikok rekonstrukciós múzeumának átminősítése óriás kirakós kiállítássá. A módszer működik, sőt, Márton a mai napig emlegeti a látottakat. Természetesen azért minden gyalogos városnézés után kötelezően jár a fagyi...
Ezek után már csak a beígért élmény park meglátogatása marad hátra az utolsó napon, de addigra úgyis elég a kövekből.

Bence egyelőre ennél még egyszerűbb eset, tulajdonképpen kizárólag az étkezések megfelelő időben történő biztosításáról kell gondoskodni - amúgy minden érdekli.