Születésnap

Nagy kérdés, hogy hogy lehet méltóképpen megünnepelni egy olyan születésnapot, amire az ünnepelt több, mint fél éve készül ("Még hányat kell aludni a születésnapomig?" - "Még 263-at" - "Aha, az már nem olyan sok").
Az persze egyértelmű, hogy a gyerekzsúr kihagyhatatlan elem - kis kellemetlenség, hogy a kijelölt időpontra nem csak a vendégsereg 80 százaléka, de még az ünnepelt is megbetegedett, így a buli három héttel elhalasztódott. Ugyanezen okból az óvodába vitt torta és ottani ünneplés is elmaradt.
A nagy napon viszont az egész család útra kelt az ovis sítáborba, így valamilyen road-fiesztát kellett kitalálni. Szerencsére a születésnapi kalendárium (a méltán sikeres adventi mintájára) kellő alapot biztosított az egész napos megemlékezésre.
Hogy, hogy nem, mire reggel Márton felébredt kis csomagocska várta az ágya mellett - a gikszer csak annyi volt, hogy Marci az éjszaka közepén, nyilván az izgatottságból adódó álmatlanság okán, átköltözött a szülői ágyba és a szobája felé sem nézett reggelig. Akkor is csak erős ráhatásra - ennyit a Nagy Ébredéskori Meglepetésről.
Útközben aztán sikerült fokozni az ünnepi hangulatot, rögtön egy kellemesnek közepesen mondható gyorséttermi reggelivel - az ötévesek persze ezt kicsit máshogy látják. Márton aztán minden megállóhelyen kapott valami apróságot, vagy nem is annyira apróságot - így "született" például Heli, az osztrák mentőhelikopter, az ÖMV ajánlásával. Nagy szerencse továbbá, hogy az A2 autópálya melletti Oldtimer személyzete is megfelelően volt felkészítve, így Marci csokifagyijához tűzijáték is került. Este aztán Barnus és b. családja kíséretében, néhány szelet Sacher torta összevonásával és egy újabb tűzijátékkal sikerült lezárni az ünnepi megemlékezés-sorozatot - aznapra, hogy aztán itthon családi ebéddel, majd születésnapi zsúr-pótlással háromhetesre nyújtsuk a születésnapi forgatagot.

Téli levegőzés két gyerekkel

Történt pedig, hogy mind Márton, mind Bence elkapták ugyanazon vírust - láss csodát! Így Marci két teljes hetet itthon töltött, a másodikat elsősorban preventíve, nehogy a síelésre megint elkapjon valamit. Mivel Bencének obstruktív bronchitis-e van (Hoppá!), amire a legjobb a hideg levegő, és mivel Marcinak a mozgáshiányon kívül a második héten már kutya baja sem volt, adódott a nagyszerű lehetőség, hogy egy napsütéses téli hétköznap nekivágjunk hármasban Pomáz city-nek. Már ekkor elvi probléma adódott, hogy ugye Márton havazni, rohangálni szeret, Bence viszont a babakocsiban trónol, amit a 30 centis szűzhóban tolni legalábbis kihívás. Így megszülethetett a nagyszerű kompromisszum, miszerint motorozunk kicsit az udvaron, majd elsétálunk kakaós csigát venni a pékségbe. Ezt a tervet megközelítőleg fél óra leforgása alatt sikerült minden fél számára kielégítő módon kidolgozni.
Ezután kezdődtek az előkészületek az előkészületekhez, úgyis mint etetés, pisilés, pelenkacsere, orrszívás, orrfújás, orrcsepp.
Majd jött az öltözés. Persze a nagykönyv szerint a bébit kell utolsónak felöltöztetni, csak arról nem ír a nagykönyv, hogy csizmában, nagykabátban hány liter vizet veszít k. anyuka, míg felöltözteti a nyolc hónapost és elvégzi az utolsó simításokat az ötévesen. Ennél már az öltöztetés, erkélyajtó nyitás is jobb ötlet, így legalább a szellőztetés is egy kalappal meg van oldva.
Ekkor jön a lehurcolkodás a második emeletről, a kicsit több, mint kilenc kilós Michelin babának beöltöztetett bébivel, pelenkástáskával - mert anélkül sehova, plusz amit még Márton mindenképpen hozni akar. Ajtózárás - amennyiben a kulcsot nem felejtette el az ember.
A babakocsi természetesen az autó csomagtartójában hever összecsukva. E ponton két lehetőség adódik: 1. az ember fél kézzel kirángatja a babakocsit és ugyanezzel az egy kezével rögtön ki is nyitja, 2. bébit belehelyezi a autósülésbe, amíg az előző műveletet két kézzel végrehajtja - ennek az a rizikója, hogy Bence az autósülés miatt erősen elkeseredik és így már a babakocsit sem fogja jól tűrni. Eközben Márton motor után kutat a hóban, majd közli, hogy egyik sem jó, neki a sajátja kéne, ami fent van a másodikon, a lépcsőházban - erről nagyon gyorsan kell lebeszélni.
Némi motorozás, egy helyben fagyoskodás után elindul a kis különítmény a sétára. Tekintve, hogy Pomáz cityben a járda csak egy nyomtávon van letakarítva - ha egyáltalán, Márton vagy a babakocsi előtt bukdácsol meg-megállva, vagy hátul poroszkál - ez utóbbi még idegesítőbb, ha lehet, mint az előbbi. Szembejövő forgalom esetén baj van.
Mégis sikerül elvergődni a pékségig, Bence is elalszik, a babakocsi is csak két-háromszor ragadt be a hóba / latyakba. Hazafelé még kerülünk a tér felé, ahol Marci hóangyalkákat készít a szűzhóban és zacskózik a mini lejtőn.
A hazaérkezés és az indulás őrülete közötti különbség elenyésző. Ismét adódik a kérdés, hogy kire melegedjen rá a téli öltözet, Marcinak mindenéről csöpög a hó, tipeg-topog az előszobában, amit levesz egyedül azt is csiga lassúsággal teszi, Bence ordít, éhes is már, meg utálja az anorákot, a hosszú paplan-kabát is elég meleg tud lenni a 22 fokban... Az ebédeltetés meg még csak most jön!
Tisztelet a négyévnél is kisebb korkülönbségű gyerekek anyukáinak!

Müller közlegény

Bence ma megtanult kúszni. Minden előzetes bejelentés vagy figyelmeztetés nélkül, egyszer csak ment neki. Reggel, mikor M munkába indult bébi még szorgosan úszott a szőnyegen, kalimpálva, pocakján himbálózva. Délután, mire M hazaért már körbe-körbe forogva jött-ment, intézkedett.
Most úgy néz ki, hogy kommandósnak edz. Hajlított alkaron közlekedik, rendkívül szabályosan, felváltva húzza maga mellé a lábait, ettől a popsija az égnek áll és menet közben jobbra balra billeg, fejét lesunnya. Időnként azért megáll kutyázni - a légióban várhatólag erről majd le kell szoknia. Meg lehet, hogy a cumiról, mint útitársról is...

Farsang

Kreatív Kertvárosi Anyukák legnagyobb rémálma vált valóra, mikor kiderült, hogy Belvárosi Nagymama nem átall farsang idején Indiába vonulni - ráadásul önként. Ezen merénylet ösztönző tudatával kellett idén Márton jelmezét megtervezni és összeállítani. A varrás, mint munkafázis, legalábbis a gépi, így rögvest kiesett.
Az első lépés minden beöltözős esetben Marci irányított jelmezválasztása. A nem kellően menedzselt választás olyan óhajokat eredményez, mint pl. a közlekedési rendőr. Nosza, irány a számítógép, internetes játékboltok, aukciós oldalak, google képkereső - rondábbnál rondább jelmezek, magasabbnál magasabb árakon. Az ember megalapozatlan ellenérzéséről , hogy a gyerek egyenruhás szervnek öltözzön, már nem is beszélve. A megoldásra végül nem vezető, következő mentőöv egy gyengének bizonyuló kísérlet volt a nyomozónak öltözésre - végülis az is rendőr, kicsit Sherlock-osra véve még vicces is, erős karakterisztikájánál fogva talán nem oly bonyolult kivitelezni. Márton természetesen nem ismeri a nagy mesterdetektívet, számára a rendőr az, akinek tányérsapkája van, egyenruhája és a sarkon áll (a klasszikus sarkon állókat Marci inkább a Budakalász-Üröm viszonylatból ismeri). Összegezve tehát az eddigieket mindennemű rendőrfélét kilőttünk.
Ekkor kezdődött a nagy ötletvadászat. Rejtély, hogy anyáink és nagyanyáink hogyan oldották meg a farsang kérdéskört internet nélkül! Mindenesetre hosszú napok keresése után több remekbe szabott, megvalósíthatónak látszó ötlet is előkerült, úgyis mint dobókocka vagy Túró Rudi. Természetesen, ami egy felnőtt számára viccesnek tűnik, az egy gyereknek rémesen ciki, unalmas, kényelmetlen, de leginkább értelmetlen. Így lett Mártonból, a dobókocka után szabadon, robot. Mert annak legalább van értelme...
Következett a kivitelezési fázis. Nagy szerencse, hogy a robot jelmez biztosan nem jár varrással, doboz, alufólia és ragasztó meg mindig akad egy Kreatív Kertvárosi Háztartásban. A remekbe szabott amerikai internetes oldalaknak és a gyerekkori Bádogember emlékképnek köszönhetően gyorsan összeállt a vízió. Az eredmény, minden szerénytelenség nélkül, elsöprő siker lett, mind a gyerekek, mind az óvónénik körében. Pici hátránya volt a jelmeznek, hogy egész nap a földön csúszni-mászni nem könnyű benne.
Külön köszönet Vicának, aki néhány mosogatószivacs személyében, az utolsó pillanatban megoldás talált a lötyögő fejfedőre (míg Bálint megszerelte az internetet) - már megérte vendégeket hívni.

A két kalózzal, Barnussal és Danival.

Bence (k)úszik

Bence meglehetősen sok időt tölt a földön henteregve. Kedvenc helye Márton, a szoba közepén kiterített autópályás szőnyege, de nem veti meg a földre terített pokrócot sem. Ilyenkor nagyobb mennyiségű játékot kell köré rakni, amiket felváltva felemel, forog velük és természetesen a szájába tömi őket.
Egyik fő elfoglaltsága továbbá, az asztal alatti polc lepakolása, ezért Marci apró darabos kirakói és társasjátékai önkéntes száműzetésbe kellett, hogy vonuljanak. A mutatvány úgy néz ki, hogy mindkét kezével megmarkolja a polcot, felhúzódzkodik ezzel kb. 45 fokban meghajlítva a derekát, hogy aztán egyik kezével magára húzza a polc tartalmát.
Bármely szőnyegen a legnagyobb feladat a kartávolságon kívül eső színes játékok begyűjtése. Itt kell megjegyezni, hogy Bence esetében szinte az egyetlen elem, ami megkülönbözteti a majomtól, az a bizonyos eszközhasználat. Nagy találmány, hogy Bébi az egyik játékkal próbálja becserkészni a másikat. Tekintve azonban, hogy egyik játék sem mágneses, illetve nem áll rendelkezésére kampós eszköz, ez a művelet csak elméleti síkon működik. Gyakorlatilag, ha egy csörgőszerű tárggyal, kapáló mozdulatokkal megkocogtatunk egy kisautót, a hőn óhajtott játék ezzel csak még távolabb kerül. Ekkor kúszásra emlékeztető nyújtógyakorlatokkal próbál Bence előbbre jutni. Ellentétes lábát és kezét nyújtja a levegőben előre, illetve hátra. Ez meglehetősen látványos, ám haladás szempontjából kevéssé hatékony (nagyon egészséges viszont!). Ezen módszer óriási hibája továbbá, hogy a kissé koordinálatlanul lengő kinyújtott kar gyakorta inkább odébb löki az elérni kívánt játékot.
Ha már semmi nem használ, akkor jön a légúszás. Bence két karját és lábait felemelve hatalmas lelkesedéssel kalimpál, miközben pocakján billeg előre-hátra, mint egy megfeneklett hadihajó. Haladni, így sem halad - nyilvánvalóan a közeg rossz.
Kétségtelenül vannak alkalmak azonban, amikor kellő kitartás eredményeképpen a fent nevezett módszerek valamelyike mégis sikerre visz. Bencét ilyenkor egyértelműen az akaraterő hajtja, fizikailag ugyanis semmi nem indokolja, hogy akár pár centimétert haladjon előre.

Külön köszönet Gabinak a mesteri illusztrációkért!

Bence, a gourmet

Mostanában kezdi Bence bővíteni az eddig reszelt almából álló repertoárját. A doktornéni és a védőnő nyomatékos tanácsára bébi a bio-vegán étrend kombinációt választotta (nem számítva persze az anyatejet, amely esetben az ember hajlamos azzal hízelegni magának, hogy az nem állati fehérje, bár növényinek biztosan nem mondható)
Így télvíz idején a melegházi, nitrátos répa és krumpli helyett Bence inkább a bio zöldségeket preferálja, illetve az ezekből készült bébiételt. Ez eddig nem a legolcsóbb verziója a gyereketetésnek, szerencse, hogy a mélyhűtőben nyár óta tárolt őszibaracknak is nagy a sikere. Érdekes módon a cukkinis krumpli és a brokkolis krumpli közül a brokkolis a nagyobb favorit (ebben a választásban nem apjára üt), annak ellenére, hogy a kétféle bébiételnek, a külső, avatatlan szemlélő számára, teljesen ugyanolyan íze van.
Bence a kanál intézménye iránt is korának megfelelő érdeklődést mutat, nagy lelkesedéssel próbálja a főzeléket a szemébe dugdosni, illetve leszedni a papit és azt inkább kézzel a szájába juttatni. Ha meg már egyszer bejutott egy adag, az komoly csócsálásnak van kitéve, ki-be ki-be, majd kis utántömködés. Végül is egy ilyen főzelékféle trutymákot jól meg kell rágni.
Azért figyelembe véve Márton rajongását a ropogós (értsd: rántott) húsi iránt, van remény, hogy Bence ballagási menüje sem bio-céklasaláta lesz.

U.I.: Feltétlen várjuk azon szülők jelentkezését, akiknek nincsen nagyon helyes, maszatos képük gyermekükről.

Baba a gardróbban

Pomázon, a Huszár utca 13-ban, a második emeleten, az előszobai tükrös gardróbban lakik egy nagyon szimpatikus, mosolygós baba. Igaz, hogy Szimpatikus Baba nagyon félénk, ritkán bújik elő, akkor is csak, ha Bence hívja. Akkor jön elő, mikor Marci oviba indul, ha valaki csönget, néha, ha Anya telefonál. Ha a család elindul valahova vagy megérkezik valahonnan Szimpatikus Baba biztosan az előszobában búcsúzik és köszönt.
Szimpatikus Babának Bence a legjobb barátja, és viszont, így mindent együtt csinálnak. Szimpatikus Baba nevet, ha Bence nevet, hangtalanul kiabál, ha Bence sikongat és olykor nyálas kézzel ütögeti a tükröt - belülről.
Bence nagyon elégedett új barátjával, lelkesen üdvözli, ha az megjelenik, dobolnak az ajtón két oldalról és nagyokat nevetnek együtt. Nagy szerencse, hogy ilyen jól megértik egymást, hamár úgyis lakótársak.