Internet

Marci focieredményeket böngész a neten: "Apa, ki az a Kattincs?"

Gyorsjelentés a frontvonalból

Miután Bence összekeverte és széthordta a szortírozott és bedobozolt játékokat, fejjel beleesett a félig becsomagolt porcelános dobozba, minek következtében kalimpáló lábaival felrúgta az üres-üveges kosarat.

Az anyagi kár nem jelentős, csapataink tovább küzdenek.

Fociiiii

Aki eddig azt hitte, hogy Márton foci iránti lelkesedése az állandó labdázással, foci edzésre járással és egyesületi tagsággal elérte határait, az nagyon téved! Igaz, nehéz egy olyan országban hűvös kívülállással tekinteni az eseményekre, ahol minden második autón és házon nemzetiszín zászló lobog és minden első autó visszapillantó-tükrén nemzetiszín "zokni" illetve "bugyi" vagyis ráhúzható védő található. Nehéz egy olyan országban, ahol a futball EB idejére felfüggesztenek gyakorlatilag minden egyéb irányú témát, műsort, akciót és viccet (ráadásul a viccel amúgy sem állnak a helyzet magaslatán).
A fenti eseményekre mindenesetre kétféle reakció képzelhető el, a teljes dac és tagadás, illetve a teljes odaadás. A hétéves Marci, mily meglepő!, a legteljesebb mértékig, maximális fogékonysággal bonyolódott bele az őt körülvevő őrületbe és ennek több szintjét is bejárja.
Kezdő lökésnek elkezdte gyűjteni az egyik élelmiszerbolt-láncolat által kínált játékos-kártyákat. Első lépésként kettő és fél euróért bárki hozzájuthat egy nagyszerű műanyag albumhoz, amibe majd azokat a kártyákat gyűjtheti, amiből potom 10 Euro értékű vásárlása után egy, azaz egy darabot kap. A kártyákon természetesen a német válogatott méltán népszerű tagjai szerepelnek, az edzők és a kabalafigura. A legnagyobb játékosokról pedig, kis szerencsével, 3D-ben készült képet is össze lehet szedni - azaz, ahogy Marci mondaná drájdé.
Namármost, vannak figurák, akikből Dunát (vagy Majnát) lehet rekeszteni, ilyen pl. a méltán neves Grosskreuz nevű középpályás, és vannak, akikből oly nagy a hiány, hogy internetes feláruk az árverési portálokon megközelíti az öt eurót. A legnagyobb őrület az egészben, hogy az iskolában persze minden fiúnak van albuma, így a szünetekben, az udvaron hatalmas üzletelések, üzérkedések zajlanak, hol kedvező, hol kissé fájó kimenettel, sokszor az üzletfelek életkorától, azaz a korkülönbségüktől függően. Mártonról mindenesetre elmondható, hogy nem egy született kereskedő (bármily meglepő is ez), viszont fejlődőképes. Egyelőre még az olcsón venni, drágán eladni alapelvet nem teljesen tette magáévá, de az utóbbi időben már nem cserél el olyat, ami szívének nagyon kedves, olyanra, ami már megvan neki... A gyűjtőszenvedély további folyománya, hogy a lágyszívű szülők nem a 20%-kal olcsóbb földszinti diszkont egységben, hanem a játékban részt vevő első emeleti üzletben vásárolnak, némileg pluszban terhelve ezzel a családi költségvetést - bár Marci olvasatában a kártyákért nem kell fizetni, hiszen azokat ingyen adják. Szerencsére a napokban véget ért az akció, mindenki kedve szerint költheti a pénzét, mindenféle kötelezettség nélkül. Elkezdődött ugyan valamilyen fajta matrica-gyűjtési akció is azonos szereplőkkel, de szerencsére egyelőre nem tudjuk, hogy ehhez mely termékeket kell megvásárolni, mely boltokban, és ez talán jól is van így - erre a kis időre.
A mindent elsöprő szenvedély további tünete a napi harc az esti meccsnézésekért illetve a lelkes tippjáték és számolgatás. Márton egy egész délutánt töltött tippjeinek elhelyezésével, gyöngybetűkkel karmolászva, a szintén az albumhoz mellékelt, EB menetrend megfelelő rubrikáiba (már meg is érte a két és fél euró). Az adekvát tippek elhelyezése után Marci nagy lelkesedéssel nekiállt a negyeddöntő résztvevőit is ex-has / szimpátia alapján megnevezni, miszerint a "ruszlandiak" biztosan továbbjutnak majd, de a "kroátok" nem, és csak némi győzködés után volt hajlandó belátni, hogy az esetleges továbbjutókat leginkább a tippek alapján készített, hosszas számolgatás után lehet csak megjelölni, a győzelmek, vereségek, döntetlenek és gólkülönbségek alapján.
Mégis, minden felkészültségbeli hiányossága ellenére, vagy talán éppen ennek köszönhetően, Marci meglepő módon egészen sok eredményt, de legalább kimenetet jól tippelt, bár Csehország és Görögország továbbjutását még ő sem láthatta előre. Hogy Márton kit gondol a 2012-es EB dobogójának tetejére, azt fedje egyelőre jótékony homály...
A tippjátéknak persze megvan a maga hátránya is, lévén, hogy az ember néha szembekerül önnön magával. Nem könnyű eldönteni, hogy adott esetben minek drukkoljon a lelkes szurkoló, annak-e, hogy a kiválasztott csapat nyerjen, vagy annak-e, hogy a jól átgondolt és gondosan elhelyezett tippje találjon. Szörnyű dilemma, amelynek egyetlen feloldása, ha a német válogatott a pályán van.
Ennél már csak annak a szülőnek van nehezebb dolga, aki maga is tippelt, maga is szurkol valakinek, de nagyon szeretné, ha hétéves gyermeke kedvelt csapata nyerne, anélkül, hogy a nevezett gyermek a tippelős játék sikerélményétől megfosztassék - a csillagok elég ritka együttállása ez.

A csoportmeccsek után újabb totójáték következik. Hajrá Márton!

A vár, a tv-torony és egyéb magasságok

A kukásautón túl Bence másik mániája és egyben legkedvesebb épülettípusa a mindenféle vár, a különböző tv-tornyok, templomtornyok, világítótornyok, végső esetben a messze eső villanyoszlopok. Mindegy, csak magas legyen és nyúlánk - reméljük ez nem vetít előre semmit...

Nagy mázli, hogy Königsteinben és Frankfurt környékén mind várból, mind tv-toronyból megfelelő számú egyed áll rendelkezésre, így Bence kedvére élvezkedhet a kocsiban utazva. Szerencsére az iskolába vezető úton rendkívül jó rálátás esik a königstein-i várra, valamint egy ismeretlen székhelyű tv-toronyra, jobbra elől, a dombon. Ezen építmény a keresztségben a "másik tv-torony" nevet kapta, merthogy ez nem az eredeti, a fhankfuhti, ami nem mellesleg esténként ciklámen színben tündököl. Az autóban ülve, az iskola felé Bence minden két-házközben látni véli a kibukkanó várat, amit hangos "Ottaváj, ottaváj! Anya, ottaváj!" felkiáltásokkal jelez, egészen addig ismételve ezt, amíg meg nem kapja a kielégítő megerősítést, hogy "Igen, Bence, ott a vár!"... és ez a következő sarkon kezdődik újra.
Amennyiben Marci is az autóban ül, hazafelé legfőképpen, a játék még érdekesebb. Két lehetőség van, vagy minél gyorsabban kell mondani / kiabálni, hogy "Ottavá-ottavá-ottavá!" - ebben általában a hétéves felülkerekedik a háromévesen, a másik verzió, hogy aki rosszkor mondja, amikor nem is látszik a vár igazából - ez szinte minden esetben Bence - az sárga/piros/színes/fekete lapot kap Marcitól. Végső esetben kiesik az egész játékból: "Én pijos lap vagyok? Pijos lap?"

Másik Bence és Müller Majom a várban

Mint pár hónap megfeszített kutatómunka során kiderült, Bence a vár alatt kizárólag a magas tornyot érti, ezért a königstein-i várban tett számos, és nem kifejezetten ingyenes, látogatás alkalmával a várfalon sétálás, kilátás nézegetés, épületre felmászás, barlangba, alagútba bemászás nem elégíti ki, addig mondogatja, hogy "De menjünk a vájba!" amíg a belső udvaron álló toronyhoz nem ér - innentől aztán már jó, bent van a tutiban!
Amennyire fárasztó ugyanakkor ez a ragaszkodás a mindennapokban - például a tizenöt-perces útból tizenhárom percig hallgatni, amint Bence fejhangon visítva kommentálja a látottakat, mármint a várat és a tv-tornyot - annyira hasznos az utazások és hosszabb autóutak során. Lehet például versenyt rendezni, hogy az autópályán ki látja meg előbb a várat / templomtornyot / tv-tornyot - ez a móka akár 20 percig is működik, ami pont egyharmincada a Frankfurt-Budapest viszonylatnak. Ezenkívül a célállomáson nyomást lehet gyakorolni a gyerekre, miszerint, ha ezt meg azt csinálja / nem csinálja, akkor másnap megtekintjük a helyi várat (ez tetszőlegesen lehet rom, óratorony, bazilika, zsinagóga, egy nagyobb villa vagy egy díszesebb parlament épület, lényeg, hogy tornya legyen)

Május elseje

Jobb híján (Városliget, sör, kolbász) idén kénytelenek voltunk a május elsejei felvonulást Frankfurt City-ben abszolválni. Mivel errefelé, a Taunus régióban, óriási bicikliversennyel ünnepelnek a népek, aminek köszönhetően gyakorlatilag az egész környéket lezárják több-kevesebb időre, valamint az ügyből kifolyólag, hogy Márton régi vágya a hajókázás, a munka ünnepének méltó megemlékezése-képpen igénybe vettük a német tömegközlekedés több elemét. Első körben vonattal beutaztunk Frankfurt városába, majd metróval megközelítettük a belvárost és a hajókikötőt. A hajózás a Majnán talán valamivel kevésbé nevezhető izgalmas látványnak, mint mondjuk a Buda és Pest közötti szakasz a Dunán, ámde nem elhanyagolható látnivalók azért itt is akadnak, úgy-s-mint hidak, kikötők, daruk, egyéb hajók és vontatók, valamint felhőkarcolók. A gyerekeknek speciel tetszett. A fedélzeti búzasör meg nem volt rossz.

Szemben a belvárosban zajló szakszervezeti összeröffenéssel, ahol is Bence a spanyol-ajkú kommunista koncerttől, Márton a német punk zenekartól akadt ki. Épphogy elfogadták a német gasztro-szakszervezet héliumos lufijait, aztán hatalmas menekülésbe kezdtünk babakocsistul, majmostul, lufistul. Mondjuk, lett volna a négyesfogatból pár tag, akit érdekelt volna a német kommunizmus térnyerése a banki felhőkarcolók árnyékában, de majd legközelebb...
Ezek után nyugodtabb vizekre eveztünk, a bicikliverseny befutójánál a Régi Operaház előtt meglehetős népünnepély várta a hősöket. Lehetett kapura rúgni, gokartot vezetni, volt ingyen kulacs és tapsoló-lufi, valamint hatalmas felfújható integető-kéz. Ezt már jobban bevette a kiskorúak gyomra. Sört meg itt is adtak, bár a fellépők azért hagytak némi kívánnivalót maguk után, sehol nem voltak a dél-amerikai kommunista vendégművészekhez képest.
A bicikliverseny befutója viszont kifejezetten izgalmasra sikeredett, sajnálatos módon azonban az olasz versenyző nyert.
Végülis az évi rendes sörmennyiséget, népsűrűséget és május elsejei hőséget sikerült reprodukálni, egyedül a zsíros kolbász hiánya volt fájó, amit a méltán népszerű pizza gyorsétterem Cézár salátája sem tudott pótolni.

Kukásautó

Bence régóta különleges vonzalommal bír a kukásautók irányában.
A Kukásautó egy napja című, méltán híres, gyermekdoku-t naponta többször is meg tudja tekinteni, teljes figyelemmel követve és kommentálva az eseményeket. "Mit csinál a kukásbácsi?" "Hova megy a kukásautó?""Ajjaj, hol a kuka?" - és így tovább.
A család Königstein egész hulladékszállítási naptárát követi; hétfőn viszik el a szemetet Schneidhainból, az iskola körzetéből, minden második kedden ugyaninnen a sárga zsákokat, amibe a csomagolóanyagokat kell pakolni, a belvárosban kedden jár a begyűjtőkocsi, otthon csütörtökönként jön a kukásautó és minden második csütörtökön még a sárga zsákokat is elszállítják, tehát duplán jönnek, ráadásul havonta egyszer szerdán a papírt is viszik! Ezenkívül van néha zöldhulladék begyűjtés és lomtalanítás is.
Nagy mázli esetén el lehet csípni a schneidhain-i kukásautót 11 és fél 1 között, amikor Bence szokásos napi játszóterezését, majd iskolajáratát abszolválja. Különösen nagy szerencse, ha hazafelé lehet egy pár utcán át követni a szemétszállítókat, megtekinteni, hogy hogy emelik fel a kukákat és pattannak fel a fellépőkére. (Ilyenkor a Honda mögött araszoló autók vezetői nyilván erősen szitkozódnak, hogy ez a külföldi liba mér' nem kerüli már ki a kukásautót, mit ácsorog mögötte, ennél jobban félrehúzódni nem lehet???!!!) Ezen esetekben Márton a hátsó ülésről pikírt megjegyzéseket tesz, hogy minek kell állandóan a kukásautót nézni, mi abban az érdekes, mintha neki nem lennének mániái! De Bence nem zavartatja magát, rajong.
Az utcánkat érintő szemétszállítási napokon minden erőteljesebb motorhangra az ablakhoz rohanunk, hogy vajon..., illetve külön ünnep, ha sikerül autóval beragadni a kukásautó mögé, amely csak tolatva, sípolva fér be a zsákutcába és pont az ablak alatt áll meg a hátával. A legjobb szög! Ha pont ilyenkor tudunk elindulni valahova, garantáltan végigszedjük az egész utcát "együtt", néha gyalog is követve a szemétszállítást. Szüret!

lehet, hogy Bencéből hulladékgazdálkodási szakember lesz...

Ui: Köszönjük, van már kukásautónk, Lego-ból, Lego Duplo-ból utcaseprő géppel, Playmobilból szelektív szemétgyűjtővel és egyéb kínai kivitelben is. Van dvd-nk, könyveink és füzeteink és kukásbácsiaink, kukáink és seprűnk is.

Ez meg az Bencétől

Születésnapi kívánság
- Bentének isz születésznapja van!
- És mit szeretnél a születésnapodra, Bence?
- Boldog Karácsonyt!

Kis magyar nyelvtan
- Most menj oda Marcihoz és mondd neki, hogy bocsánat Marci, többet nem verekszem!
- Botánat, Majci. Anya nem vejekszik többet!