Május elseje

Jobb híján (Városliget, sör, kolbász) idén kénytelenek voltunk a május elsejei felvonulást Frankfurt City-ben abszolválni. Mivel errefelé, a Taunus régióban, óriási bicikliversennyel ünnepelnek a népek, aminek köszönhetően gyakorlatilag az egész környéket lezárják több-kevesebb időre, valamint az ügyből kifolyólag, hogy Márton régi vágya a hajókázás, a munka ünnepének méltó megemlékezése-képpen igénybe vettük a német tömegközlekedés több elemét. Első körben vonattal beutaztunk Frankfurt városába, majd metróval megközelítettük a belvárost és a hajókikötőt. A hajózás a Majnán talán valamivel kevésbé nevezhető izgalmas látványnak, mint mondjuk a Buda és Pest közötti szakasz a Dunán, ámde nem elhanyagolható látnivalók azért itt is akadnak, úgy-s-mint hidak, kikötők, daruk, egyéb hajók és vontatók, valamint felhőkarcolók. A gyerekeknek speciel tetszett. A fedélzeti búzasör meg nem volt rossz.

Szemben a belvárosban zajló szakszervezeti összeröffenéssel, ahol is Bence a spanyol-ajkú kommunista koncerttől, Márton a német punk zenekartól akadt ki. Épphogy elfogadták a német gasztro-szakszervezet héliumos lufijait, aztán hatalmas menekülésbe kezdtünk babakocsistul, majmostul, lufistul. Mondjuk, lett volna a négyesfogatból pár tag, akit érdekelt volna a német kommunizmus térnyerése a banki felhőkarcolók árnyékában, de majd legközelebb...
Ezek után nyugodtabb vizekre eveztünk, a bicikliverseny befutójánál a Régi Operaház előtt meglehetős népünnepély várta a hősöket. Lehetett kapura rúgni, gokartot vezetni, volt ingyen kulacs és tapsoló-lufi, valamint hatalmas felfújható integető-kéz. Ezt már jobban bevette a kiskorúak gyomra. Sört meg itt is adtak, bár a fellépők azért hagytak némi kívánnivalót maguk után, sehol nem voltak a dél-amerikai kommunista vendégművészekhez képest.
A bicikliverseny befutója viszont kifejezetten izgalmasra sikeredett, sajnálatos módon azonban az olasz versenyző nyert.
Végülis az évi rendes sörmennyiséget, népsűrűséget és május elsejei hőséget sikerült reprodukálni, egyedül a zsíros kolbász hiánya volt fájó, amit a méltán népszerű pizza gyorsétterem Cézár salátája sem tudott pótolni.

Márton a kétkerekűn

Tavaly, hosszas mérlegelés után, a Felnőttek Tanácsa úgy határozott, hogy Márton ráér tavasszal megtanulni kétkerekűzni ezzel a döntéssel sikeresen elodázva egy nagyobb falatnak tűnő feladatot. A határozatnak megfelelően aztán, gondos előkészítés és kutatómunka után Marci a születésnapjára megkapta első "igazi" kétkerekű biciklijét , ami azon melegében betárolódott a nagyszülők garázsába.
A tavasz közeledtével aztán kialakulni látszott az oktatási terv is, miszerint először roller, aztán kétkerekű pedál nélküli kisbicikli, majd kétkerekű pedálos kisbicikli, ezután jöhet az "igazi, nagyfiús" bringa.
A roller bejött, lassan le is válthatja a városnéző műanyag motort, kis helyen elfér, csomagtartóban, babakocsi aljában, praktikusan összecsukható és villog is. Egyedül az udvari "randalírozás" esetében tartja még magát a lábbalhajtós klasszikus.
Mint kiderült, a következő fázis, a kisbiciklin való tanulás legfőbb akadálya, hogy a kisbicikli a földszinti tárolóban lakik és ahhoz, hogy a pótkerekektől meg tudjon szabadulni vagy le kell vinni a szerszámokat (ki tudja milyet) vagy fel kell hozni a biciklit. Mindkettő nehéz ügy, nem beszélve a ház urának, a szerelés iránti affinitásáról.
Végül a múlt heti esős, szeles szombaton (mert mostanság ilyenek a szombatok), nagy lélegzetvétel után feljutott a kisbicikli élete csúcsára, a második emeletre, egyenesen az előszobába, és megkezdődött a kerékfosztás. Szerencsére még időben érkezett a segítség Pali papa személyében, így a kétkerekűsítés, bár közepesen indult, jól végződött. Olyannyira, hogy nem kicsit lelkes Márton azon "melegében" megtanult biciklizni, csak belső pulóverrel megakadályozható szél általi fagyási sérüléseket okozva a Nagypapának, aki egy ideig testmozgás-szerűen futott a bicikliző gyerek mellett, ám a nebuló, egy idő után sajnálatosan lehagyta mesterét. Ezután már csak induláskor kellett kicsit egyensúlyban tartani és kapacitálni Marcit, hogy Pomáz méltán népszerű millenniumi emlékművét ne csak jobbról balra, de balról jobbra is kerülgesse.
Másnap aztán Márton megtanult elindulni is a kisbiciklin és minden irányból minden irányba remekül kacsázik. Nem tartott tovább, mint a sífelvonózás elsajátítása.
Jöhet a nagybicikli, ami persze még mindig a nagyszülők garázsában van, még mindig pótkerekestül...