Karrier

Márton egyenes vonalú, egyértelműen felfelé ívelő színészi karrierje három évvel ezelőtt kezdődött, amikor mini-csoportos bölcsődés-óvodásként (gy.k. Pillangó csoport) a karácsonyi műsor során többedmagával kiállva az értő közönség elé (értsd szülők) nem énekelte el az idevonatkozó, több hétig tanult sorokat, ehelyett inkább megszeppenve hallgatta az óvónéniket, akik nem mellesleg nagyon kellemes hanggal bírnak. Természetesen már akkor is remekül állt ott, érezhetően tehetségesebben, mint a többi két-három éves.
Következő karácsonykor aztán, immár a Csibe-csoport oszlopos tagjaként a Pásztor 4 nem alábecsülendő szerepe osztódott Marcira, a színpad iránt mutatott nyilvánvaló affinitása hatására. Ezúttal nem a már-már kellemetlennek mondható péntek délutáni matiné-előadáson feltűnve, hanem méltó időpontban, a szombat délelőtti, külön a szülőknek rendezett karácsonyi ünnepélyen tündökölve. Önálló szövege ugyan nem nagyon volt, de a Pásztor 1,2 és 3-mal közösen előadott dalocska / vers egyértelmű sikert aratott. Nem beszélve a nagymama pásztorossá alakított kalapjáról és a fehér filc "szűrről".
Az ezt követő évben Márton, immár középső csoportosként Menyhárt király megformálására kapott lehetőséget, amely szerep során a három királyok közül elsőként (!) szólalt meg József Attila idevágó versszakát szavalva, különös átélésről téve tanúbizonyságot a "Segíts, édes Istenem" sor kapcsán. Gáspár és Boldizsár szerepkörében Barnus és Dani barátai tűntek fel az oldalán. Jelmeze ezúttal csillagokkal díszített kék köpeny és színes drágakövekkel ékített arany korona volt. Csak mellékesen említendő, hogy Marci az angol számolós versikében is az előkelő második megszólaló helyét kapta: "The second one said, bring me fest." - ezt a mondatot különben 43-szor ismételtettük el vele itthon, mire megértettük, hogy miről van szó.
Idén (mármint óvodai év idén), József megformálásával Márton karrierje csúcsára ért. A szatén gumis lepedőből varrt tökéletes barna kaftánt méltóan egészítette ki a korábban konyharuhaként funkcionáló közel-keleti stílusú fejkendő, a lepedőből maradt gumirögzítővel ékítve. A saját, különbejáratú angol versszakról már nem is beszélve...
Immár nagycsoportosként Marci főszerepet kapott a betlehemi játékok során, kiemelkedve ezzel kortársai közül, a helyzethez méltó komolysággal küldve nyugovóra a pásztorokat és megköszönve a három királyok szíves látogatását. Máriával az oldalán, kezét imára kulcsolva állát az ég felé emelve adott hálát Istennek, a kis Jézusért. A hatást némileg enyhítette / tompította, hogy - talán az új óvóbácsi hatására - a gyerekek a Kumbaya MyLord refrénű dallal zárták a karácsonyi műsort, amely dal során betanult gesztusok (ringatás, sírás, alvás, stb.) betanultságukban nem különböztek az imára utaló gesztusoktól.

Gyaníthatóan jövőre az iskolában a pásztortól kezdődik minden...

Mikulás

Kezd kis baj lenni ezzel a Mikulás-üggyel...
Ott kezdődik, hogy túl sok van belőle. Másfelől viszont, közelebbről is szemügyre véve őket, kísértetiesen hasonlítanak egyes ismerősökre.

Tekintsünk el egy pillanatra a plázák, hipermarketek, adventi vásárok és egyéb kereskedelmi intézmények ál-mikulásaitól, ezekről még egy ötéves számára is nyilvánvaló, hogy nem az igaziak, csak "Beöltözöttek".
De ott van az, akibe a lépcsőházban lehet belebotlani 5-én este, hazafelé jövet, amint éppen a szomszéd gyerekhez csönget be, és amely Mikulásnak volt annyi lélekjelenléte, hogy a földbegyökerezett lábú Mártontól megkérdezze, hogy jó volt-e. Marci jó volt, így biztosan nálunk is csönget mindjárt. De nem jött. - Nem jött, mert majd éjszaka jön, amikor senki sem látja, amikor mindenki alszik. Nem jött, mert túl sokáig maradt Kristóféknál és még máshova kellett mennie, mielőtt idejön. Nem jött, mert lehet, hogy mégsem ő az Igazi Mikulás... ez is csak egy "Beöltözött".
De aztán éjszaka tényleg itt járt, reggelre mindenki csizmája megtelt, még melléjük is kellett ajándékot tenni, mert nem fért beléjük minden, pláne nem Bence 21-es cipőjébe!

És akkor még mindig ott van az, aki az óvodába érkezett 6-án, a csendespihenő után, és aki minden gyerekről pontosan tudta, hogy hogy viselkedett, mit csinált. Csak kicsit lányos volt a hangja... "Szerintem az Ildiék (óvónéni) becsaptak minket, ez egy női Mikulás volt."
Végül 6-án este beállított a Télapó a Huszár utcába is. Csak hát kis híján a mamával együtt jött, a szakálla a szeméig be volt húzva, a hangja is ismerős volt és a szemüvege meg a botja olyan volt, mint a nagypapáé. "Szerintem ez a Dönci papa volt, az Igazi Mikulásnak nincs is szemüvege!"

És arról még szó sem esett, hogy Katula Balázs szerint egyáltalán nem is létezik a Mikulás, hanem a Püspök hozza az ajándékokat (bárki legyen is ő)!

Zűrös egy ügy ez!

Mi volt ma az oviban, Marci?

"Semmi."

(Ha nem számítjuk, hogy jött egy új óvóBÁCSI, aki csak angolul tud és nem mellesleg nigériai, tehát teljesen fekete bőrű...)

Bence (majdnem) mindent ért

...ezért lassan már vigyázni kell, bár hál'isten egyelőre visszamondani a hallottakat nem tudja (ezügyben Márton a veszélyforrás)

A kérdésre, hogy kér-e kekszet, Bence a megfelelő konyhaszekrényhez rohan és nyújtózkodik felfelé hangos Adde, adde felkiáltást hallatva. Ezután jön a megfelelő típusú keksz kiválasztása, van a sós téglalap alakú, a kézreálló piskóta-szerű és a kerek édes, ezek egyenkénti felmutatásával megállapítható, hogy Bébinek éppen melyikre fáj a foga, a nem megfelelő darabnál ugyanis erőteljesen rázza a fejét.

Arra a kérdésre, hogy joghurtot kér-e Bence a hűtőhöz rohan, majd a joghurt megszerzése után a kiskanalas fiók érintésével felmászik Márton gyerekszékére, hogy türelmesen megvárja a hadtáp érkezését.

Mindemellett Bébitől arra az összetettebb problémára is választ kaphatunk, hogy egyáltalán éhes-e. Amennyiben igen, határozott Mammammam hangoztatással az etetőszékhez rohan. (közlekedni ugyanis csak rohanva tud)

A "Gyere Bence, indulunk / kiszívjuk a orrodat / kicseréljük a pelenkádat / felvesszük a nadrágot, cipőt, pulcsit!" felszólításokra az Alany nagy tempóban az ellenkező irányba kezd haladni, esetenként nem-nem-nem felkiáltással nyomatékot adva véleményének, miközben igyekszik a lehető legkisebb zugba, legeldugottabb sarokba, legmegközelíthetetlenebb szék alá bebújni, természetesen egy kaján vigyor társaságában.

Az "Építsünk tornyot!" ajánlatra Bence a megfelelő játszószőnyeghez szalad és vadul gyűjtögetni kezdi a Montessouri torony darabjait, melyeket aztán egyesével a játszótárs orra alá dug (a szó legszorosabb értelmében).

Álmosságában Bébi a füle tövét vakargatja (ami nem tévesztendő össze a kezdődő középfülgyulladás hasonló tünetével) ilyenkor a "Gyere, menjünk aludni!" javaslatra a lépcső aljához rohan és megvárja míg a torlasz eltűnik és valaki felveszi, illetve kézen fogja.

Legfontosabb mégis mindig az a kérdés, hogy Marci hol van? A felvetésre Bence őrült tempóban megindul bátyja vélt vagy valós tartózkodási helye felé, miközben mutató ujját előrenyújtva kiabálja, hogy "Á BBá", ami Bencéül éppenséggel a Marci megfelelője.

Generációs mozgósítás

Recept haladóknak

Végy egy hosszú hétvégét valamely, Budapesttől nem túl messze eső kies vidéken, egy wellness szállodában, félpanzióval.
Szórd szét egyenletesen gyermekeidet a nagyszülők között és ígérd meg, hogy a vasárnapi futamra hazaérsz. - mozgósítás 1
Az utolsó napodat és éjszakádat (a kettőből!) rontsd el egy alapos hasmenéses vírusbetegséggel és rohanj haza reggeli és további fürdőzés nélkül.
Útközben hívd fel a nagyszülőket, hogy később mész a gyerekekért. Legjobb, ha a másfél évest még egy éjszakára távol tartod, szentül megígérve, hogy hétfőn reggel 9-ig odaérsz érte (amennyiben a nagyszülők vasárnap esti programmódosítása, némi mozgósítással megoldható - és megoldható)- mozgósítás 2
Intézd úgy, hogy a nagyszülők hozzák haza az ötévest, hogy el lehessen rohanni a patikába meg ropiért, háztartási kekszért. - mozgósítás 3
Mire a futam elkezdődik az ötéves is hazaér. Ahogy a nagymama kiteszi a lábát a lakásból kitör rajta is a kór, az ominózus ...
Azonnal telefonálj a másfél évest őrzőknek, hogy a bébi nem jöhet haza, mert járvány van, maradjon keddig. - mozgósítás 4
Szervezd meg, hogy hétfőn a nagymamák passzintsák össze programjaikat (mert soha nem érnek rá...), vigyázzanak a másfél évesre itt-ott, bárhol csak haza ne kerüljön - mozgósítás 5
A harmadik körnél, mikor láthatólag már semmi folyadék nem maradt a gyerekben, hívd fel a gyerekorvost vasárnap este (hála néked mobiltelefon), hogy akkor most mi legyen. - mozgósítás 6
Mikor kiderül, hogy nincs megfelelő gyógyszer otthon, jöhet a következő szint. A nagyszülőknél vendégeskedő nagybáty és nagynéni, ezen hétvégén másodszori, mozgósítása. Ez egy "gyorskör", vasárnap este egy-másfél óra alatt megjárható: doktornénihez a receptért - szentendrei ügyeletes patika - óbudai ügyeletes patika (mert Szentendrén sem lehet minden...) - Pomáz. - mozgósítás 7 (8,9,10)
Ha mindezzel megvagy, már csak magadnak kell összekalapálnod otthon a családot, néhány nagyobb ívű takarítás után, éjjelente félóránként három kortyot itatva a kiskorúval.

Jelenleg mindenki gyógyultnak néz ki, Bence is úgy tűnik megúszta ezúttal. A recept bevált. Köszönet a hozzávalóknak!

A denevér

Nyitány
Márton idén - hosszas tépelődés, gondolkodás és mérlegelés (v.ö. dilemma) után - úgy határozott, hogy az esedékes óvodai Halloween partira félelmetes denevérnek öltözik, a nem kevésbé félelmetes csontváz helyett. Döntésének mozgatórugója eleddig ismeretlen.

Miután a jelmez-munkacsoport mind pszichikailag, mind anatómiailag, mind olcsó fekete póló vásárlásilag felkészült a csontváz jelmez elkészítésére, Márton előállt a farbával, miszerint ebből most mégis inkább denevér kellene, hogy legyen. Nagy szerencse, hogy a Halloween ünnepkör alapszíne viszonylag egysíkú, jelesül fekete.
Hála néked internet, sikerült is ráakadni egy, a denevér-jelmez készítés rejtelmeit a nyilvánosság számára felfedő, amerikai kreatív kertvárosi anyukákat célzó honlapra, ahonnan még az óvoda által óhajtott, az ünnepkörhöz kapcsolódó, sütemény receptet is sikerült lehalászni.
A titok (a denevér alapjául szolgáló fekete pólón kívül) a fekete, kínai gyártmányú esernyőben rejlik (megengedve, hogy az amerikai háziasszonyok nem biztos, hogy kínai terméket használnak...) Ezenkívül már csak némi krepp papírra van szükség és egy vállalkozó szellemű nagymamára, aki a munkacsoport állandó tagjaként mindezt beszerzi.
Fontos még, hogy a krepp-papír álarcból több készüljön, mivel nevezett óvodai eseményeken különböző rendű és rangú balesetek tudnak történni, megfelelő álarc nélkül hagyva a denevért, ami pedig nyilvánvalóan megengedhetetlen.
A leveles tésztából készült csontalakú sütiket pedig érdemes előző héten barátaink házibuliján tesztelni. Mégse adhatunk akármit az óvodásoknak...

Dilemma

Mindenki, aki azt állítja, hogy az ötéves óvodásoknak könnyű az élete, szálljon mélyen magába és próbálja meg eldönteni, hogy az óvodai Halloween partira denevérnek avagy csontváznak öltözzön-e!
Ha ez sikerült, szembe lehet nézni a problémával, hogy mi legyen az esetben, ha a világbajnokság végéhez közeledvén, kedvenc Forma 1-es pilótánknak már MATEMATIKAI esélye sincs a világbajnoki cím megnyerésére. Önnön tükörképét szembeköpve (bár ez Bencére jellemző inkább) átáll-e az Ötéves Óvodás valamelyik világbajnok-esélyes, ámde eleddig ellenséges pilóta pártjára.
És ha ez sem lenne elég, kell-e és hogyan lehet palástolni, ha nevezett Ötéves Óvodásnak igencsak megtetszik egy méltán népszerű tévés tehetségkutató tizenegy éves "szopránja". Hogyan lehet elérni, hogy az ember fennmaradhasson legalább Anna daláig, ha az eredményhirdetést nem is várhatja meg, anélkül, hogy bevallaná, hogy miatta kell fennmaradni?!
Nem beszélve az egyik legsúlyosabb kérdésről, miszerint mi legyen akkor, ha az Ötéves Óvodás a vasárnapi meccsnézés közepette, nem ugyanannak a focicsapatnak drukkolna szíve szerint, akinek drága édesapja - teszemazt az emtékának, hanem annak a csapatnak, amelyik nyerésre áll, neadjisten a ferencvárosnak... (hozzátéve, hogy ezen felvetés erősen hipotetikus, ilyen a gyakorlatban sosem fordulhat elő)
Ráadásul a fent felsoroltak még csak a nagyobb kaliberű problémák. Az Ötéves Óvodás ezeken felül is kénytelen szembenézni rengeteg hétköznapinak tűnő, ám korántsem egyszerű dilemmával. Levegye-e például az óráját tornaórán, mikor Dani nem veszi le, holott nem biztos, hogy az óvónénik megengedik, hogy fent maradjon. És ha már egyszer leveszi, bevigye-e a csoportszobába a szekrényre, vagy feltegyük-e inkább az öltözőpolcra, mindkét esetben az elkavarodás fenyegető rémével szembenézve.

Legyen újra ötéves óvodás, akinek van mersze!