Breaking news - Bence és a csendespihenő

Csak erős idegzetűeknek

Ma délután M.Bence pomázi kiskorú hangos vinnyogással adta a világ tudtára, hogy elege volt az ágyban tartózkodásból.
A gyanútlan belépőt az ágy végében ácsorgó, a rácsba kapaszkodó kétségbeesett szerecsen gyerek várta. Arca barna, karjai barnák, lábai barnák, és ellentétben Bodri kutyával még az orra hegye is... - de nem a kellemes délutáni napsütésben sült le.
M.B. kiskorú valamilyen furmányos módon pihenés helyett, csendben leépítette magáról a pelenkát és a továbbiakban minden rendű és rangú termést egyenletes mértékben, jobb szobafestőket is túlszárnyaló alapossággal kente szét szűkebb környezetében - saját magán, a matracon, az ágyon, a rácsokon, a takarókon, a fejvédőn és a kis állatkákon, ezzel a tevékenységével az ukrán skanzen pottyantós mellékhelyiségeit megszégyenítő ájert idézve elő.
A gyerek lecsutakolása és a mű eltakarítása nem tartott tovább egy fél óránál, még néhány nagy levegős szünetet beiktatva sem - hála a XXI. századnak, köszönve a mosógép értő segítségét.
Reméljük minden tétel kibírja a minimum 60 fokot...

A szülőkről szóló hasonszőrű történetek közlését a szerkesztőség cenzúrázza!

Ki kinek a példaképe?

Bencének egészen biztosan Marci.

Az utolsó mozdulatig mindent utánoz.
Ha Marci vacsorázik, neki is harapnia kell valamit - mégpedig azonnal, lehetőleg Márton tányérjából egyenest. Ha Marci örül, Bence lelkesedik. Ha Marci a kanapén ugrál, Bence azonnal ott terem, hogy felküzdje magát a hónaljáig érő bútorra - annyi apró különbség van kettejük közt, hogy Bébi fejjel előre közlekedik lefelé is - ebben kicsit Micimackó a példaképe.
Ha Marci felmegy a lépcsőn, Bence a barikád túloldalán vinnyog. Ha Marci mesét néz, Bence lelkesen táncol a főcímre. Ha Márton a Forma 1-et rekonstruálja az autós szőnyegen, Bence azonnal ráveti magát a legértékesebb versenyzőre - ez talán az egyetlen, amit Marci tehernek érez példakép mivoltában.

Generációjának doyenjeként, Marci másoknak is példaképe lett a családban. Például a tizenöt hónapos Mateonak, Márton és Bence eleddig egyetlen unokatestvérének. Röpke itt-tartózkodása során Máté rögtön rájött, hogy Marci rengeteg minden érdekeset tud. Gyorsan mozog, hirtelen helyváltoztatásokra képes, remekül játszik a kockákkal és állva pisil a wc-be (!).
Aztán Márton ideiglenes távollétében Mateo-ból is példakép lett - volna, ha hagyja magát. Legalábbis Bence megpróbálta magáévá tenni. De Máté orvul kihasználva négy hónapnyi helyzeti előnyét, miszerint járni tud, folyton odébb ment, már-már elfutott. Bence mindent megpróbált, rácsimpaszkodott, belekapaszkodott a nadrágja szárába, tapsikolva lelkesedett, megkísérelte szó szerinte levenni a lábáról.. Mateo meg örült, hogy mehet, úgy tűnik még nincs teljesen tisztában a példakép lét felelősségének súlyával.

Marci esete már összetettebb.

Ő jobban el van látva példaképekkel. Ott van mindjárt Massa, akinek mostanában kicsit kopik a fénye, már-már halovány. Vagy ott van Atesz, a sítábori síoktató, vagy Ákos a teniszedző, aki Marcit professzornak szólítja és minden alkalommal megkérdezi tőle, hogy hol a foga. Fiatalabb kiadásban Jónásákos vagy Borsbence, akik már hat (!) évesek, illetve Dani, aki ugyan még nincs hat, de már látta a Csillagok háborúja összes részét - többször is.
Aztán persze a család. Apa, mert ha Marcinak nem is áll módjában mindig szót fogadni, M véleménye szent. - Apa biztos nagyon boldog lesz, hogy ilyen jól ment a tenisz. - Apa biztos nagyon fog örülni, hogy ilyen ügyesen viselkedtem. - Apa biztosan csodálkozni fog, hogy milyen szép új ütőm van. - Apa, te kinek bukkolsz? (drukkolsz) -Apa, te mit fogsz enni? - Apa, te mikor fekszel le?
Meg Pali papa, aki biztos tudja és majd segít és Dönci papa, aki biztos szeretne már focizni, társasozni, autózni, mert "már biztos hiányzom neki".
Meg Peti, aki biztos akarna dominózni, csak most alszik, most kel fel, most fekszik le, most dolgozik, most mit is csinál éppen?
Nehéz a példaképekkel...

Marci aranyköpései VI.

• Az a jó a repülőgépben, hogy az ember új barátokra tesz szert - mondta Marci a mögöttünk ülő kedvesen tolakodó, rém zűrös hatvanas hölgyekre
• Elhajtunk egy esküvői fogat mellett. "Nézd, Marci, itt viszik a menyasszonyt és a vőlegényt a fogaton!" - "Aha, biztos valami koncertre mennek"
• Gondolom nem alhatok ma az új teniszütőmmel...
• "Hol van az új teniszpálya?" - "Az Árpád-híd lábánál" - "Akkor gondolom majd vigyáznunk kell, hogy ne találjuk el a lábát..."
  
• Márton jobb sorsra érdemes hangyát próbál kimenteni a medencéből - későn. "Azt hiszem ez már nem él." - "Nem, valószínűleg nem." - Pedig biztos haza akart menni a családjához" - a szülők már épp a dráma enyhítésére készülnek, mikor Marci hozzáteszi - "Hát pedig, ez nem fog..."
• "Massa úgy jön föl, mint az olaj"
• "Aláástam magam..."
• "Bence, tudom, hogy most érdekeset reggelizek, de akkor sem kaphatsz belőle."
• "... meg azt is láttuk, amikor fejett a tehén, vagyis fejte a tejet a tehén ..."
  

Mérleg

avagy, Bence ma egyéves!

Ebben az életkorban már éppen ideje, hogy az ember számvetésbe fogjon. Tekintve, hogy Bence még nem tud beszélni, legalábbis nem értjük és írni még annyira sem - ez viszont biztos, végezzük el ezt a feladatot helyette.
Egy évvel ezelőtt Bence egy hirtelen döntésű császármetszés során látta meg a napvilágot a MÁV Kórház berkeiben. Ágyszomszédja egy arab kisfiú volt, Mohamed, sűrű fekete hajjal és négy nagy-testvérrel. Kivételesen ne ecseteljük e helyt a globalizáció ártalmait és előnyeit a következő generáció életének tükrében!

Egy év óta Bence rengeteg mindent megtanult és még mindig alig tart valahol...

Születésekor alapvető funkciókat tudott csak ellátni. Úgyis mint az input, output, alvás, csuklás, sírás. Azóta megtanult kiabálni, veszekedni, kérni, nevetni, mosolyogni, csócsálni, gagyogni. Rámutat arra, amit szeretne és küzd érte, mindenre lelkesen közli, hogy baba és megörül az érkező embereknek, újra és újra felfedezett tárgyaknak.
Megtanulta felemelni a fejét, megfordulni hasról hátra és hátról hasra, tud kúszni, már mászni is. Feláll, leül, felül, térdel, állva oldalaz.
Mindent kipakol, lepakol, ide rak, oda tesz és közben magyaráz szakadatlan.
Utál öltözni, pelenkát cserélni, utálja az ivó poharat, de szereti a cumisüveget, nem issza a vizet, csak almalével. Imád enni, de főleg inni, pancsolni, hangoskodni, zenélni, táncolni, kacagni.
A legnagyobb lelkesedést mégis az váltja ki belőle, ha Mártont nyúzhatja. A nyakába ugrik, gyömöszöli, harapdálná, ha lehetne, ráfekszik és diadalittas kiáltozásokat hallat mindehhez. Marci meg élvezi és közben látványosan szenved...
Már látszik, hogy erős az akarata, keresztülviszi amit elképzel, megrögzött szokásai vannak, amikből nem enged. Ugyanakkor nagyon barátságos, imádja a társaságot, kifejezetten kedves is tud lenni - bárkit az ujja köré csavar, ha úgy tartja kedve.

Összességében kijelenthetjük, hogy Bence teljesen üzemszerű egy évet tudhat maga mögött. Sok tanulással és még több tanulnivalóval.

Turizmus marketing

Sokakban felmerül a kérdés, hogy hogy lehet két kisgyerekkel utazni, ráadásul egy ötévessel, akinek már akarata van, határozott elképzelése és érdeklődési köre és nem lehet babakocsiban altatni. Mert a gyerek "szenved", ki van zökkentve, nem érzi magát komfortosan, unatkozik, nyűgös, ráadásul semmi nem érdekli, amit meg kellene nézni.
A válasz nem is olyan bonyolult, marketing kérdése az egész. Először is kell hozzá jó koncepció, másodszor megfelelő szöveg - ezt M minden körülmények között tudja hozni.

A repülés jól eladható, ez már az előbbiekből kiderült. A legkritikusabb pont ezután az első nap. Ilyenkor a "legolcsóbb" a legjobb elv alapján (mármint marketing szempontból) az itthonról gondosan kiválasztott élményparkok egyikét kell megcélozni. Ezzel aztán a nyaralás, mint tevékenység elfogadtatása megoldott, ráadásul a későbbiekben hivatkozási alapot is szolgáltathat, a "visszamegyünk, ha ezt meg azt megnéztük, megcsináltuk, láttuk, bejártuk". Külön szerencse, ha ez a bizonyos élménypark egyben úgynevezett Minimundus funkciót is ellát, tehát bizonyos híresnek mondott épületek, jellemzők kicsinyített mása megtekinthető - így a magunk megnyugtatására kijelenthetjük, hogy tulajdonképpen hasznos is volt a kirándulás.
Ezután jöhet a városnézés, kultúrprogram. Amennyiben személygépkocsival közelítettük meg a nyaralás helyszínét, legegyszerűbb, ha csomagolunk motort/rollert/kerékpárt/játék babakocsit, így a séta tulajdonképpen egy játszótér menettel egyenértékű, elfogadtatása szó szerint gyerekjáték. Nehézség, ha az említett közlekedési eszközöket nem áll módunkban magunkkal vinni - teszem azt repülővel megyünk. Ilyen esetben marad a kreatív marketing: A várak, kastélyok lakóinak, történetének kiszínezése (a gyerek úgysem érti az idegenvezetőt), szigorúan szellemektől és gonosz erőktől mentesen, amennyiben az idegen körülményekhez képest nyugodt éjszakára vágyunk... Templomok, vallások részletes ismertetése, különös tekintettel az istenre/istenekre és tetteikre, valamint a szent állatokra. Állatkertek és akváriumok rendszeres beiktatása. Borkóstolók kakaóval, pogácsával és kártyajátékkal való felturbósítása. Szélsőséges esetben a bizánci mozaikok rekonstrukciós múzeumának átminősítése óriás kirakós kiállítássá. A módszer működik, sőt, Márton a mai napig emlegeti a látottakat. Természetesen azért minden gyalogos városnézés után kötelezően jár a fagyi...
Ezek után már csak a beígért élmény park meglátogatása marad hátra az utolsó napon, de addigra úgyis elég a kövekből.

Bence egyelőre ennél még egyszerűbb eset, tulajdonképpen kizárólag az étkezések megfelelő időben történő biztosításáról kell gondoskodni - amúgy minden érdekli.

A Wizzair új arca(i)

Köszönhetően az elsőbbségi beszállásnak Bence jóelőre el tudta foglalni az Őt megillető helyet a repülőn, szigorúan a folyosó mellett. Apja ölében állva épphogy felérte az előtte lévő ülés támláját rákönyökölés céljából, innen aztán lelkes tapsikolással, pápázással és sikongatásokkal üdvözölte a beszálló tömegeket, nem elhanyagolható sikerre szert téve. Az utaskísérő hölgyek egy idő után fel is adták. Ezzel a fogadtatással nem tudták felvenni a versenyt, akármilyen bájosan mosolyogtak is.
Márton ezzel szemben az odaút előtt furcsán viselkedett, izgett-mozgott, nem bírt magával, semmi nem tetszett neki - később kiderült, hogy félt a repüléstől, pláne amikor megtudta, hogy még a füle is be fog dugulni. Aztán amikor arra is fény derült, hogy ez ellen gumicukorral és Donald kacsás Pez cukorkával remekül lehet védekezni megnyugodott kicsit. A gondosan az ablak mellé ültetett Marci felszálláskor véletlenül sem volt hajlandó kinézni, inkább a cukorkákkal játszott, számolta, hogy mennyit ehet még meg, hogy a leszálláshoz is maradjon. Aztán visszafelé, immár rutinos utazóként, lelkesen figyelte a fényeket, házakat, fákat, matchbox-nyi autókat. A turbulencia nem izgatta, csak a biztonsági öv ki- és becsatolása, folyamatosan fixírozta a öv bekapcsolását jelző fényeket.
Az út fénypontja természetesen a vacsora volt, Márton oda is és vissza is bepakolt egy-egy nagyobb adag sonkás-sajtos szendvicset némi narancslé társaságában, természetesen közben morzsákat vetve öccsének, aki minden jó falatért hálásan lengette karjait. Amúgy Bence bármeddig remekül tud utazni, amíg a babakeksz - almalé páros bírja. Az evés közti rövid szünetekben az előtte és a háta mögött ülő utasokkal barátkozik - a széksorok ideális helyszínei a kukucs játéknak. Amennyiben pedig az utastársak nem mutattak kellő érdeklődést, Márton kedvesen figyelmeztette őket, hogy az öccse hozzájuk beszél. Erre persze nem volt szükség a két idősebb hölgy esetében, akik a hazaúton mögöttünk ültek. Miután könnyű húsz perc alatt berendezkedtek ketten a három ülésen, ezzel megközelítőleg 50 másik utast feltartva, megtudták kis családunktól, hogy San Marino mégsem sziget, sőt tengerpartja sincsen, hogy Bence Bence és Marci Marci, hogy Marci középsős és Pomázon lakik, viszont Ürömre jár óvodába és igen, szeret oviba járni. Ezek után további rendkívül érdekes konverzáció következett, amelyből M minden tőle telhető trükkel igyekezett kivonni magát és amely során a hölgyek még néhány hasonlóan fontos információval gazdagodtak.
Mindenesetre Márton ebből a röpke félórás intermezzoból a következő konzekvenciát vonta le:
"Azért is jó repülni, mert az ember új barátokra tesz szert."
Hááát, igen...

Utazás repülővel

A kisgyerekkel repülésnek kevés látható előnye van, az egyik mégis, hogy míg balga türelmetlenek 20 Euro-ért váltják meg az örökkévalósággal felérő "priority boarding"-ot (értsd elsőbbséget élveznek a beszállásnál), addig a kisgyerekkel utazók automatikusan elsőbbséget élveznek. Ezzel az előnyök nem hosszú sora nagyjából le is zárult.

Addig azonban, míg az ember abba a kivételezett helyzetbe kerül, hogy beszállhat - elsőként - a repülőgépbe, hosszú út vezet. A repülőtérre kijutás nem nagy ügy, az ember bepakolja kis kocsijába a pár bőröndöt, hátizsákot, babakocsit, majd kimegy a reptérre. Itt a két gyerek és Felnőtt 1 kiszáll és fél órát sétafikál, uzsonnázik, nézelődik, telefonál mialatt Felnőtt 2 elviszi az autót a parkolóba, majd a csomagok zömével visszafuvaroztatja magát az indulási oldalra. Ekkor jön a check-in, lévén XXI. század, ez már interneten elintézve, pikk-pakk be lehet adni a bőröndöket, maximum húsz perc a sorbanállás - hiába nem mindenki internet-függő.

Ezután irány a biztonsági ellenőrzés - na, ez a gyerekkel repülés netovábbja. Tekintve, hogy mindent át kell világítani, kipakolni, feltenni, levenni és átmenni, ez a fázis alapos szervezést igényel. Vegyük Felnőtt 1-et, aki a két gyerekeket "intézi", azaz felteszi a szalagra a gyerek-súlyú hátizsákot (telepakolva szigorúan a legszükségesebbekkel), majd a gyerekről lefejtve a kisautóval teli kis hátizsákot, mindezt egyik kezével, míg a másikkal a bébit fogja és az ötévest terelgeti, és eközben még belekóstol a cumisüveg tartalmába, amitől nevezett Bébi meglehetősen zord hangulatba kerül - lévén ő nem kap belőle.

Eközben Felnőtt 2 lekapkodja magáról az összes fémet, eddigre persze már telefon és apró nincs a zsebében, így csak az öv és az óra marad, kipakolja a babakocsiból a takarót és az esővédő fóliát, a tálcába helyezi a család négy kabátját, kirámolja a notebook táskát, összecsukja a babakocsit, majd átvonul a kapun.

A kapu túloldalán villám pakolás együtt, egy kézben bébi, ötévest a falhoz támasztani, babakocsi kinyit, visszapakol, óra, öv, kistáska, nagytáska, notebook - és kész! Jöhet az elsőbbségi beszállás! (egy gyors pisilés, pelenkacsere után)

Repülés.

Kifelé aztán már semmi az egész, mindössze a két bőröndöt kell még hozzácsapni a csomagok sorához. A csomagolásnál otthon gondosan elvégzett kinek-hány-keze-van-ami-hány-csomagot/gyereket-bír-el számítás most jól jön. Jól jön akkor is, mikor kiderül, hogy lángelméjű olasz barátaink egy Alfa Romeo sportváltozattal lepték meg a deklaráltan két gyerekkel utazó négyfős kis csapatot. Mindenesetre este tízkor, egy órányi autóútra a szállástól, két gyerekkel az ember nem áll le autót cserélni - inkább küzd. Kb negyedórányi ki-be pakolászás, számolgatás, méricskélés után bent van a két bőrönd és az egy babakocsi az autóban, igaz a nagyobbik bőrönd a két gyerek közé szorul - mint utóbb kiderült nem is haszontalanul.

Külön köszönet a kedves hangú gps-es "hölgynek" a kiváló útbaigazításért, azért, hogy nem kellett egész Emilia Romagna-t végigbolyongani a szállásig.