Így tanul idegen nyelvet egy gyerek

Marci "énekelget" az utcán "Vihájsztdu, vihájsztdu, vihájsztdu..."

- Marci, tudod ez mit jelent?

- Tudom, azt, hogy "Hogy hívnak?"

- És honnan tudod?

- Az iskolában megkérdezték tőlem, kétszer mondtam, hogy "Ja", aztán rájöttem, hogy a nevemet kérdezik.

Einsulung

Egyes hangok szerint az óvodai ballagás kissé nevetséges és meglehetős túlzás, úgysem emlékszik majd a bizonyos óvodás semmire a későbbiekben. Ezek a hangok viszont nagy valószínűséggel még soha nem vettek részt egy rendes német beiskolázási ünnepségen.

Marci a Tütével, nem sokat ért

Tekintve, hogy Márton otthon még nem járt iskolába jár neki a beiskolázási ceremónián való részvétel, annak ellenére, hogy az osztálya már a második évet tapossa. Különben is a bizonyos ünnepségen az ő osztálytársai adták a műsort, így a nagyon kedves igazgatónő javaslatára Marci a leendő elsősökkel együtt iskolázódott be.

A beiskolázás egyik legfontosabb kelléke egy nagy varázsló-sapka szerű karton süveg (lánykori nevén Tüte), amit ajándékokkal kell megtölteni - régebben írószerekkel és iskolai kellékekkel, manapság inkább édességgel, apró meglepetésekkel. Nyilván volt idő, amikor a süvegek - miként a ballagási csokrok és lufik - normális méretet öltöttek - ezek az idők azonban elmúltak. A mai "tüték" gyermek-nagyságúak és díszesek, dinoszauruszok, kalózok és dartvéderek tarkítják őket. A lányka-tütékről nem is beszélve, melyek habosak, tüllösek és rózsaszínűek.

A második számú legfontosabb kellék az iskolatáska. Természetesen a frissiben "bevándorló" új gyerek nem rohangálhat egy akármilyen iskolatáskával, különös tekintettel Királykő/Königstein közönségére, így Márton iskolatáskája nemes egyszerűséggel a frappáns LouisVuitton becenevet kapta a pénztártól való távozás után. Amúgy nem eredeti bőrből van, de vannak rajta pókhálók és piros pókok, sötétben világító elemek, van hozzá eső-bugyi és hozzáillő tolltartó és tornazsák is. Ha egy vak báró meglátná...

Volt pár nap, amikor úgy tűnt, hogy a beiskolázási ünnepség első felét, az ökumenikus istentiszteletet a katolikus templomban el lehet sunnyogni, de aztán rövid 

úton kiderült, hogy igazából nem nagyon. Nem rábeszéléssel vagy erőszakkal, csak a puszta tényközléssel, hogy az nagyon fontos és remek dolog és akkor ott találkozunk. Így a szűkebb kiscsalád, szerencsére Bence értő társasága nélkül, felkerekedett egy keddi napon és minden jobb meggyőződése ellenére végighallgatta a ökumenikus istentiszteletet a katolikus templomban a lelkes német anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák, nagynénik, nagybácsik és egyéb rokonok körében. Volt szó tengerről, hajóról, boldogságról, nehézségről, Jézusról és a család erejéről. Amúgy lényegesen kevesebb ájtatossággal, mint arra előre számítani lehetett.

Az osztálytársak műsora

Ezek után a díszes társaság összes autóikkal átvonult az iskolába, ahol a beiskolázandókat felsőbb éves "patrónusaik" fogadták leendő osztályaik szimbólumaival (varázslósapka és kutya), majd a másodikos gyerekek énekben mondták el, hogy mi minden vár a leendő elsősökre az iskolában (ami jó), és ezt helyes, saját készítésű rajzokkal, poszterekkel illusztráltak. Ezek után az igazgatónő, aki maga is osztálytanító (!) bemutatta a tantestületet és a szülői munkaközösséget és egyletet (!) és igazán megfelelő rövidséggel köszöntötte a gyerekeket és szüleiket. És vége.

Márton az egész másfél-két órás procedúrát hősies türelemmel csinálta végig, különös tekintettel arra, hogy a) tulajdonképpen nem neki szólt, lévén ő már másodikos b) egy árva hangot nem értett az egészből.

A tüte amúgy azóta az édességraktár szinonimája lett, Hünyők minden vacsora után"tütézni" indulnak és tulajdonképpen ez lett Bence első német szava.

Ideiglenes külföldi tartózkodás

Mint köztudott, augusztus elsejei hatállyal Hünyők a kies németországi Königstein (Királykő!) városába tették át székhelyüket.
A költözés hosszasabb, bepakolás részét döntően az óvodában illetve a Balatonon vészelték át. Pár napra ugyanis Bence is a Happy House Gyermekközpont vendégszeretetét élvezte, ahova második otthonaként vonult be minden reggel és a csendespihenő előtti tiltakozást leszámítva üzemszerűen, öreg óvodásokat is megszégyenítően csinálta végig a napot, hogy aztán hazatérjen első számú otthonába, a növekvő számú dobozok és nem-szabadok világába. Marcit, aki már tisztában lehetne nagyjából egy költözés horderejével, mint ahogy nincs, meglehetősen hidegen hagyta a pakolás, egyszer kérdezte csak meg felháborodva, hogy "Most minek pakoltad el az összes játékomat?!" A magyarázatra miszerint a következő héten Németországba költözik a család lakonikusan csak annyit válaszolt: "Akkor nem állsz valami jól..."

A kiköltözés és kipakolás nagy részét Hünyők a nagyszülői szanatóriumban töltötték, ennek köszönhetően a pakolás hatékonysága jelentősen javult, így augusztus elsején egy háromnegyed részben kész lakásba érkeztek, ahol villany ugyan szórványosan volt csak, az ő szobáik viszont berendezve, játékostul várták őket a legkisebb kizökkentés reményében. 

Az első hét ügyintézéseinek középpontjában Márton iskolába íratása állt, ami némileg bonyolultabb ügy lett, mint az, a júniusi előkészítés során kinézett. A körzetes iskola ugyanis, egy bizonyos tartományi törvényre hivatkozva, miszerint Marci nem tud németül - ami különben egy nehezen tagadható tény - nem vette fel a gyermeket. Javasolt viszont heti kétszer háromnegyed óra nyelvtanfolyamot. Miután a gyermeküket versenylóként nevelő szülők ezt, a meglehetősen szociális, olvasni-tudó és a húszas számkörben minden irányban otthonosan mozgó energiabomba számára kissé kevésnek ítélték, a nagyon kedves német igazgató asszony eltanácsolta Mártont egy másik általános iskolába, mondván, hogy ott két év alatt végzik a gyerekek az elsős tananyagot, az majd biztosan jobb lesz. Nem beszélve arról, hogy a "probléma" így nem az övé - igaz, ezt nem mondta, csak gondolta. Az iskola jobbnak is tűnik. A bemutatkozó beszélgetés és az Alany néma részvétele alapján (értelmesen nézett) Marcit felvették a második osztályba - mármint az első osztály második évébe, így teljes jogú iskolapolgár lett, német-tudás ide vagy oda.
Bence mindeközben lelkesen ismerkedik az óváros sikátoros utcáival, üzleteivel és játszótereivel, nagy sikert aratva a Kurpark közönsége körében a kék-színű kisbabakocsival, illetve a narancssárga műanyag motor kerekeit a macskaköveket edzve. Az időjáráshoz alkalmazkodva már csak az elengedhetetlen védőfelszerelésre, a gumicsizmára és sárnadrágra kellene szert tenni.

Marci aranyköpései VII.

• Meg fogják nézni tüzesebben
• Nem vagyok fáradt, nem tudom miért kerekek a szemeim...
• "Erdő, erdő, erdő, karosszéki kerek erdő
• "Mi lesz az ebéd?" - "Ugyanaz, mint tegnap.... Nem jó?" - "De jó, csak tudod, hogy nem szoktam mosolyogni."
• Marci WII-zik a számítógép ellen: "Húú, én nem bírom tovább, nagyon elfáradtam. De szerintem ők is..." (mármint a gép által irányított ellenfél)
• Trambuli
• "Azért nem akarok az ovis bentalvós buliba menni, mert félek, hogy hiányozni fogok Bencének. 
• "Marci, sokszor eszedbe jut a németországi iskola?" - "Persze. Gyakorlatilag nem is tudok másra gondolni."

Mérleg II.

avagy, Bence kétéves, egészen pontosan, a körülmények végett azóta már 25 hónapos

A tavalyi mérleghez képest a helyzet nem változott alapjaiban, inkább csak szofisztikálódott (ezt a szójátékot most ne is csapjuk le), az egyes tulajdonság-jegyek erősödni látszanak, míg mások, újak, kialakulni kezdenek.
Bence fizikális fejlődése elsősorban gyorsaságában és energiatartalékainak jelentős megnövekedésében érhető tetten. Fáradhatatlanul tud két lábon ugrálni, rohanni, motorozni, esetenként toporzékolni. Feláll, leül, leguggol, térdel, mászik, felmászik, lecsúszik. A jól-ismert és  idevágó élsportolók kontra óvodások kísérlet bármely tagját simán lepipálja.
Gasztronómiai csúcsokra továbbra sem tör, a vízzel hígított almalé még mindig a sztár, igaz a cumisüvegről már leszokott, helyette ivókázik minden mennyiségben. Mostanában éppen bébiétel korszakát éli, semmilyen házilag készült trutyit nem hajlandó megenni, különös tekintettel a vegyes állagú étkekre. Mert ugye, az ember vagy rág (rántott húst, fasírtot, párizsit, virslit, krumplit, kiflit, pogácsát, túró rudit) vagy nyel (joghurtot, fagyit, bébiételt, passzírozott barackot, stb).
Kedvenc elfoglaltsága továbbra is Márton nyúzása, ezenkívül imád motorozni, futni, homokozni, futni, ugrálóvárban ugrálni, futni, autózni, motorozni, futni, virágot locsolni és persze szaladgálni. Vásárolni például utál, maximális szintideje 15 perc, ebben már van kiflivég, almalé, ropi. Esetenként filmnézés a vadonatúj mp5-ös lejátszón, amit Bence második születésnapjára kapott annak érdekében, hogy a család olykor vacsorához jusson, neadj'isten egy egyéb, mint élelmiszerboltba is beszabadulhasson. A várható 10 órás budapest-frankfurt-budapest viszonylatokról már nem is beszélve.
Bence akarata állandó és letörhetetlen, nemtetszését denevéreket meghazudtoló fejhangon elkövetett sikítással, toporzékolással és a keze ügyébe eső tárgyak földhöz csapkodásával fejezi ki. Érdektelenség esetén azonban ezekkel, a sikítás kivételével, felhagy.

Ezzel szemben rendkívül kreatívnak és kommunikatívnak tűnik - már amennyire ez egy kétéves korú esetében megállapítható. Önmagát A Babának aposztrofálva hosszas előadásokat tart vegyes összetételű közönség számára, bárki szembejövőnek bemutatja a család összes tagját: "ezamama, ezaanya, ezaá'bá, stb". Ez utóbbi megszólítás Marcit illeti, teljesen rejtélyes, de rendkívül következetes módon. Miután ezzel megvolt, Bence hosszasan elemzi, hogy kinek az autójával érkezett, ilyetén: "ezaapaninó, ezapapaninó". Az értekezés további része sajnos egyelőre homályos, amennyiben "bátá"-ról van benne szó, ez a cumit jelenti. Bébi kreativitása elsősorban játékok, illetve tevékenység-sorozatok kitalálásában, megvalósításában és megszervezésében nyilvánul meg, amit aztán korosztálytól függetlenül ismételtet mindenkivel: ide rohanunk - ezt odatesszük, azt felvesszük - oda rohanunk - azt letesszük, ezt megütögetjük - visszarohanunk miközben motorra pattanunk és újra kezdjük az egészet. Mindezt negyvenháromszor, ezt egyedül Márton bírja, negyvennél még Döncipapai is kidől.
Erős érdekérvényesítő képessége és határozott akarata mellett Bence még mindig mindenkit az ujja köré csavar pillanatok alatt. Mert hát ki tud ellenállni egy szőke fürtös, mosolygós kétévesnek aki a) tárt karokkal rohan felé és karba kéredzkedik, b) két rohanás között odadugja a fejét egy simogatásra, c) nagy komolyan elénk áll és értelmetlen halandzsanyelven hosszas magyarázatba fog, majd fontossága teljes tudatában intézkedni indul.

A fotók természetesen ismét Gabinak köszönhetők.

Lakásnézőben

A lakásnézés gyerekekkel még az "amatőrök" számára is rémálomnak tűnik - és ismerjük el, valóban tartogat kihívásokat. Különösen az esetben, ha a bizonyos nézendő lakások otthonunktól mintegy 1000 km-nyi távolságra találhatók, a tárgyalási nyelv a német és esetenként koreai családok lakják a megnézendő objektumokat. További nehézség, ha a jövendő lakás kiválasztására mindössze pár nap áll rendelkezésre, annyi helyet kell hát megnézni, amennyi a csövön kifér. (És a gyerekek "csöve" véges) Szerencse a rumliban, hogy a lakások Gabi jóvoltából elő-szelekción vettek részt, így a finisbe már csak hat szerencsés jutott. Gyerekjáték, úgymond!
Vegyük hát sorra e hatot, Hünyők sajátos szempontrendszere alapján:

Egyeske

Hatalmasak a terek, van hely rohangálni bőven, csak kissé sajnos dobog a linóleum, ezért halkan kell szaladni. Nagy előny még, hogy be lehet mászni az előszobai szekrénybe, bár a polcokra nem szabad felkapaszkodni.
Ketteske
Ketteske sajnálatos módon renoválás alatt van, így rengeteg a festékes vödör, vakoló kanál és drótháló. A rohangálás kizárt, hozzányúlni semmihez nem szabad, a teraszon sem lehet elég sokáig időzni. A kedves idősödő tulajdonos ugyan nagy gyerek barát, a kertben van hinta, homokozó homok nélkül, meg gyümölcsfa is, de az alkalom nem megfelelő ezek tesztelésére.
Hármaska
Ez már ebéd utánra esett, Hünyők az autóban hunytak, így több részletben végigrohanva ugyan, de így is viszonylag nyugodt körülmények között lehetett megtekinteni az amúgy rendkívül zsúfoltan berendezett lakást. Az alanyok nem is tudtak véleményt mondani, Márton szerint nem is hat, csak öt lakás-aspiráns volt.
Négyeske
Kis híja volt, hogy ez a ház is megússza Hünyők inspiciálását, de aztán mégis felébredtek az utolsó pillanatban, így volt alkalmuk megmászni az összes lépcsőket a pincétől a padlásig - szó szerint, hogy aztán a teraszról a zsebkendőnyi kertbe rohanjanak és vissza, és oda, és vissza. Hünyők egyértelműen ezen ingatlan mellett tették le a voksukat. Az objektum elhagyása így aztán nem lett zökkenőmentes.
Ötöske
A dráma tetőfoka. Lakóparki szűknek ható lakás, telezsúfolt szobák koreai házigazdákkal és relikviákkal, cipőlevétel az ajtó előtt a szintén nem túl tágas lépcsőházban. Bence mindent megnézne és megtapogatna, karban tekergeti magát, kiabál, Marci is mindenhova bekukkant, nem tud nem láb alatt lenni, de ő legalább mindent jól látott. Ilyen gyorsan öt ember még nem tekintett meg lakást!
Hatoska
Ez már másnap, nyugodtabbak a kedélyek, leszámítva, hogy az ügynök vagy negyed órát késik. A félórával előbb érkezés, hogy Bencét még lehessen fárasztani nem jön be, semmi kedve a lankákon motorozni. A terep babakocsival nem megközelíthető, a nappaliban viszont egészen jól lehet autókat tologatni a vadonatúj parkettán, lévén a lakás üres. Nadrágot mosni meg úgyis kell inkább előbb mint utóbb! Arra kell csak ügyelni, hogy Bence ne vizsgálja meg közelebbről a szoba közepére helyezett áramforrást és ne rohanjon bele teljes sebességgel a térelválasztó üvegajtókba.


Ennyi. Két nap, hat lakás. Egyeske nyert.

Iskolaválasztás

Pici aktuálpolitikai felhanggal

Marci szeptembertől iskolába megy. Nagyfiú. Az iskola kiválasztása nem könnyű feladat. Mindenkinek megvan a szempontja, hogy szerinte mi szerint válasszunk.

"Legfontosabb a tanítónéni!"

"Legfontosabb a környezet! Hogy legyen zöld is!"

"Legfontosabb, hogy közel legyen! Tudjon majd egyedül közlekedni! A közelben legyenek a barátai"

stb.

Az összes tanácsot megfontolva rájöttünk, hogy nekünk pedig tulajdonképpen mindegy...

...mindegy csak gyerekközpontú legyen és ne zárja ki teljesen a szülőket a gyerek iskolai életéből, kedves legyen a tanítónéni, de azért tudjon hatni a gyerekekre, ne legyen túl sok gyerek az osztályban, de ne is álljon az iskola a megszűnés szélén

...mindegy, csak lehetőleg ne a pomázi iskola legyen, de ne is túl messze, ne a Duna túloldalán és ne is Buda másik végén, hogy ne kelljen reggelente másfél órát állni a dugóban és előbb-utóbb tudjon egyedül közlekedni

...mindegy, csak viszonylag rendezettek legyenek a viszonyok, tiszta mosdókkal, ne adj' isten papírral, esetleg szappannal, talán egy-egy digitális táblával - iskolánként, de legalább mágnessel felszerelt táblával, hogy ne kelljen celluxozni kis papírkákat a táblára

...mindegy, csak nyitott iskola legyen, liberális, differenciált oktatással, projektalapú képzéssel, képességfejlesztéssel a középpontban, arányaiban megfelelő frontális óravezetéssel

...mindegy, csak érezze majd jól magát a gyerek, "éljen és ne az életre készüljön", szeressen iskolába járni, mert sokáig fog még

Hát olyan nagy kérés ez?!

UI: A sors fintora folytán Márton augusztusban egy vadidegen frankfurti állami Grundschule-ban kezdi meg tanulói pályafutását