2010. március 31., szerda
2010. március 26., péntek
Borkóstoló II.
avagy látogatás a Heimann vidámparkban
Nagyon fontos, hogy a gyerekek már zsenge ifjúságukban megszeressék a borkóstolás és a bortúra műfaját. A bort is megpróbálhatják megszeretni, de ez ráér. Márton például egy meglehetősen jó nevű és nem is túl olcsó vörös cuvée-re közölte fintorogva, hogy nem nagyon finom.
Az egyik legjobb módja mindenesetre a gyermekkori borkultúra fejlesztésnek egy, a Heimann pincében tett vizit, már akinek megadatik. Marcinak megadatott. A borüzemben tett látogatást úgy kezdte, hogy a Mikulásra erősen emlékeztető, nagyon kedves házigazda, Mártonnak csak per Zoli, már a bejáratnál felszólította, hogy álljon fel a kiskocsira, amit majd ő húz. És húzta. Ezek után Marci belemászott egy üres acéltartályba és ott trappolt körbe-körbe néha kikémlelve egy-egy kimenő vagy bejövő nyíláson. A pincében aztán a hordók között megkereste a rosszabb időkre elraktározott sonkákat, felállt a nagy forgóasztal közepére forogni, bebújt a nagy hordó mögötti titkos kamrába és megszámolta az összes fellelhető hordót.
A borkóstolás alatt leiskolázta a feleket Fekete Péterben és Verdás Melyik betű hiányzik a szóból? játékban és fél percenként megkérdezte, hogy mikor megyünk már vissza a pincébe.
Ebédre aztán megevett majd' fél kiló lókolbászt - azt nem tartotta senki szükségesnek, hogy ennek az eredetét hosszasan ecsetelje - aztán főfogásként elcsócsált egy kis bélszín-hamburgert, rokfort szószt nem kért rá, mert a sajtot nem szereti... Nehéz gyerekkora van, nna.
Lévén ebédidő, ezen a kóstoláson már a kisebbek is aktívabban részt tudtak venni, Miska jó érzékkel ráhajtott a háziasszonyra - nem kis sikereket elérve. Bence pedig tornaórát tartott az egybegyűlteknek, hangsúlyt fektetve a derék és hasizom tájékra (miszerint mindent ledobott a földre, ami a keze ügyébe került). Reméljük pár év múlva ők is részt vehetnek a pince-élménytúrán és nem lesz kifogásuk a lókolbász ellen sem.
Összességében senki nem állíthatja, hogy gyerek nem való bortúrára... a fent említettek legalábbis valók.
Nagyon fontos, hogy a gyerekek már zsenge ifjúságukban megszeressék a borkóstolás és a bortúra műfaját. A bort is megpróbálhatják megszeretni, de ez ráér. Márton például egy meglehetősen jó nevű és nem is túl olcsó vörös cuvée-re közölte fintorogva, hogy nem nagyon finom.
Az egyik legjobb módja mindenesetre a gyermekkori borkultúra fejlesztésnek egy, a Heimann pincében tett vizit, már akinek megadatik. Marcinak megadatott. A borüzemben tett látogatást úgy kezdte, hogy a Mikulásra erősen emlékeztető, nagyon kedves házigazda, Mártonnak csak per Zoli, már a bejáratnál felszólította, hogy álljon fel a kiskocsira, amit majd ő húz. És húzta. Ezek után Marci belemászott egy üres acéltartályba és ott trappolt körbe-körbe néha kikémlelve egy-egy kimenő vagy bejövő nyíláson. A pincében aztán a hordók között megkereste a rosszabb időkre elraktározott sonkákat, felállt a nagy forgóasztal közepére forogni, bebújt a nagy hordó mögötti titkos kamrába és megszámolta az összes fellelhető hordót.
A borkóstolás alatt leiskolázta a feleket Fekete Péterben és Verdás Melyik betű hiányzik a szóból? játékban és fél percenként megkérdezte, hogy mikor megyünk már vissza a pincébe.
Ebédre aztán megevett majd' fél kiló lókolbászt - azt nem tartotta senki szükségesnek, hogy ennek az eredetét hosszasan ecsetelje - aztán főfogásként elcsócsált egy kis bélszín-hamburgert, rokfort szószt nem kért rá, mert a sajtot nem szereti... Nehéz gyerekkora van, nna.
Lévén ebédidő, ezen a kóstoláson már a kisebbek is aktívabban részt tudtak venni, Miska jó érzékkel ráhajtott a háziasszonyra - nem kis sikereket elérve. Bence pedig tornaórát tartott az egybegyűlteknek, hangsúlyt fektetve a derék és hasizom tájékra (miszerint mindent ledobott a földre, ami a keze ügyébe került). Reméljük pár év múlva ők is részt vehetnek a pince-élménytúrán és nem lesz kifogásuk a lókolbász ellen sem.
Összességében senki nem állíthatja, hogy gyerek nem való bortúrára... a fent említettek legalábbis valók.
2010. március 24., szerda
Borkóstoló I.
Komoly társadalmi kérdés, hogy a kisgyerekes szülőknek van-e joga borkóstoláson részt venni. Tegyük fel, hogy lehetősége van.
Szerintünk joga is, a másik, a múlt hétvégi borkóstoláson szintén részt vevő, megközelítőleg harminc huszonéves véleménye itt most nem számít.
Tény, hogy a kisgyerekes szülők közül általában az egyik nem iszik - jelen esetben az anya. Tény továbbá, hogy a másik szülő is igyekszik a lehetőségekhez mérten keveset inni - jelesül az apa. A borásznak így már biztosan megéri. Tény továbbá, hogy a gyerekek általában felforgatnak egy ilyen eseményt - de nem Márton és Bence, na és persze Miska.
A négyhónapos Mihályról gyorsan kiderült, hogy ő igazából egy nyári borkóstoló, mert korrektül elaludt odafelé a kenguruban, de mivel hatszáz réteg ruha volt rajta, így inkább először kint-, majd végül távolmaradt az eseménytől. Így persze egy anyukával máris kevesebb vett részt az ominózus borkóstoláson. Rutinos Bence csak addig aludt, amíg a huszonévesek utolsóként szállingózó tagjai, röpke egy órás késéssel befutottak. Ez alatt az idő alatt Márton nagy lelkesedéssel megivott egy forró csokit, a rozéból nem kért. Mire a borkóstoló elkezdődött a kakaó is elfogyott, Bence is felébredt, Miska is hazaért. Kezdődhetett a móka. A röpke másfél órás borbemutató alatt Bébi kiválóan elücsörgött apja ölében, csörgette a csörgetnivalókat, rágta a rágnivalókat és elcsipegette a borkorcsolyának szánt pogácsa neki vetett morzsáit (mert glutént, ugye még nem eszik). Marci ezalatt meghallgatta Pom-pom meséit, benyomott egy kosár pogácsát, mert ő eszik glutént, nem is olyan röpke látogatást tett a női mosdóban (ezzel egy vörösbor megkóstolásától megkímélve anyukáját), majd mindenkit megvert Fekete Péterben. A huszonéves társaságban sajnos kevés volt a hölgyvendég, így a Bence - M párosnak csak hármat sikerült befűznie az este folyamán, a vendéglátó csodálatát viszont mindkét gyerek bezsebelte - asszem ilyet még ő sem lőtt.
Szerintünk joga is, a másik, a múlt hétvégi borkóstoláson szintén részt vevő, megközelítőleg harminc huszonéves véleménye itt most nem számít.
Tény, hogy a kisgyerekes szülők közül általában az egyik nem iszik - jelen esetben az anya. Tény továbbá, hogy a másik szülő is igyekszik a lehetőségekhez mérten keveset inni - jelesül az apa. A borásznak így már biztosan megéri. Tény továbbá, hogy a gyerekek általában felforgatnak egy ilyen eseményt - de nem Márton és Bence, na és persze Miska.
A négyhónapos Mihályról gyorsan kiderült, hogy ő igazából egy nyári borkóstoló, mert korrektül elaludt odafelé a kenguruban, de mivel hatszáz réteg ruha volt rajta, így inkább először kint-, majd végül távolmaradt az eseménytől. Így persze egy anyukával máris kevesebb vett részt az ominózus borkóstoláson. Rutinos Bence csak addig aludt, amíg a huszonévesek utolsóként szállingózó tagjai, röpke egy órás késéssel befutottak. Ez alatt az idő alatt Márton nagy lelkesedéssel megivott egy forró csokit, a rozéból nem kért. Mire a borkóstoló elkezdődött a kakaó is elfogyott, Bence is felébredt, Miska is hazaért. Kezdődhetett a móka. A röpke másfél órás borbemutató alatt Bébi kiválóan elücsörgött apja ölében, csörgette a csörgetnivalókat, rágta a rágnivalókat és elcsipegette a borkorcsolyának szánt pogácsa neki vetett morzsáit (mert glutént, ugye még nem eszik). Marci ezalatt meghallgatta Pom-pom meséit, benyomott egy kosár pogácsát, mert ő eszik glutént, nem is olyan röpke látogatást tett a női mosdóban (ezzel egy vörösbor megkóstolásától megkímélve anyukáját), majd mindenkit megvert Fekete Péterben. A huszonéves társaságban sajnos kevés volt a hölgyvendég, így a Bence - M párosnak csak hármat sikerült befűznie az este folyamán, a vendéglátó csodálatát viszont mindkét gyerek bezsebelte - asszem ilyet még ő sem lőtt.
2010. március 22., hétfő
Bence tanulmányai 4
Hát négykézláb még mindig nem mászik, és felülni sem tud, fejlődésnek nem látványos, de annál szórakoztatóbb Bence legújabb pár mutatványa.
A felülés helyett úgy tűnik inkább a felállást fogja választani - mégiscsak akkor a legmagasabb (kb. 72 cm). Ezt egyelőre a lépcsőnél gyakorolja - hol máshol?! Felkapaszkodik az első fokra a két kezével, majd puszta karizomból felhúzódzkodik, maga alá húzza a hasát és a lábát, hogy fel tudjon térdelni. Amikor ez megvan térdből kinyomja a popsiját, miközben immár előrehajolva továbbra is az első lépcsőfokot szorítja. Ennek az attrakciónak háromféle kimenetele lehetséges - szülői szemmel egyik sem ideális.
1. Kicsúszik a lába hátrafelé, így visszazuhan térdre, majd hasra.
2. Törzsből kicsit elfordul, így popsira huppan - ez a legkisebb rossz, de nagyon meglepődik.
3. Törzsből nagyon elfordul, így elveszíti az egyensúlyát (lévén farnehéz) és hanyatt esik a lépcsőre, majd innen a földre - ez elég nagyot koppan.
A lépcső nagy előnye, hogy szőnyeg borítású, nagy hátránya, hogy körív alakú, ezért az elkerítéséhez, úgy tűnik, mégiscsak szükség lesz a kör négyszögesítésére.
Az elmúlt pár hétben Bence a kúszás tudományát is tökélyre fejlesztette, ha felveszik a légióba, biztosan felderítő lesz, mert olyan gyors, hogy észre sem lehet venni és egyik pillanatról a másikra már a szoba / sivatag másik felén van. Kicsit félő csak, hogy az "ellen" mégis felfedezi majd, mikor időnként megáll (hason fekve) egyik kezét a magasba emeli, utánanéz és hangosan magyarázni kezd. Bábábábá. Ha meg nem figyelnek rá, akkor még hangosabban elismétli. A szókincse ugyan még hagy némi kívánnivalót maga után, de az intonációja már lenyűgöző. Tud haragosan, éhesen, jókedvűen, kedvesen, vitatkozva, elkeseredetten bábábázni, ahogy a szituáció éppen megkívánja. Néha hangosan rákiabál az éppen beszélgető felekre, hogy BÁBÁBÁ vagy az etetőszékben ülve a kanállal püföli az asztalt és perlekedik. Jobb nem belegondolni, hogy ezt mind a felnőttektől lesi el, akkor tényleg szégyellhetjük magunkat...
Legszórakoztatóbb mégis Bébi humora. Saját poénjain is hatalmasakat tud kacagni (bábábábá), de a legjobb vicceket persze Marci szállítja. A felnőtt szem számára láthatatlan poénok sora hatalmas, gurgulázó nevető rohamokat eredményeznek - mindkét fél részéről. Fekszenek hason egymással szemben és majd szétveti őket a jókedv. Mert a nevetés nevetést generál, most már ez is biztos.
A felülés helyett úgy tűnik inkább a felállást fogja választani - mégiscsak akkor a legmagasabb (kb. 72 cm). Ezt egyelőre a lépcsőnél gyakorolja - hol máshol?! Felkapaszkodik az első fokra a két kezével, majd puszta karizomból felhúzódzkodik, maga alá húzza a hasát és a lábát, hogy fel tudjon térdelni. Amikor ez megvan térdből kinyomja a popsiját, miközben immár előrehajolva továbbra is az első lépcsőfokot szorítja. Ennek az attrakciónak háromféle kimenetele lehetséges - szülői szemmel egyik sem ideális.
1. Kicsúszik a lába hátrafelé, így visszazuhan térdre, majd hasra.
2. Törzsből kicsit elfordul, így popsira huppan - ez a legkisebb rossz, de nagyon meglepődik.
3. Törzsből nagyon elfordul, így elveszíti az egyensúlyát (lévén farnehéz) és hanyatt esik a lépcsőre, majd innen a földre - ez elég nagyot koppan.
A lépcső nagy előnye, hogy szőnyeg borítású, nagy hátránya, hogy körív alakú, ezért az elkerítéséhez, úgy tűnik, mégiscsak szükség lesz a kör négyszögesítésére.
Az elmúlt pár hétben Bence a kúszás tudományát is tökélyre fejlesztette, ha felveszik a légióba, biztosan felderítő lesz, mert olyan gyors, hogy észre sem lehet venni és egyik pillanatról a másikra már a szoba / sivatag másik felén van. Kicsit félő csak, hogy az "ellen" mégis felfedezi majd, mikor időnként megáll (hason fekve) egyik kezét a magasba emeli, utánanéz és hangosan magyarázni kezd. Bábábábá. Ha meg nem figyelnek rá, akkor még hangosabban elismétli. A szókincse ugyan még hagy némi kívánnivalót maga után, de az intonációja már lenyűgöző. Tud haragosan, éhesen, jókedvűen, kedvesen, vitatkozva, elkeseredetten bábábázni, ahogy a szituáció éppen megkívánja. Néha hangosan rákiabál az éppen beszélgető felekre, hogy BÁBÁBÁ vagy az etetőszékben ülve a kanállal püföli az asztalt és perlekedik. Jobb nem belegondolni, hogy ezt mind a felnőttektől lesi el, akkor tényleg szégyellhetjük magunkat...
Legszórakoztatóbb mégis Bébi humora. Saját poénjain is hatalmasakat tud kacagni (bábábábá), de a legjobb vicceket persze Marci szállítja. A felnőtt szem számára láthatatlan poénok sora hatalmas, gurgulázó nevető rohamokat eredményeznek - mindkét fél részéről. Fekszenek hason egymással szemben és majd szétveti őket a jókedv. Mert a nevetés nevetést generál, most már ez is biztos.
2010. március 15., hétfő
Marci aranyköpései V.
- Már 100 éve pihen... vagy 1000... vagy fekvő nyolc
- "Marci, te szereted a görög konyhát?" - "Nem, én az ételeket szeretem"
- Bence beborult kissé.
- Követsz, mint a borravaló
- Ez nyilván nettó 20
- "Hogyhogy ma rántott húsit csináltatok ebédre? Azért, mert a tegnapi ebéd nem volt megfelelő a számomra?"
- "Semmi, csak a tévének válaszoltam. Kérdeztek valamit."
- Bemaradt egy kivesző.
- "Bence most meg a függönyre ment rá. Én mondom neked, ez katasztrófa"
- "Szerintem nem esik a hó, de hidegni hideg van."
- "Bence egyre inkább azt a játékot fogja akarni, amivel te játszol" - "Hát, lehet, hogy én azt nem fogom szeretni"
- - "Anya, áramszünet van" - "Miből gondolod?"- "Nem működik a hotwheels-em" - "De az elemmel működik." - "Akkor elemszünet van"
2010. március 13., szombat
Síelés III.
Az önfeláldozó szülők
- Síelés, felvonózás Mártonnal
Nagy kérdés, hogy hogy lehet a legügyesebben megoldani a kabinos felvonóba való be és kiszállást, ha az ember egy ötévessel síel együtt. Adva van, ugye az ötéves síbakancsban, ami nem könnyíti meg a mozgását. Van ezenkívül az embernél egy hátizsák - csak a legszükségesebbekkel, egy pár felnőtt léc, egy pár gyerekléc, egy pár felnőtt bot, esetleg még egy pár gyerek bot is.
A feladat, úgy beszállni a tolakodó tömeg közepette a mozgó kabinba, hogy a léc a helyére kerüljön kívül, a gyerek ne essen hasra -belül, és lehetőleg ugyanabba a kabinba szálljon, amibe a szülő.
Barnabás apukával ezt egyszer majdnem sikerült elvétenünk. Izgalmasnak indult, de inkább fellöktünk három hollandot, hat magyart és négy szlovákot és beugrottunk a két gyerek mellé, akik anélkül szálltak be a liftbe, hogy erre utasítást kaptak volna - pedig ez már a negyedik napon volt.
Kis családi csúcsunk mégis a két ötéves, egy bébi, egy babakocsi, egy felnőtt léc, két gyerek léc, egy pár bot, két hátizsákból álló kis kompánia volt, amikor Barnus nem várta meg a szüleit, hanem "beugrott" a kabinba hozzánk.
- Síoktatás
Az egyik legnagyobb nehézség a gyerek síelni taníttatása okán, amikor nevezett gyereknek abszolút nem akaródzik síelni, inkább sírdogál helyette és a szülő anorákját szorongatja. Szerencsére Mártonnál ez csupán a legelső nap fordult elő, amikor is meglehetősen szőrös szívű szülei otthagyták az oktatóra mind a gyereket, mind a problémát. - Azóta Marcit le se lehet szedni a lécről.
- Ebédidő
Az ebédidő nem egyszerűen megugorható feladat elé állítja a síelő és nem síelő szülőket. Az ebédeltetés jó időben nem vészes, ha az ember ott tudja hagyni a bukósisakosokat egy padon, amíg a teli tálcával síbakancsban kiegyensúlyoz az önkiszolgáló étteremből.
Nehézség a rossz idő, ilyenkor ugyanis nemigen akad ülőhely, így a tálca-egyensúlyozás mellé a síbakancsos gyerekterelés gyakorlata is megjelenik.
A legneuralgikusabb pont mégis talán a kötelezően választható pisiltetés (és egyebek). Közhely a női és a férfi mosdó előtt álló sorokat összehasonlítgatni - ezért ettől most el is tekinthetünk. Figyelemre méltó viszont a síbakancsban, anorákban, harisnyában, bukósisakkal, kesztyűkkel, sállal, hátizsákkal küzdő szülő esete. A leghidegebb órákban is kellemesen izzasztó a feladat.
- Bence altatása
Napközben ez a nem kis feladat döntően M-re hárult, aki hősiesen küzdött hegyen át, völgyön át, hütték teraszán pékségeken innen és túl, több-kevesebb sikerrel.
- Két gyerek, négy gyerek
Vannak előnyei, ha az ember az óvodával megy síelni. Például, hogy a reggeli, délutáni szórakoztatás megoldott. Az ötéveseket nem töri le nagyon a 4-5 órás intenzív síelés. Gond nélkül tudnak őrjöngeni az összenyitható apartmanban még vagy este kilencig. Természetesen a két és fél éves Bogi és a nyolc hónapos Bence támogató sikoltozása, rikoltozása közepette.
Azért persze volt síelés, pasziánsz, olvasgatás, napozás, és késői ebédek, mert hamár a gyerek úgyis síóvodában van... legalábbis az egyik.
- Síelés, felvonózás Mártonnal
Nagy kérdés, hogy hogy lehet a legügyesebben megoldani a kabinos felvonóba való be és kiszállást, ha az ember egy ötévessel síel együtt. Adva van, ugye az ötéves síbakancsban, ami nem könnyíti meg a mozgását. Van ezenkívül az embernél egy hátizsák - csak a legszükségesebbekkel, egy pár felnőtt léc, egy pár gyerekléc, egy pár felnőtt bot, esetleg még egy pár gyerek bot is.
A feladat, úgy beszállni a tolakodó tömeg közepette a mozgó kabinba, hogy a léc a helyére kerüljön kívül, a gyerek ne essen hasra -belül, és lehetőleg ugyanabba a kabinba szálljon, amibe a szülő.
Barnabás apukával ezt egyszer majdnem sikerült elvétenünk. Izgalmasnak indult, de inkább fellöktünk három hollandot, hat magyart és négy szlovákot és beugrottunk a két gyerek mellé, akik anélkül szálltak be a liftbe, hogy erre utasítást kaptak volna - pedig ez már a negyedik napon volt.
Kis családi csúcsunk mégis a két ötéves, egy bébi, egy babakocsi, egy felnőtt léc, két gyerek léc, egy pár bot, két hátizsákból álló kis kompánia volt, amikor Barnus nem várta meg a szüleit, hanem "beugrott" a kabinba hozzánk.
- Síoktatás
Az egyik legnagyobb nehézség a gyerek síelni taníttatása okán, amikor nevezett gyereknek abszolút nem akaródzik síelni, inkább sírdogál helyette és a szülő anorákját szorongatja. Szerencsére Mártonnál ez csupán a legelső nap fordult elő, amikor is meglehetősen szőrös szívű szülei otthagyták az oktatóra mind a gyereket, mind a problémát. - Azóta Marcit le se lehet szedni a lécről.
- Ebédidő
Az ebédidő nem egyszerűen megugorható feladat elé állítja a síelő és nem síelő szülőket. Az ebédeltetés jó időben nem vészes, ha az ember ott tudja hagyni a bukósisakosokat egy padon, amíg a teli tálcával síbakancsban kiegyensúlyoz az önkiszolgáló étteremből.
Nehézség a rossz idő, ilyenkor ugyanis nemigen akad ülőhely, így a tálca-egyensúlyozás mellé a síbakancsos gyerekterelés gyakorlata is megjelenik.
A legneuralgikusabb pont mégis talán a kötelezően választható pisiltetés (és egyebek). Közhely a női és a férfi mosdó előtt álló sorokat összehasonlítgatni - ezért ettől most el is tekinthetünk. Figyelemre méltó viszont a síbakancsban, anorákban, harisnyában, bukósisakkal, kesztyűkkel, sállal, hátizsákkal küzdő szülő esete. A leghidegebb órákban is kellemesen izzasztó a feladat.
- Bence altatása
Napközben ez a nem kis feladat döntően M-re hárult, aki hősiesen küzdött hegyen át, völgyön át, hütték teraszán pékségeken innen és túl, több-kevesebb sikerrel.
- Két gyerek, négy gyerek
Vannak előnyei, ha az ember az óvodával megy síelni. Például, hogy a reggeli, délutáni szórakoztatás megoldott. Az ötéveseket nem töri le nagyon a 4-5 órás intenzív síelés. Gond nélkül tudnak őrjöngeni az összenyitható apartmanban még vagy este kilencig. Természetesen a két és fél éves Bogi és a nyolc hónapos Bence támogató sikoltozása, rikoltozása közepette.
Azért persze volt síelés, pasziánsz, olvasgatás, napozás, és késői ebédek, mert hamár a gyerek úgyis síóvodában van... legalábbis az egyik.
2010. március 12., péntek
Síelés II.
Bence, a hütte bajnok
A hüttézést sem lehet elég korán kezdeni. Van aki forralt borozik, van aki rántott húst eszik és van, aki tápszert, esetleg anyatejet fogyaszt. Bence ez utóbbi körhöz tartozik, egészen pontosan ahhoz a körhöz, aki egy bizonyos hőfokú langyos tápszerre esküszik - ha nincs más.
A hüttézés ugyanakkor kevés számú, de meglehetősen jelentős hátránnyal is bír, miszerint rengetegen vannak, nagy bakancsokkal dobognak a fapadlón és rémes zene üvölt. Ezért Bence csak abban az esetben volt hajlandó hüttézni, amikor levonult a nagy ebédidős zűrzavar és végre szűk családi, baráti körben tölthette az időt, míg a többiek síeltek. A rumlit inkább a hüttén kívül, a babakocsiban ringattatva magát vészelte át.
Bébi felvonózni is remekül tud. Igaz, hogy Murau-ban nem volt elég egy felnőtt, hogy babakocsistól feljusson a csúcsra, tekintve, hogy a babakocsit csak becsukva lehetett a liften szállítani. Csakhogy amíg az ember, esetünkben k. Apuka, becsukja a babakocsit nem tudja hova tenni a gyereket, illetve, amíg a gyereket fogja, nem tudja becsukni a babakocsit. Ördögi kör...
A lift tetején aztán már egyszerű az élet, a pár centis hóban el kell juttatni a babakocsit, gyerekestül az étteremig, nehezítő körülmény lehet a lejtő vagy domb, a szűzhó és az ezerrel száguldó síelők - de k. Apuka ezt is ügyesen megoldotta.
Nagy általánosságban elmondható, hogy Bence és M kapcsolatának kifejezetten jót tett a síelés - nem mintha erre külön szükség lett volna, de a hét végére egészen összeszokott kis felvonózó-hüttéző csapatot alkottak. Nem is beszélve a kora reggeli, pékségbe vezető túrákról és az altató jellegű több órás sétákról. Merthogy Bence továbbra sem alvóbajnok...
A hüttézést sem lehet elég korán kezdeni. Van aki forralt borozik, van aki rántott húst eszik és van, aki tápszert, esetleg anyatejet fogyaszt. Bence ez utóbbi körhöz tartozik, egészen pontosan ahhoz a körhöz, aki egy bizonyos hőfokú langyos tápszerre esküszik - ha nincs más.
A hüttézés ugyanakkor kevés számú, de meglehetősen jelentős hátránnyal is bír, miszerint rengetegen vannak, nagy bakancsokkal dobognak a fapadlón és rémes zene üvölt. Ezért Bence csak abban az esetben volt hajlandó hüttézni, amikor levonult a nagy ebédidős zűrzavar és végre szűk családi, baráti körben tölthette az időt, míg a többiek síeltek. A rumlit inkább a hüttén kívül, a babakocsiban ringattatva magát vészelte át.
Bébi felvonózni is remekül tud. Igaz, hogy Murau-ban nem volt elég egy felnőtt, hogy babakocsistól feljusson a csúcsra, tekintve, hogy a babakocsit csak becsukva lehetett a liften szállítani. Csakhogy amíg az ember, esetünkben k. Apuka, becsukja a babakocsit nem tudja hova tenni a gyereket, illetve, amíg a gyereket fogja, nem tudja becsukni a babakocsit. Ördögi kör...
A lift tetején aztán már egyszerű az élet, a pár centis hóban el kell juttatni a babakocsit, gyerekestül az étteremig, nehezítő körülmény lehet a lejtő vagy domb, a szűzhó és az ezerrel száguldó síelők - de k. Apuka ezt is ügyesen megoldotta.
Nagy általánosságban elmondható, hogy Bence és M kapcsolatának kifejezetten jót tett a síelés - nem mintha erre külön szükség lett volna, de a hét végére egészen összeszokott kis felvonózó-hüttéző csapatot alkottak. Nem is beszélve a kora reggeli, pékségbe vezető túrákról és az altató jellegű több órás sétákról. Merthogy Bence továbbra sem alvóbajnok...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)