Síelés III.

Az önfeláldozó szülők

- Síelés, felvonózás Mártonnal
Nagy kérdés, hogy hogy lehet a legügyesebben megoldani a kabinos felvonóba való be és kiszállást, ha az ember egy ötévessel síel együtt. Adva van, ugye az ötéves síbakancsban, ami nem könnyíti meg a mozgását. Van ezenkívül az embernél egy hátizsák - csak a legszükségesebbekkel, egy pár felnőtt léc, egy pár gyerekléc, egy pár felnőtt bot, esetleg még egy pár gyerek bot is.
A feladat, úgy beszállni a tolakodó tömeg közepette a mozgó kabinba, hogy a léc a helyére kerüljön kívül, a gyerek ne essen hasra -belül, és lehetőleg ugyanabba a kabinba szálljon, amibe a szülő.
Barnabás apukával ezt egyszer majdnem sikerült elvétenünk. Izgalmasnak indult, de inkább fellöktünk három hollandot, hat magyart és négy szlovákot és beugrottunk a két gyerek mellé, akik anélkül szálltak be a liftbe, hogy erre utasítást kaptak volna - pedig ez már a negyedik napon volt.
Kis családi csúcsunk mégis a két ötéves, egy bébi, egy babakocsi, egy felnőtt léc, két gyerek léc, egy pár bot, két hátizsákból álló kis kompánia volt, amikor Barnus nem várta meg a szüleit, hanem "beugrott" a kabinba hozzánk.

- Síoktatás
Az egyik legnagyobb nehézség a gyerek síelni taníttatása okán, amikor nevezett gyereknek abszolút nem akaródzik síelni, inkább sírdogál helyette és a szülő anorákját szorongatja. Szerencsére Mártonnál ez csupán a legelső nap fordult elő, amikor is meglehetősen szőrös szívű szülei otthagyták az oktatóra mind a gyereket, mind a problémát. - Azóta Marcit le se lehet szedni a lécről.

- Ebédidő
Az ebédidő nem egyszerűen megugorható feladat elé állítja a síelő és nem síelő szülőket. Az ebédeltetés jó időben nem vészes, ha az ember ott tudja hagyni a bukósisakosokat egy padon, amíg a teli tálcával síbakancsban kiegyensúlyoz az önkiszolgáló étteremből.
Nehézség a rossz idő, ilyenkor ugyanis nemigen akad ülőhely, így a tálca-egyensúlyozás mellé a síbakancsos gyerekterelés gyakorlata is megjelenik.
A legneuralgikusabb pont mégis talán a kötelezően választható pisiltetés (és egyebek). Közhely a női és a férfi mosdó előtt álló sorokat összehasonlítgatni - ezért ettől most el is tekinthetünk. Figyelemre méltó viszont a síbakancsban, anorákban, harisnyában, bukósisakkal, kesztyűkkel, sállal, hátizsákkal küzdő szülő esete. A leghidegebb órákban is kellemesen izzasztó a feladat.

- Bence altatása
Napközben ez a nem kis feladat döntően M-re hárult, aki hősiesen küzdött hegyen át, völgyön át, hütték teraszán pékségeken innen és túl, több-kevesebb sikerrel.

- Két gyerek, négy gyerek
Vannak előnyei, ha az ember az óvodával megy síelni. Például, hogy a reggeli, délutáni szórakoztatás megoldott. Az ötéveseket nem töri le nagyon a 4-5 órás intenzív síelés. Gond nélkül tudnak őrjöngeni az összenyitható apartmanban még vagy este kilencig. Természetesen a két és fél éves Bogi és a nyolc hónapos Bence támogató sikoltozása, rikoltozása közepette.

Azért persze volt síelés, pasziánsz, olvasgatás, napozás, és késői ebédek, mert hamár a gyerek úgyis síóvodában van... legalábbis az egyik.

Síelés I.

Márton, a síbajnok

Eddig is gyanús volt, de most már egészen bizonyosnak tűnik, hogy a síelést gyerekkorban kezdők nagyon gyorsan megtanulják, készséggé fejlesztik ezt a sportot.
Hosszas tépelődés, gondolkodás, számolgatás, elvi és gyakorlati megfontolások mérlegelése után a kis családi kupaktanács úgy határozott, hogy ahelyett, hogy a barátainkkal mennénk a jól bevált, jól megszokott, kedvelt sítúrára, az ovis szervezésű oktatással egybekötött utazást választjuk. Mégiscsak az a jó a gyereknek, ha a saját barátaival, ismerős oktatóktól tanul síelni. És tényleg ez volt a jó neki!
Az első óra bemutatkozó síelésén három méteren kettőt esett a bébi pályán. Délután már egyedül felvonózott a köteles felvonón.
A második nap délelőtt a kék pályán síeltek, délután már egyedül ment a csákányos felvonón.
Harmadik nap lezúztak a középfelvonóhoz, másnap már bottal gyakoroltak.
Az ötödik napon köd volt és hóvihar. Míg a szülők a hüttében próbálták átvészelni az oktatás időtartamát, az ötévesek szép libasorban kanyarogtak Atesz, az oktató után, miközben Virág, aki hátulról biztosította a különítményt, összeszedte a hóban hentergőket.
A négyórás síelés és az esti, Barnussal egyeztetett levezető mozgás eredményeképpen (értsd: rohangálás az apartmanban) Marci minden nap bevágott egy adag wiener sniclit sültkrumplival, soha meg nem unva ezt az összeállítást.
Esténként aztán Márton szárazföldi bemutatót is tartott, az apartman parkettás talaján szimulálta az eséseket és felállásokat, a csúszást és a kanyarodást is, majd később, az ágyból, megtekintette a téli olimpia idevágó közvetítéseit és megígérte apjának, hogy jövőre mindenképpen megtanítja síelni.
Majdnem mindegy, hogy jövőre mire fog emlékezni a tanultakból, de síelni már biztosan szeret.