Borkóstoló II.

avagy látogatás a Heimann vidámparkban

Nagyon fontos, hogy a gyerekek már zsenge ifjúságukban megszeressék a borkóstolás és a bortúra műfaját. A bort is megpróbálhatják megszeretni, de ez ráér. Márton például egy meglehetősen jó nevű és nem is túl olcsó vörös cuvée-re közölte fintorogva, hogy nem nagyon finom.
Az egyik legjobb módja mindenesetre a gyermekkori borkultúra fejlesztésnek egy, a Heimann pincében tett vizit, már akinek megadatik. Marcinak megadatott. A borüzemben tett látogatást úgy kezdte, hogy a Mikulásra erősen emlékeztető, nagyon kedves házigazda, Mártonnak csak per Zoli, már a bejáratnál felszólította, hogy álljon fel a kiskocsira, amit majd ő húz. És húzta. Ezek után Marci belemászott egy üres acéltartályba és ott trappolt körbe-körbe néha kikémlelve egy-egy kimenő vagy bejövő nyíláson. A pincében aztán a hordók között megkereste a rosszabb időkre elraktározott sonkákat, felállt a nagy forgóasztal közepére forogni, bebújt a nagy hordó mögötti titkos kamrába és megszámolta az összes fellelhető hordót.
A borkóstolás alatt leiskolázta a feleket Fekete Péterben és Verdás Melyik betű hiányzik a szóból? játékban és fél percenként megkérdezte, hogy mikor megyünk már vissza a pincébe.
Ebédre aztán megevett majd' fél kiló lókolbászt - azt nem tartotta senki szükségesnek, hogy ennek az eredetét hosszasan ecsetelje - aztán főfogásként elcsócsált egy kis bélszín-hamburgert, rokfort szószt nem kért rá, mert a sajtot nem szereti... Nehéz gyerekkora van, nna.

Lévén ebédidő, ezen a kóstoláson már a kisebbek is aktívabban részt tudtak venni, Miska jó érzékkel ráhajtott a háziasszonyra - nem kis sikereket elérve. Bence pedig tornaórát tartott az egybegyűlteknek, hangsúlyt fektetve a derék és hasizom tájékra (miszerint mindent ledobott a földre, ami a keze ügyébe került). Reméljük pár év múlva ők is részt vehetnek a pince-élménytúrán és nem lesz kifogásuk a lókolbász ellen sem.

Összességében senki nem állíthatja, hogy gyerek nem való bortúrára... a fent említettek legalábbis valók.

Borkóstoló I.

Komoly társadalmi kérdés, hogy a kisgyerekes szülőknek van-e joga borkóstoláson részt venni. Tegyük fel, hogy lehetősége van.
Szerintünk joga is, a másik, a múlt hétvégi borkóstoláson szintén részt vevő, megközelítőleg harminc huszonéves véleménye itt most nem számít.
Tény, hogy a kisgyerekes szülők közül általában az egyik nem iszik - jelen esetben az anya. Tény továbbá, hogy a másik szülő is igyekszik a lehetőségekhez mérten keveset inni - jelesül az apa. A borásznak így már biztosan megéri. Tény továbbá, hogy a gyerekek általában felforgatnak egy ilyen eseményt - de nem Márton és Bence, na és persze Miska.
A négyhónapos Mihályról gyorsan kiderült, hogy ő igazából egy nyári borkóstoló, mert korrektül elaludt odafelé a kenguruban, de mivel hatszáz réteg ruha volt rajta, így inkább először kint-, majd végül távolmaradt az eseménytől. Így persze egy anyukával máris kevesebb vett részt az ominózus borkóstoláson. Rutinos Bence csak addig aludt, amíg a huszonévesek utolsóként szállingózó tagjai, röpke egy órás késéssel befutottak. Ez alatt az idő alatt Márton nagy lelkesedéssel megivott egy forró csokit, a rozéból nem kért. Mire a borkóstoló elkezdődött a kakaó is elfogyott, Bence is felébredt, Miska is hazaért. Kezdődhetett a móka. A röpke másfél órás borbemutató alatt Bébi kiválóan elücsörgött apja ölében, csörgette a csörgetnivalókat, rágta a rágnivalókat és elcsipegette a borkorcsolyának szánt pogácsa neki vetett morzsáit (mert glutént, ugye még nem eszik). Marci ezalatt meghallgatta Pom-pom meséit, benyomott egy kosár pogácsát, mert ő eszik glutént, nem is olyan röpke látogatást tett a női mosdóban (ezzel egy vörösbor megkóstolásától megkímélve anyukáját), majd mindenkit megvert Fekete Péterben. A huszonéves társaságban sajnos kevés volt a hölgyvendég, így a Bence - M párosnak csak hármat sikerült befűznie az este folyamán, a vendéglátó csodálatát viszont mindkét gyerek bezsebelte - asszem ilyet még ő sem lőtt.

Bence tanulmányai 4

Hát négykézláb még mindig nem mászik, és felülni sem tud, fejlődésnek nem látványos, de annál szórakoztatóbb Bence legújabb pár mutatványa.
A felülés helyett úgy tűnik inkább a felállást fogja választani - mégiscsak akkor a legmagasabb (kb. 72 cm). Ezt egyelőre a lépcsőnél gyakorolja - hol máshol?! Felkapaszkodik az első fokra a két kezével, majd puszta karizomból felhúzódzkodik, maga alá húzza a hasát és a lábát, hogy fel tudjon térdelni. Amikor ez megvan térdből kinyomja a popsiját, miközben immár előrehajolva továbbra is az első lépcsőfokot szorítja. Ennek az attrakciónak háromféle kimenetele lehetséges - szülői szemmel egyik sem ideális.
1. Kicsúszik a lába hátrafelé, így visszazuhan térdre, majd hasra.
2. Törzsből kicsit elfordul, így popsira huppan - ez a legkisebb rossz, de nagyon meglepődik.
3. Törzsből nagyon elfordul, így elveszíti az egyensúlyát (lévén farnehéz) és hanyatt esik a lépcsőre, majd innen a földre - ez elég nagyot koppan.
A lépcső nagy előnye, hogy szőnyeg borítású, nagy hátránya, hogy körív alakú, ezért az elkerítéséhez, úgy tűnik, mégiscsak szükség lesz a kör négyszögesítésére.
Az elmúlt pár hétben Bence a kúszás tudományát is tökélyre fejlesztette, ha felveszik a légióba, biztosan felderítő lesz, mert olyan gyors, hogy észre sem lehet venni és egyik pillanatról a másikra már a szoba / sivatag másik felén van. Kicsit félő csak, hogy az "ellen" mégis felfedezi majd, mikor időnként megáll (hason fekve) egyik kezét a magasba emeli, utánanéz és hangosan magyarázni kezd. Bábábábá. Ha meg nem figyelnek rá, akkor még hangosabban elismétli. A szókincse ugyan még hagy némi kívánnivalót maga után, de az intonációja már lenyűgöző. Tud haragosan, éhesen, jókedvűen, kedvesen, vitatkozva, elkeseredetten bábábázni, ahogy a szituáció éppen megkívánja. Néha hangosan rákiabál az éppen beszélgető felekre, hogy BÁBÁBÁ vagy az etetőszékben ülve a kanállal püföli az asztalt és perlekedik. Jobb nem belegondolni, hogy ezt mind a felnőttektől lesi el, akkor tényleg szégyellhetjük magunkat...
Legszórakoztatóbb mégis Bébi humora. Saját poénjain is hatalmasakat tud kacagni (bábábábá), de a legjobb vicceket persze Marci szállítja. A felnőtt szem számára láthatatlan poénok sora hatalmas, gurgulázó nevető rohamokat eredményeznek - mindkét fél részéről. Fekszenek hason egymással szemben és majd szétveti őket a jókedv. Mert a nevetés nevetést generál, most már ez is biztos.

Marci aranyköpései V.

• Már 100 éve pihen... vagy 1000... vagy fekvő nyolc
• "Marci, te szereted a görög konyhát?" - "Nem, én az ételeket szeretem"
• Bence beborult kissé.
• Követsz, mint a borravaló
• Ez nyilván nettó 20
• "Hogyhogy ma rántott húsit csináltatok ebédre? Azért, mert a tegnapi ebéd nem volt megfelelő a számomra?"
• "Semmi, csak a tévének válaszoltam. Kérdeztek valamit."
• Bemaradt egy kivesző.
• "Bence most meg a függönyre ment rá. Én mondom neked, ez katasztrófa"
• "Szerintem nem esik a hó, de hidegni hideg van."
• "Bence egyre inkább azt a játékot fogja akarni, amivel te játszol" - "Hát, lehet, hogy én azt nem fogom szeretni"
• - "Anya, áramszünet van" - "Miből gondolod?"- "Nem működik a hotwheels-em" - "De az elemmel működik." - "Akkor elemszünet van"

Síelés III.

Az önfeláldozó szülők

- Síelés, felvonózás Mártonnal
Nagy kérdés, hogy hogy lehet a legügyesebben megoldani a kabinos felvonóba való be és kiszállást, ha az ember egy ötévessel síel együtt. Adva van, ugye az ötéves síbakancsban, ami nem könnyíti meg a mozgását. Van ezenkívül az embernél egy hátizsák - csak a legszükségesebbekkel, egy pár felnőtt léc, egy pár gyerekléc, egy pár felnőtt bot, esetleg még egy pár gyerek bot is.
A feladat, úgy beszállni a tolakodó tömeg közepette a mozgó kabinba, hogy a léc a helyére kerüljön kívül, a gyerek ne essen hasra -belül, és lehetőleg ugyanabba a kabinba szálljon, amibe a szülő.
Barnabás apukával ezt egyszer majdnem sikerült elvétenünk. Izgalmasnak indult, de inkább fellöktünk három hollandot, hat magyart és négy szlovákot és beugrottunk a két gyerek mellé, akik anélkül szálltak be a liftbe, hogy erre utasítást kaptak volna - pedig ez már a negyedik napon volt.
Kis családi csúcsunk mégis a két ötéves, egy bébi, egy babakocsi, egy felnőtt léc, két gyerek léc, egy pár bot, két hátizsákból álló kis kompánia volt, amikor Barnus nem várta meg a szüleit, hanem "beugrott" a kabinba hozzánk.

- Síoktatás
Az egyik legnagyobb nehézség a gyerek síelni taníttatása okán, amikor nevezett gyereknek abszolút nem akaródzik síelni, inkább sírdogál helyette és a szülő anorákját szorongatja. Szerencsére Mártonnál ez csupán a legelső nap fordult elő, amikor is meglehetősen szőrös szívű szülei otthagyták az oktatóra mind a gyereket, mind a problémát. - Azóta Marcit le se lehet szedni a lécről.

- Ebédidő
Az ebédidő nem egyszerűen megugorható feladat elé állítja a síelő és nem síelő szülőket. Az ebédeltetés jó időben nem vészes, ha az ember ott tudja hagyni a bukósisakosokat egy padon, amíg a teli tálcával síbakancsban kiegyensúlyoz az önkiszolgáló étteremből.
Nehézség a rossz idő, ilyenkor ugyanis nemigen akad ülőhely, így a tálca-egyensúlyozás mellé a síbakancsos gyerekterelés gyakorlata is megjelenik.
A legneuralgikusabb pont mégis talán a kötelezően választható pisiltetés (és egyebek). Közhely a női és a férfi mosdó előtt álló sorokat összehasonlítgatni - ezért ettől most el is tekinthetünk. Figyelemre méltó viszont a síbakancsban, anorákban, harisnyában, bukósisakkal, kesztyűkkel, sállal, hátizsákkal küzdő szülő esete. A leghidegebb órákban is kellemesen izzasztó a feladat.

- Bence altatása
Napközben ez a nem kis feladat döntően M-re hárult, aki hősiesen küzdött hegyen át, völgyön át, hütték teraszán pékségeken innen és túl, több-kevesebb sikerrel.

- Két gyerek, négy gyerek
Vannak előnyei, ha az ember az óvodával megy síelni. Például, hogy a reggeli, délutáni szórakoztatás megoldott. Az ötéveseket nem töri le nagyon a 4-5 órás intenzív síelés. Gond nélkül tudnak őrjöngeni az összenyitható apartmanban még vagy este kilencig. Természetesen a két és fél éves Bogi és a nyolc hónapos Bence támogató sikoltozása, rikoltozása közepette.

Azért persze volt síelés, pasziánsz, olvasgatás, napozás, és késői ebédek, mert hamár a gyerek úgyis síóvodában van... legalábbis az egyik.

Síelés II.

Bence, a hütte bajnok

A hüttézést sem lehet elég korán kezdeni. Van aki forralt borozik, van aki rántott húst eszik és van, aki tápszert, esetleg anyatejet fogyaszt. Bence ez utóbbi körhöz tartozik, egészen pontosan ahhoz a körhöz, aki egy bizonyos hőfokú langyos tápszerre esküszik - ha nincs más.
A hüttézés ugyanakkor kevés számú, de meglehetősen jelentős hátránnyal is bír, miszerint rengetegen vannak, nagy bakancsokkal dobognak a fapadlón és rémes zene üvölt. Ezért Bence csak abban az esetben volt hajlandó hüttézni, amikor levonult a nagy ebédidős zűrzavar és végre szűk családi, baráti körben tölthette az időt, míg a többiek síeltek. A rumlit inkább a hüttén kívül, a babakocsiban ringattatva magát vészelte át.
Bébi felvonózni is remekül tud. Igaz, hogy Murau-ban nem volt elég egy felnőtt, hogy babakocsistól feljusson a csúcsra, tekintve, hogy a babakocsit csak becsukva lehetett a liften szállítani. Csakhogy amíg az ember, esetünkben k. Apuka, becsukja a babakocsit nem tudja hova tenni a gyereket, illetve, amíg a gyereket fogja, nem tudja becsukni a babakocsit. Ördögi kör...
A lift tetején aztán már egyszerű az élet, a pár centis hóban el kell juttatni a babakocsit, gyerekestül az étteremig, nehezítő körülmény lehet a lejtő vagy domb, a szűzhó és az ezerrel száguldó síelők - de k. Apuka ezt is ügyesen megoldotta.
Nagy általánosságban elmondható, hogy Bence és M kapcsolatának kifejezetten jót tett a síelés - nem mintha erre külön szükség lett volna, de a hét végére egészen összeszokott kis felvonózó-hüttéző csapatot alkottak. Nem is beszélve a kora reggeli, pékségbe vezető túrákról és az altató jellegű több órás sétákról. Merthogy Bence továbbra sem alvóbajnok...

Síelés I.

Márton, a síbajnok

Eddig is gyanús volt, de most már egészen bizonyosnak tűnik, hogy a síelést gyerekkorban kezdők nagyon gyorsan megtanulják, készséggé fejlesztik ezt a sportot.
Hosszas tépelődés, gondolkodás, számolgatás, elvi és gyakorlati megfontolások mérlegelése után a kis családi kupaktanács úgy határozott, hogy ahelyett, hogy a barátainkkal mennénk a jól bevált, jól megszokott, kedvelt sítúrára, az ovis szervezésű oktatással egybekötött utazást választjuk. Mégiscsak az a jó a gyereknek, ha a saját barátaival, ismerős oktatóktól tanul síelni. És tényleg ez volt a jó neki!
Az első óra bemutatkozó síelésén három méteren kettőt esett a bébi pályán. Délután már egyedül felvonózott a köteles felvonón.
A második nap délelőtt a kék pályán síeltek, délután már egyedül ment a csákányos felvonón.
Harmadik nap lezúztak a középfelvonóhoz, másnap már bottal gyakoroltak.
Az ötödik napon köd volt és hóvihar. Míg a szülők a hüttében próbálták átvészelni az oktatás időtartamát, az ötévesek szép libasorban kanyarogtak Atesz, az oktató után, miközben Virág, aki hátulról biztosította a különítményt, összeszedte a hóban hentergőket.
A négyórás síelés és az esti, Barnussal egyeztetett levezető mozgás eredményeképpen (értsd: rohangálás az apartmanban) Marci minden nap bevágott egy adag wiener sniclit sültkrumplival, soha meg nem unva ezt az összeállítást.
Esténként aztán Márton szárazföldi bemutatót is tartott, az apartman parkettás talaján szimulálta az eséseket és felállásokat, a csúszást és a kanyarodást is, majd később, az ágyból, megtekintette a téli olimpia idevágó közvetítéseit és megígérte apjának, hogy jövőre mindenképpen megtanítja síelni.
Majdnem mindegy, hogy jövőre mire fog emlékezni a tanultakból, de síelni már biztosan szeret.