A barátom barátja...

- Bence, ki a barátod az oviban?
- Zsombi.
- És van másik barátod is?
- Igen, a Zsombi barátja.
- És ő ki?
-Hát a Bente

(gyűjtés Andreától és Gabitól)

Mi leszel, ha nagy leszel?

- Anya, szerinted én mi legyek, ha nagy leszek?
- Nem tudom, legyél mondjuk mérnök.
- Miért?
- Szerintem te jó mérnök lennél. Sokat lehet számolni.
- Igen? Hát, azt hiszem inkább focista leszek.
- Szerintem focista ne legyél. Miért akarsz focista lenni?
- Mert a focisták sokat keresnek és lehet nekik utazni mindenfelé. És akkor sokat focizhatnék.
- De csak a nagyon-nagyon jók keresnek sokat és nagyon sokat kell edzeni, nem csak focizni.
- De én nagyon jó vagyok!
- Hát, szerintem mégse focista legyél.
- ... jó, de ez csak egy javaslat, nem? A végén az leszek, ami akarok?!

Ember tervez...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hétvége... nagyon sűrű hétvégének indult, volt benne szó karácsonyról, hanukáról, vacsoráról, születésnapról - eredetileg

Az úgy kezdődött, hogy szombat délelőttre volt meghirdetve az óvodai karácsony, ahol Bence, mint régimódi kisfiú komoly négysorost volt hivatva előadni, pár közös dallal, játékkal körítve. Fél tíz körül már háromnegyed készültségi állapotban volt a család, srácok kiglancolva, sütemény a süteményes dobozban, ajándék becsomagolva, harisnya, nyakék, vasalt ing... és ekkor jön a telefon - Üröm tükörjég, az óvoda megközelíthetetlen korcsolya nélkül, buli alma. De legalább a karácsonyi kekszek megmaradtak, mert inkább kárba vesszenek, mint pocsékba - ahogy a klasszikusok mondanák.
Ezek után szombat ebéd után sikerült áttelepíteni a gyerekeket a nagyszülői bentlakásos napközibe, így alkalom nyílt némi karácsonyi készülődésre, már ha a szombat nem lett volna munkanap. De munkanap volt... így égtek a notebook-ok. Délután aztán sikerült elszabadulni a számítógépek fogságából és nekiindulni a pesti éjszakának, társadalmi eseménynek számító gyertyagyújtásnak, szarvascomb levesnek, sült hátszínnek. Harisnya, nyakék, vasalt ing... és a telefon - Bence hányós-hasmenéses. U-fordulat a pomázi sztrádán, gyerekösszeszedés, cipelés, pelenka, lavór, ropi, tea. A vasalt fehér ing szerencsére megúszta, lényegesen jobban járt, mint a nagypapa egy félórácskával azelőtt...
Vasárnap családi buli a dédnagymama 93. születésnapja alkalmából, ritka alkalom, hogy együtt az egész banda a pár négyzetméteren - most sem volt teljes a kép, mivel a nagy mulattató otthon kényszerült maradni.  Bence és M ezúttal kihagyták a hagyományos libamájat, amely sajnálatos esemény Bencének esett kevésbé rosszul.

Karácsonyi húzás

- Na, Bence, kit húztál karácsonyra az oviban?
- A Bentét.
- Értem, hogy te húztál, de kinek kell ajándékot adni karácsonykor?
- A Bentének... És a Bente én vagyok!

(Szerencsére az óvónénik megírták e-mailen a helyes választ...)

Mikulás - felkészülés

- Anya! A Mikulásnak nem lehet mondani, hogy idióta?
- Hát nem, azt nem lehet neki mondani.
- Igen, az csúnya, akkor elvisz a rendőr...

Tüntetni vagy nem tüntetni...

M: Hát, szitál a köd, esik kicsit... Akkor demokraták vagyunk, vagy nem vagyunk demokraták?
Zs: Én demokrata vagyok, de te meg influenzás...
Marci: Nna, akkor mindkettőtöknek van valami baja!

Hazafelé...

- Voltatok ma lovagolni?
- Voltunk.
- És hogy hívták a lovat?
- Kiscsikó.

(Marcinak fájt a torka) Bence:
- Csak fáj a szájam nekem is, mert megütötte a vál.
- A vár???
- Nem a vál! A VÁL!
- A váll???
- Nem! A váál!
- Milyen vál?
- A königsteini vál.