Marci aranyköpései VII.

• Meg fogják nézni tüzesebben
• Nem vagyok fáradt, nem tudom miért kerekek a szemeim...
• "Erdő, erdő, erdő, karosszéki kerek erdő
• "Mi lesz az ebéd?" - "Ugyanaz, mint tegnap.... Nem jó?" - "De jó, csak tudod, hogy nem szoktam mosolyogni."
• Marci WII-zik a számítógép ellen: "Húú, én nem bírom tovább, nagyon elfáradtam. De szerintem ők is..." (mármint a gép által irányított ellenfél)
• Trambuli
• "Azért nem akarok az ovis bentalvós buliba menni, mert félek, hogy hiányozni fogok Bencének. 
• "Marci, sokszor eszedbe jut a németországi iskola?" - "Persze. Gyakorlatilag nem is tudok másra gondolni."

Mérleg II.

avagy, Bence kétéves, egészen pontosan, a körülmények végett azóta már 25 hónapos

A tavalyi mérleghez képest a helyzet nem változott alapjaiban, inkább csak szofisztikálódott (ezt a szójátékot most ne is csapjuk le), az egyes tulajdonság-jegyek erősödni látszanak, míg mások, újak, kialakulni kezdenek.
Bence fizikális fejlődése elsősorban gyorsaságában és energiatartalékainak jelentős megnövekedésében érhető tetten. Fáradhatatlanul tud két lábon ugrálni, rohanni, motorozni, esetenként toporzékolni. Feláll, leül, leguggol, térdel, mászik, felmászik, lecsúszik. A jól-ismert és  idevágó élsportolók kontra óvodások kísérlet bármely tagját simán lepipálja.
Gasztronómiai csúcsokra továbbra sem tör, a vízzel hígított almalé még mindig a sztár, igaz a cumisüvegről már leszokott, helyette ivókázik minden mennyiségben. Mostanában éppen bébiétel korszakát éli, semmilyen házilag készült trutyit nem hajlandó megenni, különös tekintettel a vegyes állagú étkekre. Mert ugye, az ember vagy rág (rántott húst, fasírtot, párizsit, virslit, krumplit, kiflit, pogácsát, túró rudit) vagy nyel (joghurtot, fagyit, bébiételt, passzírozott barackot, stb).
Kedvenc elfoglaltsága továbbra is Márton nyúzása, ezenkívül imád motorozni, futni, homokozni, futni, ugrálóvárban ugrálni, futni, autózni, motorozni, futni, virágot locsolni és persze szaladgálni. Vásárolni például utál, maximális szintideje 15 perc, ebben már van kiflivég, almalé, ropi. Esetenként filmnézés a vadonatúj mp5-ös lejátszón, amit Bence második születésnapjára kapott annak érdekében, hogy a család olykor vacsorához jusson, neadj'isten egy egyéb, mint élelmiszerboltba is beszabadulhasson. A várható 10 órás budapest-frankfurt-budapest viszonylatokról már nem is beszélve.
Bence akarata állandó és letörhetetlen, nemtetszését denevéreket meghazudtoló fejhangon elkövetett sikítással, toporzékolással és a keze ügyébe eső tárgyak földhöz csapkodásával fejezi ki. Érdektelenség esetén azonban ezekkel, a sikítás kivételével, felhagy.

Ezzel szemben rendkívül kreatívnak és kommunikatívnak tűnik - már amennyire ez egy kétéves korú esetében megállapítható. Önmagát A Babának aposztrofálva hosszas előadásokat tart vegyes összetételű közönség számára, bárki szembejövőnek bemutatja a család összes tagját: "ezamama, ezaanya, ezaá'bá, stb". Ez utóbbi megszólítás Marcit illeti, teljesen rejtélyes, de rendkívül következetes módon. Miután ezzel megvolt, Bence hosszasan elemzi, hogy kinek az autójával érkezett, ilyetén: "ezaapaninó, ezapapaninó". Az értekezés további része sajnos egyelőre homályos, amennyiben "bátá"-ról van benne szó, ez a cumit jelenti. Bébi kreativitása elsősorban játékok, illetve tevékenység-sorozatok kitalálásában, megvalósításában és megszervezésében nyilvánul meg, amit aztán korosztálytól függetlenül ismételtet mindenkivel: ide rohanunk - ezt odatesszük, azt felvesszük - oda rohanunk - azt letesszük, ezt megütögetjük - visszarohanunk miközben motorra pattanunk és újra kezdjük az egészet. Mindezt negyvenháromszor, ezt egyedül Márton bírja, negyvennél még Döncipapai is kidől.
Erős érdekérvényesítő képessége és határozott akarata mellett Bence még mindig mindenkit az ujja köré csavar pillanatok alatt. Mert hát ki tud ellenállni egy szőke fürtös, mosolygós kétévesnek aki a) tárt karokkal rohan felé és karba kéredzkedik, b) két rohanás között odadugja a fejét egy simogatásra, c) nagy komolyan elénk áll és értelmetlen halandzsanyelven hosszas magyarázatba fog, majd fontossága teljes tudatában intézkedni indul.

A fotók természetesen ismét Gabinak köszönhetők.

Lakásnézőben

A lakásnézés gyerekekkel még az "amatőrök" számára is rémálomnak tűnik - és ismerjük el, valóban tartogat kihívásokat. Különösen az esetben, ha a bizonyos nézendő lakások otthonunktól mintegy 1000 km-nyi távolságra találhatók, a tárgyalási nyelv a német és esetenként koreai családok lakják a megnézendő objektumokat. További nehézség, ha a jövendő lakás kiválasztására mindössze pár nap áll rendelkezésre, annyi helyet kell hát megnézni, amennyi a csövön kifér. (És a gyerekek "csöve" véges) Szerencse a rumliban, hogy a lakások Gabi jóvoltából elő-szelekción vettek részt, így a finisbe már csak hat szerencsés jutott. Gyerekjáték, úgymond!
Vegyük hát sorra e hatot, Hünyők sajátos szempontrendszere alapján:

Egyeske

Hatalmasak a terek, van hely rohangálni bőven, csak kissé sajnos dobog a linóleum, ezért halkan kell szaladni. Nagy előny még, hogy be lehet mászni az előszobai szekrénybe, bár a polcokra nem szabad felkapaszkodni.
Ketteske
Ketteske sajnálatos módon renoválás alatt van, így rengeteg a festékes vödör, vakoló kanál és drótháló. A rohangálás kizárt, hozzányúlni semmihez nem szabad, a teraszon sem lehet elég sokáig időzni. A kedves idősödő tulajdonos ugyan nagy gyerek barát, a kertben van hinta, homokozó homok nélkül, meg gyümölcsfa is, de az alkalom nem megfelelő ezek tesztelésére.
Hármaska
Ez már ebéd utánra esett, Hünyők az autóban hunytak, így több részletben végigrohanva ugyan, de így is viszonylag nyugodt körülmények között lehetett megtekinteni az amúgy rendkívül zsúfoltan berendezett lakást. Az alanyok nem is tudtak véleményt mondani, Márton szerint nem is hat, csak öt lakás-aspiráns volt.
Négyeske
Kis híja volt, hogy ez a ház is megússza Hünyők inspiciálását, de aztán mégis felébredtek az utolsó pillanatban, így volt alkalmuk megmászni az összes lépcsőket a pincétől a padlásig - szó szerint, hogy aztán a teraszról a zsebkendőnyi kertbe rohanjanak és vissza, és oda, és vissza. Hünyők egyértelműen ezen ingatlan mellett tették le a voksukat. Az objektum elhagyása így aztán nem lett zökkenőmentes.
Ötöske
A dráma tetőfoka. Lakóparki szűknek ható lakás, telezsúfolt szobák koreai házigazdákkal és relikviákkal, cipőlevétel az ajtó előtt a szintén nem túl tágas lépcsőházban. Bence mindent megnézne és megtapogatna, karban tekergeti magát, kiabál, Marci is mindenhova bekukkant, nem tud nem láb alatt lenni, de ő legalább mindent jól látott. Ilyen gyorsan öt ember még nem tekintett meg lakást!
Hatoska
Ez már másnap, nyugodtabbak a kedélyek, leszámítva, hogy az ügynök vagy negyed órát késik. A félórával előbb érkezés, hogy Bencét még lehessen fárasztani nem jön be, semmi kedve a lankákon motorozni. A terep babakocsival nem megközelíthető, a nappaliban viszont egészen jól lehet autókat tologatni a vadonatúj parkettán, lévén a lakás üres. Nadrágot mosni meg úgyis kell inkább előbb mint utóbb! Arra kell csak ügyelni, hogy Bence ne vizsgálja meg közelebbről a szoba közepére helyezett áramforrást és ne rohanjon bele teljes sebességgel a térelválasztó üvegajtókba.


Ennyi. Két nap, hat lakás. Egyeske nyert.

Iskolaválasztás

Pici aktuálpolitikai felhanggal

Marci szeptembertől iskolába megy. Nagyfiú. Az iskola kiválasztása nem könnyű feladat. Mindenkinek megvan a szempontja, hogy szerinte mi szerint válasszunk.

"Legfontosabb a tanítónéni!"

"Legfontosabb a környezet! Hogy legyen zöld is!"

"Legfontosabb, hogy közel legyen! Tudjon majd egyedül közlekedni! A közelben legyenek a barátai"

stb.

Az összes tanácsot megfontolva rájöttünk, hogy nekünk pedig tulajdonképpen mindegy...

...mindegy csak gyerekközpontú legyen és ne zárja ki teljesen a szülőket a gyerek iskolai életéből, kedves legyen a tanítónéni, de azért tudjon hatni a gyerekekre, ne legyen túl sok gyerek az osztályban, de ne is álljon az iskola a megszűnés szélén

...mindegy, csak lehetőleg ne a pomázi iskola legyen, de ne is túl messze, ne a Duna túloldalán és ne is Buda másik végén, hogy ne kelljen reggelente másfél órát állni a dugóban és előbb-utóbb tudjon egyedül közlekedni

...mindegy, csak viszonylag rendezettek legyenek a viszonyok, tiszta mosdókkal, ne adj' isten papírral, esetleg szappannal, talán egy-egy digitális táblával - iskolánként, de legalább mágnessel felszerelt táblával, hogy ne kelljen celluxozni kis papírkákat a táblára

...mindegy, csak nyitott iskola legyen, liberális, differenciált oktatással, projektalapú képzéssel, képességfejlesztéssel a középpontban, arányaiban megfelelő frontális óravezetéssel

...mindegy, csak érezze majd jól magát a gyerek, "éljen és ne az életre készüljön", szeressen iskolába járni, mert sokáig fog még

Hát olyan nagy kérés ez?!

UI: A sors fintora folytán Márton augusztusban egy vadidegen frankfurti állami Grundschule-ban kezdi meg tanulói pályafutását

Bence tanulmányai 8

Ehelyt talán már nem is lehet tanulmányokról beszélni, inkább Bence szellemi és érzelmi előmeneteléről, ami nem összehasonlítható a járás vagy az ülés elsajátításával.

Minthogy az összefüggéseket szinte teljesen pontosan érti, Bence elkezdte felhasználni ezen tudását és önálló döntéseket hozva, önállóan cselekszik. Ez elsősorban az evés és a vetkőzés terén mutatkozik meg. A "Kérsz joghurtot?" kérdésre még mindig azonnal a hűtőhöz rohan, megvárja míg megkapja a poharat, majd ezzel a fiókhoz teper, kirámolja a szalvétákat és addig kutat a feje fölött, az evőeszközök között míg egy kanálra nem lel. Ezután befészkeli magát a fotelbe és, ha az ember nem elég fürge kinyitja magának a joghurtot, nagy részét kitálalva az ülőgarnitúrára. A kanalazás is egész jól megy, 80 %-ban sikerül a szájába juttatni a falatot, arra kell csak ügyelni, hogy ne lóbáljon rajta egyet-kettőt - már amennyiben az ember a hátsó falat kímélni akarja. Hasonló a helyzet a vacsora esetén, mert a párizsis kiflit, illetve a párizsit külön és utána a kiflit, kizárólag villával lehet enni - úriember nem csibész! Gondoskodóbb napjain Bence Mártonnak is leszállít egy villát a szendvicshez, amit Marci elnéző mosollyal nyugtáz, más esetben kevésbé elnézően rákérdez, hogy "Ezt meg minek hoztad?"

A vetkőzésben is jeleskedik Bence, elsősorban a cipő és zokni levevésben, ezt napjában többször is gyakorolja, de nadrágot letolni is elég kiválóan tud. A kantáros nadrág iránt különben is ősi gyűlöletet táplál, ami némileg érthetetlen, lévén sokkal kényelmesebbnek kellene lennie, mint a derékban "szoros" változat. Ez már már elvezet Bence kényszerességéhez, mert a dolgoknak megvan a maguk rendje és helye a világban.

Lépcsőn lefelé csak egy bizonyos oldalon lehet menni, ez minden lépcső esetén más és más. Az utolsó lépcsőfokról viszont csak egyedül lehet lelépni.

A lépcső rácsát mindig be kell csukni magunk után, lehetőleg úgy, hogy a kísérő felnőtt a túloldalon maradjon.

A pelenkázóasztalon szigorúan nem lehet semmi "fölösleges".

Csak Bence kezdheti meg a joghurtot, ez az első kanál joga.

Homokozni úgy kell, hogy az ember keze ne legyen homokos.

Hazafelé jövet mindig meg kell nyomni a csengőt - különben is meg kell nyomni minden gombot, ami szembejön.

Autóba beszállni csak a csomagtartó érintésével lehet, hátha előkerül a motor.

És így tovább.

Bence ugyanakkor kicsit hirtelen haragú. Igaz, hisztizni csak akkor hisztizik, ha nyomós oka van rá, ha...
nem kapja meg a cumiját,
az ember nem pattan az első felszólításra,
nem mehet ki az esőbe homokozni,
el kell jönni az óvodából reggel Marcit hátrahagyva,
el kell jönni az óvodából Marcit elhozva,
a bevásárlókocsiban,
másfele menne, mint amerre kellene,
...és ha hidegfront jön.


Bence egyéb viselt dolgai
Legfőképpen rengeteget "beszél", magyaráz, előad. Felmászik valami magaslatra, kislétrára, sámlira, lépcsőre és onnan osztja az észt, hosszasan, gesztikulálva. Két kezét széttárja, az égnek emeli és néha rázza a fejét.
Meg is kell mindent gondosan számolni: egy-egy-egy...
Rajzolni is nagyon szeret, A4-es oldalak sokaságát tudja telefirkálni, az utolsó sarokig betöltve a helyet. Szigorúan egy színnel.
Kedvenc elfoglaltsága még a virágöntözés, kis kannával, nagy kannával vagy közepes kannával, mindegy, de víz legyen benne, és ne ám csak félig!
Természetesen a motorozás sem maradhat ki a kedvencek közül, ezt is csak abbahagyni nehéz.


Bence összességében rendkívül szórakoztató figura, és majdnem pont ugyanennyire fárasztó is - de csak majdnem.

Vidám(?)park

Miután Hünyők, de Márton mindenképpen, már fél Nyugat- és Dél-Európa vidámparkjainak nem kis hányadát bejárták, ideje volt, hogy a Budapesti Vidámpark is a komparatív analízis tényezőjévé váljon. Mely nap is lehetne alkalmasabb a vizsgálatra, mint egy napsütötte Nagypéntek!

Az internet csodájának hála gyorsan kiderült, hogy a szórakoztató egység nyitva van már az évnek ebben a szakában, sőt mindenféle új játékkal is rendelkezik - többek közt olyan típusúakkal is, amely Mártont, esetleg még Bencét is érdekelheti. Mi több belépő jegyet is "lehet" váltani - ennek ára egy négyfős családra számítva sokkolólag hat ugyan, de ha az ember gyorsan euróra váltja, akkor az is feltűnik, hogy ugyanannyi mint Európa szerencsésebb végein. Ráadásul Bence, nem lévén 90 cm magas (mély), ingyenesen bejut - ez mondjuk máshol is így van.

Rövid kutatómunkánk során azonban nem tűnt fel előre, az az utólag csapdának bizonyuló helyzet, hogy Bence semmire nem fog tudni felülni sem egyedül, sem kísérővel, lévén nincs meg 90 cm (csak 86), noch dazu vagy éppen ezért nincs belépő karszalagja - így már nem is tűnik oly nagyvonalúnak az ingyenes bejutás - ez mondjuk sehol máshol nincs így.

Erre az európai megoldás rendszerre mi is csak akkor jöttünk rá, mikor közvetlenül a beléptető kapu előtt kisegítettünk egy szerencsétlen külföldi turistát, aki megpróbálta megértetni angolul a Vidámparkban dolgozó(?), egyébként nulla nyelvet beszélő, egyetemistákkal, hogy akar egy karszalagot venni a másfél éves gyerekének, akire a bejáratnál azt mondták, hogy nem kell neki karszalag, most viszont emiatt nem engedik fel a játékokra. Nem hiszem, hogy értette, hogy felesleges vennie egy gyerekbelépőt, mert a kisfiút semmiképpen nem fogják felengedni még a bébijátékokra sem, mivel A) nincs meg 90 cm, B) kísérővel a bébijátékokra nem lehet felülni, merthogy felnőttnek nem szabad, C) nincs karszalagja, mert nincs 90 cm, ezért egyedül nem ülhet fel amúgy sem. Ezen a ponton kezdett gyanússá válni, hogy Bence vidámparki szórakozása sem lesz felhőtlen. Nem baj, majd rohangál, tologatja a kiskocsit, játszik a játszótéren - ami nyilván van!

Ehhez képest a Budapesti Vidámparknál veszélyesebb helyet egy majd' kétéves számára nehezen lehetne találni, talán csak egy víruskutató laboratórium raktárhelyisége. A hely szinte színtiszta beton, erős szintkülönbségekkel, keresztül-kasul futó csövekkel, slagokkal és vezetékekkel, lerobbant házakkal és a ház mögötti rozsdás vashulladék és szemétlerakatokkal. Bence majdnem annyit hallotta a "Nem szabad!", "Ne nyúlj hozzá!" és "Óvatosan!" felszólításokat, mintha a pécsi Zsolnay gyárba vittük volna kirándulásra. Az egyetlen játszótérnek látszó egység (akár karszalag nélkül is használható) egy akkora mászóka volt, amire még Márton is csak kisebb nehézségek árán tudta felküzdeni magát. Bence az első lépcsőfokot nyújtózkodva sem érte el - szerencsére.

Marci azért persze jól érezte magát. Rengeteget dodzsemezett, a nagy dodzsemen M-mel, a kicsin egyedül, bukósisakban szelte a poros köröket a Buggyban, felmerészkedett a hullámvasútra (amire inkább a muzeális emlék meghatározás illik, lévén kevéssé emlékeztet a mai kor hullámvasút ideáljára, bár ez nem feltétlenül válik hátrányára). Többször átrobogott a tükör labirintuson, egy kicsit félt az elvarázsolt kastélyban és hatalmasakat zakózott a forgó hordóban - bár ezt ő személy szerint nem tartotta annyira viccesnek. Kétszer is türelmesen megvárta míg körbeér az óriáskerék, miközben megtekintette az M3-as autópálya bevezetőjének látványosságait, és kifejezetten lelkes volt a csokoládé ízű gépi fagyitól.

Márton állhatatos ragaszkodása a Forma 1-hez mindenesetre nem múlik el nyomtalanul. A Buggy circuit-ben (ami egyébiránt nincs benne a horribilis belépőjegyben) az oly nagyrabecsült Massát is megszégyenítve vette be a kanyarokat, tartotta az íveket és utolsó pozícióból indulásból is utolérte a többi versenyzőt, hogy a végén még az amúgy nem túl kedves játékmester is megdicsérje.

Összességében, a kirándulás végére mindkét gyerek elfáradt annyira, hogy alig bírjanak elvonszolódni a Városliget túlfelén parkoló autóig. Bencének nem ez volt élete nagy napja, de Marci jól érezte magát, a hatévesek nem oly kritikusak, a kétéveseknek meg még legalább egy évig nem való a Budapesti Vidámpark.

A Vidámpark / Nagycirkusz / Állatkert tengely parkolási lehetőségeinek tárgyalása, valamint, hogy mit tegyen a szülő, akinek botor módon van egy kisebb meg egy nagyobb gyereke, nos ezek egy másik blog másik posztjai lehetnének.

Parti-arcok

Az elmúlt néhány hét során Mártonnak sikerült három óvodai születésnapi parti vendéglistájára is felkerülnie - hiába, no, népszerű a gyerek... - és ezzel Bencét is bejuttatta a tutiba, mint az a bizonyos skót.

A legújabb trendek szerint a születésnapi bulikat ugyanis hatalmas játszóházakban tartják (-juk!), ahol a gyermekek több száz négyzetméteren őrjöngenek megközelítőleg három órán keresztül, néha vonulnak csak vissza az erre kijelölt termecskébe melegszendvicsezni, tortázni, esetleg megünnepelni az születésnapost.

Márton ezekre a születésnapokra már napokkal előre készül, számolja, hogy hányat kell aludni, számon tartja, hogy kik lesznek ott és terveket sző a saját születésnapi bulijára vonatkozóan - függetlenül attól, hogy ez megközelítőleg tíz hónap múlva lesz, azaz kb 307-et kell még addig aludni.

A megérkezés második pillanatában aztán Marci szőrén-szálán eltűnik, néha lehet csak egy villanásnyi időre látni amint éppen csúszik, kúszik, mászik, csüng, ugrik, de leginkább rohan. Néha bekap egy falat melegszendvicset vagy pogácsát és rengeteg gyümölcslevet dönt magába. A tortáktól általában távol tartja magát, bár hősiesen énekel és remekül ad át ajándékot. Pár percnyi megállást csak a méltán népszerű arcfesték felvitele jelenthet (minden kevésbé gyakorlott szörnyülködő megnyugtatására: ez szappanos vízzel nyom nélkül eltávolítható). Tulajdonképpen szülői szempontból remek a program, három óra trécselés, bámészkodás - is lehetne...

Bencével kiegészülve ugyanez már kicsit mozgalmasabb. Gyakorlatilag egy másodpercre sem lehet szem elől téveszteni, ez ugyanis fél órás keresést jelenthet a három-bencényi gyerekekkel zsúfolt ugrálóvárak, égig érő mászókák, giga-csúszdák és mélységesen mély labdamedencék tengerében, hangos és teljesen felesleges "Benő, hol vagy?" felkiáltásokkal tarkítva a rohangálást.
Megkönnyítette a helyzetet, hogy Bence, apja nagy örömére, az utóbbi két alkalommal kinézte magának a Barbie-rózsaszínre festett lányszobát, ahol felfedezett egy méretben hozzá hasonló Mickey Egér figurát (nevezett "Egéke"), amit aztán Gulliverként megetetett a kisszékben a kisasztalnál, majd kiszívta az orrát a kis rózsaszín porszívóval, hogy ezután elvigye sétálni a rózsaszín kiskocsiban körbe-körbe játszóház-szerte. Amikor aztán Egéke megunta a sétát, egy megfelelően férfias motort kiválasztva, Bence egyedül indult felfedező útra egy apart kis rózsaszín táska társaságában.

Kevésbé szociális lévén Bence egyelőre a közös evés-ivásban és ünneplésben nem vett részt és énekelni sem énekelt. Így azt a tíz perc szabadidőt sem engedélyezi, amit ilyenkor lopni lehetne.

Annak ellenére, hogy Márton szinte egyáltalán nem igényel felnőtt részvételt, a születésnapi zsúr látogatás mégis két emberes feladat. Hacsak az ember nem akar három - három és fél órán keresztül gyakorlatilag megállás, evés, ivás és egyéb vegetatív funkciók ellátása nélkül körbe-körbe rohangálni, miközben a hozzá beszélő szülőtársaknak egy-egy szót vagy fél mondatot odavakkant, maximálisan lemaradva így a jobbnál jobb óvodai pletykákról.