A denevér

Nyitány
Márton idén - hosszas tépelődés, gondolkodás és mérlegelés (v.ö. dilemma) után - úgy határozott, hogy az esedékes óvodai Halloween partira félelmetes denevérnek öltözik, a nem kevésbé félelmetes csontváz helyett. Döntésének mozgatórugója eleddig ismeretlen.

Miután a jelmez-munkacsoport mind pszichikailag, mind anatómiailag, mind olcsó fekete póló vásárlásilag felkészült a csontváz jelmez elkészítésére, Márton előállt a farbával, miszerint ebből most mégis inkább denevér kellene, hogy legyen. Nagy szerencse, hogy a Halloween ünnepkör alapszíne viszonylag egysíkú, jelesül fekete.
Hála néked internet, sikerült is ráakadni egy, a denevér-jelmez készítés rejtelmeit a nyilvánosság számára felfedő, amerikai kreatív kertvárosi anyukákat célzó honlapra, ahonnan még az óvoda által óhajtott, az ünnepkörhöz kapcsolódó, sütemény receptet is sikerült lehalászni.
A titok (a denevér alapjául szolgáló fekete pólón kívül) a fekete, kínai gyártmányú esernyőben rejlik (megengedve, hogy az amerikai háziasszonyok nem biztos, hogy kínai terméket használnak...) Ezenkívül már csak némi krepp papírra van szükség és egy vállalkozó szellemű nagymamára, aki a munkacsoport állandó tagjaként mindezt beszerzi.
Fontos még, hogy a krepp-papír álarcból több készüljön, mivel nevezett óvodai eseményeken különböző rendű és rangú balesetek tudnak történni, megfelelő álarc nélkül hagyva a denevért, ami pedig nyilvánvalóan megengedhetetlen.
A leveles tésztából készült csontalakú sütiket pedig érdemes előző héten barátaink házibuliján tesztelni. Mégse adhatunk akármit az óvodásoknak...

Dilemma

Mindenki, aki azt állítja, hogy az ötéves óvodásoknak könnyű az élete, szálljon mélyen magába és próbálja meg eldönteni, hogy az óvodai Halloween partira denevérnek avagy csontváznak öltözzön-e!
Ha ez sikerült, szembe lehet nézni a problémával, hogy mi legyen az esetben, ha a világbajnokság végéhez közeledvén, kedvenc Forma 1-es pilótánknak már MATEMATIKAI esélye sincs a világbajnoki cím megnyerésére. Önnön tükörképét szembeköpve (bár ez Bencére jellemző inkább) átáll-e az Ötéves Óvodás valamelyik világbajnok-esélyes, ámde eleddig ellenséges pilóta pártjára.
És ha ez sem lenne elég, kell-e és hogyan lehet palástolni, ha nevezett Ötéves Óvodásnak igencsak megtetszik egy méltán népszerű tévés tehetségkutató tizenegy éves "szopránja". Hogyan lehet elérni, hogy az ember fennmaradhasson legalább Anna daláig, ha az eredményhirdetést nem is várhatja meg, anélkül, hogy bevallaná, hogy miatta kell fennmaradni?!
Nem beszélve az egyik legsúlyosabb kérdésről, miszerint mi legyen akkor, ha az Ötéves Óvodás a vasárnapi meccsnézés közepette, nem ugyanannak a focicsapatnak drukkolna szíve szerint, akinek drága édesapja - teszemazt az emtékának, hanem annak a csapatnak, amelyik nyerésre áll, neadjisten a ferencvárosnak... (hozzátéve, hogy ezen felvetés erősen hipotetikus, ilyen a gyakorlatban sosem fordulhat elő)
Ráadásul a fent felsoroltak még csak a nagyobb kaliberű problémák. Az Ötéves Óvodás ezeken felül is kénytelen szembenézni rengeteg hétköznapinak tűnő, ám korántsem egyszerű dilemmával. Levegye-e például az óráját tornaórán, mikor Dani nem veszi le, holott nem biztos, hogy az óvónénik megengedik, hogy fent maradjon. És ha már egyszer leveszi, bevigye-e a csoportszobába a szekrényre, vagy feltegyük-e inkább az öltözőpolcra, mindkét esetben az elkavarodás fenyegető rémével szembenézve.

Legyen újra ötéves óvodás, akinek van mersze!

Mosógép

Bence egyik legjobb barátja a mosógép, persze szigorúan az elöltöltős, mozizós verzió.
Ha üres és nyitva van a szuper kerek ajtó, beledugja a fejét, majd a fél törzsét is, hogy csak a pelenka és a lábai lógnak ki belőle és odabent karattyol, talán a visszhang tetszik neki.
Ha csukva van az ajtó a gombokat is előszeretettel nyomogatná, de ezt csak titokban, ezt ugyanis nem szabad, annak ellenére, hogy nyomkodásra pirosan és zölden világítanak, villognak - nehéz az ily gonosz szülőkkel...
Ha Bence meghallja, hogy a mosógép mos, beront a fürdőszobába - amit szintén nem nagyon szabad - és odaguggol a gép elé, széttárja a karjait és odabújik az ajtóhoz. A vízszívásnál viszont úgy megijed, hogy nagyot ugrik hátra, amitől zömmel fenékre ül és zavarodottan magyarázni kezd. Mosásnál viszont, ha forog a dob, kopogtat az ajtón és lelkes beszédet tart a környezetének, a gépre mutogatva, kezeit néha széttárva, valószínűleg a ruhák forgásának csodáját ecsetelve.
A centrifugázás persze a legviccesebb, amikor az ember odatapasztja a kezét a géphez, és rázatja magát a nagy hangzavarban.
Kár, hogy a mosógép otthona a tiltott zónában van...

Tanuljunk bencéül - 1. lecke

addide
tita
titő
Apppa
Aggya
mammammam
pápá
epü
tyütty
iiiinta

Márton gyanakszik...

"Apa, kicsit azért fura a fociban, hogy mindig én nyerem az elsőt, te a másodikat és én a harmadikat, nem?!'

Marci aranyköpései VI.

• A babák hogy köszönnek? Mindig úgy, hogy pá-pá? Mert az inkább olyan elköszönős.
• Tévéreklám: "Ha már elmúltál 18, de még nem vagy 30, jelentkezz az xy műsorba" m:"Anya, te nem fogsz jelentkezni, mert már több vagy, mint 30, ugye?"
• Apa, te legyél a Vasas, én meg a Diós Györggyel vagyok.
• Apa, gyere! Tata Banya játszik Györggyel.
  
• Elaludtam, mint a parázs.
• "Apa, játsszunk ma IGAZI focit." - "De Marci, csak ketten vagyunk!" - "Na jó, de lesni azért tudunk!"
• Állatkertben: "Anya, nem látom a medvét, pedig a medvék nem alszanak őszi álmot!" - "Nem, a medvék téli álmot alszanak." - "Aha, akkor biztosan lelőtték..."
  

Márton és a zsidóság

Helyszín: Hessenpark, skanzen Németországban

- Látod, Márton, ez egy zsinagóga, egy zsidó templom. Nem kereszt van rajta, hanem csillag.
Felismered valamelyiket a betűk közül? Ugye nem? Képzeld el, ezek másmilyen betűk és nem is balról jobbra (erről arra), hanem jobbról balra kell olvasni (arról erre).
És képzeld, ez egy olyan templom, ahol az emberek nem leveszik a sapkájukat, hanem felveszik, ha bemennek.
Jegyezd meg, úgy hívják, hogy zsinagóga.

Két nappal később

- Anya, hogy is hívják azt a házat, amit láttunk?
- Nem tudom. Melyik házat?
- Hát azokét, akik mindent fordítva csinálnak.

BÚÉK!