Abból is látszik, hogy a srácoknak majdhogynem olyan szomorú gyerekkoruk van, mint szüleiknek volt, hogy az ovi-szünet egy részét, sőt már a szünet előtti heteket a Balatonon kell átvészelniük.
Nagyon fura helyzet, ha az embert ismeretlen ismerősök lépten-nyomon nevén (!) szólítják (hogy honnan emlékeznek?!) és közlik, hogy jé, akkora voltál mint a gyerekeid, mikor itt nyaraltatok a nagymamával. A jelenlévő Márton mondjuk ezt abszolút nem érti, de nagyon kedvesen mosolyog a nénikre, bácsikra.
Aztán a séta közben megtudja - nyilván őrülten érdekli - hogy anya ebbe a trafikba járt Judittal Népszabadságért a sánta bácsihoz; hogy itt volt a kis közért, ami közelebb van, mint a nagy közért, ezért sokkal jobb; hogy a Rózsa utcában kicsit vizes volt a fagyi, de legalább csak egy utcányira volt; hogy itt és itt veszett el a gumicsónak-pár egy darabja és a nagymama (dédi) nagyon mérges volt miatta; hogy itt volt a homokozó, amíg az első szomszéd orvul ki nem sajátította a területet; hogy még látszik a helye, ahol Tomi és Peti kalapáccsal leverték a falat (szintén az első szomszéd, úgyhogy utólag úgy kell neki); hogy az Orosz-Tóthéknál, a kék házban, mindig volt cukorka; hogy a wc helyén bunker volt és a konyhapult helyén fal és így tovább.
Az érdekesség, hogy Marci és Bence azt fogják majd mesélni a gyerekeiknek, hogy a Nagypapa medencét építtetett a teraszba, amiben vízilabdázni lehet, csak az építő bácsik kicsit lassúak voltak; hogy a bácsi, aki a parabolát szerelte beállított négy gyerekadót és tökéletes vételben lehet nézni a forma 1-et és a vb-t; hogy anya mobil-internetje lassú volt és ez sok bosszúságot okozott az internet bankban; hogy patront kellett szerezni a nyomtatóba Siófokon, és alig találtunk; hogy itt volt a Patkó büfé és Marci ennél a padnál verte ki a fogát háromévesen; hogy az olasz fagyizóval szembeni gépi fagyi az igazi, csak nagy tölcsérben kell kis adagot kérni, stb...
Egy dolog azonban biztosan örök, e téren az emlékek és a tapasztalatok megegyeznek: a nagy közért egy ötévesnek igenis messze van gyalog!!!
2010. július 29., csütörtök
2010. július 19., hétfő
Bence indulófélben
Össze még nem csomagolt, de határozottan indulófélben van.
Ellentétben az eddig tapasztaltaktól (Márton), Bence a két lábon járás elsajátítását nem a szülőtől szülőig vagy bútortól bútorig és vissza módszerrel kezdte. Először is a felegyenesedés fejlődési fázisát gyakorolta be: ülő alaphelyzetből előrehajol, két kezével megtámaszkodik, lábait hátra gyömöszöli nagy terpeszbe és kinyújtja, így popsiját az égnek emeli és lassan elemeli tartó kezeit a földtől. Olykor visszahuppan, olykor hátraesik, egészen addig, míg a pelenka és a pocak egyensúlyba nem kerül, lehetőleg úgy, hogy a feje középtájon legyen.
Amikor már, biztosnak nem mondható, két lábon áll, nagy terpeszben, elkezd járáshoz hasonlatos mozdulatokkal próbálkozni. Kb mint egy díjnyertes szumó birkózó (ezt a képzetet a pelenka és csak a pelenka, viselése nagyban elősegíti) és egy lépegető exkavátor keveréke. Jobbra-balra-jobbra, kettőt-hármat dülöngél aztán puff, vagy ahogy ő mondja pfff.
A valamitől vagy valakitől konkrét cél elérése érdekében járás nem érdekli, pontosan tudja, hogy ilyen esetekben a négykézláb közlekedés sokkal célravezetőbb és veszélytelenebb.
Lassan jöhet az eszközhasználat...
Ellentétben az eddig tapasztaltaktól (Márton), Bence a két lábon járás elsajátítását nem a szülőtől szülőig vagy bútortól bútorig és vissza módszerrel kezdte. Először is a felegyenesedés fejlődési fázisát gyakorolta be: ülő alaphelyzetből előrehajol, két kezével megtámaszkodik, lábait hátra gyömöszöli nagy terpeszbe és kinyújtja, így popsiját az égnek emeli és lassan elemeli tartó kezeit a földtől. Olykor visszahuppan, olykor hátraesik, egészen addig, míg a pelenka és a pocak egyensúlyba nem kerül, lehetőleg úgy, hogy a feje középtájon legyen.
Amikor már, biztosnak nem mondható, két lábon áll, nagy terpeszben, elkezd járáshoz hasonlatos mozdulatokkal próbálkozni. Kb mint egy díjnyertes szumó birkózó (ezt a képzetet a pelenka és csak a pelenka, viselése nagyban elősegíti) és egy lépegető exkavátor keveréke. Jobbra-balra-jobbra, kettőt-hármat dülöngél aztán puff, vagy ahogy ő mondja pfff.
A valamitől vagy valakitől konkrét cél elérése érdekében járás nem érdekli, pontosan tudja, hogy ilyen esetekben a négykézláb közlekedés sokkal célravezetőbb és veszélytelenebb.
Lassan jöhet az eszközhasználat...
2010. július 11., vasárnap
Foci vébé
Márton az elmúlt egy hónapot foci vébé lázban töltötte. Minden előzetes felkészítés nélkül, teljesen magától kattant rá a sportágra - talán a példakép-effektus kis behatására.
A csoportmérkőzések idején nem akart óvodába menni, nehogy lemaradjon a délutáni meccsről. Volt olyan is, amit fel kellett venni neki. Minden este külön harc volt a lefekvés, volt hasfájás, fejfájás, meleg, hideg, szúnyogok, pisilés, csak hogy Márton a szobájából kiszabadulva megtudja az aktuális állást és újfent bebiztosítsa, hogy másnap reggel első dolgunk lesz beszámolni az eredményekről.
Az esti családi beszélgetések a következőképpen alakulnak mostanság:
m: Én megismerem a Thomas Müllert, ő az, a tizenhármas.
Zs: Honnan tudod, hogy ő a tizenhármas?
m (felháborodva): Hát láttam már játszani a németeket, nem emlékszel?!
(Hát én is láttam...)
m: Ezt a szabadrúgást tuti kapura rúgja.
M, Zs kórusban: Nem valószínű, nagyon messze van a kaputól, be fogja ívelni.
(Hát, kapura rúgta...)
A favoritok kiválasztása azonban, csakúgy mint egyéb sportágak esetében (Massa ma is hatalmasat "bénázott"), még mindig nem megy. Marci sajnos a szimpatikus csapatoknak drukkol - legalábbis a 89. percig - nem azoknak, akik nyernek. Brazília, nem is véletlenül, most is abszolút favoritnak számított, ez eleinte jó választásnak is tűnt, benne volt a világbajnoki esély, megnyugodott a család, hogy ezúttal nagyobb csalódások nélkül ússzuk meg a drukkolást. Igenám! De jöttek a holland sajtevők és kiverték nagy reménységünket. Új kedvenc után kellett nézni, itt kúsztak képbe az uruguay-iak, hogy miért pont ők, rejtélyes... Ennek a fellángolásnak ismét a hollandok vetettek véget - ideiglenesen. A bronzmérkőzés komoly dilemmát eredményezett, hogy melyik ujjába is harapjon az ember(gyerek), Forlánnak, az új sztárnak drukkoljon, vagy a rokonnak, Mülleréknek.
A másik ág sem volt könnyebb, ott a spanyolok voltak a favoritok, meg a németek is, az egymás elleni meccs szintén egy meghasonlással volt egyenértékű.
A foci így az autóverseny mellé a szimulációs játékok sorába is belépett. Márton amikor nem a Forma1 futamot játssza újra, focizik. Focizik a kertben, a teraszon, a szobában, a medencében és közben fejhangon közvetít. Általában ő Forlán, Thomas Müller és Fernando Alonso - nem, nem tévedés, ez Xabi Alonso és Fernando Torres összevont csatársora, igen, tudjuk, hogy Fernando Alonso egy autóversenyző! A spanyolok például a múltkor 58 - 0-ra verték a németeket a medencében.
Jelenleg, a döntő szünetében, nulla-nulla állásnál is a spanyoloknak drukkolunk, kivéve, ha a hollandok nyernek.
A csoportmérkőzések idején nem akart óvodába menni, nehogy lemaradjon a délutáni meccsről. Volt olyan is, amit fel kellett venni neki. Minden este külön harc volt a lefekvés, volt hasfájás, fejfájás, meleg, hideg, szúnyogok, pisilés, csak hogy Márton a szobájából kiszabadulva megtudja az aktuális állást és újfent bebiztosítsa, hogy másnap reggel első dolgunk lesz beszámolni az eredményekről.
Az esti családi beszélgetések a következőképpen alakulnak mostanság:
m: Én megismerem a Thomas Müllert, ő az, a tizenhármas.
Zs: Honnan tudod, hogy ő a tizenhármas?
m (felháborodva): Hát láttam már játszani a németeket, nem emlékszel?!
(Hát én is láttam...)
m: Ezt a szabadrúgást tuti kapura rúgja.
M, Zs kórusban: Nem valószínű, nagyon messze van a kaputól, be fogja ívelni.
(Hát, kapura rúgta...)
A favoritok kiválasztása azonban, csakúgy mint egyéb sportágak esetében (Massa ma is hatalmasat "bénázott"), még mindig nem megy. Marci sajnos a szimpatikus csapatoknak drukkol - legalábbis a 89. percig - nem azoknak, akik nyernek. Brazília, nem is véletlenül, most is abszolút favoritnak számított, ez eleinte jó választásnak is tűnt, benne volt a világbajnoki esély, megnyugodott a család, hogy ezúttal nagyobb csalódások nélkül ússzuk meg a drukkolást. Igenám! De jöttek a holland sajtevők és kiverték nagy reménységünket. Új kedvenc után kellett nézni, itt kúsztak képbe az uruguay-iak, hogy miért pont ők, rejtélyes... Ennek a fellángolásnak ismét a hollandok vetettek véget - ideiglenesen. A bronzmérkőzés komoly dilemmát eredményezett, hogy melyik ujjába is harapjon az ember(gyerek), Forlánnak, az új sztárnak drukkoljon, vagy a rokonnak, Mülleréknek.
A másik ág sem volt könnyebb, ott a spanyolok voltak a favoritok, meg a németek is, az egymás elleni meccs szintén egy meghasonlással volt egyenértékű.
A foci így az autóverseny mellé a szimulációs játékok sorába is belépett. Márton amikor nem a Forma1 futamot játssza újra, focizik. Focizik a kertben, a teraszon, a szobában, a medencében és közben fejhangon közvetít. Általában ő Forlán, Thomas Müller és Fernando Alonso - nem, nem tévedés, ez Xabi Alonso és Fernando Torres összevont csatársora, igen, tudjuk, hogy Fernando Alonso egy autóversenyző! A spanyolok például a múltkor 58 - 0-ra verték a németeket a medencében.
Jelenleg, a döntő szünetében, nulla-nulla állásnál is a spanyoloknak drukkolunk, kivéve, ha a hollandok nyernek.
2010. július 6., kedd
Bence tanulmányai 7
A sorozat előző bejegyzéséhez képest nem látványos a fejlődés, de annál szórakoztatóbb.
Bence az önálló járás elsajátításánál ugyan még nem tart, mégis mindenhova eljut ahova akar. Erre több módszert is kifejlesztett. Az első, legkényelmesebb verzió, hogy felkéredzkedik egy felnőtthöz - ezt felfelé nyújtott karral, erőteljes ppá-ppá felszólítás kíséretében teszi (ez akar a hoppá lenni) - a helyzet félreérthetetlen - majd mutatóujjával határozottan rámutat, hogy merre is kellene orientálódni, illetve hangos visítással jelzi, ha valaki irányt téveszt. Második, kicsit kényelmetlenebb, de annál szórakoztatóbb módja a közlekedésnek, ha az ominózus felnőtt a klasszikus derékölő módszerrel két kézen vezetgeti, szigorúan arra amerre ő akar menni. Ez esetben mutogatásról értelemszerűen nem lehet szó, így Bence határozott testbeszéddel és a már említett visítással irányítja a menetet. Harmadik, kényszer-verzió, a négykézlábra kapaszkodás és gyors tempókkal haladás - ennek a módszernek megvan az az előnye, hogy nem kell a felnőtteket jobb belátásra bírni - az ember(gyerek) oda megy, ahova akar, akkor amikor akar.
Az egyéves védőnői státusz-felmérés egyik, határozottan intelligens, kérdése volt, hogy Bence segít-e öltözködni. Esetenként valóban nyújtja a karját vagy a lábát, de a segít kifejezés még azért nem adekvát, inkább a hátráltat jellemezné megfelelően öltözködési szokásait. A harmincfokos nyárban Bencét átpelenkázni és felöltöztetni - egy szál body-ba - felér egy félórás fitnesz edzéssel, ami után a folyadékpótlás elengedhetetlen.
További kérdés volt, hogy pakolászik-e ki és be. Nos, ki - egyértelműen, be - kevésbé... Amennyiben nem számítjuk a cumi pelenkavödörbe való tuszkolását.
"Egyszerű felszólításokat, tiltásokat megért-e." Igen, láthatólag megérti és kaján vigyorral nyugtázza - szerencsére az nem volt kérdés, hogy aszerint is cselekszik-e.
A felszólításra Bence amúgy is jól reagál, igazi "clown". Felkérésre pá-pá-t integet, tapsikol - olykor pár perces spéttel ugyan, de jól felismerhetően. Saját fejét tapogatva megmutatja hol a baba. Csüccs! vezényszóra leül és ünnepelteti magát. Monotóniatűrése határtalan, szerencsére Marci ebben partner, együtt akárhányszor tudják elismételni a mutatványokat.
Bébi a kanál-kezeléssel is egész jól halad, bár azonkívül, hogy nem mindig talál bele a szájába, az is nehézséget jelent, hogy a kanál szárát tunkolja a tányérba és a fejét nyalja le - nem túl hatékony, de maszatos.
Összességében Bence még mindig üzemszerűen működik, az akarata is egyre erősebb, érdekérvényesítése kifogástalan és tüdővel is bírja...
Bence az önálló járás elsajátításánál ugyan még nem tart, mégis mindenhova eljut ahova akar. Erre több módszert is kifejlesztett. Az első, legkényelmesebb verzió, hogy felkéredzkedik egy felnőtthöz - ezt felfelé nyújtott karral, erőteljes ppá-ppá felszólítás kíséretében teszi (ez akar a hoppá lenni) - a helyzet félreérthetetlen - majd mutatóujjával határozottan rámutat, hogy merre is kellene orientálódni, illetve hangos visítással jelzi, ha valaki irányt téveszt. Második, kicsit kényelmetlenebb, de annál szórakoztatóbb módja a közlekedésnek, ha az ominózus felnőtt a klasszikus derékölő módszerrel két kézen vezetgeti, szigorúan arra amerre ő akar menni. Ez esetben mutogatásról értelemszerűen nem lehet szó, így Bence határozott testbeszéddel és a már említett visítással irányítja a menetet. Harmadik, kényszer-verzió, a négykézlábra kapaszkodás és gyors tempókkal haladás - ennek a módszernek megvan az az előnye, hogy nem kell a felnőtteket jobb belátásra bírni - az ember(gyerek) oda megy, ahova akar, akkor amikor akar.
Az egyéves védőnői státusz-felmérés egyik, határozottan intelligens, kérdése volt, hogy Bence segít-e öltözködni. Esetenként valóban nyújtja a karját vagy a lábát, de a segít kifejezés még azért nem adekvát, inkább a hátráltat jellemezné megfelelően öltözködési szokásait. A harmincfokos nyárban Bencét átpelenkázni és felöltöztetni - egy szál body-ba - felér egy félórás fitnesz edzéssel, ami után a folyadékpótlás elengedhetetlen.
További kérdés volt, hogy pakolászik-e ki és be. Nos, ki - egyértelműen, be - kevésbé... Amennyiben nem számítjuk a cumi pelenkavödörbe való tuszkolását.
"Egyszerű felszólításokat, tiltásokat megért-e." Igen, láthatólag megérti és kaján vigyorral nyugtázza - szerencsére az nem volt kérdés, hogy aszerint is cselekszik-e.
A felszólításra Bence amúgy is jól reagál, igazi "clown". Felkérésre pá-pá-t integet, tapsikol - olykor pár perces spéttel ugyan, de jól felismerhetően. Saját fejét tapogatva megmutatja hol a baba. Csüccs! vezényszóra leül és ünnepelteti magát. Monotóniatűrése határtalan, szerencsére Marci ebben partner, együtt akárhányszor tudják elismételni a mutatványokat.
Bébi a kanál-kezeléssel is egész jól halad, bár azonkívül, hogy nem mindig talál bele a szájába, az is nehézséget jelent, hogy a kanál szárát tunkolja a tányérba és a fejét nyalja le - nem túl hatékony, de maszatos.
Összességében Bence még mindig üzemszerűen működik, az akarata is egyre erősebb, érdekérvényesítése kifogástalan és tüdővel is bírja...
2010. június 30., szerda
Breaking news - Bence és a csendespihenő
Csak erős idegzetűeknek
Ma délután M.Bence pomázi kiskorú hangos vinnyogással adta a világ tudtára, hogy elege volt az ágyban tartózkodásból.
A gyanútlan belépőt az ágy végében ácsorgó, a rácsba kapaszkodó kétségbeesett szerecsen gyerek várta. Arca barna, karjai barnák, lábai barnák, és ellentétben Bodri kutyával még az orra hegye is... - de nem a kellemes délutáni napsütésben sült le.
M.B. kiskorú valamilyen furmányos módon pihenés helyett, csendben leépítette magáról a pelenkát és a továbbiakban minden rendű és rangú termést egyenletes mértékben, jobb szobafestőket is túlszárnyaló alapossággal kente szét szűkebb környezetében - saját magán, a matracon, az ágyon, a rácsokon, a takarókon, a fejvédőn és a kis állatkákon, ezzel a tevékenységével az ukrán skanzen pottyantós mellékhelyiségeit megszégyenítő ájert idézve elő.
A gyerek lecsutakolása és a mű eltakarítása nem tartott tovább egy fél óránál, még néhány nagy levegős szünetet beiktatva sem - hála a XXI. századnak, köszönve a mosógép értő segítségét.
Reméljük minden tétel kibírja a minimum 60 fokot...
A szülőkről szóló hasonszőrű történetek közlését a szerkesztőség cenzúrázza!
Ma délután M.Bence pomázi kiskorú hangos vinnyogással adta a világ tudtára, hogy elege volt az ágyban tartózkodásból.
A gyanútlan belépőt az ágy végében ácsorgó, a rácsba kapaszkodó kétségbeesett szerecsen gyerek várta. Arca barna, karjai barnák, lábai barnák, és ellentétben Bodri kutyával még az orra hegye is... - de nem a kellemes délutáni napsütésben sült le.
M.B. kiskorú valamilyen furmányos módon pihenés helyett, csendben leépítette magáról a pelenkát és a továbbiakban minden rendű és rangú termést egyenletes mértékben, jobb szobafestőket is túlszárnyaló alapossággal kente szét szűkebb környezetében - saját magán, a matracon, az ágyon, a rácsokon, a takarókon, a fejvédőn és a kis állatkákon, ezzel a tevékenységével az ukrán skanzen pottyantós mellékhelyiségeit megszégyenítő ájert idézve elő.
A gyerek lecsutakolása és a mű eltakarítása nem tartott tovább egy fél óránál, még néhány nagy levegős szünetet beiktatva sem - hála a XXI. századnak, köszönve a mosógép értő segítségét.
Reméljük minden tétel kibírja a minimum 60 fokot...
A szülőkről szóló hasonszőrű történetek közlését a szerkesztőség cenzúrázza!
2010. június 28., hétfő
Ki kinek a példaképe?
Bencének egészen biztosan Marci.
Az utolsó mozdulatig mindent utánoz.
Ha Marci vacsorázik, neki is harapnia kell valamit - mégpedig azonnal, lehetőleg Márton tányérjából egyenest. Ha Marci örül, Bence lelkesedik. Ha Marci a kanapén ugrál, Bence azonnal ott terem, hogy felküzdje magát a hónaljáig érő bútorra - annyi apró különbség van kettejük közt, hogy Bébi fejjel előre közlekedik lefelé is - ebben kicsit Micimackó a példaképe.
Ha Marci felmegy a lépcsőn, Bence a barikád túloldalán vinnyog. Ha Marci mesét néz, Bence lelkesen táncol a főcímre. Ha Márton a Forma 1-et rekonstruálja az autós szőnyegen, Bence azonnal ráveti magát a legértékesebb versenyzőre - ez talán az egyetlen, amit Marci tehernek érez példakép mivoltában.
Generációjának doyenjeként, Marci másoknak is példaképe lett a családban. Például a tizenöt hónapos Mateonak, Márton és Bence eleddig egyetlen unokatestvérének. Röpke itt-tartózkodása során Máté rögtön rájött, hogy Marci rengeteg minden érdekeset tud. Gyorsan mozog, hirtelen helyváltoztatásokra képes, remekül játszik a kockákkal és állva pisil a wc-be (!).
Aztán Márton ideiglenes távollétében Mateo-ból is példakép lett - volna, ha hagyja magát. Legalábbis Bence megpróbálta magáévá tenni. De Máté orvul kihasználva négy hónapnyi helyzeti előnyét, miszerint járni tud, folyton odébb ment, már-már elfutott. Bence mindent megpróbált, rácsimpaszkodott, belekapaszkodott a nadrágja szárába, tapsikolva lelkesedett, megkísérelte szó szerinte levenni a lábáról.. Mateo meg örült, hogy mehet, úgy tűnik még nincs teljesen tisztában a példakép lét felelősségének súlyával.
Marci esete már összetettebb.
Ő jobban el van látva példaképekkel. Ott van mindjárt Massa, akinek mostanában kicsit kopik a fénye, már-már halovány. Vagy ott van Atesz, a sítábori síoktató, vagy Ákos a teniszedző, aki Marcit professzornak szólítja és minden alkalommal megkérdezi tőle, hogy hol a foga. Fiatalabb kiadásban Jónásákos vagy Borsbence, akik már hat (!) évesek, illetve Dani, aki ugyan még nincs hat, de már látta a Csillagok háborúja összes részét - többször is.
Aztán persze a család. Apa, mert ha Marcinak nem is áll módjában mindig szót fogadni, M véleménye szent. - Apa biztos nagyon boldog lesz, hogy ilyen jól ment a tenisz. - Apa biztos nagyon fog örülni, hogy ilyen ügyesen viselkedtem. - Apa biztosan csodálkozni fog, hogy milyen szép új ütőm van. - Apa, te kinek bukkolsz? (drukkolsz) -Apa, te mit fogsz enni? - Apa, te mikor fekszel le?
Meg Pali papa, aki biztos tudja és majd segít és Dönci papa, aki biztos szeretne már focizni, társasozni, autózni, mert "már biztos hiányzom neki".
Meg Peti, aki biztos akarna dominózni, csak most alszik, most kel fel, most fekszik le, most dolgozik, most mit is csinál éppen?
Nehéz a példaképekkel...
Az utolsó mozdulatig mindent utánoz.
Ha Marci vacsorázik, neki is harapnia kell valamit - mégpedig azonnal, lehetőleg Márton tányérjából egyenest. Ha Marci örül, Bence lelkesedik. Ha Marci a kanapén ugrál, Bence azonnal ott terem, hogy felküzdje magát a hónaljáig érő bútorra - annyi apró különbség van kettejük közt, hogy Bébi fejjel előre közlekedik lefelé is - ebben kicsit Micimackó a példaképe.
Ha Marci felmegy a lépcsőn, Bence a barikád túloldalán vinnyog. Ha Marci mesét néz, Bence lelkesen táncol a főcímre. Ha Márton a Forma 1-et rekonstruálja az autós szőnyegen, Bence azonnal ráveti magát a legértékesebb versenyzőre - ez talán az egyetlen, amit Marci tehernek érez példakép mivoltában.
Generációjának doyenjeként, Marci másoknak is példaképe lett a családban. Például a tizenöt hónapos Mateonak, Márton és Bence eleddig egyetlen unokatestvérének. Röpke itt-tartózkodása során Máté rögtön rájött, hogy Marci rengeteg minden érdekeset tud. Gyorsan mozog, hirtelen helyváltoztatásokra képes, remekül játszik a kockákkal és állva pisil a wc-be (!).
Aztán Márton ideiglenes távollétében Mateo-ból is példakép lett - volna, ha hagyja magát. Legalábbis Bence megpróbálta magáévá tenni. De Máté orvul kihasználva négy hónapnyi helyzeti előnyét, miszerint járni tud, folyton odébb ment, már-már elfutott. Bence mindent megpróbált, rácsimpaszkodott, belekapaszkodott a nadrágja szárába, tapsikolva lelkesedett, megkísérelte szó szerinte levenni a lábáról.. Mateo meg örült, hogy mehet, úgy tűnik még nincs teljesen tisztában a példakép lét felelősségének súlyával.
Marci esete már összetettebb.
Ő jobban el van látva példaképekkel. Ott van mindjárt Massa, akinek mostanában kicsit kopik a fénye, már-már halovány. Vagy ott van Atesz, a sítábori síoktató, vagy Ákos a teniszedző, aki Marcit professzornak szólítja és minden alkalommal megkérdezi tőle, hogy hol a foga. Fiatalabb kiadásban Jónásákos vagy Borsbence, akik már hat (!) évesek, illetve Dani, aki ugyan még nincs hat, de már látta a Csillagok háborúja összes részét - többször is.
Aztán persze a család. Apa, mert ha Marcinak nem is áll módjában mindig szót fogadni, M véleménye szent. - Apa biztos nagyon boldog lesz, hogy ilyen jól ment a tenisz. - Apa biztos nagyon fog örülni, hogy ilyen ügyesen viselkedtem. - Apa biztosan csodálkozni fog, hogy milyen szép új ütőm van. - Apa, te kinek bukkolsz? (drukkolsz) -Apa, te mit fogsz enni? - Apa, te mikor fekszel le?
Meg Pali papa, aki biztos tudja és majd segít és Dönci papa, aki biztos szeretne már focizni, társasozni, autózni, mert "már biztos hiányzom neki".
Meg Peti, aki biztos akarna dominózni, csak most alszik, most kel fel, most fekszik le, most dolgozik, most mit is csinál éppen?
Nehéz a példaképekkel...
2010. június 21., hétfő
Marci aranyköpései VI.
- Az a jó a repülőgépben, hogy az ember új barátokra tesz szert - mondta Marci a mögöttünk ülő kedvesen tolakodó, rém zűrös hatvanas hölgyekre
- Elhajtunk egy esküvői fogat mellett. "Nézd, Marci, itt viszik a menyasszonyt és a vőlegényt a fogaton!" - "Aha, biztos valami koncertre mennek"
- Gondolom nem alhatok ma az új teniszütőmmel...
- "Hol van az új teniszpálya?" - "Az Árpád-híd lábánál" - "Akkor gondolom majd vigyáznunk kell, hogy ne találjuk el a lábát..."
- Márton jobb sorsra érdemes hangyát próbál kimenteni a medencéből - későn. "Azt hiszem ez már nem él." - "Nem, valószínűleg nem." - Pedig biztos haza akart menni a családjához" - a szülők már épp a dráma enyhítésére készülnek, mikor Marci hozzáteszi - "Hát pedig, ez nem fog..."
- "Massa úgy jön föl, mint az olaj"
- "Aláástam magam..."
- "Bence, tudom, hogy most érdekeset reggelizek, de akkor sem kaphatsz belőle."
- "... meg azt is láttuk, amikor fejett a tehén, vagyis fejte a tejet a tehén ..."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)